Sziasztok!
Nagyon sok jó,tanulságos dolgot írtok a teljesült és be nem teljesült kívánságokkal kapcsolatban.Én is olvastam pár könyvet ami erről szól.Nekem az a kérdésem a kívánással ill. a fogalmazással kapcsolatban hogy milyen formában helyes kívánni?Ugyanis az egyik könyv azt írja kérj úgy hogy szeretnék ezt meg azt.A másik könyv pedig hogy úgy kérj mintha már megkaptad volna.Most melyik helyes???Akinek már sok kérése teljesült írja meg legyen szíves hogy ő hogy fogalmaz. Köszönöm
Szia!
A leghelyesebb működő az, amit már te magad tapasztaltál.
Mondom is, hogy miért.
Nemrég jöttem rá, hogy vannak, akik pl. nem látnak maguk előtt képeket, nem tudnak feidézni egy illatot, hangot, érzést. Ezt most azért írtam, mert a továbbiakban fontos lesz.
Csak azt tudom írni, ahogyan nálam működik.
Amint megfogalmazódik a kívánság, hogy "milyen jó lenne ... de szeretnék ..." ehhez azonnal társul a mozi, pereg a film és látom azt a helyzetet, amikor teljesült a vágy, és természetesen benne vagyok a filmben, nagyon jól érzem magam abban a helyzetben ... kicsit olyan, mintha előrevetíteném magam a jövőbe. Érzek mindent, ami ott történik velem, ha vannak zajok illatok fények, azokat is ... kompletten benne vagyok.
Azt vettem észre, hogy a kívánságok egy része, mint futó gondolatok működnek. Ilyenkor csak átfut a fejeden egy spontán kívánság, majd szinte azonnal el is felejted, és később csodálkozol ha véletlenül eszedbe jut, hogy ezt kívántad.
Igen egyszerű példa erre: régebben találtunk a földön egyszer 500 Ft-ot, és fémpénzeket rendszeresen. Ezeket mindig hazavittük, és külön gyűjtöttük őket (persze oka volt
).
Beszélgettem egy ismerőssel, s azt mondja, hogy neki nincs szerencséje, ő még sosem talált pl. egy ezrest sem a földön.
Nem akartam félbeszakítani a mondandóját, így csak eszembe jutott hogy bizony milyen régóta nem találok én sem pénzt a földön, és tök jó lenne ha mondjuk találnék egy ezrest.
Ennyi volt mindössze a gondolat (de láttam a képet közben, hogy éppen felveszek egyet), beszélgettünk tovább.
Két hét múlva vásárolni mentem, s ahogyan pakoltam fel a pénztárhoz, az egyik chips lecsúszott a szalagról (pedig direkt igazítottam is rajta), leesett a földre.
Lehajoltam, felvettem a zacskót, s néztem nagyot, mert a zacskó alatt ott figyelt egy ezres. Sokan voltunk, pakoltam, beszélgettem közben a gyerekemmel is, így nem is vettem észre magamtól.
De a kívánság teljesült.
Talán nálam az egyidejű "jövőbenlét" kiváltja azt a "mintha már megkaptad volna"-féle megfogalmazást ... nem tudom, ezen így nem gondolkodtam el külön.
Van olyan eset, amikor kis mondókát mormolok, de az már boszorkányság
és van hogy minden tudásomat összeadva próbálom megteremteni, ez meg már mágia
, van hogy más lények segítségével, és van hogy egészen speciális módon, megfelelő csakra működtetésével vonzom be.
Tulajdonképpen mindben az a közös, hogy konkrétan kell fogalmazni, mit szeretnél (és nem azt, hogy mit nem szeretnél).
Egy példa hiányos és nem tudatos kívánságra:
Költözés előtt álltam, válás után. Régebbóta figyelgettem már házakat, voltak amelyek nagyon tetszettek és szívesen laktam volna bármelyikben. Átfutott rajtam a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha ezek mind eladóak lennének ... szerinted mi történt? Szinte kivétel nélkül mind eladó lett 3-4 hónapon belül, de mégsem lett az enyém egyik sem. Tudod miért? Mert nem tettem hozzá, hogy mennyiért legyen eladó, és mikorra.
Akkor még csak vertem a fejem a falba, mert gyanúsnak tűnt a dolog, ma meg már okulok a saját káromon. Ez volt a legnagyobb félrekívánásom. Na jó, az egyik, a másik magánéleti ...
Szólj, ha kihagytam valamit, mert csak beszélek itt mindenfélét, de nem tudom válasz volt-e benne