Az én cicás történetem
Sziasztok!
Íme, az én cicás történetem:
Építtettünk a lakóparkban egy házat, de még nem laktunk benne, csak hétvégenként járogattunk oda. De már akkor gyakori vendégünk volt egy sovány, szürke, nőstény kóborcica, aki növése alapján még gyerekmacska lehetett. Nagyon barátságos volt, amikor parkosítottunk az udvaron, mindig odajött, a lábunkhoz simult, és letelepedett a közelünkben. Megsajnáltunk, és gyakran enni adtunk neki. Később is, mikor már odaköltöztünk (ekkorra ő már felnőtt cica lett), visszajárt hozzánk. Szegénynek ekkor már hiányzott az egyik hátsó lába, és a farkának is csak a fele volt meg. Nem tudom, mi történhetett vele, talán valami kutya támadhatta meg, és az csonkította meg ilyen csúnyán, vagy vonat kereke alá kerülhetett. Ez már örökre rejtély marad. A lényeg az, hogy megsajnáltuk, és mindig megetettük.
Így aztán nagyon hozzánk szokott, olyannyira, hogy kóborcicából a mi házimacskánkká vált. Készítettünk neki a teraszon egy kartondobozból fekhelyet, amelyet jó puha rongyokkal béleltünk ki. Gyakran benne is aludt. És augusztusban 4 kiscicája született, nagyon aranyosak voltak. Ezeket 2-3 hétig nem merte előhozni, valószínűleg az erdőben rejtegette, csak onnan tudtuk, hogy megszült, hogy lelohadt a pocija. Ám egyik reggel kimegyek a teraszra, és nagy nyávogás csapta meg a fülemet, megyek a hang irányába, és mit látok?! 4 nagyon aranyos kiscica nyávog az anyjuk dobozában! Gyorsan hoztunk nekik ennivalót, és nagyon sokáig játszadoztunk velük, egyszerűen zabálnivalók voltak. Rengeteg képet készítettünk róluk, hogy megörökítsük őket, amíg ilyen kis aranyos, mackós külsejük van. Olyan picik voltak még, hogy egy kismacska nyugodtan elfért a markomban. 2 kis kandúr volt, és két kislány.
Nagyon megszerettük a kicsiket, és nálunk lett az állandó lakhelyük, ám kb. 2 hét múlva az egyik fiú és az egyik lány macska eltűnt. Hiába kerestük, nem találtuk őket többé. Nagyon aggódtam, mert gyakran láttam nagy kutyákat jönni-menni az úton, és féltem, hogy elpusztítják ezeket a szegény, védtelen kiscicákat.
Így nekem csak kettő maradt meg, szintén egy fiú, és egy lány. Ezek is gyakran elcsavarogtak, de visszakerültek valahogy. Viszont a másik kettőről sajnos azóta sem tudok semmit, pedig átfésültük az egész környéket. Rosszabb esetben elpusztulak, jobb esetben valakinek megtetszettek, és befogadták magukhoz. Mindenesetre, nekem megmaradt 2 kiscica, meg az anyjuk. Őt közben megműttettük, így már nem lehet több kiscicája. Azóta nagyon megnyugodott, és meg is hízott kissé. A műtéttől függetlenül mindvégig szoptatta a megmaradt kicsiket.
Egyre gyakrabban beengedtem őket a házba, hogy ne csavarogjanak el, amíg picik, először nőjjenek, és erősödjenek meg, hogy tudják megvédeni magukat a rájuk leselkedő veszélyekkel szemben. Nagyon könnyű volt őket az alomhoz szoktatni, mert az anyjuktól - aki már első perctől szobatiszta volt, mióta ismertük - megtanulták, hogy csak oda szabad piszkolni. Már egész pici koruktól ilyen ügyesek voltak, csak ritkán történt "baleset". És az is inkább a kis kandúrral. A kislánynak még egyszer sem kellett az orrocskáját a piszkába nyomnom.
Eltelt 3 hónap, és már majdnem kész kifejlett macska lett belőlük. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar felnőnek, bár ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen sokat esznek, nem is csoda.
Már annyira hozzánk szoktak, hogy állíthatom, hogy engem tekintenek a második anyjuknak. Főleg a kis kandúr szokott odaállni a lábam elé, és addig nyávog, amíg fel nem veszem, és meg nem simogatom. Nagyon ragaszkodó kis macska, és igényli a szeretetet, meg a törődést.
Amikor tévét nézek, vagy a számítógép előtt ülök, maguktól jönnek az ölembe aludni.
Most, hogy már nagyobbak és erősebbek, egyre hosszabb időt tölthetnek kint a szabadban, hogy szokják az ottani környezetet is. Ennek örülnek is, napközben már egész nap kint vannak, de valahogy már hozzászoktak, hogy este mindig bejönnek, és bent töltik az éjszakát. De így legalább nyugodt vagyok, mert látom, hogy megvannak, és jól vannak. Mert mindig félek attól, hogy nehogy kirohanjanak az útra, és elüsse őket valami, hiszen rengeteg elütött macskát lehet látni az utakon.