Nem. Én nem tudom.
Elmondod?
Nekem egy emlék rögződött az 50-es évek elejéről a parasztok hangulatáról.
Városi gyerek voltam, vidéken csak nyáron fordultam elő.
Kagylózós típusú kisgyerek voltam, a felnőttek beszélgetése felettemód érdekelt. No, vigyáztak is, hogy kétszeres hallótávolságon kívül legyek, amikor szidták a rendszert. Gyerekkotyogás is elég volt akkoriban hogy valakit sok évre kivonjanak a forgalomból.
Egy önkéntelen kifakadásra azért emlékszem, pontosan a szokatlansága miatt.
Volt a faluban két öreglány, testvérek. Hatalmas erővel művelték a földjüket, látták el a gazdaságot, mégis kuláknak lettek minősítve. Mi tőlük hordtuk a tejet. Az én dolgom volt minden este 5 órakor elszaladni a tejeskannával az aznapi tejért.
Éppen aznap állították át az órát nyári időszámításra (talán először?). Én nem is gondolkodtam, eljött az 5 óra, mentem tejért. Bözsi néni csodálkozva nézett rám, szerinte még csak 4 óra volt.
Elmagyaráztam neki jólinformáltságom teljes öntudatával a nyári és téli időszámítást. Szegénykém alig akart hinni nekem, hogy ilyet meg lehet csinálni, hogy dél nem délben legyen... Majd felemelte az ökölbeszorított kezét és fenyegtőleg az égre rázta, és közben válogatott szavakkal ajánlotta a fentiek figyelmébe azokat, akiknek más gondjuk sincs, csak hogy " bosszancsák a níípet".
Azt hiszem, szegénynek ez lehetett egy olyan utolsó csepp féle a sok egzecíroztatás és macerálás után.
Következő évben már nem tőlük hordtuk a tejet, szegény öreglányok feladták és beléptek a TSz-be. Akkor még nem tűrték a háztáji állattartást, a tej is a közösbe ment.