Valószínűleg tudod, hogy a nadis gyógyításért tilos pénzt kérni, adományt lehet elfogadni. Ami nem feltétlenül nagy összeg, meglehet, hogy csak egy zacskó paradicsom. Nehezen hihető, hogy ez a pénzről szólna.
Ezt mindenki ismeri úgy hívják az emberek, élet.
Van egy mondás:
"Az élet egy nemi úton terjedő betegség, aminek a halálozási aránya 100%"
Ilyen jellegű kérdések sorozatát tettem fel magamnak is, ami hatására ráébredtem, hogy semmit nem tudok valójában és csak a hiszékenységem áldozata vagyok. Ezzel szembesülni borzalmasan fájdalmas dolog volt, mert gyakorlatilag a saját ostobaságommal kerültem szembe és nem bújhattam el, mert magam elől nem tudok elbújni, az önbecsapás. Iszonyú fájdalmas volt. De ennek felismerése aztán nagy örömet okozott, ugyanis ráébresztett arra, hogy mit ne csináljak és hogy ha valamit szeretnék csinálni, akkor azt viszont kizárólag alapossággal és körültekintéssel csináljam. A koppanás a felismerés fájdalmas része volt. A csalódás pedig az azt követő, rendszerből való kiábrándultságot jelenti.
Ezt mindenki ismeri úgy hívják az emberek, élet.
Van egy mondás:
"Az élet egy nemi úton terjedő betegség, aminek a halálozási aránya 100%"
Ezt mindenki ismeri úgy hívják az emberek, élet.
Van egy mondás:
"Az élet egy nemi úton terjedő betegség, aminek a halálozási aránya 100%"
Minden kérdésedre megkaptad a választ, nagy kár, hogy nem vagy hajlandó feldolgozni. A megértés egy folyamat, nem magától történik, hanem tenni is kell érte.
Mit kezelsz ha nem tudod, hogy voltaképpen mit kell kezelned? Diagnózis nélkül, hogy tudsz bármit is kezelni? Nem tudod hogy igazán mi is történik a kezed közötti emberrel legyél az te magad vagy egy másik ember, nem tudod mi zajlik a testében és a tudatában, mit érez, mit gondol és miért, de azért csak csinálod azt a valamit amit tanultál, mert elhiszed, hogy amit csinálsz az csak jó lehet neki, mert azt mondták, hogy jó?
Mit kezelsz ha nem tudod, hogy voltaképpen mit kell kezelned? Diagnózis nélkül, hogy tudsz bármit is kezelni? Nem tudod hogy igazán mi is történik a kezed közötti emberrel legyél az te magad vagy egy másik ember, nem tudod mi zajlik a testében és a tudatában, mit érez, mit gondol és miért, de azért csak csinálod azt a valamit amit tanultál, mert elhiszed, hogy amit csinálsz az csak jó lehet neki, mert azt mondták, hogy jó? Sőt talán még el is mondod neki előtte, hogy mit kell majd éreznie, meg gondolnia? Egyáltalán érdekel hogy tulajdonképpen mi történik vele?
Ilyen jellegű kérdések sorozatát tettem fel magamnak is, ami hatására ráébredtem, hogy semmit nem tudok valójában és csak a hiszékenységem áldozata vagyok. Ezzel szembesülni borzalmasan fájdalmas dolog volt, mert gyakorlatilag a saját ostobaságommal kerültem szembe és nem bújhattam el, mert magam elől nem tudok elbújni, az önbecsapás. Iszonyú fájdalmas volt. De ennek felismerése aztán nagy örömet okozott, ugyanis ráébresztett arra, hogy mit ne csináljak és hogy ha valamit szeretnék csinálni, akkor azt viszont kizárólag alapossággal és körültekintéssel csináljam. A koppanás a felismerés fájdalmas része volt. A csalódás pedig az azt követő, rendszerből való kiábrándultságot jelenti.
Ártó szellemek ide vagy oda.
Elképzeltelek Jézusként:
"Dávid fia, könyörülj rajtam" - így a vak.
Jézus: "Mit akarsz, hogy cselekedjek véled?"
"Szeretnék látni, Uram!"
Jézus: "Hát, szar ügy ez a vakság... ilyen az élet!" - majd megveregeti a vak koldus vállát és továbbmegy.
Végre valaki megoldotta a magyarországi egészségügyi problémát! Minden kórházat be lehet zárni, el lehet küldeni az orvosokat, nővéreket. Elég a fenti kis szösszenetet kiírni az ajtóra.
Tudod mit? Akkor már inkább a pránanadi. Ártó szellemek ide vagy oda.