Ünnepeink: TÉLAPÓ

[csipkebogyo]

Télapónak fáj a foga - műsor

Télapónak fáj a foga


Történet: Télapónak megfájdul a foga, pedig indulásra készen áll a szánja. De hol találni ilyenkor egy fogorvost?


Szereplők:
Télapó
Manó
Doktor Mosolygó — fogorvos
1. jelenet
Szín: Télapó háza.
Manó: Télapó, Télapó! Készen áll a szánod, a rénszarvasok most ropogtatják el az utolsó szál szénát! (Manó keresi Télapót.) Hol vagy, Télapó? Merre vagy? Nem érsz rá bújócskázni, várnak a gyerekek!
Télapó: (Nyöszörög.) Itt vagyok! Dehogy van nekem kedvem bújócskázni!
Manó: Na végre! Vedd a csizmád, Télapó!
Télapó: Jaj, kedves Manóm, nem tudok én a gyerekekhez menni. Nagyon fáj a fogam! Úgy hasogat, hogy az összes csillagot egyszerre látom. Aú!
Manó: Ajaj! Az nagy baj! Most mit tegyünk? Minden ajándék már a szánon van, szikrákat rúgnak patáikkal a rénszarvasaid, a gyerekek pedig kifényesítették csizmáikat…
Télapó: Ne is sorold, ne is sorold, így már nemcsak a fogam fáj, hanem a fejem is zsong! Tudom én, hogyne tudnám, mi a dolgom. De a fogam! Aú, aú, jaj nekem!
Manó: Télapó, te csak ülj nyugodtan, hozok vizes borogatást. (Kimegy, egy kendővel jön vissza, ráköti Télapó fejére.)
Télapó: Most mintha jobb lenne… de aú… újból hasogat! Idén hiába várnak a gyerekek! Moccanni sem tudok a fájdalomtól!
Manó: Télapó, tátsd ki a szád!
Télapó: (Hátradől, kinyitja a száját.) Áááá. Na, mit látsz?
Manó: Hű, szerintem az a nagy fekete lyuk a bűnös… Ezen már csak az orvos segíthet.
Télapó: Manó, Manó, itt az Északi-sarkon nincs fogorvos. Menj, fogd ki a szánból a rénszarvasokat, vezesd őket a meleg istállóba, nem megyek így sehova!
Manó: Azt már nem! Még hogy elmaradjon a gyerekek várva várt öröme… Tudom már! A városban biztosan dolgozik ilyenkor is fogorvos! Lássuk a telefonkönyvet! (Elővesz egy nagy könyvet, lapozni kezdi.)
Fogfúró Fábián — fogat tömni mániám!
Nem, ő nem lesz jó.
Foghúzó Hugó — kezemben a fogó!
Azt hiszem, ő sem jó.
Mennyi orvos mennyi bajra! De ki gondol a Télapóra?
Télapó: Találtál fogorvost, Manó? Aú, aú. (Fogja feldagadt arcát.) Nem bírom tovább!
Manó: (Maga elé.) Itt kell lennie, meg kell találnom! Na, megvan. Doktor Mosolygó! Gyermekfogorvos. (Télapónak.) Ez csudajó! Megvaaan, Télapóóó!
Télapó: Induljunk, mert már a fülem is hasogat! (Kimennek.)
2. jelenet
Szín: Fogorvosnál.
(Belép Manó.)
Doktor Mosolygó: Mi a manó? Egy manó!
Manó: Jó estét, kedves Doktor Mosolygó! Én vagyok Télapó Manója! Sürgős segítségre lenne szükségem.
Doktor Mosolygó: Akkor a legjobb helyen kopogtattál, kedves kis Manó, halljam, mi a panaszod?
Manó: Nem, nem nekem van panaszom, hanem Télapónak! Nagyon fáj a foga, ha nem segít rajta, nem tudja elvinni a gyerekekhez az ajándékokat!
Doktor Mosolygó: Télapó, itt, az én rendelőmben! Biztosan csak képzelődöm a fáradtságtól! Még Télapót is utólérheti a fogfájás!?
Manó: Gyere, Télapó, ülj be ide a székbe! (Vonszolja, húzza.)
(Télapó jön, beül a székbe.)
Doktor Mosolygó: (Leveszi a kötést Télapó arcáról.) Na hadd lássam! Nyissa ki, legyen szíves, a száját! Úgy látom, a bal felső kettes! (A közönségnek.) Ez tényleg Télapó, neki van ilyen nagy fehér szakálla, piros ruhája…
Télapó: Fájni fog?
Doktor Mosolygó: Ugyan, dehogy! Ez itt egy csúnya lyukas fog! De mindjárt betömjük! És mintha elvágták volna a hasogatást!
(Fogja az eszközeit, fúrást hallani, dolgozik…)
Manó: Fájt, Télapó?
Télapó: Nem fájt. Köszönöm, Doktor Mosolygó. Mivel tartozom?
Doktor Mosolygó: Kedves Télapó! Tegyen a gyerekek zsákjába egy fogkefét és egy fogkrémet is, mert nagyon örülnek az édességnek, de a csokievés és a cukorkaszopogatás után a fogukat gyakran elfelejtik megmosni!
Télapó: Szívesen! De most már indulunk, mert nagyon várnak a gyerekek!
Manó: Viszontlátásra, kedves Mosolygó Doktor!
Télapó: (Már a szánon ül, onnan kiált vissza.) Aztán ne feledje kitenni estére a kifényesített cipőjét! Köszönöm a segííítsééégeeet!
(Függöny.)
VÉGE.

