UFO-k földönkívüliek

[formica]

Mivel én még személy szerint nem láttam se csészealjat,se se kis zöld emberkéket hát engem elég nehéz meggyőzni a létezésükről,és hogy értelmes lények élnek rajtunk kívül a világűrben.

Tehát kizárólag a Földön van intelligens élet az egész univerzumban. És Föld még mindig lapos. Csak ha látjuk akkor hisszük el a más véleményt?
A Föld már akkor gömbölyű volt amikor a rajta élő emberek azt állították, hogy lapos, és aki csak azt merte mondani, nem biztos, hogy lapos már azt elítélték. És Föld gömbölyű pedig a hétköznapi ember nemigen láthatja.

 

[Csillagözön]

Mivel én még személy szerint nem láttam se csészealjat,se se kis zöld emberkéket hát engem elég nehéz meggyőzni a létezésükről,és hogy értelmes lények élnek rajtunk kívül a világűrben.

És még mennyi mindent nem láthattál......

 

[EL-LA]

Mivel én még személy szerint nem láttam se csészealjat,se se kis zöld emberkéket hát engem elég nehéz meggyőzni a létezésükről,és hogy értelmes lények élnek rajtunk kívül a világűrben.

Sokmindent nem láthatunk, de azért létezik, s még csak az létezik igazán! Mert mi elég szűk tudatosságban létezünk.
Az elektromos áramot látod? A szerelmet látod? Nem! Mégis meghatározza az egész életünket.
Én láttam ufót, nem is egyszer! Olvasd el a könyvemet.
Szeretettel Ella

 

[Bihar]

A szerelem és az elektromos áram láthatatlanok, de következtetni lehet ezekre ilyen-olyan hatásuk kapcsán.. Viszont egy UFÓ tárgy, ez tehát nem hasonlítható össze érzelmi dolgokkal vagy elektronáramlással vagy az istenhittel, vagy a lidércekkel..
Elfogadható,hogy vannak akik ha nem látnak egy tárgyat nem is hisznek a létezésében, pláne akkor ha "misztifikált" mint pl az UFÓK. Istenben sem hisz mindenki, nem hogy..
Legalább a hangjukat lehetne néha hallani, vagy nyomot hagynának, sokat..
Nem mindenkinek van különleges toboz-antennája.

 

[sirkan49]

Sokmindent nem láthatunk, de azért létezik, s még csak az létezik igazán! Mert mi elég szűk tudatosságban létezünk.
Az elektromos áramot látod? A szerelmet látod? Nem! Mégis meghatározza az egész életünket.
Én láttam ufót, nem is egyszer! Olvasd el a könyvemet.
Szeretettel Ella

Mindkettőt lehet látni.

Milyen ufót láttál?

 

[WalterSkinner]

A közölt George Adamski könyv az eredetileg 1955-ben kiadott 'Inside the Space Ships' Aranyi László által közölt teljes nyersfordítása.



( A fordításban, mivel érezhető, hogy gyorsan csinálták, sok hiba van, jóllehet, aki nem ismeri az eredeti szöveget, annak ez pillanatnyilag nem lesz zavaró. De azt azért mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy az eredeti szövegben Adamski mindig egyes szám első személyben meséli el az élményeit, míg a nyersfordításban következetesen egyes szám harmadik személy szerepel! )​

George Adamski ​

Az űrhajók belsejében​

( 1. rész )​

​

Desmond Leslie előszava



Amikor társszerzője lettem George Adamski „A Repülő csészealjak leszálltak” című könyvének, korábban sohasem találkoztam vele. A kiadómmal egyetértettünk abban, hogy jelentős mértékben alátámasztást nyert állítása, miszerint kapcsolatba lépett a Földre leszállt repülő csészealjak utasaival, beszámolója rendkívül életszerű. A későbbi események további alátámasztást adtak álláspontunknak. 1958. novemberében, alig egy hónappal később, ahogy könyvünk megjelent, egy objektum, majdnem hajszál pontosan olyan, mint amilyent Adamski is lefényképezett, repült át Norwich – Norfolk megye – felett; hét tagja is látta a Brit Csillagászati Társaságnak és a Norfolki Csillagászati Társaságnak, egyikük Mr. Potter, rajzot is készített a csészealj formájú objektumról, ábrázolva a jellegzetes kupolaformát és a kémlelőnyílásokat, szinte pontosan ugyanabban az elrendezésben, miként azok megjelennek Adamski fotóján.


1954. február 15-én két fiú, egyikük 13, másikuk 8 éves, lefényképezett egy objektumot, amint az lefelé ereszkedett a felhők magasságából Conistonban, Lanceshire megyében. A fényképezőgépnek nem sikerült pontosan beállítani a fókusztávolságát, ám tökéletesen felismerhető a csészealj forma, a kupola, négy kémlelőnyílás, és egyfajta kerek leszállótalp, hasonlatosan Adamski fényképeihez. Az egyetlen különbség, amit alapos vizsgálattal fel lehetett ismerni, az eltérő szög. Ez a fénykép a repülő csészealj függőleges tengelyhez képest nagyjából 250 fokos szögben készült, miközben Adamski felvételei kb. 500 fokos szög alatt. Alapos vizsgálat bizonyította, a fiúk nem hamisították meg a negatívot, és nem az Adamski fotói alapján elkészített modellt fényképezték le. A további igazolásokat Leonard Cramp M.S.I.A (szerzője a következő tudományos műnek: Világűr, Gravitáció és a repülő Csészealjak), aki különféle vetítési eljárásnak vetette alá a fotót, bizonyította, A Conistonban lefényképezett csészealj tökéletes arányosságot mutat Adamski repülő csészealjával, és ahhoz, hogy a fiúk modellt készíthessenek az Adamski-féle csészealjról, ahhoz végre kellett volna hajtaniuk Adamski fényképein a szükséges vetítési eljárásokat, csak így tudták volna elérni a megtapasztalt arányosságot. Ha még ezt meg is oldották volna, eztán számos tökéletes paraboloid jellegű görbét kellett volna kiesztergálniuk. A fiúknak semmiféle esztergához nem volt hozzáférésük, és semmit sem tudtak a vetítési eljárásokról, azt is kétségbe vonhatjuk, hogy a parabola-szerkesztésről bármit is tudtak volna.


Igen sokan azzal vádolják Adamskit, hogy közönséges lámpaformát fényképezett le. A „lámpaforma” megjelenése Norwich felett, hirtelen aláereszkedése a felhők közül a Lanceshire-i égen, arra utal, hogy a „lámpaformának” ugyancsak jó meghajtó-rendszerrel kellett működni, hogy áthidalhasson 9000 kilométeres távolságot, beleértve az óceán feletti átrepülést. Emellett megjegyzendő, ha Adamski bármiféle lámpaformát vagy más, kézzel gyártott objektumot fényképezett volna le, tegyük fel – előbb vagy utóbb – fel kellett volna bukkannia mások birtokában ugyanannak a tárgynak és be kellett volna tudni azonosítani. Adamski negatívjait megvizsgálta Cecil B. Mile, a fotótrükkök csúcsszakértője és Fey Marley, akik határozottan leszögezték, ha ezek hamisítványok lennének, akkor a legjobbak lennének, amit valaha csak láttak. Ugyanezt támasztotta alá Joseph Mansour, a Jetex Model Repülőgépek vezetője, aki szerint semmiképpen nem ábrázolhatnak a felvételek modelleket, sokkal inkább kiterjedt objektumokat, nagyjából tíz méteres, vagy nagyobb átmérővel.


