Maligán
Kitiltott (BANned)
Mike -be mennybe
Élet a halál után
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Ernő barátom!(nem tom mondhatom -e így??
)Mondjuk azt, hogy a vágy testi mozgást tud létrehozni...magadon is Tapasztalhatod....alkalmanként...gondolom..:shock:........:cici::butt:.......
Vagy Nálad először van a testi mozgás, és utána jön meg hozzá a vágy ??
Abban azonban tökéletesen egyetértünk, hogy a Halál utáni Élet.. csak Feltételezés...Hit kérdése..
üdv:ashanti
Az, hogy Nietzse megkérdőjelez valamit semmit sem jelent. Az vizsont köztudott róla, hogy nőgyülölő volt. Most itt nem arra a másságra utalok, ami a "globális felmelegedés" elejét jelezte. Egyáltalán a gyűlölet maga lelki betegség. Bocs, de nem tudom őt komolyan venni.
Látod ez, az. Valamit, aminek a lényege anyagon túli anyagi módszerrel vizsgálni... Na inkább nem minősítem.
Tamás Barátom!
Te a pálcáddal( ami ugye anyagi eszköz) nem anyagon túli lényeget keresel??És találsz..is..szerinted.
Friedrich Nietzshe- t miért nem veszed komolyan?
Mert túl sok gyűlöletet érzel benne?...Olvastad a Zarathustrát??...Benned soha nem volt?
A gyűlölet nem Lelki betegség, (ha a depresszió nem az- egyes pszichológusok szerint)...csak az Érem egyik oldala...a szeretet van a Másikon.
Szerintem.
Üdv:ashanti
Karsay István
Kitiltott (BANned)
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o> </o>
fficeffice" /><o> </o><o> </o>
> </o><o> </o>
> </o>Mesék az újjászületésről<o></o>
></o>Akik emlékeznek korábbi életükre<o></o>
></o><o> </o>
> </o>Susanne édesanyja elmesélte az újságíróknak, hogy már lánya világrahozatala előtt azt álmodta, hogy kislánya lesz. „Találkoztam egy középkorú nővel, aki megcsókolt és átölelt. Azt mondta, hogy éppen hozzám készülődik”. Később, amikor megmutatták neki Hanan fényképét, rögtön eszébe jutott, hogy pontosan így nézett ki az a nő, aki lánya születése előtt álmában megjelent neki.
Susanne szülei később elmondták az újságíróknak, hogy kislányuk tizenhat hónapos korában ejtette ki első szavait. Levette a telefonkagylót a készülékről és belekiabált: ”Halló, Leila!”. Amikor később hallottak arról, hogy Hanan halála előtt telefonálni akart lányának Leilának, csak akkor értették meg az összefüggést lányuk első szavai és az Amerikában elhunyt Hanan között. Két évvel később, amikor Susanne már idősebb lett, azt mesélte, hogy korábbi életében Leila volt a lánya és az ő neve nem Susanne, hanem Hanan. Amikor rákérdeztek, hogy milyen Hanan volt a neve, akkor elmondta, hogy ha majd egy kicsit nagyobb lesz a feje, akkor el fog mondani mindent. Két éves korára annyi nevet sorolt fel korábbi életéből, hogy környezetét megdöbbentette. Összesen tizenhárom nevet említett meg, másik lányának a nevét, férjéét, egykori szüleinek a nevét és megemlítette, hogy fivére szerencsétlenségben halt meg. Azt is elmondta két éves létére, hogy: ”az én házam nagyobb, és szebb, mint ez a ház”, meg azt is mondta apjának, hogy „szeretlek, nagyon kedves vagy hozzám, ahogy igazi apám is kedves volt nekem. Ezért fogadlak el apámnak.”
