Félelemmel és izgalommal telve készül új életére és új feladatára Bocskorás Bertalan. Nagydorog református lelkésze Kanadában folytatja hivatását.
Elbúcsúzott a nagydorogi gyülekezettől, csütörtökön hajnalban repülőre ül Bocskorás Bertalan, várja Calgary. – Sírtunk, ríttunk a búcsú istentiszteleten – meséli. Tizenegy évig élt itt szintén lelkész feleségével, Enikővel és négy gyerekükkel. Bertalant a tanév végén a család is követi. Több ok együttesen vezetett oda, hogy elmennek onnan, ahol szeretik őket, ahol ők is otthonra találtak, gyökeret eresztettek. Ahogy mondják, Isten előkészítette számukra ezt a lehetőséget. Nem kerestek új helyet, abban viszont egyetértenek, hogy nem szabad egy lelkésznek 20-25 évet ugyannál a gyülekezetnél eltölteni, mert szükség van a frissítésre, megújulásra a fásultság elkerülése érdekében.
<center>
</center>Enikő emellé még azt is megfogalmazta, hogy ha akadna külföldön hely, ahova az egész család mehetne, szívesen költözne, hogy tanulhassanak nyelvet. Férje ennél továbbment, hozzá is fogott az angol tanuláshoz két éve. Aztán egy napon felhívta egy régi barátnője, hogy megkérdezze, elmenne-e lelkésznek Calgaryba. Rövid gondolkodás után azt mondták, rendben. Bár – mint elárulták – ha tudták volna, ez mivel jár, biztosan megfutamodnak.
Bocskorás Bertalan szintén lelkész feleségével és négy gyermekükkel Kanadában folytatja hivatását. Jó szívvel gondolnak a nagydorogi évekre (Fotó: Vida Tünde)
Maga a pályáztatás négylépcsős, igen kemény volt. 19 jelölt közül úgy választotta ki a gyülekezet Bertalant, hogy az elvárt tárgyalási szintű angoltudás – mondjuk úgy – hagy még kívánni valót maga után. Nem lesz egyszerű összetartó gyülekezetet kovácsolni, majd azt bővíteni az 1,1 milliós városban. 18 ezer magyar él ott, a kétszáz fős református gyülekezetnek két éve nincs saját lelkésze.
Félelemmel, mert idegenbe mennek, ugyanakkor nagy bizakodással indulnak útnak, tudván, hogy ez egy nagy kaland szakmailag és magánéleti szempontból is. Nekik is, gyerekeiknek is nehéz ott hagyni a barátokat, de a család hosszú távú érdekét tartották szem előtt. Enikő lelkészgyerek, tudja, milyen a vándorlás. – Mindig lázadoztam ellene, hogy ennyit kellett költözni – fogalmaz. Hozzáteszi, most értette meg az okát.
Bertalan szerint ez nem jelenti azt, hogy gyökértelenek lennének, mert szerinte, csak úgy érdemes valahol lenni, ha mély emberi kapcsolatokat ápol, gyökeret ereszt. Nagydorogon ez sikerült, szívükbe zárták az ott élőket és viszont. – Itt értünk igazán lelkésszé – fogalmaz a családfő. Büszke arra, hogy olyan gyülekezetet hagy maga mögött, aminek jó a korfája, vannak gyerekek, fiatalok, minden korosztály. Sok, aktív „munkatársuk” segítségével minden korosztályt megszólítottak. – Volt olyan presbiter, aki ott hagyta a másodállását és azt mondta, hogy azt az időt inkább az egyháznak szenteli.
Ráébredtek, hogy minél többet tesz bele az ember, annál többet tud kivenni a közösből – vélekedik. A lényeg persze az, hogy Isten hogyan fújja a vitorlánkba a szelet, ám ahhoz az kellett, hogy kifeszítsük a vitorlánkat – tette hozzá. Az elmúlt tizenegy évben arra törekedett, hogy a hívek ismerjék fel: ami történik velük, arra választ találnak a Bibliában, s, ami az igehirdetéskor elhangzik, azt tudják alkalmazni a hétköznapokban. Őszinte hála, hogy ennek a gyülekezetnek a lelkésze lehettem – összegezte Bocskorás Bertalan. Felesége hozzátette, sok szeretetet kaptak, tele batyuval vágnak bele a nagy kalandba, amitől tart ugyan, de azt gondolja, minden rendben lesz, hiszen együtt lesznek, gyermekeik jó testvérek, segítik majd egymást.
Névjegy
Bocskorás Bertalan Felvidéken született, lelkészi pályáját a Somogy megyei Látrányban kezdte feleségével Nagy Enikővel, aki „származási helye szerint” lelkészgyerek, azaz több helyen élt hosszabb-rövidebb ideig. Otthonuknak Nagydorogot tekintették, 11 évet éltek a községben. Bertalan itt, Enikő két éve Kajdacson lelkipásztora a református közösségnek. Négy gyermekük van: Boróka 16, Márton 14, Barnabás Bertalan 10, Júlia 8 éves, a két nagyobb már gimnazista. A család Calgaryba költözik, mivel az édesapa az ottani református magyar gyülekezet lelkésze lesz.
