A disztribúciókról általánosan
Sokak szerint maga a Linux valójában a kernelt jelenti. A kernel, magyarul rendszermag felelős lényegében a teljes kommunikációs feladatért program és hardver közt. A Linux kernele ellentétben a Windowséval úgynevezett monolitikus kernel, tehát a fejlesztők igyekeznek az eszközvezérlőket, és sok egyéb szolgáltatást is a kernelbe építeni. Ennek előnye, hogy nem kell mindenféle drivert külön feltelepítenünk, például, hogy a hálókártyánk működjön. Hátránya, hogy a fokozatosan bővülő eszközpalettát nem tudja maradéktalanul kiszolgálni, magyarul vannak eszközök, amiket nem ismer fel automatikusan. (Természetesen ezekhez is lehet utólag felrakni drivert, már ha van.)
Végül is bújtatva már a problémát is felvázoltam, hiszen ha valaki egy kernelből akar egy működőképes Linuxot faragni, ami normális felhasználásra is alkalmas, akkor még hosszú út áll előtte. Ráadásul több irányba is elindulhat az ember ezen az úton. Így gyakorlatilag az ősidőkben kezdődött, hogy összeálltak fejlesztők, hogy valamilyen keretet, alapszisztémát kidolgozva létrehozzanak olyan disztribúciókat (terjesztéseket), amik egységesen működnek.
Hogy tisztább legyen, osszuk fel a meglévő Linuxokat, így a különbségek is szembetűnőbbek lesznek:
Csoportosíthatóak az alapján, hogy a programok telepítése milyen módon zajlik. Mivel a forráskód nyílt, és a rendszer kvázi szabványos,
a) lefordíthatóak a programok a felhasználó gépén. Ezeket a disztribúciókat forrás-alapú disztribúcióknak szokás nevezni.
Előnyük, hogy már minden működik, mivel minden program az adott gépre van optimalizálva, sokszor maximálisan kihasználva a rendszer erőforrásait, ezért piszok gyorsak. Hátrányuk, hogy iszonyú időigényes mindent lefordítani, ráadásul érteni is kell hozzá. Arról nem beszélve, hogy ha kijön egy új változata a programnak, akkor megint lehet újrafordítani. Ez azért nem kis macera.
b) Ha programokat lefordítják előre, a felhasználó bináris csomagok formájában jut hozzá.
Előnye a gyors telepítés, hiszen ha van csomag egy adott programból, akkor azt sokszor egy parancs kiadásával lehet telepíteni, és pár perc alatt kész van. A másik előnye az egyszerű karbantarthatóság, illetve, hogy az egész mechanizmus egyszerűbb, felhasználóbarátabb. Természetesen ez az optimalizáció kárára megy, de igen sok programnál ez nem szignifikáns lassúságot eredményez, ráadásul elenyésző plusz munkát jelent a rendszer karbantartása.
Nos, ez már láthatóan óriási különbség az egyes Linuxok közt, és akkor még nem esett szó az átmeneti megoldásokról.
Színezzük tovább a palettát: az eltérő bináris alapú terjesztések eltérő állapotú csomagokat készítenek, eltérő keretrendszert szerveznek köréjük, ebből is őrült nagy eltérések adódhatnak optimalizáció ügyben is, és magának a rendszernek a felépítésében is.
Ráadásul ahhoz, hogy a végfelhasználónál is minden jól működjön, ezért egyfajta szabványrendszert is létre kell hozni, például adott konfigurációs fájlokat több program is használ, akkor azt a fájlt nem rakhatja az ember akárhová. Viszont az egyik fejlesztő szerinti logikus hely nem biztos, hogy a másik szerint is jó. (Viszont az biztos, hogy egy adott disztribúcióban mindig a helyén van.) Így, hogy megvan a lehetősége, hogy akárki csináljon egy új disztrót, könnyen belátható, hogy ha valami miatt én nem vagyok megelégedve a meglévőkkel, bátran nekiállhatok csinálni egy újat.
Fontos motiváció lehet még a pénz is. Hiszen ha csinálok egy jól működő disztribúciót, amit sokan használnak, akkor tudok köré szolgáltatásokat építeni, ami pénzbe kerül. Például felhasználói klubbot hozok létre, akik számára olyan csomagokat is elérhetővé teszek, amiket mással nem osztok meg. (Természetesen ezeket a programokat akárki feltelepítheti a gépére, sőt csinálhat belőle csomagot magának vagy másoknak.) Vagy számukra hamarabb elérhetővé teszem az új csomagokat. (Sok előnnyel jár egy ilyen pénzes klubtagság, ráadásul általában a tagsági díj nem túl magas.) Vannak olyan disztribúciók is, ahol ilyen klub nincs, ugyanis annyian fejlesztik, hogy szinte mindenből van csomag.
Figyelmeztetés!bármelyik rendszer alkalmas az ismerkedésre. Hülyeség ellen nem véd meg azonban egyik sem, ha azt a parancsot adja nekik az ember, hogy települjenek rá a jelenlegi Windowsos partícióra, szemrebbenés nélkül meg fogják tenni, és nem ők lesznek a hibásak, hanem aki az utasítást kiadta. Tehát mielőtt nekivágnánk, nézzünk körül, olvassunk kicsit utána, hisz mind a saját, mind mások életét megkönnyítjük vele.
Ha bizonytalanok lennénk, mindegyik disztrónak létezik úgynevezett LIVE változata.
De hála a néző pont változásnak megkezdőttek a Linux rendszer gazdai képzések is nemzetközi szinten is ami ugye nem elhanyagolható. kanadai székhelyü linux os bizonyítványt is lehet szerezni kemény tanulással Mo-n is.
szóval tanulni-tanulni-tanulni.