 

[csipkebogyo]

Mikulás és a nyuszik

MIKULÁS ÉS A NYUSZIK​

- Lakatos Nella tanitónő anyaga alapján, egy kibővitett változat -

1.Manó : Jujjujjuj-jujjujjuj! Te nahy ég!
Nézz te oda, mennyi nép!
Mennyi néni, mennyi bácsi
Miért ül itt mit kiván?

2.Manó : Miért vagyunk mi kis manók
Ha még ennyit sem tudunk ?

3.Manó: Azt akarja tudni mind
Mit rejt ez a függöny itt
Csiribumm-csiribumm!
(szétnyilik a függöny, a syinen Nyuszi mama és a négy nyuszilurkó)

1.Manó: Mondd csak ki vagy szép húgom ?

Nyuszi mama : Nyuszi mama vagyok én
Van négy fürge csemetém
Ugri, Bugri, Nyuszkó, Buckó
Négy kis vidám nyuszilurkó !

2.Manó: Figyeljetek nyuszilurkók :
Kinnt már régen hull a hó
Nemsokára erre sétál
Nagy zsákjával Mikulás apó !

Nyuszik : Hull a hó, hull a hó
Hideg fehér pillangó
Csuda szép hóhullás
Jön már, jön már Mikulás.

1.Nyuszi : Nézzétek csak...

2. Nyuszi: Ez bizony nem a Mikulás

3.Nyuszi : Vajon kik ?

4.Nyuszi : Hiszen ők a hópelyhek !

1.Hópehely: Égből hullok, fehér vagyok
Szeretem a kemény fagyot
Siklik rajtam szánkók talpa
Vig csatában vagyok labda
De ha olvad, vizzé válok
Pára leszek, égbe szállok.

2. Hópehely: Mint a fehér rózsaszirma
Lágyan hullok, lebegek
Pihe-puha fehérséggel
Én pólyálom a telet.
Nagy dunnában alszom nyáron
Télen útnak eredek
Cukorfényű takaróval
Én pólyálom a telet.

Hópelyhek együtt : Figyeljetek nyuszikák, mit mondunk most el nektek
Messze túl az óceánon, hűvös téli reggelen
Találkoztunk Mikulással, mi a kis hópelyhek
Mondtuk neki siessen, várják már a gyerekek
Hozzon nekik ajándékot, meséskönyvet, perecet.

Nyuszik körülugrálják Nyuszimamát) : Jaj de jó ! jaj de jó!

Nyuszi mama: Elég legyen nyuszilurkók !
Látom ugrálni azt tudtok !
De ha kérdi Mikulás
Milyen verset tud Buckó ?
Vidám táncot tud-e Ugri?
Szépen énekel-e Bugri?
Hát a Nyuszkó mit tanult
Amig az év el nem múlt?
( a nyuszik lehajtják fejüket)
Mondjam azt, hogy nem tanultak?
Az óvodát elkerülték
S eszük egész éven át
Csak a huncutságon járt !


