Én is így látom, és nem tetszik.
Jó lenne, ha egyértelműek lennének a feltételek, a szabályok ... Csipikéék az előbb azon vaciláltak, beletartozik-e a munkaidőkedvezmény a munkaidő x részébe, vagy az y részébe inkább, vagy esetleg van egy harmadik lehetőség. Őrület.
Én drukkolok Neked, hasonlóan ragaszkodnék a választásomhoz, hiszen ez komoly döntés volt. Nem lehet (előre is bocsánat!) hülyét csinálni az emberekből.
Kedves Gagamail!
Már eddig is nagyon szimpatikusak voltak a megnyilvánulásaid (néhány hónapja rájöttem, hogy az azonos szakterületünk is hasonló gondolkodásra ösztönöz - én is gyógypedagógus vagyok...), de most külön NAGYON köszönöm lelkesítő soraidat. A feltételek, szabályok valóban nem egységesek, egyértelműek. Sok az igazságtalanság is (szerintem), ha csak a saját helyzetemet nézem: a tantestületünkben sokan töltöttek fel 2014-ben portfóliót, viszont csak a barátnőm és én töltöttem fel teljes portfóliót. Lett ennek előnye? NEM. Már jelentkeztem a mesterped. fokozatra, amikor kiderült, hogy simán a ped.II-t megkaptam volna minősítés nélkül. Ez így mennyire fair? De említhetném a már minősült, nyugdíjhoz közel álló kollégáim szorgalmas munkájának sem lett nagy eredménye, ugyanúgy megkapják a végleges ped.II-t azok, akik minden erejükkel ellenálltak a minősítésnek.
Na, itt van a mentorálás is. A sokféle tevékenységem (ofő, vezetőtanári munka, munkaközösségvezetés, BECS-PÖCS vezető stb.) mellett most ingyen és bérmentve végzem több gyakornokunk mentorálását. Ingyen, órakedvezmény nélkül. Törvényileg előírják, de arra senki nem gondol, hogy ez milyen "teher" intézménynek-pedagógusnak egyaránt, még ha egyébként, eddig is szívesen segítettem pályakezdő kollégáimat, valami viszonzás, ha csak jelképes is, jólesne az ember lányának.
Nem szeretnék panasznapot tartani, de folyamatosan ilyen és ehhez hasonló igazságtalanságok szegélyezik a ped. életpályamodell bevezetését... Nem is tudom, hogy ki fogalmazta meg itt: aki a füle botját sem mozdította, sőt, még hangosan megosztotta a tanáriban a "véleményét", még jól is járt.
A mesterped. fokozatra sem a HATALMAS anyagi megbecsülés miatt jelentkeztem, hanem az a sokféle, régóta folytatott tudatos szakmai munka, ami eddig is jellemezte munkámat (2013 előtt is!). Mindig azon morcogtam, hogy a rengeteg plusz munkát soha nem értékelték (nemcsak anyagilag!). Az életpályamodell bevezetésekor elvakított az a gondolat, hogy "na, most talán a minőségi, kreatív és szorgalmas munkáért valóban jár majd némi megbecsülés". Kollégáim is folyamatosan ösztönöztek, hogy ha valaki, akkor a magamfajtának mindenképpen jelentkezni kell mesterped-nek. Kezdem azt érezni (és a canadás beszélgetések is ebben erősítenek meg), hogy pont a lényeg fog megint elveszni, továbbra is igazságtalan marad a rendszer!
Az is sokat ront a helyzeten, hogy ennyire "változékonyak" a szabályok, képtelenség folyamatosan követni az éppen aktuális előírásokat. A folytonos jogszabályi változás mellett nagyon nagy gond, hogy ha végre megszületik egy kormányrendelet, vagy annak a módosítása, akkor azt négyen ötféle módon értelmezik (már az is nevetséges, hogy jogászokhoz kell forduljunk, hogy értsük a rendelkezéseket). Most én vagyok kötözködő, hogy ezt az órakedvezményes előírást sem értem (de úgy látom, hogy ez másnak is a torkán akadt...)? Az "osztályfőnöki pótlék megvonása a nyárra" szintén horror számomra. Aki nem volt osztályfőnök, az nem tudja, hogy év közben mennyi plusz feladattal jár az osztályfőnökség (nem véletlen, hogy nálunk lassan lasszóval kell fogdosni az ofőket, pedig most még magasabb pótlék jár érte - már ha nem akarják nyárra megvonni). A gyógypedagógiai intézményekben pedig augusztusban is bőven van még feladat az ofőknek (magántanulók, sokat hiányzók vizsgáztatása, kedvezmények intézése stb.). Nyár végén nálunk rendre megszaporodnak az iskolát váltók, őket is az osztályfőnökök fogadják, a tantárgyuknak megfelelően vizsgálják is (!), intézik az illető papírjait.
Egyre inkább az a véleményem, hogy azért születnek ilyen faramuci rendelkezések, mert azokat nem a gyakorlat termelte ki magából! Huh, bocsánat a kifakadásért!