Ha nem haragszol én is csatlakoznék az ismeretségi körödbe.
Végig olvasgattam figyelmesen a hozzászólásokat.
Próbálkoztam más fórumokon is, de egy nagyon furcsa dologra lettem figyelmes (nem csak én) és ezért csak most szántam rá magam, hogy írjak.
Mi is volt az a furcsaság?
Nagyon sok helyen azt vettem (vettük) észre, hogy aki kijutott és főleg Kanadába, már nem szívesen áll szóba a saját volt honfitársaival. Hogy mi lehet ennek az oka, csak tippelni tudtunk. "A jó öreg Magyar irigység" vagy az itthon maradtak lenézése.
Nem titkolt szándékom nekem és családomnak a kivándorlás. De ez idáig semmi "emberi" segítséget nem kaptunk. Nem akarok én senki nyakára menni és eltartatni magam másokkal és a Kanadai kormánnyal sem, csak jól esett volna legalább beszélgetni a már kint élőkkel ezzel kapcsolatosan. De vagy nagyítottak vagy nem volt őszinte a beszélgetés vagy egyszerűen szóba sem álltak velünk. Olyan volt az egész, mint ha féltenék azt, hogy még egy Magyar családdal több telepedne le odakint. Mint ha a kenyerüket akartuk volna elvenni...pedig csak egyszerűen beszélgetni, ismerkedni szerettünk volna......
bár nem derül ki, kinek szól a beidézett opusz, de mivel általános
alapokat érintő dolgokat feszeget, talán nem totális időpazarlás vele foglalkozni:
1. megvádol válogatás nélkül minden kanadai magyar emigránst, ennek a fórumnak a hozzászólóit is, és tényként közli (" azt vettem (vettük) észre"), hogy nem szivesen állnak szóba saját honfitársaikkal -- miközben ez az első hozzászólása itt, ami azt engedi sejtetni, hogy eddig még nemigen kért vagy kezdeményezett semmit... Egyrészt, talán hitelesebb lenne, ha előbb megpróbálná...
Másrészt mi az hogy "nem szivesen"?? Ki az ördög tudná ezeket
a kivándoroltakat kedvük ellenére kényszeriteni, hogy hozzászóljanak??? Azért szólnak hozzá, mert szóba akarnak állni, esetleg segíteni saját honfitársaiknak -- micsoda csúsztatás ezt "A jó öreg Magyar irigység"-ként aposztrofálni. Ez nem fajtafüggő, annál inkább sokat elmond a hasonló csúsztatásokkal élő illető stílusáról, vitaerkölcseiről, személyiségéről. EZ az erkölcsiség, nem pedig az "irigység" az, ami esetleg itt-ott kivághatja a biztosítékot.
2. furcsa az "irigység" felhozása, mert a kanadában élők sikeres emberek: sikerült bejutniuk, beilleszkedniük, fel tudnak mutatni valamit -- ez inkább büszkeségre adhatna okot, az irigység a másik oldalról lenne indokolt, azok részéről, akik mindezeket nem tudják felmutatni...
3. fórumunk kimagasló hozzászólója herr Józsi fogalmazott meg
egy nagyon frappánsat:
Nem kell részletezni, hogy a szülőföld elhagyásának kényszere hosszú időre megalapozza a herótot nem csak a magyar politikával szemben, ami ellehetetlenítette az otthoni létet, hanem a lakossággal szemben is, aki hagyta azt a poliikát így cselekedni...
Idővel azonban a (jogos) herót mérséklődhet és a büszkeség (megmutatni, hogy nekem SIKERÜLT) ill. a törlesztés morális igénye (minden kitántorgónak VOLT aki segített --nem feltétlen magyar, de ez nem számít--,amit törleszteni KELL valahogy) idehozza a kitántorgót a kivándorolni akarókat segítő fórumokra...
4. a félelem, hogy veszélybe kerülhet a kenyér minden egyes új bevándorlóval, valahol jogos -- ezt minden logika támogatja. MINDEN bevándorló fejében megfordul, hogy amint ÉN beléptem, azonnal be kellett volna zárni a kapukat...
A valóság azonban hamar felborítja ezt: a beözönlő és itt egymással szorosan összefonódó ázsiai tömegek nyomása alatt sokakban megfogalmazódik, gyertek magyarok minél többen, csináljunk "magyar maffiát"...
5. Sokan a lebeszélő válaszokat személyes inzultusként, nagyképűségként, irigység megnyilvánulásaként élik meg, pedig azok a valóság, a szűkülő kereslet, bővülő kinálat racionalitása alapján keletkező JÓZAN iránymutatások. Megpróbálnak lerángatni az alaptalanul gerjesztett rózsaszin ködök világából és segíteni megelőzni egész életeket tönkretenni képes megalapozatlan döntéseket...
Az NEM LEHET kitántorgást eldöntő érv, hogy m.o-on még rosszabb... Ez már nem az 50-es 70-es évek világa, a neten minden információt meg lehet találni, nem muszály (esetleg alaptalan) önbizalomtól duzzadva fejest ugrani az ismeretlenbe...
Ha nem tudok olyat hozni, amire "kanadának szüksége van", vagy hozok, de nem tudom azt "eladni" -- garantált a kudarc...
Íme az "emberi szó", ami talán megvilágítja a miérteket és képes
megváltoztatni a TE megközelítési attitüdödet, ami garantálni fogja a sikeresebb kommunikációt...