Elmentem Amerikába és megvizsgáltam Adamski filmjeit és berendezéseit 1964. nyarán. Igen jó minőségű 15 cm-es Newton-reflektora volt. A kémlelőnyílásához igen gyenge minőségű kamerát illesztett, az egész szinte csak egy dobozból állt, gomb segítségével lehetett kezelni a zárszerkezetet, a hátulján kis nyílás volt a fotólemezeknek. A kamera közvetlenül a távcső okulárjához csatlakozott, annak lencserendszerét használta.


Ezt a berendezést alkalmazva lefényképeztem egy repülő csészealj makettet bizonyos távolságból. Az eredmény hajszál pontosan megfelelt az elvárásoknak, amikor valaki egy repülő csészealj makettet lefényképez bizonyos távolságból.


Adamski 1952. november 20-i idegenekkel való találkozásának a sivatagban többen is szemtanúi voltak. Jól látták a nagy, szivar- alakú hajót, amint Desert Center fölé száll azon a reggelen. Látták, amint Adamski szóba elegyedik egy további személlyel, aki hétköznapi, barna színű öltözéket viselt. Amikor ismét csatlakoztak Adamskihoz a látogató távozását követően, valamennyien megvizsgálták a két különböző típusú lábnyomot a sivatagban – Adamskiét és a másikat, mely az amerikai méret szerint női „négyes méretnek” tűnt. Cementlenyomatot vettek róla, ezek egyike most is itt van az íróasztalomon, miközben ezeket a sorokat írom. Adamski lábnyomai visszavezettek a csoporthoz, a másik lábnyomsor viszont megszűnt annál a pontnál, ahol a csészealj lebegett.


Meglátogattam a pontos helyszínt ez év augusztusában, habár a hőmérséklet 37 fok felett volt, a lábam jól körülhatárolható nyomokat hagyott. Mindezt a homok finomságának tulajdonítottam, ugyanis régi vízfolyás alján álltam és a mélyben esetleg még előfordult némi nedvesség.


Adamski találkozásának mind a hat szemtanúja megerősítette a történteket – Dr. és Mrs George Williamson, Mr. És Mrs Al Bailey, Mrs. Lucy McGinnis és Mrs Alice Wells –, az alacsonyan szálló Légierő gépeket is, melyek az események után köröztek felettük; mindezt a Légierő sohasem erősítette meg vagy cáfolta.


Adamski nem az első volt, aki azt állította, kapcsolatba lépett földre szállt idegen űrhajó utasával. Hat hónappal korábban (1952. júniusában) egy szerelő, név szerint Truman Bethurum, aki éppen egy szerkezeten dolgozott a Mormon Mesában, a Mojave sivatagban, határozottan állította, számos találkozásban volt része egy méretes repülő csészealj utasaival, akik meg is hívták őt a fedélzetre. Bethurum megfogott beszámolójával, mivel messze kisebb fantáziával rendelkezett, mintsem ilyen történetet kitaláljon. Az is kiderült, hogy a főnöke, E. E. White, a Wells Cargo Construction Company részéről, szintén látta a távolról, nagyjából két kilométerről érkező és később leszálló repülő csészealjat, az egyre halványodó fényben pedig úgy ítélte meg, hogy valamiféle szerencsétlenül járt utasszállító lehet. Egy későbbi alkalom során pedig White és többen mások is, láttak két alakot is a csészealj legénységéből. Nem gondolnám, hogy Bethurum teljes mértékben tisztában lett volna az általa látott dolgok lényegét illetően, miként azzal sem, amit az idegenek mondtak neki, amit képes megérteni, az mindösszesen annyi, hogy valamiféle kapcsolatba került egy földönkívüli űreszközzel és annak személyzetével. Amint az gyakran előfordul, a történet egyre színesedett az egyes elmondásokat követően. Azonban megőrzésre került az eredeti hangfelvétel, ezen ijedt és rémült, nehézkesen beszél a vele történtekről, akkor, amikor még élénken éltek tudatában az események.


A saját benyomásom Bethurum kapcsán az, hogy jó természetű, képzelő erő híján lévő egyszerű emberről van szó, ugyanazokkal a problémákkal küzdve, mintha egy őslakost kiemelnénk a brazíliai dzsungelekből és megkérnénk, írja le a faluja lakosai számára azt a helikoptert, amelyik nemrég leszállt a közelében és fehér emberek alkották legénységét.


Daniel Fry más történet. Fry a kormányzat alkalmazásában álló mérnök volt a White Stands Kísérleti Lőtéren, Új Mexikóban, 1950-ben. Egy este – elbeszélése szerint – kisméretű repülő csészealj szállt le, majd egy hang hívta a fedélzetre (valamiféle rádiókészülékből, a kis csészealjat ugyanis távirányítással működtették anyahajójáról) és elmagyarázta neki nagy vonalakban a szerkezet felépítését és meghajtó-rendszerét.


Fry beszámolója éppen az ellenkezője Bethuruménak – technikailag és pontosság tekintetében – jellemzően mérnöki leírás, a megfelelő szakkifejezésekkel és formulákkal. Fry állítása szerint a vele való kapcsolatfelvételre négy évvel korábban került sor, de akkoriban csak igen kevés embernek beszélt róla, hiszen igen csak félt munkája elvesztése miatt, vagy amiatt, hogy bolondnak nézik.


Nem sokkal azután, hogy találkoztam vele, felajánlotta (egyesek szerint kényszerítették), hogy aláveti magát hazugságvizsgáló készüléknek, televíziós adásban. Fry, révén mérnökember, elővigyázatossági lépéseket tett annak kiderítésére, hogy képes-e detektálni hazugságot a hazugságmérő készülék. Ezért szántszándékkal téves életkort, születési helyet, stb. adott meg, ezeket a készülék azonban teljes mértékben igaznak találta. A saját tapasztalata szerint tehát a készülék hamis adatokat közölt. Ezek után, egyik kutatótársunk, Mme Manon Darlaine Hollywoodból, leírta a történteket barátjának, J. Edgar Hoovernek, az FBI vezetőjének. Hoover válasza szerint a hazugságmérő készülék teljességgel megbízhatatlan, mindössze érzelmi változásokat képes jelezni, ezért pedig – személy szerint ő – megtiltaná használatát bűnügyi nyomozások során. Fry személyes tesztjének végrehajtásakor - a teszt végrehajtóit nem ismerjük – hangsúlyozott alátámasztást nyert ebben a különleges esetben a készülék használhatatlansága.


Mindhárom férfi, Adamski, Bethurum és Fry, határozottan állította, tapasztalataik konkrétak és fizikaiak, semmi közük az egésznek a pszichika területéhez. Elbeszéléseikben valósághűek, ismételten rámutatnak arra, miként azt ők látják, mindaz pusztán a véletlennek köszönhető, hogy éppen azon a helyen tartózkodtak, amikor egy idegen civilizáció tagjai megtiszteltek minket látogatásukkal – semmi több. Megbízható emberek benyomását keltették, olyanokét akik mindenáron el akarják mondani az igazságot, és megvallották, igen nagy nehézséget okoz számukra ilyen rendkívüli élményt felidézni közönséges szavakkal. Mindannyian megszenvedték megtapasztalásuk következményeit. Nem kétséges, hogy a dzsungelbéli őslakos is szintén megszenvedné a dolgot, ha a hitetlenkedő és babonás falubelieknek kellene elmesélnie egy helikopter közeli leszállását.


Ha már szó esett a babonáról, érdemes megjegyezni, már-már az elmebaj határát súrolja, amikor képzetlen fizikusok belépnek repülő csészealjakba, nagy veszélynek kitéve magukat, hogy akár az egész történet hitelességét rombolják össze.


