Ebbe a fórumba a Biblia illik.
De ez talán ide és Neked való!
AZ ORIGENÉSZ ELLENI TIZENÖT EGYHÁZI ÁTOK
"Henry Percival teljes terjedelmében kinyomtatta az Origenész elleni tizenöt egyházi átkot. A szöveg hozzáférhető Head és Cranston kiváló művében, amely A Reinkarnáció kelet-nyugati antológiája címet viseli. Ritkán hordoztak ilyen grandiózus kijelentések ilyen aránytalanul csekély tartalmat. Valóban, inkább műveletlen, bombasztikus zagyvaságnak tűnnek, mint felelősséggel megfogalmazott tantételeknek, és átkaik alátámasztására egyáltalán nem is idézik a Bibliát.
"Ha bárki azt a hihetetlen mesét hangoztatja, hogy a lélek létezik a születés előtt - kezdik fellengzősen -, és hangoztatja azt a rettenetességet, hogy utóbb újra megszületik, legyen anatéma (átkozott)."
2. pont: "Ha bárki azt állítja, hogy az értelmes dolgok teremtése csak test nélküli intelligenciát foglal magában... hogy egység van közöttük a lényeg, az erő és az energia tekintetében, és Isten, az Ige tudásának azonosságában; és nem kívánván többé Isten látását, átadták önmagukat a rosszabb dolgoknak, mindegyik a saját hajlandóságát követve; és hogy többé vagy kevésbé fejlett testeket öltöttek magukra, és neveket kaptak ... az legyen átkozott."
(Ez lényegében a teljes Biblia kétségbevonását sugallná, hiszen még az Ótestamentum is azt állítja: minden, ami él, eredetileg Isten elméjében született meg, őáltala vált entitássá, és később elutasította eredetét és Teremtőjét.)
A 3. és az 5. pont értelmetlenségbe fullad, de a 7. pont kijelenti: "Ha bárki azt állítja, hogy Krisztus... megkönyörült a lelkek különböző botlásain... s hogy helyrehozza őket, különböző fokozatokon haladt keresztül, különböző neveket és testeket öltött, angyallá vált az angyalok között, hatalmassá a hatalmasok között... és végül olyan testet öltött, mint a miénk, s emberré vált az emberek között... ha bárki ezt állítja, és nem utasítja el, hogy Isten, az Ige lealacsonyította magát és emberré vált; legyen átkozott."
(A rövidítés nélküli, eredeti szöveg méginkább igyekszik kétségbe vonni Krisztus emberi alakban való inkarnálódását; de közben célozgat is: lehetséges, hogy Krisztus valami hasonlót cselekedett, de halandó értelemmel felfoghatatlan módon. Ez jól példázza Theodora jellegzetes szorongásos neurózisát: szerette volna úgy eltörölni a lényeget, hogy a káposzta azért megmaradjon.)
A 8. pont még összetettebb: "Ha valaki nem ismeri el, hogy Isten, az Ige... egyenlő Krisztussal a szó minden értelmében, hanem azt hangoztatja, hogy az intelligencia lealacsonyodása miatt csak pontatlanul azonosak egymással, és az intelligenciát csak az Ige miatt neveztetik Istennek, legyen átkozott."
(Ha ebből bármi értelmet ki lehet hámozni, az biztosan tagadja Krisztus saját kijelentését, miszerint ő Isten Fia és egyszersmind az Ember Fia.)
A 9., 10. és 11. pont úgy belegabalyodik a szószaporításba, hogy ki is oltják egymás dörgedelmeit, de a 12. pont megkísérli megmenteni az előző cikkelyek javát: "Ha valaki azt állítja, hogy az eljövendő ítélet a test pusztulásával jár; és hogy... azontúl nem lesz többé semmilyen anyag, csak lélek, legyen átkozott."
(Ez Krisztus jelképes győzedelmét a test felett a halála és a feltámadása által, értelmetlen és konstruktív cél nélküli gesztussá nyilvánítja.)
A 14. pont, jóllehet akaratlanul, de méginkább beletéved a passzív ateizmusba: "Ha bárki azt állítja, hogy minden értelmes teremtmény egy napon eggyé válik... a test megszűnik, és hogy az eljövendő világ tudása a világok pusztulását hozza magával... hogy ebben az állítólagos végromlásban csak a lelkek léteznek tovább, mint az állítólagos megelőző létezésben; legyen átkozott".
(Röviden: "mindezek semmiképpen el nem múlnak".)
15. pont: "Ha bárki azt állítja, hogy a Lelkek élete olyan lesz, mint a kezdetekben, amikor még a lelkek nem szálltak alá vagy buktak el; s hogy a vég lesz... a kezdet igaz mértéke; legyen átkozott".
Nem csoda, hogy még a megfélemlített Virgilius pápa is megmozgatott minden követ, hogy ezt az üres locsogást kiátkozza. Az sem csoda, hogy Justinianus csak egy bizánci martalóc segítségével tudta keresztülvinni.
De az esztelenségnek még nem volt vége.
A megmámorosodott, önmagát istenítő Justinianus (hiszen az egész teremtés oly világos lehetett számára, mint a vakablak), személyesen és önként tíz újabb átkot alkotott Órigenész ellen.
Tartalmukat tekintve ezek még zavarosabbak, mint az első tizenöt, kivéve, hogy két cikkely közvetlen támadást intéz olyan egyházi tanok ellen, melyek még Órigenésznél is korábbiak. Az első arra célzó eszmék, hogy Krisztus alászállt a purgatóriumba, és ott alávetette magát valamiféle megfeszíttetésnek, mert ez volt az elkárhozott lelkek megváltásának egyetlen módja. (A korai egyházi iratok elég sűrűn utalnak erre, tehát megállapítható, hogy egykor fontos szerepe volt az evangéliumokban.)
"Ha bárki azt állítja vagy gondolja, hogy Krisztus Urunk a jövőben a démonok miatt feszíttetik keresztre, mint egykor az emberért, legyen átkozott" - harsogja Justinianus, és bámulatos módon eszébe sem jut a lehetőség, hogy ő és rettegett hitvese egy napon ott senyvedhet a fent nevezett démonok között, az Ember Fiától remélve a megváltást.
A következő célpont a még távolabbi múltból származik - ez a lélek költői fogalma: ha egyszer megszabadul az anyagi korlátoktól, a tiszta fény ragyogásává válik. Ez volt Órigenész egyik kedvenc képe, de Justinianus irgalmatlanul nyársra húzta: "Ha valaki azt állítja vagy gondolja, hogy a feltámadáskor az emberi testek szférikus formában fognak felkelni, nem pedig jelenlegi alakjukban, legyen átkozott".
(Érezhető, hogy a sértődött Theodora nem volt hajlandó kevésbé szférikusan elképzelni önmagát a Végítélet Napján, mint súlyos ékszerekkel teleaggatott császárnőnek, érintetlen diplomáciai védettséggel.)
Az utolsó, tizedik pont a legharciasabb.
"Ha bárki azt állítja vagy gondolja, hogy a démonok és istentelen emberek büntetése csak átmeneti, és egy nap majd véget ér, és a démonok és istentelenek kegyelemben részesülnek, legyen átkozott".
(A Tékozló Fiúról szóló példabeszédet tehát elfelejthetjük.)"