...............
„ Az az egy fontos,
Legyetek jók most
Már nem kell túl sok a holnaphoz,
Legyetek jók, ha tudtok
A többi nem számit! „

 

[csipkebogyo]

Műsor Mikulásra vagy Karácsonyra

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->

Műsor Mikulásra vagy Karácsonyra

​

Tündérkirálynő: Csengővisszhang, Dérike! Ide hozzám! Azonnal induljatok az erdőbe, és nézzetek körül, hogy felkészültek-e az állatok Télapó fogadására. Hamarosan megérkezik világjáró körútjáról, és azt szeretném ha meglepnénk őt egy kis ünnepséggel.
Dérike: Parancsodra, már repülünk is, fenséges Tündérkirálynő!
Csengővisszhang: Tündérkirálynő, Tündérkirálynő…! (elmennek)
Szélike: Könyörgöm, drága mamácska, hadd menjek én is velük, már halálra unom magam ebben a fényességes, káprázatos palotában!
Tündérkirálynő: Szó sem lehet róla! Te vagy az udvar legkisebb tündérlánya, és szeleburdi természeted miatt mindenki csak Szélvész kisasszonynak hív. Annyi pajkosság és rakoncátlanság szorult beléd, hogy még esetleg tönkretennéd az ünnepségünket. Nekem most mennem kell, és te is igyekezz a dolgodra! (elmegy)
Szélike: Csak azért is utánuk megyek, senki sem tilthatja meg! Majd magamra terítem ezt a kopott köpönyeget, s így senki sem ismer fel.
(Süni, Nyuszi, Kutyus jönnek, és egy karácsonyfát vonszolnak.)
Kutyus: Hú, egészen kimelegedtem ebben a nagy cipelésben, pedig dermesztő a hideg.
Nyuszi: Mi lenne, ha ezen a tisztáson állítanánk fel a karácsonyfát, hiszen úgyis ez Télapó kedvenc pihenő helye.
Süni: Bizony! Hogy meglepődik majd, mikor hazaér, s itt találja majd az ajándékainkat!
Nyuszi: Igen ám, de mivel díszítsük fel a fát?
Kutyus: Jaj, jaj! Erről egészen elfeledkeztünk. Törjük a fejünket, hátha eszünkbe jut valami okos gondolat.

(Gondolkodnak, s közben bejön Csengővisszhang és Dérike. Titokban belopakodik Szélike is.)
Dérike: Nini! Süni, Bodri és Tapsifüles! Végre megvagytok! Ugrot-berket bejártunk már, míg végre rátok találtunk! De mi baj van, látom, hogy nagy gondban vagytok?
Csengővisszhang: Bizony, nagy gondban vagytok, nagy gondban vagytok…
Süni: Tudod, kedves tündér, a szomszéd fenyvesből idecipeltük ezt a fenyőfát, mert ez Télapó kedvenc pihenőhelye, és…
Nyuszi (közbevág): Fel szeretnénk díszíteni számára, de sajnos egyáltalán nem tudjuk, hogy mit is tegyünk a karácsonyfára.
Dérike: Látjátok, pontosan ezért küldött minket ide a Tündérkirálynő, hogy a segítségetekre legyünk.
Csengővisszhang (súgva): Egy varázsige kéne!
Dérike: Úgy bizony, egy jó kis varázsige segítségével, minden gondunk megoldódik.
(Mindkét tündér előveszi a varázspálcáját.)


..folytatás a csatolásban...