A történet akkor vált izgalmassá, amikor egy ismerősük tudomást szerzett Susanne meséjéről, és aki ismerős volt abban a drúz faluban is, amelyet a kislány annyit emlegetett. A hegyi faluban felkereste a Manszur családot és elmondta a kis Susanne történetét. A két család összejött és a kislány gyorsan meggyőzte újonnan szerzett ismerőseit, hogy ő tulajdonképpen Hanan inkarnációja. A Manszur család fényképalbumában névszerint ismerte fel a képeken látott személyeket, rokonokat és a családtagokat. A Manszur család még le is vizsgáztatta a kislányt. Megkérdezték tőle, hogy vajon Galareh és Leila megkapták-e Hanan másik bátyjától, tulajdonképpeni nagybátyjuktól anyjuk ékszereit. Erről ugyanis csak Hanan bátyja és férje tudott, mert Hanannak ez volt az utolsó kívánsága. A kislány igennel válaszolt.
Újabb húsz év elteltével az újságírók ismét felkeresték Susanne-t, aki már úgy nyilatkozott, hogy sok eseményre már nem emlékszik, de ragaszkodó érzések lepik el, ha a Manszur családra gondol. Örömmel tölti el, hogy régi családja is megnyugodott, mert tudják, hogy egykori lányuk létezik – igaz egy másik lány képében. Neki meg igen jó érzés emlékezni rájuk.
Ian Stevenson amerikai belgyógyász és pszichiáter negyven éven át tanulmányozta azokat a gyerekeket, akik előző életükre vissza tudtak emlékezni. Bejárta a fél világot, hogy érdekes történeteket gyűjtsön össze. Könyvében írja, hogy Burmában 25 esetet gyűjtött össze azon a vidéken, ahol a második világháború alatt igen heves összetűzések voltak a japán és az angol hadsereg egységei között.. Az arcvonalon a japánok fel akarták tartóztatni az angol hadsereg előrenyomulását. Az esetek közötti hasonlóság azt a látszatot bizonyította, hogy több később született burmai gyerek olyan életről számolt be, amikor korábban ezekben az összecsapásokban vesztették életüket. Többen japánul szólaltak meg, amikor a Felkelő Nap országából turisták érkeztek meg városukba. Történeteket meséltek véres összecsapásokról és sok-sok halottról. Egy másik kisfiú arról beszélt, hogy korábbi életében kínai menekült volt és Japánban élt. Korábbi életének lakáscímére is emlékezett és a fiú családja levelet is írt arra a címre, amelyet a kisfiú említett. A kisfiú korábbi életében élő nővére válaszolt a levélre, sőt meg is látogatta elesett inkarnálódott öccsét és a beszélgetés során vissza is igazolta korábbi életének tényeit.
Stevenson professzor egyik előadásán egy érdekes eset is megtörtént. Egy pszichiáter, aki a hallgatóságban ült, az előadás végén a professzorhoz ment és elmondta neki, hogy neki is volt már egy előző élete, de most már csak arra emlékszik, hogy akkor magas termetű ember volt, Bécs egyik külvárosában élt és egy autóbalesetben halt meg. Elmondta azt is, hogy 4 éves korában már mesélt erről szüleinek, akik nem is voltak hajlandóak meghallgatni a gyerek buta meséjét, viszont hisztériás roham fogta el, amikor szülei autóba ültették, rettenetes fóbia gyötörte sokáig.
Érdekes történetről szereztünk tudomást Indiából. A bangladore-i Mentális Egészségügyi és Idegtudományi Intézet egyik munkatársa mesélte, hogy egy Delhihez közeli faluban élő kislány esetét vizsgálták, aki hét éves korában – tehát amikor már érthetően tudott beszélni -, azt mondta bátyjának, hogy ez a ház, ahol most vagyunk nem az én házam. Az én házam sokkal nagyobb. Ezek itt a ti szüleitek, nem az enyémek. Azt is elmondta, hogy neve egészen más volt. Mivel szülei butaságnak tartották a lány meséjét, nem figyeltek rá. A kislány ezért a szomszédaihoz fordult segítségért, hogy vigyék el őt abba a faluba, ahol korábban élt. A falu csak 10-15 kilométernyire volt jelenlegi házától. A szomszéd a szomszédos faluban érdeklődni kezdett, hogy élt-e egy 10 éves kislány, aki hirtelen halt meg. A kislány ugyanis azt mesélte, hogy ő „felülről esett le”. Amikor elmentek a megnevezett faluba, a kislány felismerte apját és korábbi házát. Ott elmesélték, hogy a kislány figyelmetlenül átszaladt az úttesten és egy száguldó teherautó elütötte. Olyan nagy ütés volt, hogy a kislányt 3-5 méternyire felrepítette a levegőbe és a földre zuhanva halt meg.