Persze szomorú lenne azt mondani, hogy a teljes igazság elveszne az értelmetlen önzés füstös képernyője mögött. Ha a csészealjak valóságosak, akkor a bolygónk az idők kezdetétől tekintve a legnagyobb tudományos, szociológiai és filozófiai felfedezések előtt áll.


Egy Dél-Amerikai munkatársam, Ed Martins, eljött Mount Palomarba mialatt Adamskinál tartózkodtam, júliusban, számos leszállásról szóló beszámolót hozva magával, Dél-Amerikai esetek leírását, melyek láthatóan ugyanazt a mintát követték – nagy, kerek űrhajó, jóvágású emberi lényekkel a fedélzeten, erős elektromágneses tér az űrhajó körül. Kanadából személyes beszámolót kaptunk egy órakészítőtől, név szerint Mr Galbraithtól, aki Swastika közelében él, Ontario államban. Állítása szerint 1948-ban két ízben is, egy-egy nagy hajót látott leszállni. Mindkét alkalommal egy férfi szállt ki és talajmintát gyűjtött a felszínről. A férfi barátságosnak tűnt. Azonban az űrhajót körülvevő erőtér olyan erős volt – Galbraith szavait idézve -, hogy „kilapította a füvet és odaszögezte a sarkaimat a földhöz”. A második alkalommal egy rendőrségi szakasz keresett az erdőben egy szökött bűnözőt. Látták az erdőben a fényt, de képtelenek voltak megközelíteni, elmondásuk szerint, egy láthatatlan falba ütköztek. Galbraith szintén beszél erről a láthatatlan energia „falról”, mely megakadályozta, hogy közelebb menjen, habár halványan látta a hajót (az erdő másik oldalán tartózkodott), miközben a hajó utasa megnyugtatóan mosolygott rá. A láthatatlan „fal” esete néhány, friss beszámolókban is felbukkan csészealjak leszállása kapcsán, pl. Franciaországban és Olaszországban. A gond az európai beszámolókkal az, hogy általában halálra rémült földművesektől származnak. Amikor valaki megrémül, nem tudja pontosan megfigyelni a környező eseményeket. Egy másik munkatársam, Jef Athierens, riporter Belgiumban, elmondta nekem, hogy ő személyesen készített interjúkat ezen földművesek közül néhánnyal. Meggyőződése, hogy valóban láttak „valami szokatlant leszállni”, de meghatározni, hogy mi volt az, kivonva a beszámolóból a félelmi tényezőt, mely befolyásolja a pontos megfigyelő-képességet – rendkívül nehéz.


Számos leszállásról kaptunk hírt az utóbbi két évben, ezek közül néhányról kiderült, közönséges csalás – ez utóbbi kapcsán biztosak lehetünk abban, hogy még lesz is jó néhány. Nem hinném azonban, hogy valamennyi megfigyelő őrült lenne és minden esetben csalás történne. A beszámolóikkal kapcsolatosan csak az az egyetlen gond, hogy a modern kor csillagászainak állítása szerint meglehetős bizonyossággal sikerült igazolni, Naprendszerünk többi bolygóján az élet lehetetlen. Vagy az egyik, vagy a másik állítás nyilvánvalóan téves. Nyilván nagyon könnyű dolog néhány egyszerű és kedves ember megfigyelését félresöpörni, amikor „tudományos” háttér áll mögöttünk, és egyben ez a legkönnyebb dolog is. Azok az állítások, miszerint a Föld gömb alakú, hogy viaszra hangot lehet rögzíteni, hogy az éter képes rádióhullámok továbbítására, hogy a sugarak behatolhatnak a testbe és „láttatják” velünk a szervezet belsejét, hogy a levegőnél nehezebb tárgyak képesek repülni, a maguk korában szintén képtelenségnek hangzottak, éppenséggel a tudományos élet hivatalos képviselői számára. A Marsról szóló nemrég megjelent könyv szintén a hivatalos tudomány szólamait erősíti, szerzője Dr. Hubertus Strughold, címe: A Zöld és Vörös Bolygó. A szerző kijelenti, amennyiben műszereink és az általuk szolgáltatott információk megfelelnek a valóságnak, akkor a Mars felszínén, az a fajta intelligens és szerves élet, amit ismerünk, 10 másodperc alatt elpusztulna. Strughold azonban azt is megjegyzi, talán elsiklottunk néhány „kritikus tényező” felett, és az egyetlen módja a teljes igazság megismerésének, ha odautazunk és első kézből szerzünk tapasztalatokat.


Van egy alternatív lehetőség is – ezek az emberek, a maguk különleges világaiból, az első alkalommal látogatnak hozzánk. Megmutatnak nekünk egy keveset a művészetükből, életmódjukból, tudományukból, vallásukból és filozófiájukból, mely ismeretek révén tapasztalatokat nyerhetünk.


Ez pedig pontosan az, amire egyes emberek esküt tesznek, hogy velük megtörtént. George Adamski, egyikük a sorban, sok-sok órán keresztül mesél azokról a lenyűgöző élményekről, melyeket más világok, igen fejlett lakói társaságában töltött, emellett megpróbálja visszaadni a tudásuk spirituális és filozófiai szépségét.


Mindent egybevéve, alapjában kétféleképpen tekinthetünk ezekre a rendkívüli dokumentumokra: vagy igazak, vagy nem. Semmiféleképpen nem tudom igazolni az olvasók számára, hogy igazak, mint ahogy azt sem, hogy nem. Az olvasó feladata, hogy mindezt eldöntse.


Mindenkit óvnék az elhamarkodott döntéstől. A legfontosabb dolog, olvasni és tanulmányozni a leírtakat, az adott tanításokat, sokak számára nagy segítséget jelentenek majd. Amikor valaki mindezt megérti a maga teljességében és (remélhetőleg) elfogadja, mások számára, akik szintén ilyen tapasztalatokkal rendelkeznek, vagy tesznek szert, már útmutatással tud szolgálni.


Az új igazság feltárásában (vagy inkább az Egyetlen Igazság megismétlésében) nincs könnyű dolgunk, hiszen a világ részéről a fogadtatás továbbra is gúny és megvetés, és a megbélyegzés: „hazugság”. Az úttörők a korukat általában évtizedekkel megelőzik, gyakran kortársaik megvetésének céltáblái, hogy aztán unokáik végre felemeljék a fejüket és felfogják, miről is volt lényegében szó, hiszen számukra érik be teljes egészében az a gyümölcs, melynek fáját a magányos úttörő ültette el, ekkorra válnak az általa állított tények hétköznapi dolgokká.


Mindaddig amíg ez bekövetkezik Adamski is hasonlóan kínos körülmények között találja magát, mint a brazil őslakos, aki esélyt kap repülni egy helikopteren. Adamski is megtette a maga repülését. A helikopter elment. Ő viszont megpróbálja elmesélni a törzsének mi történt, miközben nem találja a megfelelő szavakat a saját nyelvén, hogy kellő pontossággal leírja.


Eközben a földlakó Adamski a maga egyszerű nyelvezetét használja, a képességeihez mérten a lehető legtökéletesebben igyekszik átadni tapasztalatait, melyek nem itt a Földön történtek. Ilyesfajta tapasztalatokról teljes pontossággal beszámolni lehetetlen. Természetes, hogy az egyén kiszínezi az eseményeket, hozzáteszi saját személyiségét, az elbeszélési stílusát, mint ahogy ez minden esetben megtörténik.


