"A Buddha nem volt költő – de az új emberiség, azok az emberek, akik most válnak buddhává, költők lesznek. Amikor azt mondom: „költő”, nem úgy értem, hogy verseket kell írnod – költőinek kell lenned.
Az életednek kell költőinek lennie, a megközelítésednek kell költőinek lennie.
A logika száraz, a költészet élő. A logika nem tud táncolni; a logika számára lehetetlenség a tánc. A logikát táncolni látni, az olyan lenne, mintha Mahátma Gandhí táncolna! Nagyon nevetségesen festene.
A költészet tud táncolni; a költészet a szíved tánca. A logika nem tud szeretni – beszélni tud a szeretetről, de szeretni nem tud; a szeretet illogikusnak tűnik.
Csak a költészet tud szeretni, csak a költészet képes beleugrani a szeretet paradoxonába.
<o></o>
A logika hideg, nagyon hideg; mindaddig jó, amíg matematikáról van szó, de az emberiség tekintetében nem jó.
Ha az emberiség túl logikussá válik, akkor az emberiség eltűnik; akkor csak számok vannak, nem emberi lények – behelyettesíthető számok.
<o></o>A költészettől, szeretettől és érzéstől mélységet, melegséget kapsz. Olvadtabbá válsz, veszítesz a hidegségedből. Emberibbé válsz.
A Buddha szuperember, efelől semmi kétség, de elveszíti az emberi dimenzióját. Túlvilági jelenség. Megtalálható benne a túlvilági létezés szépsége, de nincs meg benne Zorba, a görög szépsége. Zorba nagyon evilági.
<o></o>
Én azt szeretném, ha te egyszerre lennél mindkettő: Zorba, a buddha.
Meditatívnak kell lenni, de nem az érzések ellenségének. Meditatívnak kell lenni, de tele érzéssel, csordultig szeretettel. És kreatívnak kell lenni.
Ha a szereteted csupán egy érzés, amelyet nem változtatsz cselekedetté, nem lesz hatással az emberiségre. Valósággá kell tenned, materializálnod kell.
<o></o>
Ez a három dimenziód: létezés, érzés, cselekedet.
A cselekedet foglalja magában a kreativitást, mindenfajta kreativitást: zenét, költészetet, festészetet, szobrászatot, építészetet, tudományt, technikát.
Az érzés foglal magában mindent, ami esztétikai: szeretetet, szépséget.
A létezés pedig a meditációt, a tudatosságot öleli fel."
OSHO