A pszichológusok szerint ilyen inkarnációs történetek főleg azoknál az embereknél történek, akik váratlanul, egy hirtelen bekövetkezett tragikus esemény következtében halnak meg. Egy halálos beteg hosszabb ideje készülődik a túlvilágra való távozásra, viszont egy halálos baleset, vagy netán egy háborús esemény szinte váratlanul érinthet egy embert, akinek még ideje sem maradt, hogy felkészüljön egy másik életbe való távozásra.
Sokan természetesen nem hisznek az inkarnációs esetekben, gyakran a Bibliára hivatkoznak az esetek tagadása alkalmával. Ezeknek lenne igazuk?
Irta barátom:
FÁY Gábor<o></o>
></o>
Kedves Shanti!
A pálca valóban anyag, de nem mérek vele semmit. Az érzékelő én vagyok. A pálca meg megmutat olyan dolgokal, amire direkben még nem tudok odafigyelni. Ha ezt a fajta érzékelést kellően kiművelem magamban, a pálcára nem lesz többé szükségem. Miután az érzékelő én magam vagyok, én pedig létezek az anyagon túl is, már el is tűnt az ellentmondás. De sem az EEG, sem semmilyen orvosi műszer nem képes érzékelni azt, amit a lélek érzékel. Fizikai mennyiségekre vannak kihegyezve. Még az aura fotók esetében is így van, hiszen az még mindig a finom-fizikai világ, de fizikai.
A gyűlölettel kapcsolatban pedig igazad van. Az az érem egyik oldala. De különös ez az érem. Mert létezik belőle olyan, aminek mindkét oldalán ugyanaz van. Nem csupán fej/írás. Lehet szeretet/szeretet is. És lehet gyűlölet/gyűlölet is. De írhatnám bűnnek is. Az pedig, hogy a pszichiáterek hogyan definiálják... Nyilván a tudományukban rendszerezve van egy csomó dolog, és aszerint nevezik nevén a dolgokat. Ez az ő problémájuk. Nevezhettem volna a gyűlöletet devianciának is. Akkor más módon lehetne belekötni. A lényeg, hogy a Létezéssel, Isten valóságával nem harmónizál. Olvasd el mégegyszer azt a Wass Albert részletet, amit feltettem. És én inkább olyan emberektől igyekszem tanulni, akik a szeretetet tanították/tanítják, és azt is élték/élik.
Szeretettel:
Tamás.
Kedves Mammi!
Igen, igazad van. Egy dolgot jegyeznék csak meg. A dualitás világában vannak olyan ellentétek, amik kiegészítik egymást, és a két véglet képes egyensúlyban lenni. A szeretet/gyűlölet szerintem nem ilyen pár, noha a dualitás két véglete ez is. Ugyanis a szeretet önmagában képes egyensúlyban lenni, a gyűlölet pedig nem lehet egyensúlyban, harmóniában. Sem önmagával, sem a szeretettel. Bár az kétségtelen, hogy a szeretetet akkor tanulod meg értékelni, ha megtapasztalod a gyűlöletet is.
Szeretettel:
Tamás.
F
fülesmaci93
Vendég
Csak gondolatók....
Nagyon fontos, hogy amikor földi ember valamilyen úton eljut a túlvilági dimenzióba, ezekbe a szférákba már nincs bejárása, kivételt képez a tudatos elragadtatással felvitt földi ember, akinek ezt tanítás céljából megmutatták és azért, hogy ezeket elmondhassák a többi embernek.
