Ölelés pusszantás Hannácska!Tiboro mio ...
Mikor durranásik töltődik a buksi ezo-spirit tudománnyal, egyszer csak elszakad az ékszíj.
A töltődés időszakában faljuk az igét, mert hisszük, hogy elegendő tudni, aztán a nagy tudásunkra az élet meg jól fittyet hány.
És elérkezik a tehetetlenségtől őrjítő, ellenállással teli, kutyaütő pillanat, leesik a tantusz, mi szerint a sutba dobhatjuk az óriási fejtudományt. Ezen át kell esni, mint a szemetes vödrön. Tétova, ijedt időszak ez, tudomást sem akarunk venni a tudományról, nihil.... és akkor hogyan tovább?
Amint lenyugszanak a kedélyek, az üresség töltődni kezd valami egészen mással. Csak jó volt az a buksi éca, összeállt a kép, a tudásból értés lett, az értésből megszületik a rálátás ... megérett a gyümölcs.
(Ezen Kend is átesett ..., úgy, mint a hanni többször.)
Életünk végéig tanulunk, van ki retro-ban nyomja, van ki másképp ... és van ki már nem is akarja,érti....
A minap főzés közben egy-egy pillanatra rábambultam a TV-re, ami még be is volt kapcsolva, ... egy mondat hatolt át az érdektelenségen:
- ha megítéled, követed!
Hoppá, ismét egy tantusz!
ölelős,pusszantós
Abbiza igaz lehet,hogy életünk végéig tanulunkmegátesünk mint ló a gödörbe...aztándék dehogy köll az a sok infóletisztul+ kitisztul a képernyő...aztándék még retróba nyomás sem igényeltetik
Igen iparkodni kell az emberfiának nem ítéletet mondani...meraztándék az a fránya magnó visszajátsza a műsortlehet ,hogy szterejóba duplikáltanaztándék meg keserű(lehet) a szőlő