[HIDE]http://data.hu/get/3146053/Musor_Mikulasra_vagy__Karacsonyra.doc.html[/HIDE]
​

​

 

[csipkebogyo]

A Mikulás sapkája

<!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->

​

A Mikulás sapkája ​

Kassai Csilla​

Egyszer volt, hol nem volt, ​

Mikulásnap táján,​

Nagy szomorúság ült​

A Mikulásnak házán.​

*​

Hetek óta készülődtek​

Mint megannyi évben,​

Krampusz, szarvas, ​

Sok ajándék, ​

Várt már útra készen.​

*​

Ám hiába a sok munka, ​

Mégiscsak nagy baj van,​

Mert a Mikulás sapkát​

Keresik, nagy lázban!​

*​

​

-Mégis eltűnt, már pedig​

Azt mindenki tudja, ​

Sapka nélkül nem ülhetek ​

Rénszarvasszánomra?!​

*​

-Hová tettem? Hová tettem?​

- Töpreng apónk bízva -​

Biztosan a kertben hagytam​

Az almásládikókba'! ​

*​

A Mikulásfeleség is ​

Keresi a sapkát, ​

-Úgy hívják, hogy Anna néne- ​

Még mindent megtalált!​

*​

Mikor ősszel almát szedtek, ​

Hogy legyen majd a zsákban,​

Anna néne diót talált: ​

-Jó lesz a kalácsban!​

*​

Anna néne sütött-főzött​

A Mikuláskonyhában,​

Mákot, diót, mogyorót​

Rejtett sok kalácsba! ​

*​

A Mikulás megnézte ​

Az összes almásládát, ​

Előugrott egy kis egér, ​

Eltátotta száját:​

*​

-Hát Te mi jót csinálsz itt most? ​

Mindjárt karácsony van! ​

Ősszel szoktak almát szedni, ​

Ősz barátom, tél van!​

*​

Ám az öreg Mikulás ​

Megpödörte bajszát, ​

-Nem almáért jöttem,​

Keresem a sapkám!​

*​

Mi lesz, hogyha nem találom?​

Sok kis gyerek várja​

Az ajándékokat ​

cipőbe, zokniába!​

*​

Így szólott a kisegér:​

-Hú, ez szörnyű helyzet!​

Azonnal szólni fogok ​

Egérnemzetemnek!​

*​

Azzal gyorsan elszaladt, ​

De olyan nagyon gyorsan,​

Mintha ott se lett volna​

Az egyik ládikóban!​

*​

Búsult tovább a Mikulás, ​

Támasztotta állát, ​

Azt gondolta az idén ​

Más fogja be szánját! ​

*​

Na de kit bízzon meg mostan? ​

Anna nénét mégse! ​

Fel tud szállni a szánkóra, ​

De leszállni is kéne! ​

*​

A krampuszok meg szeleburdik,​

Mindent elcserélnek!​

Még a saját zokniuk is ​

Felemás mindüknek! ​

*​

Ám akkor most mit is tegyen?​

Maradjon hát otthon?​

A sok kisgyerek egész télen ​

Szomorún zokogjon?​

*​

Hazament az almáskertből​

A Mikulás töprengve,​

Egyre törte csak a fejét, ​

A megoldást keresve. ​

*​

Ahogy bandukolt a házhoz, ​

Eléállt egy süni.​

Most sem felejtett el ​

Hangosan köszönni:​

*​

- Jó napot Mikulás bácsi!​

Tán valami baj van?​

Majdnem megbotlottam​

Deres szakálladban!​

*​

Úgy előre vagy hajolva,​

Mint egy öreg bácsi, ​

Azok szoktak meggörnyedve​

Hajlottan, lassan, járni!?​

*​

- Jajjaj, nagy most a bajom​

Széles e világban, ​

Eltűnt a piros sapkám​

A Mikulásházban!​

*​

folytatás a csatolásban.....

[HIDE]http://data.hu/get/3146159/A_Mikulas_sapkaja.doc.html[/HIDE]
​

 

[zsval]

Télapó

Télapó nagy csizmában,
hóban lépeget,
várja őt vidáman
sok,sok kisgyerek.

Puttonyában kincset rejteget,
sok örömöt hoz mindenkinek.
Csokoládét,játékot tesz a csizmába
teljesül minden gyermek vágya.

Rénszarvasai patkója koppan,
olyankor ablak üvege koccan.
Pattan minden gyermek,szemét tágra nyitja,
az égen Télapó nyomát kutatja.

 

[zsval]

Télapó éjszakája

Éjszaka Télapó hóban lépeget
a sok gyermek az ablakban vígan integet.
csizmácskákba bele kerül minden ami jó
,baba,labda,alma és sok-sok dió.