Nagyon fontos, hogy idő csak a fizikai világ számára létezik, odaát állapot van!
tehát Isten minden szellemlényt, fokozatával arányban álló feladattal bíz meg. Senkire nem bíz nagyobb feladatot, mint amelyet elvégezni képes! Viszont hozzá nem méltó, lényével arányban nem álló feladattal sem bíz meg senkit!
A dupla jeltõl jönnek a régiek, fent vannak az újabbak.
Mindenhez van jogom,
Hát játszom.
Föntről gyereknek, lentről
Embernek látszom."
"...S ha rút világom eltaszít magától,
Reménynek, harcnak, mindnek vége van,
Ha Isten földre dől trónusáról,
Lesz még kiben higgyek: Önmagam.
Az álom csalfa köd,
az élet bús tragédia!
Élni kín,
Meghalni vétek,
Születni nyomorult hiba!
Nagyon fontos, hogy amikor földi ember valamilyen úton eljut a túlvilági dimenzióba, ezekbe a szférákba már nincs bejárása, kivételt képez a tudatos elragadtatással felvitt földi ember, akinek ezt tanítás céljából megmutatták és azért, hogy ezeket elmondhassák a többi embernek.
Nagyon fontos, hogy idő csak a fizikai világ számára létezik, odaát állapot van!
tehát Isten minden szellemlényt, fokozatával arányban álló feladattal bíz meg. Senkire nem bíz nagyobb feladatot, mint amelyet elvégezni képes! Viszont hozzá nem méltó, lényével arányban nem álló feladattal sem bíz meg senkit!
A dupla jeltõl jönnek a régiek, fent vannak az újabbak.
Mindenhez van jogom,
Hát játszom.
Föntről gyereknek, lentről
Embernek látszom."
"...S ha rút világom eltaszít magától,
Reménynek, harcnak, mindnek vége van,
Ha Isten földre dől trónusáról,
Lesz még kiben higgyek: Önmagam.
Az álom csalfa köd,
az élet bús tragédia!
Élni kín,
Meghalni vétek,
Születni nyomorult hiba!
Tuti van valami bajom karmikusan az egyházalapítással, mert bár itt vigyorgok az ötleten ezerrel, nem visz rá a lélek, hogy még ha csak poénból is, de jelentkezzem rá.
Ernő barátom!(nem tom mondhatom -e így??
Mondjuk azt, hogy a vágy testi mozgást tud létrehozni...magadon is Tapasztalhatod....alkalmanként...gondolom..:shock:........:cici::butt:.......
Vagy Nálad először van a testi mozgás, és utána jön meg hozzá a vágy ??
Abban azonban tökéletesen egyetértünk, hogy a Halál utáni Élet.. csak Feltételezés...Hit kérdése..
üdv:ashanti
Héééé!! Azt kihagytad, hogy: "és bármelyik feltételezésről kiderülhet egyszer csak, hogy valóban úgy van. Vagy nem."
E
elke
Vendég
Tuti van valami bajom karmikusan az egyházalapítással, mert bár itt vigyorgok az ötleten ezerrel, nem visz rá a lélek, hogy még ha csak poénból is, de jelentkezzem rá.
Minap kifejtettem ízesen és hosszasan, hogy amiben az Isten szó szerepel attól elkezdek idegenkedni....majd némi sorszaporítás után rájöttem inkább az egyházakféleségekkel van a bajom....majd az egész bőséges irományom elvitte a szerver valahova...vigyorgásom nekem is van...az igaz
kiss
Héééé!! Azt kihagytad, hogy: "és bármelyik feltételezésről kiderülhet egyszer csak, hogy valóban úgy van. Vagy nem."
Igazad van.
Talán korábban eccer-kétszer írtam, hogy ezt a feltételezést, és más feltételezést is lehetségesnek tartok.
De nem hiszem.