Mindezen nehézségek ellenére Adamski megkísérel számunkra egy futó pillantást adni egy olyasféle civilizációra, melyet bizonnyal irigyelhetünk, olyan civilizációra, melyben talán már unokáink részesedhetnek. Kinek a döntésén múlik mindez? Ki fogja eldönteni, hogy a jövő generációi rátérjenek a csillagok által jelzett ösvényre és hallgassák a szférák zenéjét, netán eldeformálódott mutánsokká váljanak, barlangban lakjanak, és puszta körmükkel és egyszerű botokkal kaparják a szennyezett talajt élelem után kutatva, rettegett győzedelmes uralkodók elnyomása alatt?


Mi döntünk! A döntés a mienk. Az emberiség végső ultimátumot kapott – élni az életet, vagy mindörökre elpusztulni. Ebbe az atomhatalmak által birtokolt kígyófészekbe és a megrémült emberek tömegeinek mocsarába jött el egy fényfelvillanás. Felülről sugárzik ránk csodálatos kristályűrhajóról, melyet tudomásunk szerint olyan emberek irányítanak, akik mesterei a tudásnak és a mi mestereinkké is válhatnak – ha hagyjuk őket. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy nem törődünk velük. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy nyugodtan üljünk és a hajunkat igazgassuk, miközben a bolygónk szívét alapjaiban fenyegeti a halálos kór.


Olvassa tehát az elkövetkezendő beszámolót nyitott lélekkel és tapasztalja meg vajon a fényből származó tanítás igaz-e.







Adamski első találkozása vénusziakkal


Minden 1952. november 20-án kezdődött. E napon Adamski és követői kis csoportja kiment egy kaliforniai sivatagba, hogy felvegye a kapcsolatot a repülő csészealjak utasaival. Adamski rávette a csoport valamennyi tagját, maradjanak visszább mintegy 500 méterrel, a biztonság kedvéért. A kapcsolat kicsivel dél után, 12.30-kor jött létre.


A hátramaradt társaság először egy szivar alakú UFO-t pilantott meg, majd egy villanást látott az égen. Adamski szerint ekkor vált le róla az a repülő csészealj, mely tőle nem sokkal arrébb leszállt, és kilépett belőle a vénuszlakó, Orthon. Adasmski 7 tekercs filmet használt el 1/25-öd másodperces expozícióval az esemény megörökítésére, Alice K. Wells, egy étterem-tulajdonos pedig mindezt le is rajzolta, ő vadásztávcsövön kísérte biztonságos távolságról az eseményeket.


A repülő csészealj csillogott, prizmaszerűen szórta a fényt, leszálláskor három talpára ereszkedett. Adamski is mindent szorgalmasan lerajzolt; a bent ülők szépséges arcát is megörökítette.


A manapság bennünk élő beidegződések ellenére Orthonnak kerek arca volt, rendkívül magas homlokkal, szürkés-zöld ferdevágású szemekkel, a keleti népeknél megfigyeltnél is kiemelkedőbb járomcsonttal, kis orral és ragyogó hófehér fogakkal. Az idegen ujjai hosszúak és vékonyak voltak, akár egy nőnek. Adamski úgy gondolta, az idegen bizonnyal csodálatosan szép nő lenne, ha másképpen öltözne. A látogató elkérte az egyik tekercs filmet, mire Adamski át is adta neki.


Amint az idegenek távoztak, Adamskihoz csatlakoztak társai a leszállási pont környékén, ahol George Hunt Williamson „levette” a később igencsak híressé vált lábnyomát Orthonnak. Felpillantva, a csoport jól láthatta, az ég igencsak megtelt katonai gépekkel, beleértve a Légierő Edwárds-i Bázisról felszállt B36-os bombázóit. A gépek köröztek, egészen alacsonyra ereszkedtek Adamskiék feje fölé, majd visszatértek bázisukra.


Két héttel később Adamski éppen egy repülő csészealjat fotózott, amikor az mindössze száz méternyire megközelítette, egy nyílás tárult fel rajta, egy kéz nyúlt ki rajta, és kidobta a korábban elkért filmnegatívot - minden egyes kocka megvolt -, majd a kéz búcsút intett és a szerkezet elröppent.






A vénusziak visszatérése


Los Angeles a fények és a zaj városa, a rohanásnak, a nyughatatlanságnak; éles ellentéte a csillagos ég végtelen nyugodt és békés látványának. Sok éves szokását követve Adamski 1953. február 18-án elvonult a város nyüzsgése elől, igaz, nem túl messze, csupán egy városszéli hotelbe. Ide érkezett, mert hasonlóan sürgős késztetést érzett, mint az „A repülő csészealjak leszálltak” című könyvének megírása előtt.


Követve a szokásos eljárást, amikor Los Angelesbe tett látogatást, beregisztrált a hotelbe. Amikor pedig a küldöncfiú felvitte a csomagjait a szobába és távozott, Adamski bizonytalanul állt meg a szoba közepén. Nagyjából délutáni négy óra volt, és igazából pontosan fogalma sem volt, mi vitte őt oda, hirtelen elbizonytalanodott. Odament az ablakhoz, és a forgalmas utcát nézte. Semmi érdekeset sem talált.


Hirtelen ötlettől vezérelve, lement, keresztül az előcsarnokon és betévedt az italbárba. Az éppen ott lévő egykori diákja felismerte, aki habár eleinte alapjában szkeptikus volt, ez megváltozott, miután beszélt Adamskival és látta az általa készített fotókat a repülő csészealjakról. Forrón üdvözölte. Miután beszélgettek egy keveset, elmondta, igen sok ember vált érdeklődővé a repülő csészealjak iránt. Kifejtette, szívesen Adamskival tartana, ha lehetővé tenné számára


Válaszra várt, de Adamski nem tudta igazából mit is mondjon neki. Nem voltak konkrét tervei. Nem érzett magában különösebb indítást, hogy egyfajta rögtönzött előadást tartson, idegenek előtt, másrészről pedig, jó ötletnek tűnt elütni az időt, a várakozás idejét… Nos, akármi is lesz, várni fog!


Adamski beleegyezett, s hamarosan jó néhány férfi és nő gyűlt össze körülöttük. Érdeklődésük őszintének tűnt, ő pedig legjobb tudása szerint igyekezett válaszolni kérdéseikre.


Hét órára járt az idő, amikor kimentette magát és rövid sétára indult az utcán lefelé, hogy megvacsorázzon. Egyedül kívánt lenni azzal a folyamatos, társául szegődött érzéssel, hogy „valami történni fog”.


Egykedvűen megvacsorázott és visszament a hotelbe. Senki nem volt az italbárban aki ismerte volna, így a bár a továbbiakban nem keltette fel érdeklődését.


Hirtelen eszébe jutott Miss M-, egy fiatal diáklány a tanítványai közül, aki ebben a városban élt. Sajnos nem tudott velük tartani a hegyekbe annak idején, Adamski állomáshelyére, ezért megkérte, ha lejön a városba legközelebb, hívja fel őt. Hirtelen nekiindulásból belépett egy telefonfülkébe és tárcsázta a számát. Nagyon őrült, hogy meghallotta Adamskit. Autója nem révén, elmondta, beletelik egy órába, vagy még annál is többe, míg taxival odaér a hotelhez.


Adamski vett egy esti lapot, és igyekezett úgy tartani a kezében, hogy senki se ismerje fel, aztán felment a szobájába. Miután elolvasta a számára érdekesnek tűnő írásokat, kényszerítette magát, hogy elolvassa az átugrott bekezdéseket is, így törekedvén a rajta mind hatalmasabban eluralkodó fáradtság uralására, tudata éberen tartására.


