Szia Medim!
Köszönöm a válszat. Erre milyen technikákat tudnál javasolni? "Szerintem ne a feltöltésre gyúrj, hanem inkább az akadályok
elrámolására, s akkor töltődsz magadtól:wink:" Esetleg vmilyen netes anyag, vagy könyv nagy segítség lenne, ha magamtól is ki tudnám ezt alakítani és nem kellene mindenféle tanfolyamokra járni.
Bizonyára nem én vagyok a legmegfelelőbb ember, aki Neked tanácsot tud adni,
de ha feltetted a kérdést, szivesen elmondom a saját gondolataimat.
Az, hogy már képes vagy arra, hogy kimondd "Baj van, segítségre van szükségem!"
már egy jópont. A második jópont, hogy azt is felismerted, hogy Neked kell tenni ezért valamit.
Tehát két pont előnnyel indulsz
Ahogy én látom a "piacon" rengeteg lehetőség kínálkozik, árulja magát. Az, hogy Neked mi lehet a legjobb, csakis Te tudhatod, ha nem tudod, akkor próbálkozz. Könyv van sok, de a teóriák mit sem érnek, ha nem tudod magadévá tenni és nem csinálod/gyakorlod őket.
(Csak hasonlóak vagyunk mi emberek, de nem vagyunk egyformák, mindenkinek saját útja van a pokolba és saját útja a mennyországba - szokták mondani.)
A sokféle módszert én alapvetően kétféle csoportba sorolom, az egyik a bealvós a másik a harcolós. A bealvós az, amelyik bealtat valamilyen állapotba. (Ha valamit 21 napig folyamatosan mondogatsz magadnak, akkor azt már elhiszed.)
Ez sem rossz, de én ezt nem próbáltam
A harcolós nekem azt jelenti, hogy "Békülj ki magaddal és a világ kibékül veled." /B.Zs./
Vagyis, ismerd meg önmagad, javíts, amin tudsz, amin nem tudsz, azt fogadd el.
Ha nem akarsz tanfolyamra menni, akkor magad is számba veheted, hogy mik azok a problémáid, amik feszítenek, amik felidegesítenek, ingerültté tesznek. Valójában ki/mi az, ami ellen indulatod támad? Tudsz-e rajta változtatni, -mi kellene hozzá?
Amíg magad is problémás vagy, addig ne csodálkozz azon, ha problémás embereket vonzzol magadhoz. Amit nem tudsz megváltoztatni, azt meg kell tanulni elfogadni magadban is, másban is. Meg kell tudni bocsátani magadnak is, másnak is...
és el kell tudni engedni. Embereket, dolgokat, álmokat és vágyakat - ha azok valamiért már nem tartoznak hozzád.
Ha el tudod fogadni, hogy semmi sem történik ellened, hanem minden csakis érted történik, akkor könnyebben tudsz figyelni a történések üzenetére is.
Legfőbbképpen ezek azok amiket "el kell rámolnunk" az útból, ahhoz, hogy fel tudjunk töltődni. Vagy éppen ne tudjunk leereszteni.
Jó az, amit Ionon is írt... fizikai megterhelés. Sikerélmény. Az fontos.
Egyedül vagy? Miért nem mész például egy jó színházba, ha arra vágysz? Mi tart vissza?
Szepes Mária írta: " Minden nap csak egy kicsit kell győzni."
Minden nap csak egy kicsit próbáld magad jobban elfogadni, megszeretni.
Ne várd addig mástól, hogy szeressen és megbecsüljön, amíg Te magadat nem tudod.
(Tudom, ez jó szöveg, de ez sajna így műkxik.)
Te vagy az, aki a legjobban tudja, hogy mik azok az értékeid, amik csak a tieid.
Neked is vannak. Becsüld meg ezeket.
Már késő van, elnézést, ha kicsit csapongóak a mondataim.
A Dó-In azért is lehet analóg a témához, mert lényegében ez is arról szól, hogy
hajlandó vagyok a figyelmemet önmagamra fordítani,
hajlandó vagyok a fájdalmaimat megkeresni és kivetni magamból/elégetni,
(fájdalom eredhet helytelen táplálkozásból, -életmódból, -gondolkodásból...stb)
hajlandó vagyok alkalmasabbá tenni magam az életre,
hajlandó vagyok megtapasztalni a saját békémet.
Először ezeken kellene túljutni.
Reiki, Pránanadi és egyéb behangolásokról szerintem csak később gondolkozz, ha feltétlenül késztetést érzel valamelyikre.
Mint Reikis úgy gondolom, hogy behangolás nélkül is tökéletesen alkalmas mindenki arra, hogy önmaga gyógyítója legyen.
Ha elindulsz, meg fogsz lepődni, hogy mennyi segítő szegődik melléd kiss