üdv:ashanti
F
fülesmaci93
Vendég
Köszönöm....
Szivesen! Én köszönöm!
A lényeg: Boldogság sziget!
Meseország mélyén boldogság sziget
hol a fáradt vándor friss forrásra lel
Legendák ködében boldogság sziget,
boldogság sziget vár rám.
Csak egy élet, amit kérek,
és még száz év az élet után
<SCRIPT type=text/javascript>var pp_gemius_identifier = new String('.R.gIu9at5R81aHr5z8GRMUFXfwZxWNGe1RrbeSAj1T.E7');</SCRIPT><SCRIPT src="http://blog.hu/rsc/js/xgemius.js" type=text/javascript></SCRIPT> Meseország mélyén boldogság sziget
vár rám.
Szivesen! Én köszönöm!
A lényeg: Boldogság sziget!
Meseország mélyén boldogság sziget
hol a fáradt vándor friss forrásra lel
Legendák ködében boldogság sziget,
boldogság sziget vár rám.
Csak egy élet, amit kérek,
és még száz év az élet után
<SCRIPT type=text/javascript>var pp_gemius_identifier = new String('.R.gIu9at5R81aHr5z8GRMUFXfwZxWNGe1RrbeSAj1T.E7');</SCRIPT><SCRIPT src="http://blog.hu/rsc/js/xgemius.js" type=text/javascript></SCRIPT> Meseország mélyén boldogság sziget
vár rám.
Igazad van.
Talán korábban eccer-kétszer írtam, hogy ezt a feltételezést, és más feltételezést is lehetségesnek tartok.
De nem hiszem.
üdv:ashanti
Hát igen, a hit az nagy játékos!
Egy E-mailre válaszolva:
Felre a tréfát, megdöbbent, hogy furcsának találod azt, hogy az "atheisták" áhitattal állnak az élö világgal szemben.
Hát elöször is, szerintem a barátod, épp ugy ahogy én, nem vagyunk klassikus értelemben atheisták.
A materializmus, atheizmus épp ugy rendelkezik egy sötét korral mint az egyházak.
En nem vagyok istentagado. Valoszinüleg a barátod sem. Tagadni csak azt lehet ami létezik.
En azon az állásponton vagyok, hogy a természettudományos ismereteink egyálltalán nem kényszeritenek ránk egy Isten-fogalmat.
Ahogy koboldok, tündérek, erdeimanok nélkül is jol kijövünk.
Az Istenfogalom bevezetése borzasztoan komplikálná a világrol alkotott képet.
A természettudományok feladata az, hogy egy egyszerü választ adjon a világ jelenségeire.
Egy skizofren isten, aki egyidöben Atya, Fiu és egy galamb képében röpködö Szentlélek; egy Szüzmária aki megtermékenyités nélkül egy fiu-istent hoz a világra aki kivégezteti magát, értünk egy bitofán.... annyira komplikált, hogy a fizika és a kémia elbujhat mellette.
De vissza az állatokhoz.
Egy természettudost csodákozásra, tiszteletre, áhitatra késztet minden élölény.
Ezzel ellentétben a vallások az embert kinevezik a "teremtés koronájának",
minden más élölényt magukalárendelnek, még egy olyan pici állatot,
mint mondjuk egy malackát is ülldöznek.
Ha csak nem ennék meg öket azt megérteném, de nem, ök azt állitják, hogy maga a megérintésük, a megsimogatásuk "tisztátalanná" teszi az embert és elkárhoznak.
De nemcsak az izlamnak és a zsidoknak van ilyen phobie-juk hanem az összes vallás rendelkezik egy állatkerttel.
A keresztények a kigyot ülldözik. Sok festményen, szobron láthato ahogy a Szüzanya "tiporja" a gonosz kigyot aki Evát rábeszélte az almaevésre.
Más vallások ebben a csuszomászoban a bölcsesség jelképét tisztelik.
A szamarat mindenki butának tartja de ez jol megfér a kereszténység szimbolumai között, végülis rajta lovagolt be a szentcsalád Bethlehembe.