Mielőtt az óra eltelt volna, ismét lement az előcsarnokba, hogy megvárja Miss M-t, aki meg is érkezett úgy 15 perccel később. Jót elbeszélgettek, számos ügyben adott neki tanácsot, igen sok problémával kellett az egykori diáklánynak szembesülnie. Annak idején szívébe zárta, minden egyes megnyilvánulását. A diplomamunkája élményszámba ment, és a diáklány szintén szívébe zárta a tanárát és remélte, ha a városba jön ismét, segítséget kaphat tőle.


Adamski fejében az is megfordult, miközben a lányt a taxiállomáshoz kísérte, hogy az a sürgető telepatikus üzenet, amit a hegyek között kapott, talán nem éppen őtőle érkezett. Amikor azonban visszatért a szálloda halljába, tudatosult benne, a magyarázat nem állja meg a helyét. Az érzés továbbra is benne volt – erősebben mint valaha!


Ránézett az órájára, fél tizenegy volt. meglehetősen későre járt már, és semmi jele nem mutatkozott, hogy bármi is történni fog, ezért kisebb csalódottság hulláma futott végig rajta. És a kiábrándultságnak ebben a pillanatában hirtelen felbukkant két férfi, közülük az egyik a nevén szólította.


Mindketten teljesen ismeretlenek voltak, ám nem maradt idő töprengésre velük kapcsolatban, hiszen gyorsan közeledtek, a külsejük alapján pedig semmi sem utalt arra, hogy mások lennének, mint fiatal üzletemberek. Mivel számos előadást tartott már Adamski Los Angelesben, megjelent a rádióban és a tévében is, emellett a városból is sok ember látogatta már meg, a Palomar hegyi otthonában, idegenek felé való közeledése nem számított szokatlan helyzetnek.


Mindketten igen jól szituáltak voltak. Egyikük 180 cm-nél is magasabb volt, nagyjából a harmincas évei elején járhatott, elegáns, sötét szemű alak, akin látszott, hogy élvezi az életet. Rendkívül átható tekintete volt. fekete haja lobogott, és megfelelt a kor divatjának. Sötétbarna öltönyt viselt, kalap nélkül.


Az alacsonyabb, nagyjából 170-es férfi, fiatalabbnak tűnt, kerek, fiús arca volt, pontosan a kor divatjának megfelelő. Szőke alkatú volt, szürkéskék szemmel. A haja szintén neki is hullámos volt, homokszínű, és a kor stílusának megfelelően hordta. Szürke öltönyt viselt, szintén kalap nélkül. Mosolygott, miközben Adamski nevét mondta.


Fogadta köszöntését, amikor pedig kinyújtott keze elérte az övét, hallatlan boldogság töltötte el Adamskit. Pontosan ugyanazt érezte, mint azon az emlékezetes 1952. november 20-i napon. Az idegen ugyanazt a jelet használta. (A Repülő Csészealjak Leszálltak – című könyvben részletesen leírva.)


Azonnal felismerte, a két idegen nem földi. Azonban teljesen nyugodt volt. Miközben kezet ráztak a fiatalabb férfi megszólalt: „Azért jöttünk, hogy találkozzunk Önnel. Van ideje csatlakozni hozzánk?”


Anélkül, hogy a legkisebb kétely is felmerült volna Adamskiban, így felelt: „Teljes mértékben Önökre bízom magam”.


Együtt hagyták el a hotel előcsarnokát, Adamski közöttük lépdelt. A hotel épületétől egy tömbnyivel északra egy parkoló felé indultak, ahol a kocsijuk várt rájuk. Egy szót sem szóltak e rövid idő alatt, de magában Adamski így is tudta, igaz barátokról van szó. Nem érzett semmiféle késztetést, hogy megkérdezze, hová mennek, mint ahogy az sem tűnt szokatlannak, hogy nem akarják megosztani vele ezt az információt.


Egy alkalmazott előállt az autóval, ezután a fiatalabb férfi elfoglalta a vezetőülést, jelezve, foglaljak helyet mellette. A másik útitársunk is előre ült. Az autó egy négyajtós Pontiac sedan volt


A férfi, aki a kormány mellé ült, láthatólag pontosan tudta hová szándékozik hajtani, vezetési stílusa gyakorlatról árulkodott. Adamski nem ismerte egyformán jól valamennyi, Los Angelesből kivezető országutat, így igazából fogalma sem volt arról, melyik irányba tartanak. Csendben haladtak, Adamski pedig teljes részletességgel visszaemlékezett az egész találkozásra, a várakozás időszakára, s próbált a maga számára valamiféle magyarázatot kidolgozni a találkozás célját illetően.


Tudatosult benne, ez a fajta bizalmas hozzáállás teljességgel őrültségnek tűnhet a mai világban, ahol a törvénytelenség uralkodik. Viszont ez a fajta hozzáállás az, ami más civilizációk lakosaira jellemző. Ez a szokás uralkodott az amerikai indiánok között is, akik tisztelettel, emberséggel, türelemmel és hűséggel fordultak az idegenek felé. Mindezt mélységében sikerült Adamskinak megértenie és erre a fajta lelkületre hangolni, miközben az idegenek jelenlétében azt a fajta erőt érezte, amit egy gyermek, amikor igazán bölcs felnőttek társaságába kerül.


A fények és az épületek elmaradoztak, ahogy elhagyták a város. A magasabb férfi első ízben szólalt meg: „Nagyon türelmes vagy. Tudjuk mennyire érdekel kik vagyunk és hova viszünk.”


Természetesen minderre nagyon kíváncsi volt Adamski, ám várakozó álláspontra helyezkedett, tudta, előbb-utóbb úgyis tudatják vele.


A férfi a vezető felé biccentett: „Ő az általatok Marsnak nevezett bolygóról származik. Én pedig arról, amelyiket Szaturnusznak neveztek.”


Hangja nyugodt volt és lágy, az angol kiejtése pedig tökéletes. A fiatalabb férfi is lágy hangon beszélt, habár a hangja kissé magasabb volt. Adamski azon kezdett tűnődni, hol és hogyan tanulták meg ilyen jól ezt a nyelvet.


Miként a gondolat megfogalmazódott a fejében, a válasz is azonnal megérkezett. A marsi az első alkalommal szólalt most meg azóta, hogy elhagyták a hotelt. Elmesélte, hogy ők egyfajta „kapcsolattartók”, közöttünk élnek és dolgoznak, mivel a Földön is gondoskodni kell megélhetésükről, hogy ruhát és élelmiszert vásárolhassanak, meg mindenfélét, amire az embereknek szüksége van. Eleinte még volt egy kis akcentusuk, de idővel megszűnt és most már teljességgel felismerhetetlenek az itteniek számára.


Miközben az emberek között élnek, szigorúan titokban tartják tényleges származásukat, azt, hogy más világok lakói. Veszélyes lenne, ha kiderülne. Mostanra már jobban ismerik az embereket, mint azok saját magukat, és jobban látják a minket körülvevő kellemetlen jelenségek gyökereit, mint mi magunk.


Segítenek nekünk szembesülni az általunk okozott problémákkal, melyek már puszta létünket fenyegetik. Ha pedig kiderülne róluk, hogy pusztán azért jönnek bolygónkra, hogy dolgozzanak és hogy tanuljanak, tudóstársaik egyszerűen elmebajosnak vélnék őket. Nem is beszélve arról, hogy olyan bolygókról érkeztek, ahol tudósaink szerint élet teljességgel lehetetlen.


Engedélyt kaptak szülőbolygónk alapos megvizsgálására. Mint ahogy az emberek is vágynak régi barátokkal való találkozás esélyére, így vannak ezzel az idegenek is. Természetesen jól meg kell szervezni az ilyen eseményeket, miként az emberek is teszik, munkaszüneti napokra, vagy a hétvégére szervezik, azért, hogy minél kevesebb zavaró tényező jöhessen közbe.