Manócskái régen összekészítették,
hogy Télapó útra keljen ezen az estén.
-rövid ez az éjszaka-sóhajtozik Télapó
-pedig olyan sok gyerek ki nagyon jó!

Szalad a szánkó,siklik a havon,
hat szarvas húzza az égbolton.
Sietnek hisz útjuk hosszú még,
s az éjszaka mindjárt véget ér!

 

[katicsilla]

Mikulás mondóka

Miki-Miki, Mikulás, Mikulás!
Nem szereti a gulyást,
Mert a gulyás paprikás,
Miki bácsi heptyikás.

 

[csipkebogyo]

Judit és a Zenemanók - Télapó

<object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/ntEZB0vOhhc?fs=1&amp;hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/ntEZB0vOhhc?fs=1&amp;hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>​

 

[csipkebogyo]

Svetislav Ruskuc - Elveszett a télapó-mesejáték

Svetislav Ruskuc

Elveszett a télapó

[HIDE]http://data.hu/get/3186582/Svetislav_Ruskuc_-_Elveszett_a_Telapo.mp3[/HIDE]

 

[mesike68]

Mikulás bácsi csizmája (Zelk Zoltán meséje)

Egy mesét találtam Mikulásról
Mikulás bácsi csizmája (Zelk Zoltán meséje)

A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
- Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett kis barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levetette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.
S amíg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
- Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.
S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő cipőiből, hogy az asztalt is telerakhatta vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
- Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…
De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor a zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint az álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.
Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek hiába kérdezték a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.

 

[csipkebogyo]

Az egyetlen ajándék – (Hárs László nyomán)

Az egyetlen ajándék – (Hárs László nyomán)

Nem meséltem semmit magam, magamnak, magamról úgy, ahogy szoktam, mert azt vártam, hogy egészen beesteledjen, és Télapó becsöngessen az ajándékommal.
- Ugye, anyu, nekem a Télapó hozza az ajándékot?
- Ő, ő, persze hogy ő – bólogatott anyu.
- Mindenkinek, Bucikám – erősítette meg anyu, és gyanakvó pillantást vetett rám. Nem értette, hogy mit akarok ezzel a faggatózással.
- És mondd, anyu, őneki ki ad ajándékot?
- Őneki? - értetlenkedett anyu. - Kinek, Bucikám?
- Hát őneki. Télapónak.
Anyu először elképedt. Aztán gondolkodóba esett.
- Hát... úgy gondolom – töprengett magában -, úgy gondolom... erre egyes-egyedül ő maga tud felelni. Ha ugyan tud.
Ekkor elhatároztam, hogy odamesélem hozzá magamat. És megkérdezem tőle ott a valaholban. És amint elhatároztam, máris mesélni kezdtem. Magam. Magamnak. Magamról.
Én pedig hol voltam, hol nem voltam, máris a kerek erdőben voltam.
A gyönyörűségesen csodálatos ezüstfehér kerek erdőben. Ezért hát hol voltam, hol nem voltam, ott maradtam, ahol voltam, és keresni kezdtem Télapót. Keresés közben még kiáltottam is:
- Hol vagy, Télapó? Hol vagy...
- Itt vagyok – mondta egyszer csak egy olyan igazi télapós hang, kedves is, meg dörmögős is, lágy is, meg egy kicsit reszelős is. - Pontosan itt vagyok.
S csakugyan! Hol volt, hol nem volt, pontosan ott volt.
Türelmetlenül topogott a hóban, megrezdült a szakálla, a jégcsapok csilingeltek, ezüstös jégpor-hópor szitált belőle. Ekkor megkérdeztem:
- Mondd, Télapó, mindenkinek Te hozol ajándékot?
- Mindenkinek hát. Ez tudnivaló.
- Tudom is – mondtam. - Csak tőled magadtól akartam hallani. Hogy utána megkérdezhessem: mondd, kedves Télapó, neked ki ad ajándékot?
- Nekem, azt kérded, Buci, hogy nekem? - csodálkozott.
- Igen, neked. Tudni szeretném. Ez nagyon fontos.
- Buci királyfi – suttogta halkan, meghatottan, és megsimogatta a fejemet -, tudd meg, hogy tőlem ezt még soha senki nem kérdezte meg. Te vagy az első. A legelső.
Szipogni kezdett, mire megkérdeztem tőle, hogy náthás-e. De azt felelte, méghozzá nagyon náthás hangon:
- Deb vagyok dáthás, csak beghatódtab.
- Szegény jó Télapó – mondtam -, igazán sajnállak, hogy te mindig csak adsz, és sohase kapsz.
- Azért ne sajnálj! - mosolyodott el Télapó. - És ne is búsulj – mondta, mert látta, hogy egészen nekibúsultam magam a saját mesémen. - Mert igaz ugyan, hogy én mindig csak adok, de ajándékot adni jó.
- De kapni is jó ám – világosítottam fel.
- Tudod, mit kapsz tőlem, Télapó? Persze hogy nem tudod, de én elárulom. Van nekem egy Télapó-igézőm. Azt adom neked. Kell?
- Az kell csak igazán! - ujjongott Télapó. - Itt van nálad? A zsebedben?
- Nem, a fejemben – mondtam. És most neked adom.

