Kiviszem a témát szélesebb körbe, ha nem bánjátok.
Nem bírok magammal, azért, úgyhogy ez egy önző szempont. Ha Ági azt mondja, ez baj, akkor Sorciert azonnal kérem, törölje a topikot. Személyeskedés nem lesz benne, csak tűcsattogtató csatazaj.
Ez tehát legyen egy önkéntes SAL, a mellrák bánata enyhítéséért alkotott összefogás jelképe. Nem használom magyarul az "ellene" szót, mert a szavak teremtenek, és nem az "ellene" a lényeg, hanem a valami mellett, az meg a gyógyulás. Első körben legyen mondjuk egy hónapos. Isten adja, hogy több kör ne legyen, soha, senkiért.
A minta adott, kettő közül lehet választani. Mindegyik a közös küzdelem jelképe lehet. Mindenki választhat, aki szívesen beszállna, mert mindegyik egy nagyon fontos jelkép az ember számára. A magyar népművészetben mindenképpen, hiszen a tulipán a nő szimbóluma, de a ház is, hiszen az a család teste, a lélek lakhelye, ami legyen a madárka a tetején. Ez is a nő feladata: a fizikai házban a lelki családot, otthont megtartani, megőrizni. És ha az erő megfogyatkozik, a betegség meg lép egyet előre, akkor ott állunk mi, közösen, aztán elmeséljük neki, hol a helye.
A színei finomak, hasonlóak, nem üti egyik minta sem a másikat. Ezért gondolnám, mindenki habitusa szerint válasszon.
Hogy miért most? Miért ezt? A történet egy ismerősről Ági leírásában megtalálható a Csevegősben. Mert a rák felütötte a fejét, és ebben mindannyian - férfiak és nők! - sorstársak vagyunk. Nem a betegségben, hanem abban, hogy senki nem kivétel, bárkivel bármi megtörténhet.
Mi azzal az eszközzel kell szolidaritást vállaljunk, ami nekünk adatott, és alkalmas arra, hogy a földrajzi távolságot áthidalja. Földrajzi távolság van, de hátha a közös gondolat ad valakinek annyi erőt, energiát, hogy gyógyuljon. A gyógyulás MINDIG belül van, ahogy a betegséget is magunk generáljuk, de a külső jó energiák, a közös rágondolás közös gyógyító teret teremthet, akkor is, ha nem állunk egy ágy mellett. Ez igazán önzetlen, hiszen senkinek érdeke, másféle érzelme nem fűződhet hozzá.
Hogy miért ezért az embertársunkért? Nem tudom. Ha még 5 percig gondolkodunk, mindannyian azonnal találunk okot, miért ne. Hiszen az én imádott Ilona nagynéném is, aki még két tucat évig élt egészségben utána ... a szomszéd néni ... a ... a .... De most miért ő? Nem tudom. Most ő. Nem kötelező, ezért ne azt mondjuk, miért ne, hanem azt, hogy miért igen. Talán egy idézet Hemingway-től megteszi? „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
Ezért mondom: talán egy hónapig, hogy követhető legyen a folyamat. Aztán Isten ne adja, hogy újra, de egyébként meg akár bármikor.
Kicsit hosszúra sikeredett, ismertek.
NEM győzködök, csak lamentáltam. Én már betáraztam a színeket.
Ha kész, a formát te döntsd el, amibe öntöd. Szerintem egy ilyen kis bármilyen lógattyú, akár filcháttér nélkül, csak egy kartonra ragasztva, ez a legpraktikusabb, mert lógatható. Ágakra, szobanövényekre, száraz ágra, ... szem előtt lehet, bátorítást adhat, de ugyanakkor praktikus, mert GYÓGYULÁS UTÁN DOBOZKÁBA TEHETŐ.
............. Innét egy fél mondatot töröltem..... és így módosítom:
Ebben a varrásban az EGYÜTT és ÉRZÉS a fontos, az meg átjön.
A pdf-ben csak egy DMC - Anchor van, az egy számhoz tartozó sok szám a színválaszték tárházát jelenti.
Képet azért kérünk, az már az önzőségem része, megint!