Adamski nem kérdezte társaitól vajon házasok-e és él-e a bolygónkon hozzátartozójuk; volt valamiféle benyomása arra nézve, hogy nem ez a helyzet. Néhány perces töretlen hallgatás közben újra átgondolta a kapott információkat. Azon morfondírozott, vajon miért éppen őt tüntették ki barátságukkal és éppen neki adták át az ismereteket a más világokból érkezettek. Akármi is volt az ok, igencsak zavarban, ám hálásnak érezte magát.


Amint ezek a gondolatok kergették egymást a fejében, a szaturnuszi megszólalt: „Te nem az első, de nem is az egyetlen földi ember vagy, akivel kapcsolatba léptünk. Sokan mások is vannak, a Föld különböző pontjain élnek, akiket már meglátogattunk. Néhányan, akik elég bátrak voltak, hogy beszéljenek tapasztalataikról, üldöztetésben részesültek – párat közülük egészen az - általatok így fogalmazott – ’halálba’. Ebből adódóan, a legtöbben csendben maradtak. Amikor azonban a könyv, amin éppen dolgozol, eljut a nyilvánossághoz, az első találkozásunkról a sivatagban, testvéreinkkel, arról a bolygóról, amit ti Vénusznak hívtok, felbátorít majd másokat is, sok-sok országból a Földön, hogy megírják neked beszámolóikat.” (Miután a könyv, a ’Repülő Csészealjak Leszálltak’ megjelent, a jóslat igazságtartalma bizonyítottá vált.)


Adamski nemcsak erős bizalmat táplált új barátai iránt, hanem egyfajta mindent elsöprő érzést, miszerint igazából nem számítanak idegennek egymás számára. Egyben meggyőződése volt, ezek az emberek biztosan ismerik valamennyi kérdésre a választ, és egyben tisztában vannak a Föld összes problémájának megoldásával; azonban tenni semmit sem tudnak értünk, hiszen amilyen megítélés alá esnek, az visszatartja őket az ilyen jellegű küldetések végrehajtásától.


Már régóta haladtak egyenletesen az országúton, megvolt már másfél órája is. Adamski számára továbbra sem volt tiszta, milyen irányba mennek, attól eltekintve, hogy sivatagos vidékre értek. Túlságosan sötét volt a környező táj szemrevételezésre. Agya folyamatosan azon zakatolt amit mondtak neki, és - egyébként pedig – kevés szó esett közöttük.


Hirtelen kizökkent töprengéséből, amikor váratlanul lehajtottak a sima országútról egy rázós, keskeny hullámzó útra. A marsi közölte: „Meglepetés vár rád!”


Egyetlen kocsival sem találkoztak ezen az úton, pedig legalább 15 percig hajtottak. Azután, Adamskin hirtelen erős izgatottság hatalmasodott el, amikor megpillantott a távolban egy fehéres, ragyogó fényű objektumot a földön pihenve. Nagyjából 15 méterre megálltak tőle. Úgy ítélte meg, talán 5-7 méter lehet a magassága, és erősen emlékeztette a három hónappal korábban, az első találkozása során látott csészealjra, vagy ahogy nevezte e típust„ „Felderítőre”.


Amint céljukhoz közelítettek, Adamski észrevett egy férfit, amint ragyogó űrhajója mellett álldogált. Amint kiszálltak a kocsiból, üdvözölték. A férfi láthatóan a repülő csészealján ügyködött valamit. Amint közelítettek felé, Adamski rögtön megismerte. Ő volt az a férfi, a vénuszi barát, akivel először kapcsolatba lépett.


Pontosan ugyanazt a síruha-szerű öltözetet viselte, mint az első alkalommal, ez azonban világos barna volt, narancssárga csíkokkal a derékszíj fölött és alatt. Sugárzó mosolya jelezte, ő is örül a találkozásnak. Miután kölcsönösen üdvözölték egymást, azt mondta: „Miközben ereszkedtünk alá, egy kisebb darab letört az űrhajónkból, amíg vártalak Benneteket, csináltam egy másikat helyette.”


Adamski fokozott figyelemmel kísérte, amint kiüríti a kis olvasztótégely tartalmát a homokra. „Az időzítés tökéletes” – mondta – „Éppen végeztem a szereléssel, amikor megérkeztetek.”


Adamski meglepetéssel konstatálta, angol kiejtése szinte tökéletesen akcentus-mentes, miközben az első találkozásuk alkalmával úgy tűnt, szinte teljes mértékben képtelen megszólalni angolul. Remélte, később majd erre is magyarázatot kap, de ha mégsem, akkor elhatározta, rá fog kérdezni.


Ehelyett azonban óvatosan megérintette az olvadt fémnek tűnő, homokra szórt, parányi fémdarabot. Habár továbbra is igen forró volt, annyira nem, hogy ne lehetett volna megfogni. Óvatosan egy zsebkendőbe csomagolta, majd kabátjának belső zsebébe tette biztonságos helyre. Haláláig őrizte.


Habár társai kinevették különleges antik gyűjtőszenvedélye miatt, semmiféle gúnyos hangsúly nem volt viselkedésükben. A vénuszi megkérdezte, habár eleve tudta a választ: „Miért van szükséged arra?”


Adamski elmagyarázta számukra, hogy talán mindez őrültségnek tűnik, azonban egyértelmű bizonyíték a látogatásukra vonatkozóan, s mivel az emberek általában „kőkemény bizonyítékokat” követelnek, arra nézve, hogy nemcsak „kitalálta” a történetet az idegenek első látogatásával kapcsolatban. Ez pedig most az.


Továbbra is mosolyogva, hozzátette: „Igaz, és te pedig egy szuvenír-gyűjtő faj tagja vagy, nem igaz? Akárhogy is, pontosan ugyanezt ötvözetet megtalálhatod a Földön is, és nagyjából az összes bolygón.”


Itt kell megjegyezni, az idegen világok látogatói nem viseltek a mi szóhasználatunknak megfelelő neveket. Ennek okát elmagyarázták neki, de itt nincs lehetőség a részletezésére. Nincs a dologban semmi rejtélyes végül is, azonban teljesen más koncepciót állítottak fel a nevekkel kapcsolatban, mint mi.


Ez a „név-nélküliség” félreérthető helyzeteket teremthetett volna a beszámoló összeállítása során, ideértve az új barátokat is, ennek érdekében valamit tenni kellett, már csak azért is, hogy a későbbiekben se keletkezhessenek félreértések. Mivel a mi világunkban függünk a különböző elnevezésektől, azért Adamski nevet adott nekik.


Mindeközben persze tisztában volt azzal, hogy ezek a nevek nem az ő igazi neveik, hogy mégis ezeket választotta, annak megvolt a saját maga jó oka; az adott nevek nem jelentés nélküliek, valamiképpen köthető azokhoz, akikre illesztve lettek.

A marsi a Firkon, a szaturnuszi a Ramu, a vénuszi pedig az Orthon elnevezést kapta.
​

Forrás: .spiritufo.ditro.hu
​

 

[Bihar]

A sok hablatty mindíg gyanús...és az is aki UFÓKKAL lépten-nyomon haverkodik. Ez az Adamski pedig túlszereti a szilvapálinkát!
Adamski miért nem mutogatta -a kocsmában legalább- a begyűjtött UFÓ-darabjait?
Érdekes: ha valaki fotóz akkor véletlenűl nem éles a kép és görcsöt kap az optika...ha zöld lényekkel hablatyol, akkor nem erről beszél hosszabban..Mert nem is tud velük beszélni..
ja és Adamski hányszor hallott zümmögést? Az óriási siatagi légy bizony igen hangos..