<table class="MsoNormalTable" style="width: 25%;" border="0" cellpadding="0" width="25%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0.75pt;"> Karácsonykor hull a hó,
hóban topog Télapó.
Nem látható-hallható,
zajtalan jár télapó.
Szakálla fagy, bajsza dér,
az üstöke zúzmara,
otthonunkba ő betér,
de nem marad ott soha.
Ajándékot ad nekem,
és elsuhan nesztelen.
Édes-kedves Télapó,
ajándékot adni jó.
</td> </tr> </tbody></table>​

- És ez igazán az enyém? Egyedül az enyém? - kérdezte boldogan Télapó. Én intettem, hogy igazán, mire hálálkodni kezdett:
- Köszönöm, Bucikám, ez a legszebb ajándék, amit életemben kaptam. Igaz, az egyetlen is. Köszönöm az egyetlen ajándékot. Ígérem, vigyázni fogok rá, mint a szemem fényére. Gyönyörű ajándék... Látod, már megint szipogok – mondta szemrehányóan -, mert már megint meghatódtam. De lehet, hogy csak nátha. Mindenesetre most már sietek. És te is siess haza, Buci királyfi, nehogy lekéssed a velem való otthoni találkozást.

 

[csipkebogyo]

A Télapó naplója

A Télapó naplója

Abban az évben hatalmas hó borította Lappföldet, ahol, mint mindannyian tudjuk, a jó öreg Télapó lakik. A Sarkkörön túl él ő egy hatalmas erdő eldugott sarkában, együtt krampuszokkal, erdei manókkal, tündérekkel, állatokkal. Apónk egy takaros kis házban lakik. Szomszédja, a Húsvéti Nyuszi, akivel nagyon jól kijönnek, gyakran segítenek egymásnak. Házuk mellett áll a hatalmas ajándékgyár, ahol sok-sok erdei manó, tündér és krampusz készíti a csodálatos játékokat.

Egy szép napon, pontosabban december 5-én, azt hiszem pénteken, nagy sürgés-forgás volt az ajándékgyárban. Hiszen holnap lesz a nagy nap! Bongó, a legöregebb krampusz, aki szeret fontoskodni, a sok krampuszt, tündért és manót felügyelte, nehogy véletlenül hibás játék kerüljön ki a kezük alól.
– Hé, Bogyó! Csokorba kösd azt a szalagot! – szólt egyik társának.
– Csili! Annak a babának szőke hajat csinálj, és kék ruhája legyen! – fontoskodott Bongó.
Ez így ment egész délutánig, amíg készen nem lettek egészen.
– Na, ezt befejeztük – sóhajtott Bongó. – Nagyon ügyesek vagytok, fiúk és lányok. Télapó bizonyosan meg lesz elégedve. Azt hiszem, ma dupla adag mandulástekercset kapunk vacsorára!
Ennek mindannyian nagyon örültek.
– De még fel kell címkéznünk a csomagokat, hogy Télapó tudja, melyik kié. Szólok is neki, hogy mondja el az adatokat a naplójából. Ugyanis a naplójában van felírva, hogy a gyermekek hol laknak, és milyen jók voltak ebben az évben.
– Megyek is!