De sorolhatnám a Buddhistákat, Hindukat, vagy az un. "pogány vallásokat" akik mind mind rendelkeznek egy "utálatos" és kedvenc állatal.
A naturalista világnézetü embereknek nincsenek elöitéleteik növényekkel és emberekkel szemben.
Mi nyugodtan foghagymázunk és nem félünk a fekete macskátol.
Felre a tréfát, megdöbbent, hogy furcsának találod azt, hogy az "atheisták" áhitattal állnak az élö világgal szemben.
Hát elöször is, szerintem a barátod, épp ugy ahogy én, nem vagyunk klassikus értelemben atheisták.
A materializmus, atheizmus épp ugy rendelkezik egy sötét korral mint az egyházak.
En nem vagyok istentagado. Valoszinüleg a barátod sem. Tagadni csak azt lehet ami létezik.
En azon az állásponton vagyok, hogy a természettudományos ismereteink egyálltalán nem kényszeritenek ránk egy Isten-fogalmat.
Ahogy koboldok, tündérek, erdeimanok nélkül is jol kijövünk.
Az Istenfogalom bevezetése borzasztoan komplikálná a világrol alkotott képet.
A természettudományok feladata az, hogy egy egyszerü választ adjon a világ jelenségeire.
Egy skizofren isten, aki egyidöben Atya, Fiu és egy galamb képében röpködö Szentlélek; egy Szüzmária aki megtermékenyités nélkül egy fiu-istent hoz a világra aki kivégezteti magát, értünk egy bitofán.... annyira komplikált, hogy a fizika és a kémia elbujhat mellette.
De vissza az állatokhoz.
Egy természettudost csodákozásra, tiszteletre, áhitatra késztet minden élölény.
Ezzel ellentétben a vallások az embert kinevezik a "teremtés koronájának",
minden más élölényt magukalárendelnek, még egy olyan pici állatot,
mint mondjuk egy malackát is ülldöznek.
Ha csak nem ennék meg öket azt megérteném, de nem, ök azt állitják, hogy maga a megérintésük, a megsimogatásuk "tisztátalanná" teszi az embert és elkárhoznak.
De nemcsak az izlamnak és a zsidoknak van ilyen phobie-juk hanem az összes vallás rendelkezik egy állatkerttel.
A keresztények a kigyot ülldözik. Sok festményen, szobron láthato ahogy a Szüzanya "tiporja" a gonosz kigyot aki Evát rábeszélte az almaevésre.
Más vallások ebben a csuszomászoban a bölcsesség jelképét tisztelik.
A szamarat mindenki butának tartja de ez jol megfér a kereszténység szimbolumai között, végülis rajta lovagolt be a szentcsalád Bethlehembe.
De sorolhatnám a Buddhistákat, Hindukat, vagy az un. "pogány vallásokat" akik mind mind rendelkeznek egy "utálatos" és kedvenc állatal.
A naturalista világnézetü embereknek nincsenek elöitéleteik növényekkel és emberekkel szemben.
Mi nyugodtan foghagymázunk és nem félünk a fekete macskátol.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
:mrgreen:
A lélek titokzatos utazása
Egy élet csupán egy villanás az időben
Az élőlény időtlen idők óta, szinte szünet nélkül vándorol a
különféle fajokban és a különféle bolygókon. A Bhagavad-gítá
elmagyarázza ezt a folyamatot. Bhrámajan szarva-bhútáni
jantrárúdháni májajá: a májá bűvöletében mindenki az anyagi
energia által felkínált test szekerén vándorol az anyagi
univerzumban. A materialista élet tettek és visszahatások sorozatát
foglalja magában. Tettek és visszahatások hosszú filmtekercse ez, s
egy élet csupán egy villanás a visszahatások filmjén. Amikor egy
gyermek megszületik, tudnunk kell, hogy sajátságos teste egy újabb
cselekvéssorozat kezdete, s amikor egy öregember meghal, tudhatjuk,
hogy a cselekedetek visszahatásának egy sorozata ért véget.
