A keskeny útról még, mert ez nagyon fontos (ha már előkerült a piramis "veszélyessége" kapcsán):
Sok kereső (és "találó") számára az ezotéria, spiritualitás valami hobbi, a harmónia megteremtésének könnyed eszköze, bölcselkedés, amiről azt hisszük "mélyebb", mint a felszínes filozófia...
Igen, végül is annak fogjuk fel az Utat, aminek szeretnénk, ami a hajlamainknak, karmikus kincsünknek (lelki érettségünknek) megfelel.
Ez az "időtöltés" azonban teljesen más, mint a vallás, ezotéria eredeti értelme:
vallás=religio=re-ligare=ÚJRAEGYESÜLNI, mint a jóga szó
szanszkrit gyöke. Újraegyesülni. Újra EGYségben lenni Istennel, a Mindenséggel, elérni a Tökéletességet, stb.
"Legyetek tökéletesek!" - Jézus.
"Legyetek Ananda önmagatok fénye!" - Buddha. Nincs különbség.
A Tökéletesség elérése viszont alapvető, őszinte önismeretet igényel:
belátása pillanatnyi állapotunknak (tudat/lélek)állapotunknak. Ez pedig, ha őszintén magunkba nézünk olyan korlátok elé állít minket, amin csak nagyon kevés "út" képes túlvinni a lényt. Hisz ha megnézzük a legtöbb "módszert", könyvet, kiderül, hogy nem több, mint az én-kép masszírozása,
"nem vezeti túl a lényt saját állapotán", ahogyan
Guénon
mondja a mai felszínes világvallásokról.
"Háborút hoztam, nem békét" - mondta Jézus. Akiben nem dúl háború,
menekül a konfliktusok elől, az csak fél életet él, noha jól megideologizálja magának, hogy ez biza "spiritujális élet, mert harmóniána élek".
Nos: Először is harmóniát ITT a Földön, a dialektikus viszonyok között NEM lehet elérni...! Fájdalom, de a jin-jang szimbólum is erről szól!
Az erők, minőségek állandó cserélődése, változása: a reggel szüli az éjjelt, a jó a rosszat, stb. Egymás öléből teremtődnek meg ITT a minőségek.
Úgyhogy ITT állandóságot, IGAZI harmóniát keresni, árnyékra vetődés!
Ezzel hamar szembesül a kereső, ha túllépett a kezdeti lelkesedésen
Ez a kikelet-virulás-pusztulás világa. Lehet gyönyörködni a virágban, de
a következő pillanatban elhervad. Püff neki. Akkor igaz volt az a szép virág? Lehet igaz az, ami elmúlik? Vagy csak az az igaz, ami örökkévaló?
Azt találja a belátó ember, hogy az a VALÓDI igaz, ami múlhatatlan -
az Igazság Örök. EZT viszont hiába is keresnénk földi eszközökkel, itt a változás világában: ennek a múlhatatlannak a csírája sehol máshol nem található - csak bennünk!
"A tűzben edzik a vasat", "hajnal előtt van a legsötétebb", "a lélek sötét éjszakája" - ezek mind a harcról, a belső forradalomról szólnak.
Jézus békéje az erőseknek való, akik már kiharcolták maguknak! Akik már megedzőttek a tűzben! Az Ő békéje a Szellem békéje, arra viszont belsőleg kell ránemedni, komoly munkával, nem elég a kényelmes szemlélődés, önáltatás. Ezért mondta, hogy háborút hozott, nem békét.
Az a "béke", ahogyan a beavatások, misztériumok találnak minket nem béke. Az az állapot, amiben a VALÓBAN megszabadító energiák találnak minket, alantas, istentelen. Ezt sem árt magunkban tisztázni, mielőtt ismételgetjük az "Istenek vagytok"-ot!
"Legyetek tökéletesek!" - nem mondta volna, ha már azok lennénk.
És a
keskeny utat ehhez meglelni és azon maradni... az a nagy feladat.
Az igazi spirituális feladat. Ehhez kívánok mindnyájunknak sok erőt!