Elbúcsúzott a nagydorogi gyülekezettől, csütörtökön hajnalban repülőre ül Bocskorás Bertalan, várja Calgary. – Sírtunk, ríttunk a búcsú istentiszteleten – meséli. Tizenegy évig élt itt szintén lelkész feleségével, Enikővel és négy gyerekükkel. Bertalant a tanév végén a család is követi. Több ok együttesen vezetett oda, hogy elmennek onnan, ahol szeretik őket, ahol ők is otthonra találtak, gyökeret eresztettek. Ahogy mondják, Isten előkészítette számukra ezt a lehetőséget. Nem kerestek új helyet, abban viszont egyetértenek, hogy nem szabad egy lelkésznek 20-25 évet ugyannál a gyülekezetnél eltölteni, mert szükség van a frissítésre, megújulásra a fásultság elkerülése érdekében.
<center>
</center>Enikő emellé még azt is megfogalmazta, hogy ha akadna külföldön hely, ahova az egész család mehetne, szívesen költözne, hogy tanulhassanak nyelvet. Férje ennél továbbment, hozzá is fogott az angol tanuláshoz két éve. Aztán egy napon felhívta egy régi barátnője, hogy megkérdezze, elmenne-e lelkésznek Calgaryba. Rövid gondolkodás után azt mondták, rendben. Bár – mint elárulták – ha tudták volna, ez mivel jár, biztosan megfutamodnak.
Bocskorás Bertalan szintén lelkész feleségével és négy gyermekükkel Kanadában folytatja hivatását. Jó szívvel gondolnak a nagydorogi évekre (Fotó: Vida Tünde)
Maga a pályáztatás négylépcsős, igen kemény volt. 19 jelölt közül úgy választotta ki a gyülekezet Bertalant, hogy az elvárt tárgyalási szintű angoltudás – mondjuk úgy – hagy még kívánni valót maga után. Nem lesz egyszerű összetartó gyülekezetet kovácsolni, majd azt bővíteni az 1,1 milliós városban. 18 ezer magyar él ott, a kétszáz fős református gyülekezetnek két éve nincs saját lelkésze.
Félelemmel, mert idegenbe mennek, ugyanakkor nagy bizakodással indulnak útnak, tudván, hogy ez egy nagy kaland szakmailag és magánéleti szempontból is. Nekik is, gyerekeiknek is nehéz ott hagyni a barátokat, de a család hosszú távú érdekét tartották szem előtt. Enikő lelkészgyerek, tudja, milyen a vándorlás. – Mindig lázadoztam ellene, hogy ennyit kellett költözni – fogalmaz. Hozzáteszi, most értette meg az okát.
Bertalan szerint ez nem jelenti azt, hogy gyökértelenek lennének, mert szerinte, csak úgy érdemes valahol lenni, ha mély emberi kapcsolatokat ápol, gyökeret ereszt. Nagydorogon ez sikerült, szívükbe zárták az ott élőket és viszont. – Itt értünk igazán lelkésszé – fogalmaz a családfő. Büszke arra, hogy olyan gyülekezetet hagy maga mögött, aminek jó a korfája, vannak gyerekek, fiatalok, minden korosztály. Sok, aktív „munkatársuk” segítségével minden korosztályt megszólítottak. – Volt olyan presbiter, aki ott hagyta a másodállását és azt mondta, hogy azt az időt inkább az egyháznak szenteli.
Ráébredtek, hogy minél többet tesz bele az ember, annál többet tud kivenni a közösből – vélekedik. A lényeg persze az, hogy Isten hogyan fújja a vitorlánkba a szelet, ám ahhoz az kellett, hogy kifeszítsük a vitorlánkat – tette hozzá. Az elmúlt tizenegy évben arra törekedett, hogy a hívek ismerjék fel: ami történik velük, arra választ találnak a Bibliában, s, ami az igehirdetéskor elhangzik, azt tudják alkalmazni a hétköznapokban. Őszinte hála, hogy ennek a gyülekezetnek a lelkésze lehettem – összegezte Bocskorás Bertalan. Felesége hozzátette, sok szeretetet kaptak, tele batyuval vágnak bele a nagy kalandba, amitől tart ugyan, de azt gondolja, minden rendben lesz, hiszen együtt lesznek, gyermekeik jó testvérek, segítik majd egymást.
Névjegy
Bocskorás Bertalan Felvidéken született, lelkészi pályáját a Somogy megyei Látrányban kezdte feleségével Nagy Enikővel, aki „származási helye szerint” lelkészgyerek, azaz több helyen élt hosszabb-rövidebb ideig. Otthonuknak Nagydorogot tekintették, 11 évet éltek a községben. Bertalan itt, Enikő két éve Kajdacson lelkipásztora a református közösségnek. Négy gyermekük van: Boróka 16, Márton 14, Barnabás Bertalan 10, Júlia 8 éves, a két nagyobb már gimnazista. A család Calgaryba költözik, mivel az édesapa az ottani református magyar gyülekezet lelkésze lesz.