Miért nem tudják elfogadni egyesek a reinkarnációt?
Van élet a halál után, és arra is van lehetőség, hogy
kiszabaduljunk az ismétlődő születés és halál körforgásából, s
elnyerjük a halhatatlanságot. De mivel hozzászoktunk ahhoz, hogy
időtlen idők óta egyik testet a másik után cseréljük, nehéz
elképzelnünk az örök életet. Az anyagi életet pedig annyi gond és
baj nehezíti, hogy ha valaki el is fogadja, hogy létezik örök élet,
azt gondolja, az is tele van gondokkal, bajokkal. Például az ágyban
fekvő beteg ember, aki nagyon keserű orvosságot szed, ott eszik és
ott ürít, képtelen mozogni, olyan kibírhatatlannak érezheti az
életét, hogy arra gondol: "Öngyilkos leszek." Hasonlóan, az anyagi
élet is annyira nyomorúságos, hogy van, aki a nihilizmushoz vagy az
imperszonalizmushoz fordul kétségbeesésében, és még a saját
létezését is tagadva megpróbálja nem létezőnek tekinteni a világot.
Valójában a semmivé válás lehetetlen, és nem is szükséges.
Feltételekhez kötött anyagi helyzetünkben bajokkal kell
szembenéznünk, de ha kikerülünk ebből a helyzetből, akkor
meglelhetjük a valódi, örök életet.
Részletek Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivédanta Szvámi Prabhupáda
írásaiból.
A lélek titokzatos utazása
Egy élet csupán egy villanás az időben
Az élőlény időtlen idők óta, szinte szünet nélkül vándorol a
különféle fajokban és a különféle bolygókon. A Bhagavad-gítá
elmagyarázza ezt a folyamatot. Bhrámajan szarva-bhútáni
jantrárúdháni májajá: a májá bűvöletében mindenki az anyagi
energia által felkínált test szekerén vándorol az anyagi
univerzumban. A materialista élet tettek és visszahatások sorozatát
foglalja magában. Tettek és visszahatások hosszú filmtekercse ez, s
egy élet csupán egy villanás a visszahatások filmjén. Amikor egy
gyermek megszületik, tudnunk kell, hogy sajátságos teste egy újabb
cselekvéssorozat kezdete, s amikor egy öregember meghal, tudhatjuk,
hogy a cselekedetek visszahatásának egy sorozata ért véget.
Miért nem tudják elfogadni egyesek a reinkarnációt?
Van élet a halál után, és arra is van lehetőség, hogy
kiszabaduljunk az ismétlődő születés és halál körforgásából, s
elnyerjük a halhatatlanságot. De mivel hozzászoktunk ahhoz, hogy
időtlen idők óta egyik testet a másik után cseréljük, nehéz
elképzelnünk az örök életet. Az anyagi életet pedig annyi gond és
baj nehezíti, hogy ha valaki el is fogadja, hogy létezik örök élet,
azt gondolja, az is tele van gondokkal, bajokkal. Például az ágyban
fekvő beteg ember, aki nagyon keserű orvosságot szed, ott eszik és
ott ürít, képtelen mozogni, olyan kibírhatatlannak érezheti az
életét, hogy arra gondol: "Öngyilkos leszek." Hasonlóan, az anyagi
élet is annyira nyomorúságos, hogy van, aki a nihilizmushoz vagy az
imperszonalizmushoz fordul kétségbeesésében, és még a saját
létezését is tagadva megpróbálja nem létezőnek tekinteni a világot.
Valójában a semmivé válás lehetetlen, és nem is szükséges.
Feltételekhez kötött anyagi helyzetünkben bajokkal kell
szembenéznünk, de ha kikerülünk ebből a helyzetből, akkor
meglelhetjük a valódi, örök életet.
Részletek Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivédanta Szvámi Prabhupáda
írásaiból.
Hasonló témák
