Az interjú ezen részét:-
Miben áll a jelentősége?
- Ami a Dunántúlon az újkőkor kezdetén történt - erről szólnak a Sárréten végzett környezettörténeti, vagy a Regölyben folytatott régészeti ásatások -, az egész Európa társadalmának fejlődését befolyásolta. Az itt élő emberek csoportjai vándoroltak el a párizsi medencébe, Frankfurt vagy Krakkó környékére. Azért van ilyen nagy érdeklődés az őskornak ebben a szakaszában a mi irányunkba, mert ha Európában meg akarnak tudni valamit arról, hogyan kezdődött náluk a természet átalakítása, hogy keletkezett a letelepedett életmód és végső soron a civilizáció, akkor nagyrészt tőlünk kell megtudniuk mindezt, hiszen az élelemtermelés tudásanyaga, a földművelés, a házépítés ismeretei, a genetika szálai mind a Kárpát-medencébe vezetnek. Pontosan 7500 évvel ezelőtt következett be a Dunántúl közepén, a Balaton vidékén ez a jelentős átalakulás. Ezen a korábban üresnek hitt vidéken a mezolit ásatások radiokarbonnal igazolt adatai szerint vadászok, halászok, gyűjtögetők szórványos csoportjai éltek. A Balkán felől érkező földművesekkel kicserélték a tudásukat, és ez volt az a szikra, amiből az európai civilizáció kipattant. Ők lettek az első bevándorlók, akik a házépítést, a kerámiakészítést és az aktív termelést meghonosították az európai kontinensen. Mindez felelősségre, múltunk becsülésére tanít bennünket. Csak akkor válhatunk az európai közösség felelős tagjaivá, ha a kulturális örökséget, a mi saját örökségünket méltón kezeljük. - nézzük meg Tóth Imre szemével. Az ő oldaláról másolok át néhány idézetet.
Bevándorlók voltak Európa első földművesei
Múlt-kor 2009. szeptember 4.
„Német és brit kutatók őskori DNS-vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy bevándorlók voltak Európa első földművelői, akik 7500 évvel ezelőtt érkeztek a kontinens keleti és középső részére; a kutatás a Kárpát-medencét jelöli meg a korai közép-európai földművelők szülőföldjeként...
A vizsgálat szerint... Közép- és Észak-Európa első földművelői nem lehettek a vadászó-gyűjtögető népesség leszármazottjai. Ám ami igazán meglepte a tudósokat, az az a felismerés, hogy Európa jelenkori lakossága nem lehet kizárólag sem a vadászó-gyűjtögető populáció, sem csak az első farmerek leszármazottja, de a jelek szerint nem csupán e két népesség keveredéséből jött létre...
A kutatás a Kárpát-medencét jelöli meg a korai közép-európai földművelők szülőföldjeként. "Úgy tűnik, hogy az úgynevezett vonaldíszes kultúra földművelői, amelyek nem keveredtek a helybéli vadászó-gyűjtögető populációval,
Magyarország mai területéről vándoroltak 7500 évvel ezelőtt Közép-Európába. (???) Ez azért meglepő, mivel a helyi közösségek és a bevándorlók között voltak kulturális kapcsolatok" - magyarázta a tanulmány vezető szerzője, Barbara Bramanti, a Mainzi Egyetem kutatója, hozzátéve, hogy a jelek szerint a kulturális kapcsolatok nem jelentettek egyben rokonsági kapcsolatokat is.”
A cikk tele van értelmetlenségekkel és ellentmondásokkal. Feltehetően azért, mert az eredmények nem igazolták a déli bevándorlókhoz fűzött előzetes várakozásokat. A vonaldíszes kultúra földművelői a Kárpát-medence őstelepesei voltak.
***
"Először mutatták ki középső kőkori (mezolitikus) vadász-halász őslakosok jelenlétét a Dunántúlon - tudatta Bánffy Eszter professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének igazgatóhelyettese, a kőkoros munkacsoport vezetője..." Nem egészen így van, hiszen például a "dunántúli szeletaiakról", a pilisi "barlangi gravettiekről" vagy a Balaton-felvidéki festékbányászokról már évtizedekkel ezelőtt is tudtunk, csak hát ők eddig nem illettek bele az "üres Magyarország" képbe.
(TI) "A lelőhelyet az utolsó jégkorszak után, az i.e. 9500 és 6000 közötti időszakban lakhatták, amelynek során a Kárpát-medencében is kialakult a maihoz hasonló éghajlat, vegetáció és fauna. A Regöly környéki mezolit kutatások alapjaiban változtatják meg a Dunántúl területén több évtizede stagnáló kutatási képet, bizonyítják a középső kőkori vadászó-gyűjtögetők jelenlétét, és így újabb bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a helyi népcsoportok is kulturális és genetikai értelemben vett szerepet kaphattak a legkorábbi paraszti közösségek kialakulásában" - hangsúlyozta Bánffy Eszter."
Azért alakul ez!
***
Az első képen Grover S. Krantz ősrégész mutatja be, hogy a leletek bizonysága szerint miképpen, és mikor terjedt el a földművelés Európában. Két fontos területet emel ki: Anatóliát (a kiinduló pontot,) és a Magyar Alföldet.
A következő képen egy szokásos középiskolai történelmi atlasz térképét láthatjuk, meglepően korrekt adatokkal, és a továbbterjedési útvonalak bemutatásával. (Innen terjedt tovább északra, keletre és nyugatra egyaránt.)
Egyik térkép sem ábrázolja azonban azt a lényeges különbséget, ami a Kárpát-medencébe érkező, és az innen továbbterjedő földművelés között létezett, és ami alapvető jelentőségű volt az ún. újkőkori népességrobbanás szempontjából. A földművelés ugyanis a Kárpát-medencében háziasított szarvasmarha befogásával válhatott ekés-szántásos földműveléssé, és csak így biztosított bőséges élelmiszerforrást. Nem a délről behozott - mondhatni ásóbotos - technológia, hanem az ekés-szántásos művelés elterjesztése volt tehát az, ami igazán korszakalkotó változásokat hozott.
A harmadik képre tekintve nyilvánvalóvá válik az ide vonatkozó „Ezt is átvettük” kezdetű mese tarthatatlansága, hiszen a középső képen széles sávban felénk áramló földművelésnek a Balkán hegyes területein át, nem sok esélyét láthatjuk. Ha valóban onnan jött, akkor csak jóval keskenyebb ösvényeken jöhetett, pl. a folyóvölgyeken keresztül. Akkor viszont ott túl nagy jelentősége nem lehetett, tehát a földművelés elterjesztésének oroszlánrésze kétségtelenül a Kárpát-medence népéhez köthető.
Képek a csatolásban.
Milyen szépen tudnak csúsztatni ezek a professzorok:az első földművelők akkor is a balkánról jöttek. 