 

[Kyra_]

Drunvalo Melchidezek - Az új Emberiség Születése online film 2 részes!

Na, ez kellene Ernőnek! :mrgreen:

 

[Csillagözön]

Na, ez kellene Ernőnek! :mrgreen:

Ernoe rendíthetetlen.

Neki meggyőződése, hogy a nano-motorokat is a természet hozta létre. Pedig ezt még a materializmuson nevelkedett darwinisták sem tudják magyarázni.....

 

[Plato]

Mindenki tudja hogy vannak, csak azért nem általános, mert jók a cenzúrák.
Az ufó az csak ismeretlen repülő tárgyat jelent. Lehet az egy orrcica is tüsszentés közben is, ha nem tudod hogy az az

Ez a téma azért titkos, mert a hadseregek, akarják az ő technikájukat megszerezni, ezt mindenki tudja. Mert a tudás hatalom. Ha pedig nem lehet az enyém, ne legyen másé sem.
Az ember már csak ilyen, meg a nagyhatalmak.

Bár jó azért hogy hiába az összes titkolózásnak, mert attól még akik figyelnek, mindent megtudhatnak róluk. Az ufók működési elvét is, szal innen üzennem a titokzatos kutatóknak tudunk mindent, amit ők .

Persze a magyar nyelvben is benne van az ufók működési elve ...
Most figyi.:
Hétmérföldes csizma.
Ha valaki tanulányozza a közlekedésüket az rájöhet hogy azok nema térben mennek. Egyszer itt egyszer ott tűnik fel. És most a titok:
A térrétegek közt ugrálnak.
Ehez kell akkora susmus ? Nagyon gyerekesek ezek a titkos kutatások, azt hiszik nem derül ki ?
Parasikon meg mindenki megtalálhatja öket és azt is mit jegyzetelnek a kutatók stb stb ... Nagyon naivak ezek a titkolódzások

A másik hogy a Földön kb 15 faj él velünk párhuzamosan.
Vajon a Szfinxhez miért is nem lehet odamenni egy idő ota ? Ajjaj gyerekek... Ott az alatt is élnek idegenek, de errol nem mondhatok tobbet

 

[oonagh]

Sziasztok, találkoztatok már ezzel a cikkel? Én csak ma találtam meg, érdekesnek tűnt, gondoltam megosztom veletek is.

Az elmúlt napokban terjengő hírekre, miszerint három ismeretlen objektum érkezik a Föld felé a SETI az elmúlt napokban reagált. Az UFO kutatók egy jó része komolyan veszi az esetet, míg a hivatalos oldal tagad.

Idézet a Pravda internetes magazinból: "Az UFO jelenségek olyannyira gyakorivá váltak a közelmúltban, hogy lehetetlen nem odafigyelni rájuk. Különleges szervezeti egységek különleges hatóságokat hoztak létre a légi védelem és a titkos laboratóriumi vizsgálatok érdekében. Az nem világos, hogy a titkos szervezetek már vizsgálják-e az idegenek űrhajóit vagy magát az idegeneket. "

"Itt az ideje, hogy végre válasz legyen a kérdésekre. A SETI rendkívüli hírt adott közre.

Három óriás idegen űrhajó tart a Föld felé. A legnagyobb 240 km széles. A másik kettő kisebb ennél. Az objektumok jelenleg a Plútó pályája mögött vannak."

Az objektumokat a HAARP rendszer észlelte. A megfigyelő állomás Alaszkában található, melynek eredeti rendeltetése a sarki fények kutatása. A SETI kutatói szerint az objektumok egyértelműen idegen űrhajók. Amint elérik a Mars pályáját, vizuálisan is láthatóvá válnak a teleszkópok számára. Az amerikai kormány megerősítette a hírt. A hajók 2012 decemberében érik el bolygónkat.

A földönkívüliek feltételezett érkezési dátuma összefüggésbe hozható a maja naptárral, amely 2012 december 21-én véget. Véletlenről lenne szó? A legvalószínűbb azonban az, hogy a SETI kutatók eddigi 50 éves munkája hiábavalónak tűnt, mert az űr kémlelése nem hozott eredményt.

A SETI hivatalos levele a terjengő hírekre:

Valóban felfedezett a SETI három ismeretlen objektumot a Föld felé közeleve? Idegen űrhajók érkeznek 2012-re?

Ha hiszel annak a széleskörben elterjedt történetnek, amely mostanában kering az interneten, akkor igen. A forrás itt található: -link- De mindez vicc. Egy átverés, egy hoax, melyet különböző weboldalak adtak közre anélkül, hogy ellenőrizték volna a forrás hitelességét.

Lássuk a tényeket az esettel kapcsolatban:

1, Az objektumokat, melyek néhány száz km nagyságúak és a Plútó mögött vannak jelenleg, a HAARP rádiófrekvenciás detektorai észlelték. A HAARP ugyebár Alaszkában van. A három objektum állítólagos helye viszont a déli égbolton. Bárki aki tanult geometriát az tudja, hogy Alaszkából nem láthatod a déli pólus égboltját! Ráadásul a SETI nem használja a HAARP technológiáját!

2, Az eredeti cikkben (http://www.examiner.com/ufo-in-canada/3-very-large-objects-space-flying-to-earth) a SETI asztrofizikusa, Craig Kasnov nyilatkozik a három objektum közeledéséről. Senkit sem hívnak Craig Kasnovnak, aki valaha a SETI-nél dolgozott. Létezik ugyan egy Craig Kasnoff nevű személy, aki David Gedy-vel együtt a SETI@home képernyővédőjét dolgozta ki több évvel ezelőtt. Neki azonban az égvilágon semmi köze a dologhoz, ráadásul a cikk külön említi, hogy nem Kasnoffról, hanem Kasnovról van szó. Tehát a történet ezen része egy kitalált személy.

3, Ha a SETI bármit találna, beleértve Föld felé közeledő mesterséges objektumokat, a hírt azonnal közzétennénk weboldalunkon. Ezt rögtön fel is kapná a média.

A vélt objektumok 2012-es megérkezése egy másik világból nem hihetőbb mint a maja kalendárium állítása, miszerint a világ véget fog érni ugyanebben az évben

Dr. Seth Shostak
Senior Astronomer, SETI Institute

 

[SpiritFox]

A SETI hivatalos oldalán pont Dr. Seth Shostak csillagász reagált erre az interneten terjedő pletykára, az írta hogy képtelenség és csak egy ostoba átverés az egész. Ha belegondoltok több iskolát végzett emberek dolgoznak a SETI-nél, szóval nem olyan hülyék hogy kiadjanak egy ilyen komoly információt, majd aztán utána jönnek rá hogy, jajj ezt nem kellett volna...ugyan már...ez olyan mint a "NASA-tól kiszivárgott szupertitkos dokumentumok" de vajon miért csak az interneten terjednek ilyenek?
Elmondom: mert itt mindenki azt ír, és olyan néven amilyenen csak akar és persze sok mindent rá lehet húzni 2012-re mert kapós téma és az emberek mindent elhiszek ha erre az évszámra van utalás. Csak történjen már valami...A rengeteg bekövetkező történés mellé mindig el fog férni még egy, majd még egy. Jön majd még holdrobbanás, naprobbanás, gravitáció megszűnés, holdkristály és napsugár gyermekek tömeges leszületése, naprendszer galaxis univerzum tudat stb stb. Mi ez ha nem figyelem elterelés? Így építsünk egy jobb világot? Az álomvilágból kellene felébredni, nem még jobban beleragadni. Ne higgyetek el mindent az internetnek. Ez is média, ráadásul a TV nél sokkal veszélyesebb, mert itt aztán tényleg bármeddig el lehet menni. A forrásokról senki nem tudja mennyire hiteles, valódi, mivel teljesen személytelen. Egy-két agybamászó mondattal könnyű a hiszékeny embereket butítani.
Visszatérve, ha meg mégis jönnek az űrhajók, mivel jobb ha tudnunk róla, mintha nem? Eggyel több összefüggés 2012-re amik ugyanilyen hírekből állnak? Vagy lesz időnk elmenekülni a földről?

