Sziasztok!
Elmesélem történetünket...
Mindig is vonzódtam a cicákhoz. Nem lehet semmihez sem hasonlítani a hizelgő, dörgölödző, doromboló, selyemszörű macskák ragaszkodását. Az élet úgy hozta, hogy gyermekkorom óta nem volt saját cicám, s úgy döntöttünk Boglárka unokámmal, hogy: ennek vége! Most lesz, s ha Ő is nálam van, akkor kettőnknek fog örömet okozni egy cica.
Az elhatározást tett követte, s karácsony előtt elindultunk az állatmenhely irányába. Kinn hűvös idő volt, szállingózott a hó. Ahogy elmondtuk kívánságunkat bementünk egy kialakított házacskába, ahol több cica várta jobb sorsát. Ahogy beléptünk és körülnéztünk, a középső ketrec legszélső cicája ahogy megláttuk, azonnal kirakta fehér mancsát felénk, s mintha integetett volna: - Gyertek ide! Vigyetek el! - Összenéztünk Boglárkával, s egyszerre mondtuk, illetve Bogi megelőzött: - Mami, ezt a cicát szeretném! Természetesen egyetértettem vele, hiszen nekem is az volt a véleményem erről a sötétszürke, fehér színű kedves cicáról! Ekkor a cica 6 hónapos, kislány cica volt.
Elintéztük a formaságokat, s ahogy magunkhoz öleltük, szegény úgy remegett a kinti levegőn, mint a nyárfalevél. Gyorsan bebugyoláltuk egy a kocsiban fellelhető takaróval, s megnyugodva elkezdett dorombolni. Talán érezte, hogy jó helyre érkezett. Elneveztük Micikének!
Nem is volt vele semmi baj, egészen februárig. Akkor aztán megváltozott. A kis nyugis Micike , ideges, ugrándozó, mérges cicává változott. Nem volt neki semmi sem jó. Már ott tartottunk, hogy olyan futkározást, futóversenyt rendezett, hogy körül sem nézett, fejjel nekirohant a fürdőszobában a mosógépnek! Lapos kúszásban közlekedett, két hátsó lábát behajlítva. Rájöttem, hogy szerelmes lett, s kívánta volna a fiú cica közeledését!
Úgy gondoltuk, hogy felkeresünk egy szakember doktor bácsit. Ő is egyetértett elhatározásunkkal, hogy ivartalanítsuk Micikét, s megszünjön ez a "szerelmi láz" részéről. Az elhatározást tett követte, s pár héttel ezelőtt a megbeszélt időre bevittem a rendelőbe. Ott megállapodtunk, hogy lekötik a petevezetékét s elkerülendő ez a procedura a továbbiakban. Ott hagytam igy reggel, s délután kellett mennem érte. Napközben sokszor eszembe jutott, hogy mi lehet szegénykémmel.
Délután mentem érte, akkor ébredezett. Az egykori integető mancsán leborotvált szőr helyén infuziós tű nyomát fedeztem fel, hasán pedig a frissen végrehajtott műtét nyoma. Az orvos elmondta, hogy sajnos ki kellett venni a méhét, mert tele volt vizzel, s állandóan szerelmes volt. Ekkor döbbentem rá, hogy ezért volt Micike olyan furcsa az új szokásaival együtt. Tehát beteg is volt!
Megkaptuk a kötelező oltásokat, s mindent ami szükséges egy most már "jól nevelt" cica boldogságához, s a gazdik elégedettségéhez.
Pár napja voltunk varratszedésen, s azóta újra a régi kedves, dorombolós, odabújós Micike lett! Mindenkinek tudom ajánlani ezt a módszert aki nem akar kiscicákat, s szeretné, ha felnőtt cicája boldogan, nyugodtan élheti életét, amíg meg nem hal.