Kedves Jászladány!
Szeretném megkérdezni tőled vagy Asperrimustól, hogy nincs itt valami keverés a Szent Lélek és a Szent Szellem vonatkozásában?
Nekem valami itt belül azt súgja, hogy nem csak mi "tudatlanok" keverjük ezt a két isteni entitást, hanem az egyházak is.
Mindkét megnevezés ugyanarra az "isteni entitásra" vonatkozik. Csupán fordításbeli különbség. Az egyházaknak nem okoz problémát, ugyanazt értik mindkettő alatt, de lásd fentebb Asperrimus bejegyzését.
Véleményem továbbra is az, amire legutóbb a Júdás evangéliumában olvasott idézetből lehet következtetni.
"Nem rajtatok nevetek. Ezt nem a saját akaratotokból teszitek, hanem mert ezen keresztül dicsőíttetik a ti istenetek."
"Miért hozott titeket dühbe ez a feldúltság? A ti istenetek, amely bennetek lakozik, és [---] provokált titeket, hogy megharagudjatok lelketek[ben]."
Júdás evangéliuma egy fiktív irodalmi mű. Ez kábé olyan, mintha a Jézus Krisztus Szupersztárból idéznél. Kit érdekel, mit fantáziál Loyd Webber, vagy bárki más Jézusról? Az ilyen műveknek nincs közük az evangéliumhoz.
Amúgy meg bocsi, de nem is értem ezekből az idézetekből, hogy mi a véleményed.
Mármint hogy nem a saját akaratunkból tesszük? Azt, hogy itt írunk? Az előbb írtam idézeteket arra, hogy Isten nem kényszerít senkit semmi. Én már csak tudom, hogy saját akaratomból teszek-e valamit, bocsi.
A Szent Lélek sosem uralja le az ember akaratát:
ApCsel. 5.32
Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki.
Akik engedelmeskednek... Tehát lehet nem engedelmeskedni is.
Isten pedig senkit sem provokál, legkevésbé arra, hogy haragudjon.
Mát. 5.22
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre
1 Ján. 3.15
A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne.
És akiről te az utolsó bekezdésedben beszélsz, Ő az Atya, aki Jézust elküldte közénk, és akinek a "birodalmáról" így beszél: (szintén Júdás evangéliumából):
"Senki, aki halandótól született, nem méltó arra, hogy belépjen abba a házba, amelyet láttál, mert az a hely a szenteknek van fenntartva. Sem a nap, sem a hold nem fog ott uralkodni, sem a nappal, hanem a szent fog ott lakozni mindig, az örök birodalomban---"
Nem az a bajom, hogy egy irodalmi műből idézel, inkább az, hogy csupa - már bocsánat - bölcstelen gondolatot, amik ráadásul gyökeresen ellentmondanak a bibliai kijelentéseknek.
Ez a fenti is micsoda zöldség!... Miért, a szentek kicsodák, ha nem halandótól születtek?
A Biblia "szenteknek" a megtért embereket nevezi, akik elhagyták a bűneiket, és Istennek "szentelték" magukat. A "szent" szó jelentése ugyanis (emberi vonatkozásban): Isten számára elválasztott, kizárólag Isten használatára való.
Az apostolok mindenhol így nevezik a gyülekezetek tagjait:
Eféz 1.1
Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efezusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek:
Kor. 1.1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:
Ef. 2.19
Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.
1Kor. 6.11
Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek,
Azaz elválasztattak Isten számára. Így lettek szentek, és lesznek mindazok, akik Istennek szentelik magukat és az életüket. Övék az Isten országa:
Mát. 25.34
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
Márpedig ezek az emberek mind halandóktól születtek.
Idézz inkább Gárdonyitól, ő legalább értelmesen gondolkodott ebben a témában. De biztos találsz más olyan irodalmi szerzőt, aki gondolkodott is, mielőtt leírt valamit, különösen a Bibliával kapcsolatban. Nem csoda, hogy Júdás evangéliumát sosem vette senki komolyan, nem hogy ihletettnek tekintették volna, túl azon, hogy jóval az apostoli idők után keletkezett. Az Újszövetség könyveiben sehol sem találsz ilyen blődliket.
Azért a kereszténység is megtette a magáét, gondolj csak a keresztes háborúra, ahol gyerekeket küldtek harcolni Isten nevében. Vajon ki állt az mögött Isten, vagy a Sátán? Vagy a démonok? 
Döntsd el Jézus szavaiból és János apostoléból:
Ján. 8.44
... Az (ördög) emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
1 Ján,3-8.
A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
És már említettem, hogy ezekhez a bűnökhöz a valódi kereszténységnek semmi köze. A valódi kereszténységet épp úgy irtották ezek a névleges keresztények, mint a népeket.
A gyilkosságok, népirtások mögött mindig a Sátán áll, az ő tobzódását látod, amikor az emberek engednek a befolyásának, és rajtuk keresztül véghez tudja vinni az akaratát. Ez természetesen semmiben sem menti fel azokat az embereket, akik együttműködnek a Sátánnal, mivel saját döntésük alapján tesznek így.
