Hááát... én semmi pénzért nem dobnék rongyot a papagájaimra. Egyenes út, hogy minden bizalmat, amit addig felépitett az ember bennük, azt egy pillanatra visszavonják tőlünk. Úgy vettem észre, h a bizalom értékes kincs, amire nagyon rá kell szolgálni. Az enyémeknél egy év kellett elteljen,h azt mondjam,h a bizalmmal jól haladunk. Úgyhogy fő a türelem!
Papagáj kiengedés: csak akkor engedem ki őket, ha tudom, h legalább 3 órát biztosan nem megyek el otthonról és többnyire a lakásnak abban a felében tartózkodom. Csak egy szobában szabad nekik repülni. Most már meg merem tenni, h magukra hagyom, de eleinte nem,amig nem tudtak rendesen repülni.
Van amikor lusták, álmosak stb. a fronthatásra nagyon érzékenyek, olyankor kókadoznak és nem hajlandók kijönni a kalicból. Békén kell hagyni őket.
És alakitsa ki az ember azt a rutint magában, h kalitkaajtó nyitás előtt tudatosan megnézni, h ablak be legyen csukva. "Felelősséggel tartozom a madaraimnak..."
A visszahajtásnál több variáns van: javasolják a szakkönyvek, h fürtöskölest kell betenni a kalicba, mert az olyan mint a csoki a kisgyereknek és ha észreveszi, percek alatt bemegy. Ha megéhezik, ismét bemegy, enni.
Ha már van egy valamilyen bizalmi viszony a gazdi és madár között, akkor lehet tanitani, h jelzed neki, h azt akarod, h menjen vissza a kalicba. Pl. a kalitka hátához megyek és felnyújtom a kezem a tetejére ahol általában szoktak tapogni és a kezemmel lassan az ajtó fele terelem őket, miközben mondom a nevüket és hogy "menj vissza,menj vissza!" Emlékszem,első alkalommal néztek rám, és nem értették, h mit akarok. Másodszorra már tudták a kópék. Az enyémek a kalic tetején mászkálnak,arra még nincs technikám, h ha máshova szállnának,hogyan hajtanám be. Minden esetre nem ronggyal!!!
A hasuknál fogva lehet a madarakat szeliditeni.
Irjatok ti is tanitási technikákat