Nem bírok magammal, azért, úgyhogy ez egy önző szempont. Ha Ági azt mondja, ez baj, akkor Sorciert azonnal kérem, törölje a topikot. Személyeskedés nem lesz benne, csak tűcsattogtató csatazaj.
Ez tehát legyen egy önkéntes SAL, a mellrák bánata enyhítéséért alkotott összefogás jelképe. Nem használom magyarul az "ellene" szót, mert a szavak teremtenek, és nem az "ellene" a lényeg, hanem a valami mellett, az meg a gyógyulás. Első körben legyen mondjuk egy hónapos. Isten adja, hogy több kör ne legyen, soha, senkiért.
A minta adott, kettő közül lehet választani. Mindegyik a közös küzdelem jelképe lehet. Mindenki választhat, aki szívesen beszállna, mert mindegyik egy nagyon fontos jelkép az ember számára. A magyar népművészetben mindenképpen, hiszen a tulipán a nő szimbóluma, de a ház is, hiszen az a család teste, a lélek lakhelye, ami legyen a madárka a tetején. Ez is a nő feladata: a fizikai házban a lelki családot, otthont megtartani, megőrizni. És ha az erő megfogyatkozik, a betegség meg lép egyet előre, akkor ott állunk mi, közösen, aztán elmeséljük neki, hol a helye.
A színei finomak, hasonlóak, nem üti egyik minta sem a másikat. Ezért gondolnám, mindenki habitusa szerint válasszon.
Hogy miért most? Miért ezt? A történet egy ismerősről Ági leírásában megtalálható a Csevegősben. Mert a rák felütötte a fejét, és ebben mindannyian - férfiak és nők! - sorstársak vagyunk. Nem a betegségben, hanem abban, hogy senki nem kivétel, bárkivel bármi megtörténhet.
Mi azzal az eszközzel kell szolidaritást vállaljunk, ami nekünk adatott, és alkalmas arra, hogy a földrajzi távolságot áthidalja. Földrajzi távolság van, de hátha a közös gondolat ad valakinek annyi erőt, energiát, hogy gyógyuljon. A gyógyulás MINDIG belül van, ahogy a betegséget is magunk generáljuk, de a külső jó energiák, a közös rágondolás közös gyógyító teret teremthet, akkor is, ha nem állunk egy ágy mellett. Ez igazán önzetlen, hiszen senkinek érdeke, másféle érzelme nem fűződhet hozzá.
Hogy miért ezért az embertársunkért? Nem tudom. Ha még 5 percig gondolkodunk, mindannyian azonnal találunk okot, miért ne. Hiszen az én imádott Ilona nagynéném is, aki még két tucat évig élt egészségben utána ... a szomszéd néni ... a ... a .... De most miért ő? Nem tudom. Most ő. Nem kötelező, ezért ne azt mondjuk, miért ne, hanem azt, hogy miért igen. Talán egy idézet Hemingway-től megteszi? „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
Ezért mondom: talán egy hónapig, hogy követhető legyen a folyamat. Aztán Isten ne adja, hogy újra, de egyébként meg akár bármikor.
Kicsit hosszúra sikeredett, ismertek.
NEM győzködök, csak lamentáltam. Én már betáraztam a színeket.
Ha kész, a formát te döntsd el, amibe öntöd. Szerintem egy ilyen kis bármilyen lógattyú, akár filcháttér nélkül, csak egy kartonra ragasztva, ez a legpraktikusabb, mert lógatható. Ágakra, szobanövényekre, száraz ágra, ... szem előtt lehet, bátorítást adhat, de ugyanakkor praktikus, mert GYÓGYULÁS UTÁN DOBOZKÁBA TEHETŐ.
............. Innét egy fél mondatot töröltem..... és így módosítom:
Ebben a varrásban az EGYÜTT és ÉRZÉS a fontos, az meg átjön.
A pdf-ben csak egy DMC - Anchor van, az egy számhoz tartozó sok szám a színválaszték tárházát jelenti.
Képet azért kérünk, az már az önzőségem része, megint!
Attachments
Last edited: