Találmányok-Felfedezések

[zsuzsanna03]

Lady Lovelace

​

Teljes nevén Augusta Ada King Lovelace (1815-1852), született Byron. Igen, Ada lord Byron, a költő lánya volt!

A hölgy a matematika tudományában mozgott otthonosan.
Anyja, Anna Isabella Byron, aki szintén érdeklődött a matematika iránt, Adát már fiatal korában taníttatta matematikára, amiben ő komoly tehetséget mutatott.
A kor ismert matematikusai tanították, foglalkoztak vele.

​

Pascal aritmetikai gépe, a Pascaline, amely összeadásra és kivonásra volt képes.
Nagy dolog volt ez az 1600-as évek első felében! ​

Lady Lovelace munkássága összekapcsolódik a kor neves matematikusának, Charles Babbage-nak (1791-1871), az első valódinak nevezhető
számítógép megalkotójának munkásságával.
Babbage egy olyan számológépet alkotott, amely logaritmikus-táblázatok összeállítására és táblázat formájában történő kinyomtatásra lett volna alkalmas.
A Diferenciál Gépnek (Differential Engine) elnevezett szerkezet számtáblázatokat állított volna össze -mechanikus módon működve- elsősorban hajók
navigációs számításainak segítésére.
Pascal és Leibnitz mechanikus-fogaskerekes számológépeinek továbbfejlesztett változata volt ez.​

​

Íme Leibnitz számoló szerkezete. Alapvető újítás a különböző hosszúságú fogaskerekek alkalmazása,
amit a XX. sz. első feléig használtak a különböző mechanikus számoló szerkezetekben.​

Leibnitz továbbfejlesztette a Pascaline-t és olyan mechanikus számoló gépet szerkesztett, amely már szorzásra, osztásra,
sőt gyökvonásra is alkalmas volt.​

​

A fenti kép a Differential Engine legyártott eredeti alkatrészeiből utólag összeállított szerkezet
egy részét mutatja -ma múzeumi tárgy, igazi különlegesség.​

Babbage Differential Engine-je végül teljesen nem épült meg, elsősorban anyagi okok miatt, de a kor mechanikai fejlettségi foka sem biztosította
az alkatrészek megmunkálási toleranciájának megfelelő szintjét.
(Az egyes, már legyártott alkatrészekből összeállították utólag a szerkezet egy részét, majd még Babbage életében mások több működő
példányt is elkészíttek és használatba állítottak.)​

​

Így néz ki a Differential Engine egy utólag, korszerűbb technológiával megépített egysége.
A szerkezet kitűnően működött!​

Dacára a Diferenciál Gép megépítési nehézségeinek, 1833-ban Babbage felvázolta egy még fejlettebb, komplikáltabb számítások elvégzésére alkalmas
szerkezet elvét és ennek mechanikus megoldását.
A szerkezet az Analitikai Gép (Analitical Engine) nevet kapta.
Ez a gép már programozható volt!! ​

A szekezet elvben kísértetiesen hasonlított a mai számítógépekhez, rendelkezett annak négy alapvető fö egységével: Input (adatbevitel),
output (eredmény kijelzés), processing (adatfeldolgozás), valamint memory (adattárolás).
Az adatbevitelt (amely a megoldani kívánt egyenletet, vagy egyenlet-rendszert is tartalmazta a numerikus adatokon kívül)
Babbage a Jacquard szövőgépeknél először alkalmazott lyukkártya-rendszerrel oldotta meg.​

​

Íme az Analitical Engine egy korszerűbb technológiával, az eredeti tervek alapján megépített egysége,
mint múzeumi tárgy.
A teljes szerkezet talán ház-nagyságú lett volna.​

Lady Ada Lovelace 1834-ben, 18 évesen hallott először Babbage Analitical Engine-éről, mikor egy tanára leírta számára a gép elvét.
Ez felkeltette érdeklődését és fantáziáját, ami hamarosan személyes találkozást eredményezett Babbage-al.
Ettől kezdve barátokká váltak és Ada sok esetben Babbage elképzeléseinek bírálójává és kiegészítőjévé vált.​

Ada matemetikai munkásságának jelentős része élete során ezután kapcsolatban van az Analitikai Gép matematikai problematikájával és ennek vetületeivel.
1843-ban egy, a gépről írt francia nyelvű cikk angolra fordítása során kiegészíti a cikket, az eredeti anyagnál jóval mélyebb, terjedelmes
matematikai elemzést közkinccsé téve.
Itt Ada megjósolja, hogy az ilyen elven épített szerkezet akár zenét komponálhat, vagy grafikus matematikai megoldásokat szolgáltathat.​

Az Analitikai Géppel ill. annak elődjével, a Diferenciál Géppel kapcsolatban Ada felveti ezek használhatóságát egy tetszőleges Bernoulli-szám
kiszámítására iterációval, ismertetve a módszert is.
Ada legmaradandóbb tevékenysége azonban az Analitikai Gép számára szerkesztett adatbeviteli tevékenységhez kapcsolódik.
Az egyenletek ill. egyenlet-rendszerek (vagy még inkább a bevitt adatok feldolgozási módozatai meghatározásának) lyukkártyás adatbevitele
valójában számítógépes programozás.
Ada Lovelace megírta az első számítógépes programokat az első programozható számítógép számára!​

​

Jegyezzük meg a nevét -ő a világ első számítógépes programjainak megalkotója, az első programozó!

Korai, mindössze 37 éves korában bekövetkezett halála feltehetőleg további értékes matematikai eredményektől fosztotta meg az utókort.

Neve azért mégsem merült teljes feledésbe.
Az 1970-es években az USA-ban kifejlesztett számítógépes programnyelv, amely az USA Védelmi Minisztériumának kezdeményezésére jött létre
és amely alkalmas volt a magas szintű fejlesztési munkákban való használatra, az ADA nevet kapta, az első számítógépes programozó emlékére.


Forrás:gordon.nolblog

 

[zseltike]

Keresek egy konyvet aminek a cime" elfeledett talalmanyok" vagy valami hasonlo. Egy radio musorban hallottam rola kb.15 eve. Sajnos eddig nem talaltam meg. A konyv a piramisok energiagyujto hatasarol ir. Specialis szogekkel rendelkezo piramisok peldaul a borotvapenge elet sokkal tovabb megorzi mint a hagyomanyosan taroltake. Az eretlen gyumolcsok szinte egy nap alatt megernek az ilyen piramisokban. stb. Aki tud kerem segitsen.

 

[zsuzsanna03]

Keresek egy konyvet aminek a cime" elfeledett talalmanyok" vagy valami hasonlo. Egy radio musorban hallottam rola kb.15 eve. Sajnos eddig nem talaltam meg. A konyv a piramisok energiagyujto hatasarol ir. Specialis szogekkel rendelkezo piramisok peldaul a borotvapenge elet sokkal tovabb megorzi mint a hagyomanyosan taroltake. Az eretlen gyumolcsok szinte egy nap alatt megernek az ilyen piramisokban. stb. Aki tud kerem segitsen.

********

Javasolnám a TTT oldalát.
A Googléba beütöd, vagy magát a "Piramis hatás" kifejezést.

Ha a véleményemre vagy kíváncsi, én nem hiszek ebben.
Mármint a lekicsinyített, papirból, üvegből és egyéb katyvaszból
összerakott piramisok "csoda hatásában".

Feltehető, hogy a "valódi" építőiket sem ez a cél vezérelte,
sőt, biztosan nem.
A későbbi felhasználóik valószínűleg az eredeti feladatát nem ismerték, mint ahogy mi sem.
Vagy ha vannak is rá utalások, bizonyítékok, hogy kik, miért, mi célból építették, azt a lehető lejobban eltitkolják, letagadják etc....
Az biztos, hogy nem a paradicsomot szándékoztak vele frissen tartani, vagy idősödő leányzókat, fiúkákat konzerválni.

Tovább lehetne ragozni a témát, hogy pl. hogy és miért pontosan oda épültek a piramisok, ahová épültek ? !

Na meg hogy egyáltalán hogyan épültek, kik, miért, és mikor építették valójában ?

Ezt ugyanis a sok áltudományos hantának köszönhetően eddig nem sikerült
/nem akarták/nem engedték / se megmagyarázni, sem megfejteni.
Hála az internetnek, lehet, hogy valamikor majd felszáll a köd !

Egy biztos a piramisokról mármint az "eredetiekről":
A bele temetett későbbi fáraók csak használói, esetleg átrendezői voltak
az építménynek.

 

[Invictus]

Sziasztok,

az edesszaju feltalalokrol meg nem esett szo:
- a dobostortat egy Dobos C.Jozsef nevu pesti cukrasz talalta fel, akinek a nagyapja a Rakocziak szerencsi kastelyaban volt szakacs.
- az indianert Pallfy Ferdinand grof talalta ki az 1890-es evekben, es azert nevezte indianernek, hogy indian artistajat nepszerusitse vele. A dolog azonban forditva sult el, mert az artista szinte senkit sem erdekelt, a sutemeny viszont vilaghodito utra indult.

 

[Invictus]

Es egy a napjainkbol,

Alapjaiban új szélerőművet fejlesztett ki egy magyar feltaláló, aki már meg is építette a prototípust. A Széchenyi díjas mérnök-fizikus 65 százalékos hatásfokú szerkezete jelentősen felülmúlja a jelenleg üzemelő szélerőműveket – írja a Fejér Megyei Hírlap. A feltaláló Györgyi Viktor nevéhez olyan fejlesztések fűződnek, mint például az emberi irányítás nélkül működő aknaszedő robot, repüléstechnikai elektronika, motor és elhárító rendszer. Jelenleg csak egy projekt kivitelezésén dolgozik: az új típusú szélerőművön, amelynek hatékonysága jelentősen felülmúlja az általunk is ismert háromlapátos változatét.

A tudós célja, hogy környezetkímélő energiából állítsuk elő azt az energiamennyiséget, amelyre az embernek hétköznapjai során szüksége van. "A repülőgépek tervezésénél szerzett tapasztalataim alapján jöttem rá, hogy a szél és az aerodinamika nem úgy működik, ahogyan azt az egyetemen tanultuk. Elkezdtem ezért magánkutatásokat kezdeni, amelyek során rájöttem, hogy a háromlapátos szélerőművek nagyon rossz hatásfokkal állítják elő az energiát" - nyilatkozta a lapnak a tudós.

Györgyi Viktor forradalmi változtatásokat alkalmazva hozott létre egy egészen új fajta szélerőművet. „Ez egy függőleges tengelyű szélkerék, amely nagyon jó hatásfokkal nyeri ki a szélből az energiát. A turbinához különleges generátor tartozik, amely villamos energiát állít elő. A speciális vázszerkezet létrehozása pedig legalább annyira fontos része volt a tervezési folyamatnak, mint a mechanika kiötlése” - fejtette ki találmányának lényegét a tudós. Mint kiderült, az áramot az erőmű tárolni is képes, s egyrészről ózont, más részről pedig vízgőzt bocsát ki.[/COLOR]

Forrás: Fejér Megyei Hírlap

 

[Invictus]

Kempelen Farkassal kapcsolatban szeretnem megemliteni, hogy nem csak sakkozogepet fejlesztett ki, hanem beszelogepet is, es 1779-ben domborbetus irogepet konstrualt vakok szamara.

 

[milos24]

Heinrich Hertz (1857-1894) német fizikus 1887-ben azt tapasztalta, hogy ha ultraibolya fényű megvilágítást alkalmaz, hamarabb ugrik át a szikra a dörzselektromozó gép fegyverzetei között. A késöbbi részletesebb vizsgálatok során (Wilhelm Hallwachs (1859-1922) és Philipp Lenard (1862-1947) német fizikusok álltal kiderült, hogy ha különféle fémeket fénysugarak érik, és ha a megvilágító fény rezgésszáma nagyobb a fém anyagi minőségére jellemző küszöbértéknél, akkor a fémből elektronok lépnek ki! Ez a fényelektromos jelenség

 

[zsuzsanna03]

Georges de Mestral - a tépőzár.

xxxxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxxxxx1907–1990


Az elmúlt kétezer év során különböző találmányokkal ismerkedhettünk meg a történelemkönyveken és a lexikonokon keresztül.

Ezek nemcsak kézzel fogható tárgyak, eszközök, hanem szellemi termékek is. Arra azonban csak ritkán gondolunk, hogy a gőzgép, vagy a csatornázás mellett körbevesznek minket olyan hétköznapi csodák is, melyeket nap, mint nap használunk.

​

A műbogáncs, vagyis a tépőzár "kétféle szerkezetű szövött szalagból álló záróelem; ezek egyikét bogáncsszerű kampók, a másikat fonalhurkok borítják. Ha e két elemet egymáshoz szorítják, a kampók beleakadnak a bolyhos felület fonalhurkaiba és így a két felület szorosan összetapad." - magyarázza a textilipari szótár.
A tépőzár, amit velcro néven is ismerünk napjaink egyik elengedhetetlen rögzítőeleme. Alkalmazzák ruházati termékeken, cipőkön, bőrdíszműves termékeken, gyógyászati eszközökön, járműveken. Gyors, használata könnyű.





A tépőzár alapgondolata egy svájci mérnök, Georges de Mestral nevéhez fűződik. Létrehozott egy horgos-hurkos rendszert, melynek ötletét a bogáncs "működéséből" merítette. A történet szerint, 1941-ben, egy vadászatról hazatérve nadrágjába és kutyája szőrébe bogáncs ragadt, amit csak nehezen tudott eltávolítani. Ekkor jött az az ötlete, hogy a bogáncs apró horgait utánozva létrehoz egy hasonló működésű záróelemet, melyet az iparágakban és a hétköznapokban egyaránt használni lehet.

Aki hitt a megvalósításban, az egy lyoni szövőmester volt, vele együttműködve kezdett el De Mestral kísérletezni. Először pamut anyagú szövettel próbálkoztak, majd - miután ez nem vált be - poliamid szálasanyaggal folytatták a kísérletet, amivel sikerült megvalósítani a tervet. Rájött, hogy ha a poliamidszálakat a szövés során infravörös (hő)sugárzásnak teszi ki, majd gyorsan lehűti, a szálakból képzett hurkok alakjukat megtartva rögzülnek, de rugalmasak maradnak. A kísérletezés során arra is megoldást talált, hogy az eredetileg zárt hurkokat géppel félbevágja, így létrejönnek a horgok, melyek a bolyhos anyagba bogáncsszerűen beletapadnak.

​

Georges de Mestral 1952-ben alapított céget Svájcban, az új termék előállítására. Először Nyugat-Európában és Kanadában vezette be a tépőzárat, majd az USA-ban megalapította a Velco Industries céget 1957-ben. A terméket először csak ruházati árukon hasznosították, majd lassan több ipari területet is meghódított. Legnagyobb sikere az űrkutatásban volt, mikor a NASA használni kezdte a tépőzár szalagokat, ezzel megkönnyítve az űrruhák bonyolult zárását-nyitását. De Mestral találmánya meghódította a világ minden részét, minden iparilag jelentős országban szabadalmaztatta találmányát, mely felváltotta a gombokat és a cipzárat.

Ahhoz, hogy a tépőzár elkészüljön létre kell hozni egy szövetet nejlonszálakból, mely számtalan apró hurkot tartalmaz, ebből lesz a hurkos rész. A kampós részhez a másik anyagban félbevágják a hurkokat, így létrejönnek a kampók is. A szövetet ezek után felmelegítik, hogy rögzüljenek a hurkok és kampók formái. Végül az így elkészült tépőzárat megfestik, a megfelelő anyagra rögzítik, majd méretre vágják. A tépőzár több ezerszer szétszedhető, és összeilleszthető, gyakran tartósabb, hosszabb életű, mint az anyag, amire rögzítették.

A textiltermékeken használt tépőzárakkal szemben az elsődleges követelmény a használat és tisztítás során fellépő mechanikai és vegyi hatásokkal szembeni ellenállás. Gyakran használják a tépőzárat nagy értékű áruknál is, így kifogástalanul működése fontos az adott életciklus alatt. Ennek ellenére a horgok egy bizonyos idő után kinyúlnak, de így is 10-20 ezer zárást minőségromlás nélkül elviselnek.

Természetesen az előnyök mellett hátrányai is vannak a tépőzár használatának. A ruházati cikkeknél való használat során előfordul, hogy a két szalagfél rosszul rögzül egymsáon, elcsúszva, és ilyenkor az alapkelme felületét sértik meg, ami bolyhosodáshoz vezethet. Ronthatja a tapadóerőt, ha a bolyhosodás során az alapkelme apró szálai belekeverednek a tépőzár horgos felébe.

​

Alkalmazási területe meglehetősen sokrétű, de elsősorban a ruházkodásban terjedt el használata. Amilyen természetes használata a gombok, cipzárak helyett a kabátokon, nadrágokon, cipők zárására, ugyanúgy természetes megjelenése design elemként is egy-egy ruhadarabon vagy lábbelin. Emellett megjelenik a különböző bőrdíszműves termékeken: táskákon, pénztárcákon, tolltartókon, mobiltelefontartókon is. A tépőzárral találkozhatunk sporteszközökön, szőnyegek függönyök rögzítésénél, az egészségügyben pelenkák, maszkok rögzítésénél.
A különleges felhasználási területeknek megfelelően ma már készítenek hőálló, megfelelő szilárdságú, vízálló tépőzárakat is.

​

A tépőzárhasználat kapcsán kialakult egy újfajta sportág is, a „Velcro ugrás”. Ennek a lényege az, hogy a versenyzők, vagy játékosok a tépőzár egyik elemével borított ruhát vesznek fel, majd nekiugranak egy falnak, melyet a tépőzár másik elemével vontak be. A két záróelem ahogy összetapad, megtartják a versenyzőt vagy játékost a falon.

Ma már számos fejlesztés valósul meg a tépőzár alapötletével, létezik az úgynevezett gombafejes velcro is, ahol a horgokat gomba alakú tüskék helyettesítik. A kutatások ma is folynak a különböző tépőzárak továbbfejlesztésével kapcsolatban: Németországban, USA-ban.

Georges de Mestral találmányát napjainkban természetesen használjuk, nehezebb is lenne az élet nélküle, de erre nem gondolunk. A tépőzár nem mentett életeket, nem könnyítette meg az emberek életét annyira, mint a különböző gépek, de mégis hasznos találmány.

/a virtus.hu nyomán/

 

[zsuzsanna03]

Gestetner Dávid

xxxxxxxxxxx


Csorna, 1854. márc. 20. – London, 1939. márc. 18.: a sokszorosító gép feltalálója.
Gyermekkorában került az USA-ba, néhány év múlva Londonban telepedett le.
1881-ben itt nyitotta meg kis üzemét, ahol első sokszorosító gépét előállította.
Az „Automatic cyclostile”-nek nevezett gép stencillel működött. Kézi fogantyúval hajtották.
Ebből fejlődött ki a ma is használt, teljesen önműködő stenciles sokszorosító gép.

​

Ma már el sem tudjuk képzelni életünket irataink másolása nélkül. Néhány évtizede még vadul csapkodtuk az írógép gombjait, s az igen vékony másolópapírral és indigóval értük el, hogy irományunk több példányban is meglegyen.
Pedig a sokszorosító gép feltalálása ennél jóval régebbi időkre – 1881-re – nyúlik vissza.

​

Első találmánya az ún. kerekes toll volt.
Ez egy apró fogakkal ellátott kerék volt, ami a papírt perforálta.
Ez a találmány szolgált alapjául a sokszorosító gépnek.
Első gépét még kézi fogantyúval hajtották, ebből fejlődött ki a ma is használt, teljesen önműködő stencilgép.

A stencilgéphez kapcsolódott a papírprobléma. Ugyanis az akkori papírok minősége nem volt megfelelő a sokszorosításhoz. Ezért kikísérletezte a gépéhez használható papír gyártási technológiáját is: a hosszúszálas, finom rostokból készült papír előállítását.

​

***​

A jelen:
​

 

[zsuzsanna03]

Mechwart András

Csatolás megtekintése 601439
1834-1907​

Mechwart András, a magyar ipartörténet egyik legkiemelkedőbb képviselője, 1834. december 6-án született a bajorországi Schweinfurtban.
Szülei szűkös anyagi helyzete miatt csak elemi iskolában tanulhatott, majd inasnak adták a helybeli lakatoshoz. Munkaszeretetével, alkotóképességével már ekkor kitűnt. Lakatosvizsgájakor a "legényremek"-ként készített Chubb-zárja olyan jól sikerült, hogy arra a város elöljárósága is felfigyelt, és ösztöndíjjal az augsburgi politechnikumba küldte tanulni, ahol 1855-ben mérnöki oklevelet szerzett.

A fiatal mérnök Nürnbergben, egy gépgyárban kapott állást, az itt eltöltött négy év alatt hidak, vasúti kocsik és malomipari gépek gyártásával ismerkedhetett meg.
1959-ben állást változtatott, új országba indult, és a véletlen hozta úgy, hogy Magyarországon telepedett le.
Útban új munkahelye felé ugyanis Budán meglátogatta augsburgi származású barátját, Eichleiter Antalt, aki ekkor már Ganz Ábrahám üzemében dolgozott.
Eichleiter bemutatta barátját Ganznak, aki megörült a jó mérnöknek, és kérte, mondjon le galíciai útjáról, és vállalja el nála a felügyelői állást.

Szegényes és kezdetleges volt ez a mintegy negyven munkást foglalkoztató műhely Mechwart belépésekor, fő profilja a vasúti kocsikerekek öntése volt.
Az üzem azonban egyre növekszik, és az ország vezető gépgyárává fejlődik.
A századfordulón a törzsgyár már nyolc gyártási ággal működik. Az anyagi gyarapodás mellett a világkiállításokon elért szép sikerek is fémjelzik az elért eredményeket.
Mechwart sorsa eggyé forrt a Ganz-gyár munkájával, s egyre nagyobb szerep jutott neki a gyár vezetésében.
Ganz Ábrahám halála után, amikor a vállalat részvénytársasággá alakult, Mechwart műszaki igazgató lett, majd pedig 1874-től huszonnégy éven át vezérigazgató volt.

A kemény, következetes munka híve volt, nem szerette a képmutatást, hazugságot.
A munkások problémáit megértő, családias légkör kialakítására törekvő, a szorgalmas munkást megbecsülő vezetőként dolgozott.
Nagyfokú tisztánlátás, jó ítélőképesség és emberismeret, igen fejlett gyakorlati érzék és vasakarat jellemezte.
Nagyszerű szakembergárdát, feltalálókat alkalmazott, és személyesen is segítette munkájukat.
Gyáraiban a szociális létesítmények (nyugdíjalap, segélyalap, munkásotthonok, étkezőhelyiségek, fürdők, orvosi szobák, "inasok" oktatására létesített saját iskola) szokatlanok és mintaszerűek voltak.

Mechwart tervező mérnökként is nagyot alkotott, világviszonylatban is.
Legfontosabb találmányai a hengerszék tökéletesítéséhez kapcsolódnak, ezekkel a malomipar fejlesztésének alapjait vetette meg.
A fejlesztő munka másik produktuma a forgó eke volt, melynek tökéletesítésén Mechwart haláláig dolgozott.
További találmányai volt az un. Mechwart-féle oldható tengelykapcsolók és a villamos fadöntő gépek is.

Mechwart András 1874-től a Ganz-gyár vezérigazgatója, megbecsült vezető volt.
1899. december 6-án, 65. születésnapján, a gyárban eltöltött 40. év után nyugdíjba vonult, és 1907. június 14-én bekövetkezett haláláig mint szakértő dolgozott a cégnél.

Mechwart András életműve a szakmai szempontokon túlmenően is igen figyelemre méltó.
Példaértékű élete, műveltsége, humanista életszemlélete és a köz javára törekvő gazdag életútja a mai napig érvényes értékekben és tapasztalatokban, amit nem árt újra és újra emlékezetünkbe idézni.

Mechwart András gondolata:
“A köz javára működni egy szívvel, lélek-kel, barátsággal" tegyük hozzá: műszaki és gazdasági intelligenciával -vezérelvnek ma is aktuális lenne a hazai ipar és művelői számára.

Munkásságáról részletesen itt:
Magyar Feltalálók

 

[zsuzsanna03]

Érdekességek a régebbi időkből

Ami azt illet, eleink sem voltak hiányában az extrém ötleteknek.
Íme néhány.
/Az ifjabbak kedvéért mejegyezném: ekkor még az emberek gyalog vagy szekéren poroszkáltak el egyik falutól a másikig.
Nem kamionokban és utánfutókon taposták egymást az állatok, hanem terelték őket./

Idő: 1900.- Szeptember

​

Lúd-patkó​

Csehországban a távolabb fekvő vásárokra hajtandó ludakat „megpatkolják”.
A patkolás úgy történik, hogy a ludakat többször egymás után kátrány és homokkeverékkel beöntött térre hajtják, mire a ludak lábain oly vastag kéreg képződik, mely aztán az állatok megsántulását megakadályozza.​

​

Szemüveg szarvasmarháknak​

A lúd-patkóknál még különösebbek az oroszországi pusztákon legelő tehenek számára feltalált szemüvegek.​

A marha télen a hóból kilátszó füvön élődik, minthogy pedig a nap a fényes hóra süt, e miatt sok állat az úgynevezett hóvakságban szenvedett.
Ennek kikerülése végett sötét üvegű pápaszemet találtak ki és ez az állatoknál teljesen czélszerűnek bizonyult.​

Jelenleg egy helyen, hol a hó hat hónapon át a földet boritja, vagy 40 ezer szarvasmarhát láttak már el szemüveggel.​

*​

 

[zsuzsanna03]

Egy újabb elhallgatott zseniális magyar találmány!

Vajon hány találmánynak kell még „eltűnnie” a multik és egyéb sötét cégek szabadalmi bejegyzései között, hogy azok örökre hozzáférhetetlenek legyenek földi halandók számára?
Vajon hány feltalálót fog még véletlen baleset érni, vagy zseniségüket már nem bírva tovább, hányan fognak még kiugrani (kiesni) a tizedik emeletről amiatt, hogy a hátérhatalom elzárhassa az emberiség előtt a boldogulás útjait?
Házak hulladékból?
Hőálló anyag fillérekért amely kiválthatná a vasbeton szerkezeteket?
Mindez egy magyar feltaláló agyából.
Nagyon elgondolkoztató ez a videó.
A találmány pont az ebben illetékeseket nem érdekli egyedül.
Nem meglepő, de az sem, hogy a gondolkodó emberek ezután már nem nevetnek, a hatalmi elit fizetett médiáiban felbukkanó jól pénzelt megmondóemberek által gúnyos legyintéssel csak „összeesküvés-elméleteknek” bélyegzett súlyos és botrányos igazságokon.
A videón Csikós Juhász Imre látható amint találmányáról beszél.