 

[sirkan49]

Mindenki tudja hogy vannak, csak azért nem általános, mert jók a cenzúrák.
Az ufó az csak ismeretlen repülő tárgyat jelent. Lehet az egy orrcica is tüsszentés közben is, ha nem tudod hogy az az

Ez a téma azért titkos, mert a hadseregek, akarják az ő technikájukat megszerezni, ezt mindenki tudja. Mert a tudás hatalom. Ha pedig nem lehet az enyém, ne legyen másé sem.
Az ember már csak ilyen, meg a nagyhatalmak.

Bár jó azért hogy hiába az összes titkolózásnak, mert attól még akik figyelnek, mindent megtudhatnak róluk. Az ufók működési elvét is, szal innen üzennem a titokzatos kutatóknak tudunk mindent, amit ők .

Persze a magyar nyelvben is benne van az ufók működési elve ...
Most figyi.:
Hétmérföldes csizma.
Ha valaki tanulányozza a közlekedésüket az rájöhet hogy azok nema térben mennek. Egyszer itt egyszer ott tűnik fel. És most a titok:
A térrétegek közt ugrálnak.
Ehez kell akkora susmus ? Nagyon gyerekesek ezek a titkos kutatások, azt hiszik nem derül ki ?
Parasikon meg mindenki megtalálhatja öket és azt is mit jegyzetelnek a kutatók stb stb ... Nagyon naivak ezek a titkolódzások

A másik hogy a Földön kb 15 faj él velünk párhuzamosan.
Vajon a Szfinxhez miért is nem lehet odamenni egy idő ota ? Ajjaj gyerekek... Ott az alatt is élnek idegenek, de errol nem mondhatok tobbet

Ezt vajon honnan tudod?

Miből gondolod,hogy Hozzád hasonlóan gyerekek vagyunk?

Mi a csuda az a "parasík"?

 

[Csillagözön]

A másik hogy a Földön kb 15 faj él velünk párhuzamosan.
Vajon a Szfinxhez miért is nem lehet odamenni egy idő ota ? Ajjaj gyerekek... Ott az alatt is élnek idegenek, de errol nem mondhatok tobbet

Kedves Plato !


És ezt ki tiltja meg neked ?

 

[Szatvacyla]

A másik hogy a Földön kb 15 faj él velünk párhuzamosan.
Vajon a Szfinxhez miért is nem lehet odamenni egy idő ota ? Ajjaj gyerekek... Ott az alatt is élnek idegenek, de errol nem mondhatok tobbet

Légyszíves mesélj erről!
Mi is tudunk egy csomó Piramisos elméletet, és még az is lehet, hogy már régen tudjuk azt a titkot, amit te is őrzöl. Éppen ezért lenne érdekes megvitatni.
Lécccci!

 

[Szatvacyla]

Mivel én még személy szerint nem láttam se csészealjat,se se kis zöld emberkéket hát engem elég nehéz meggyőzni a létezésükről,és hogy értelmes lények élnek rajtunk kívül a világűrben.

Üdv a klubban!
Én sem szoktam ufókkal randizni.
Csak rendszeresen nézem a híradókat, és a tudományos világ történéseit. Az innen összeszedett információkat megpróbálom egy logikai szál mentén összefűzni. Ezeket a gondolatfüzéreket azután tovább folytatom, azaz a lehetséges történéseket latolgatom.
Mindig arra a következtetésre jutok, hogy biztosan nem vagyunk egyedül, és hogy a jelenlegi gazdasági, társadalmi, stb problémáknak az a leghatékonyabb megoldása, ha az emberek minél több konyhakertet létesítenek.

Nem kell feltétlenül összetapogatni mindent, hogy megismerjük.

 

[HG3FCB BARBARA]

Sokmindent nem láthatunk, de azért létezik, s még csak az létezik igazán! Mert mi elég szűk tudatosságban létezünk.
Az elektromos áramot látod? A szerelmet látod? Nem! Mégis meghatározza az egész életünket.
Én láttam ufót, nem is egyszer! Olvasd el a könyvemet.
Szeretettel Ella

Szia EL-LA!
Mivel nem valószínű, hogy mindenkihez el jut a könyved akik itt olvassák soraid.
Lehetne kérni Tőled, hogy röviden le írnád pár találkozásod ufo-val

esetleg alienekkel

Ha már írtál itt a fórumon róla és elkerülte volna a figyelmem akkor elnézésed kérem, igyekszem majd pótolni vissza olvasással.

Nagyon szeretem olvasni vagy hallgatni, azokat a történeteket amik a hétköznapi emberkékkel és az alienekkel történnek. A tudományos magyarázkodásokat és feltételezgetéseket, okoskodásokat nem kedvelem, főleg azoktól nem akik még sosem találkoztak alienekkel és még ufo-t sem láttak, és sosem szembesültek a láthatatlan valóság létezésével.

 

[HG3FCB BARBARA]

Ezt vajon honnan tudod?

Miből gondolod,hogy Hozzád hasonlóan gyerekek vagyunk?

Mi a csuda az a "parasík"?

Kedves Barátném mindent mi sem tudhatunk, de talán nincs minden veszve, itt az idő, hogy pótoljuk a hiányosságainkat.

Én még killány vagyok ám, írhatnám örök gyermek.

Na ez az amit most meg fogunk tanulni többek között.

 

[gusztibi]

Bár még új vagyok de remélem nem csak engem mozgat ez a téma!szivesen megvitatnám veletek ezt a témakört!Ki hisz bennük?Léteznek-e?Egyáltalán ki látott már?

Én nem láttam de mint érdekesség 2008ban kerültek elö dokumentumok a náci németek már az 1930 évektöl gyártottak ufokat amelyekkel harcoltak is 1940ben a holdra is eljutottak söt a marsra is

 

[EL-LA]

Szia EL-LA!
Mivel nem valószínű, hogy mindenkihez el jut a könyved akik itt olvassák soraid.
Lehetne kérni Tőled, hogy röviden le írnád pár találkozásod ufo-val

esetleg alienekkel

Ha már írtál itt a fórumon róla és elkerülte volna a figyelmem akkor elnézésed kérem, igyekszem majd pótolni vissza olvasással.

Nagyon szeretem olvasni vagy hallgatni, azokat a történeteket amik a hétköznapi emberkékkel és az alienekkel történnek. A tudományos magyarázkodásokat és feltételezgetéseket, okoskodásokat nem kedvelem, főleg azoktól nem akik még sosem találkoztak alienekkel és még ufo-t sem láttak, és sosem szembesültek a láthatatlan valóság létezésével.

Kedves Barbara!
A könyvemet online is olvashatod a honlapomon és a festményeim között láthatod is megfestve az élményeimet.
Ha az EL-LA névre kattintasz itt a logóm felett , bejön egy ablak ahol a weboldalam is ott lesz és rákattintva máris láthatod a képeimet és a könyvemet is.Az írásaim alatt, az ÜZENETEK között még számos jó dologról olvashatsz és igazi ufófelvételeket is találsz.
Szerető szívvel Ella