Elindult Bongó, hogy elhívja Télapót, hozza el az ajándékgyárba naplóját. Ahogy odaért a házhoz, becsöngetett.
– Csing-cseng! – szólt a csengő. Matyi, a mókus nyitott ajtót.
– Szia, Bongó! – köszönt Matyi.
– Szervusz! Télapó itthon van?
<table cellpadding="0" cellspacing="0" width="606" height="248"><tbody><tr><td style="border: medium none rgb(239, 239, 239); padding: 0cm 2.25pt; background-color: transparent;" align="left" valign="top" height="248">– Igen, persze. De hatalmas gondban van. Képzeld, elvesztette a naplóját.
– Égszakadás, földindulás! Hát, ez hogyan történhetett?! Így nem tudja elvinni az ajándékokat a gyerekeknek!
Bementek a dolgozószobába, ahol Télapót nagy keresgélésben találták.
– Ó, Bongó! Bajban vagyok. Eltűnt a naplóm! Már tűvé tettem a szobát. Megnéztem a polcon, az íróasztalomon, az ágyamnál, még az ágyam alatt is.
– Jaj, jaj, Télapó! Mi lesz velünk! – siránkozott Bongó.
– Keressük meg Matildot a konyhában, és kérdezzük meg, nem látta-e – mondta Matyi.

A konyhában ott állt Matild, a szórakozott szakácsnő, akinek kerek medvepocakján frissen vasalt kötény feszült. Éppen mandulát tisztított. Mellette, a terjedelmes nyújtódeszkán ott tornyosult az esti méteres kalács mázsányi tésztája.
– Hukk – csuklott a meglepetéstől Matild medve. – Szervusztok.
– Nem láttad egészen véletlenül Télapó naplóját? – kérdezte Matyi.
– Hát, mintha valahol láttam volna a füzetet ... várjatok csak... nem, mégsem ... – kutatott emlékezetében a szakácsnő. </td></tr></tbody></table>
– Vizsgáljuk át az egész házat – mondta Télapóka. – Te, Bongó kutasd át a nappalit!

A ház népe azonban hiába szorgoskodott estig. Felkutattak minden zeg-zugot, pincétől a padlásig, még a kéménybe is belenéztek. Matild elővette legnagyobb süteményvágó kését, és belevágott a mandulástekercsbe. Egyik szép szeletet vágta a másik után, amikor megakadt a kése valamiben...
– Mi lehet ez?! Tán kő került a kalácsba, vagy valami vasdarab? Fáradtan és szomorúan ültek le estére. A naplót mintha a föld nyelte volna el.
– Mi lesz a sok gyermekkel, akiket végig kell látogatnom? A sok ajándék elkészítve, becsomagolva, már csak a címzések hiányoztak. Mit csináljunk, mit csináljunk ... – kesergett Télapó.

A krampuszok, a manók, az erdei tündérek, a mókus, a fekete kandúr és a medve, valamint Télapóka szomorúan ültek az ebédlőben a nagy asztal körül. Matild kötényével törölgette a könnyeit. A konyha felől beúszott az esti méteres kalács finom illata. A bánattól azonban nem sok kedvük volt a vacsorához. Kíváncsian állták körül az asztalt.
Matild felállt, hogy megnézze, kisült-e a méteres mandulástekercs, mindannyiuk kedvence. A remekmű elkészült. A medve büszkén húzta ki a hatalmas sütőlemezt a kemencéből. A finom illat becsalta a bánatos társaságot a konyhába. A szakácsnő kapitányi büszkeséggel állt az asztal mellett, előtte tornyosult a hegynyi mandulástekercs.
– Vágd fel, Matild! Olyan éhesek lettünk. Csodás lett az ünnepi süteményed.
– Mi lehet ez? ... Hiszen ez ... valami füzetféle... – motyogta zavarában elpirulva Matild. És lám, a méteres mandulástekercs finom tésztájában ott lapult belesütve Télapóka mindenütt keresett naplója. – Hurráá! Megvan, megvan!! – kiáltották boldogan.Matild könnyei potyogtak. – Én nem tudom, hogy kerülhetett bele a dagasztóteknőmbe ... – védekezett.

