A lopás, rablás talán ritkább volt. De lehet, hogy csak azért, mert nem volt mit eltulajdonítani a döntő többségtől.
Ha rendőr elintézte a helyszínen, nem került be a statisztikába, hírekbe. Különben is bizonyítotani kellett, hogy nálunk a "Keleti blokk"-ban kevesebb a bűnöző, mint nyugaton.
És a rendőr mert intézkedni. Nem olyan régen egy rendőrismerősöm mesélte, beszóltak, hogy randalíroznak egy szórakozóhelyen, kiment (nem egyedül), bevitték a rendbontókat, rögtön vért vettek, hogy van-e benne alkohol – az intézkedő rendőröktől! Rendszeres, hogy bevisznek egy rendbontót, garázdát, zsebtolvajt mire megírják a jelentést, már kint van, lehet, hogy ki sem hallgatták. Szemébe röhög a rendőröknek.
Kár, hogy a jogállam jobban védi a bűnözőt, mint az áldozatot.
Nem csak az utolsó 20 évben volt így, már előbb kezdődött. A rendőr a bűnös sokszor, ha intézkedik.
A ’80-as évek közepén, rendeztünk egy zenés, táncos zártkörű rendezvényt. Sokan be akartak jönni külsők is, akiket a rendezők nem engedhettek be. Egyre erőszakosabban léptek fel, kihívtuk a járőrt. Felszólították a társaságot a távozásra, de nem tágítottak. Elkezdték az intézkedő rendőröket szidalmazni, köpködni, taszigálni. Egy idő után nem bírták tovább, és a gumibotot is elővették az oszlatáshoz. Hárman feloszlattak egy több mint 50 fős, addig mágát nagyon erősnek tartó, garázda tömeget. Kettőt rövidesen el is bocsátottak, a harmadikat is megbüntették.