<EMBED height=385 type=application/x-shockwave-flash width=480 src=http://www.youtube.com/v/2M0VKMt_hSM?fs=1&hl=hu_HU allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true">

​

/A hangminőség igen gyenge, de kérünk mindenkit, tegye túl magát ezen és nézze végig ezt a videót, mert nem mindennapi találmányról van szó./​

/Forrás: kataklizma.info/2010 /​

</EMBED>

 

[Klórszulfon]

Elhallgatott találmányok

Valóban felháborító, hogy sok magyar találmány csak külföldön tud vagy tudott érvényre jutni. Szentgyörgyi Albert, Mihályi Dénes, Asbóth Oszkár és még sokan mások munkáiból miért a külföld profitál?

 

[Klórszulfon]

Láthatatlanság

Ma olvastam a legújabb hírt:
Nanotechnológiai módszerekkel sikerült eltérítenie a látható fényt egy európai kutatócsoportnak, így közel került megvalósításhoz a láthatatlanná változtatás lehetősége.

Jelenleg még csak a milliméter törtrészénél kisebb tárgyakat lehet a módszerrel eltüntetni.

 

[hunu]

Na ezt már nevezem! Szerintem, ahogy rájöttek a fényhatásokra, úgy rájönnek majd a láthatatlanná válásra is.

 

[Klórszulfon]

Valahogy azért furcsa a dolog. Ha ugyanis teljesen láthatatlan lennék, az azt jelentené, hogy hozzám nem jut el semmilyen sugárzás sem. Mert ha eljut, vissza is verődik. Oda a láthatatlanság. Ha viszont a szemembe nem jut fény, én sem látok semmit. Itt még nem látom a megoldást.

 

[Zo10]

Valóban felháborító, hogy sok magyar találmány csak külföldön tud vagy tudott érvényre jutni. Szentgyörgyi Albert, Mihályi Dénes, Asbóth Oszkár és még sokan mások munkáiból miért a külföld profitál?

Azért mert sajnálatos módon Magyarországon két ellensége is van az újításoknak: Először is ahogy az egyik francia üzletember ismerősöm mondta "a magyar üzletemberek gengszterek" (Ő támogat egy magyar feltalálót és Magyarországon szeretné gyártani a terméket, de a területen dolgozó "üzletemberek" odáig elmentek, hogy tönkre tették, ellopták a gépeket, hogy ne működjön a gyár). Másodszor ahogy egy Mayer nevű feltaláló mondta : Ahhoz hogy kitaláljunk valamit elég egy-két óra, ahhoz hogy gyártani lehessen elég egy-két év, de ahhoz, hogy azt el is fogadja a szakma ahhoz 20 év is kevés (nem pontos az idézet, de ez a lényege). Vagy ahogy egy egyetemi professzor mondta: "Lehet hogy igazuk van, de nem képzelik hogy maguk miatt átírom a könyveimet amit eddig írtam". Azaz itt tartunk a hiúságunkkal és kapzsiságunkkal.

 

[csumbagambra]

Ez szornyu.

 

[Zo10]

Nagyszerű ez a fényeltérítéses dolog és bizonyára rengeteget dolgoztak rajta, de van valami értelmes (és nem aljas üzleti) oka ennek a kutatásnak. Milyen ostoba dolog lenne pl.:valami betegségre vagy olyan reklámra, "közhülyítésre" fordítani az energiát, hogy ne egymás letaposása legyen a fő cél.

 

[Zo10]

Ez szornyu.

Szörnyű, de igaz. Voltam olyan helyen, ahol egy próbaüzemben szerettünk volna bemutatni valamit. Nem kértünk érte semmit, sőt felajánlottuk, hogy mi fizetjük az emberek munkaidejét és a cég egyéb költségeit is és ha a próba jó kötelezettség nélkül eldöntik hogyan tovább. A válasz három éve az, hogy jó, de most éppen nem érünk rá.