A krampuszok, a manók, a tündérek, a mókus és a fekete kandúr olyan kacagásba kezdtek, hogy még Holdanyó is bekukkantott az ablakon, megnézni a nagy vidámságot. Nevetésük elhallatszott egészen Lappföld széléig.Télapóka pedig mosolyogva lapozott bele madárlátta naplójába: A gyerekek mégsem várnak rám hiába. Vacsora után indulunk!

 

[susie76]

Le tudná nekem írni, azt az éneket valaki ami, így kezdődik- "Hullik a völgyben a pelyhe a hónak, siklik a ....

köszi

 

[susie76]

Le tudná nekem írni, azt az éneket valaki ami, így kezdődik- "Hullik a völgyben a pelyhe a hónak, siklik a ....

köszi

Több változat is van, de egyik sem pontosan az amit keresek. Hátha valaki éppen így ismeri (főként a második versszak 1 sora érdekelne-van olyan változat, hogy Péter énekel, de ha finnyás, vagy ezt csak én költöttem

 

[brumadza]

Hullik a völgyben -dalszöveg

Hullik a völgyben a pelyhe a hónak,
siklik a dombon az ősz Mikulás.
Sok kicsi kérdezi: mit hoz a jónak,
lesz-e a zsákban a sok mazsolás.

Péter erre-arra se finnyás,
Pál fiának jusson a virgács.
Jöjjön és lássuk, hogy mit hoz a holnap,
Mit hoz a zsákban az ősz Mikulás.

hallottam (azt hiszem gyermekkórusi előadásban) kicsit más szöveggel is - talán valaki úgy is tudja -, én így ismerem és így találtam meg a neten is.
Dallama is kellene?

 

[csipkebogyo]

Devecsery László: Mikulás-játék

Devecsery László:

Mikulás-játék
​

-Megérkeztem! Itt vagyok!
Ők meg pici krampuszok!
Eljöttem én hozzátok:
vidámságot kívánok!

Ajándékot kínálok,
nyissátok ki a szátok!
Kedves dallal köszöntsetek,
hisz itt vagyok közöttetek!

Ajándékom osztogatom,
jó gyereknek odaadom!
Visszatérek jövőre:
éppen egy esztendőre!

Szánkómra most visszaszállok:
rénszarvasok reám várnak.
Hópihékkel repülünk,
csengőszóval csendülünk.​

 

[csipkebogyo]

Galambos Bernadett: December

Galambos Bernadett:

December
​

Havas,talpas,vén csizmás úr,
itt van a December!
Hideg széllel,nagykabáttal
megérkezett,hidd el!

Megcsípi az orrod hegyét,
elhozta a náthát,
húzd be jól a nagykabátod,
vegyél meleg sapkát!

Beterített takaróval
búzaföldet,szántót.
Mikulásnak integet most,
várjuk a rénszánkót!
​

 

[csipkebogyo]

Mikulás puzzle

Mikulás puzzle

 

[csipkebogyo]

Mikulásdalok kottával

MIKULÁSDALOK KOTTÁVAL

Hull a pelyhes..
Tálapó gyere már..
Pattanj pajtás..
O, Tannenbaum..
Kiskarácsony, nagykarácsony
Suttog a fenyves zöld erdő
A zöld fenyőfán..

[HIDE]http://data.hu/get/3214201/Mikulasdalok_kottaval.zip[/HIDE]

 

[csipkebogyo]

Lendvai Ilona: Labda

Lendvai Ilona: Labda

Kinn maradt a pettyes labda,
ráesett a hó,
egy kis egér azt hitte,
hogy ő a Télapó. Körbejárta, megcsodálta
piros palástját,
kerek szemét, fehér haját,
fehér szakállát.
Hazaszaladt, írt neki
egy hosszú levelet,
ebben kérte, a Télapó
mivel lepje meg.
Kell egy pici egérkesztyű
egérsapka, sál,
és egy egércipő, miben
egérúton jár.
Kell egy egéróra,
melyen körbejár a mutató
és egy pici négykerekes
egérautó.
Kért egy olyan hosszú
kolbászt, minek vége nincs
hozzá lyukas, kerek sajtot,
melynek párja nincs.
Meg is kapta a levelet
Labda ,
de mielőtt felbontotta,
elolvadt a hó.