sirkan49
Kitiltott (BANned)
Mondanál legalább egy olyan bolygót,ahol ezt személyesen megtapasztaltad?
UFO-k földönkívüliek
- Téma inditó jamekka
- Kezdés dátuma
- Státusza
Mondanál legalább egy olyan bolygót,ahol ezt személyesen megtapasztaltad?
Nem tapasztaltam meg személyesen egy idegen bolygót sem.
George Adamski
Az űrhajók belsejében
( 2. rész )
A vénuszi kutatóűrhajó fedélzetén A háromfős csapat megérkezése után Orthon azonnal jelezte, csatlakozzanak hozzá. Firkon és Ramu azonnal követte. Adamski elbeszélése szerint az űrhajó szilárdan állt a talajon; mindössze kicsiny lépcsőre kellett fellépni a beszálláshoz.
Amint belépett, gyorsan körülnézett, és nem bírta ki, hogy fel ne vesse magában a kérdést, vajon csak azért invitálták a fedélzetre, hogy csak körülnézzen, vagy netán egy űrutazásra is elviszik?... Nem tartotta valószínűnek, hogy pusztán azért invitálták ide, hogy körbemutassák a fedélzeti berendezéseket.
Egyenesen a központi kabin felé vették az irányt; megfelelően magas ajtón keresztül léptek be, még Ramunak, a szaturnuszinak sem kellett lehajtani a fejét. Amint ő is belépett, a sorban utolsóként, az ajtó hangtalanul bezárult és pici remegés futott át a helyiségen. Adamskit szinte elvakította a padlóból és a kör alakú helyiség mennyezetének csúcsából egyaránt áramló rendkívül erős fény. Hideg, vörös fény volt. Visszaemlékezett, ilyesfajta fényeket látott első találkozása alkalmával is a kutatóűrhajón – vörös, kék és zöld fény -, mely Nap felé tartott prizmaként villogott.
Adamski nagyon óvatosan lépegetett, lenyűgözte a technika, hiszen sehol sem látott illesztéseket, lélegzete elállt, vajon miként tudják egymáshoz kapcsolni ily módon az egyes elemeket. Az ajtó is, melyen át bejöttek, észrevehetetlenül olvadt bele a szilárd falba.
Minden szinte egyszerre történt: az ajtó becsukódása, a pici remegés, a fény felragyogása. Adamski igyekezett mindent a legnagyobb aprólékossággal megjegyezni, hogy később a valósághoz hű beszámolót tudjon adni.
A helyiség átmérője körülbelül hat méter lehetett. A legmagasabb pontját bő fél méter vastag oszlop kötötte össze a padlóval. Később elmondták neki, ez az oszlop az űrhajó mágneses tengelye, ennek segítségével állítják elő a meghajtáshoz szükséges energiát, azt azonban nem mondták el, miként.
„A felső pont – magyarázta Firkon -, általában pozitív töltésű. Az alsó pedig, a padló alatt végződik, negatív. Szükség esetén a pólusok megcserélhetők egyetlen gombnyomással.”
Nagyjából két méter magasan egy átlátszó, lencseszerű szerkezet volt, a központi oszlop ezen is áthatolt. Alatta két kényelmes heverő volt, alakjuk követte a fal görbületét. Adamskit megkérték, üljön le az egyikre, Firkon mögötte helyezkedett el, s magyarázta, mi történik. Ramu a szemben lévő heverőre telepedett, Orthon pedig az irányító-panelhez lépett. A panel a két heverő között félúton helyezkedett el, éppen szemben a láthatatlanná vált ajtóval.
Amikor leültek egy vékony, hajlékony kar „pottyant” az ölükbe. Gumiszerű puha anyag burkolta. Teljesen nyilvánvaló volt a célja, segített megtartani az egyensúlyt. Firkon magyarázata aszerint: „Amikor egy hajó hirtelen ér földet, apróbb lökéshullám alakulhat ki. Habár ez nem fordul elő túl gyakran, azért fel kell készülni rá. – Majd mosolyogva hozzátette: - Pontosan ilyen megfontolásokból használnak biztonsági övet az emberek a repülőgépeiken.”
Adamski számára továbbra is nehézséget okozott mindannak megértése, hogy ezek a dolgok tényleg ővele történnek meg. Mióta először találkozott a vénuszival, és váltak el egymástól, habár érezte az elválás visszafordíthatatlanságát, mégis élt benne a vágy, talán egy napon ismét találkozhatnak és vele tarthat. Most mindez megvalósulni látszott, ahogy készültek az űrutazásra, igyekezett a pillanat minden ízét átélni. Újra és újra emlékeztette magát, mindent alaposan meg kell jegyeznie amit csak lát és tapasztal, hiszen meg kell osztania tapasztalatait a többiekkel, tökéletes hűséggel.
„Ez a hajó – folytatta Firkon – eredetileg kétszemélyesre épült, de veszély esetén lehetőség van sokkal több utast is biztonságosan a fedélzetére venni. Persze ilyesmi nem sűrűn fordul elő.”
Nem adott további magyarázatot, Adamski pedig eltöprengett, mit is jelenthet a „veszély esetén”. Esetleg valamiféle mentőexpedíciót, ha egy másik Kutató csészealj bajba jutna? Ahogy ezen filozofálgatott, lenyűgözte az első kézből kapott tudományos ismeretek nagyszerűsége, melyekről azt gondolta, ilyesmi nem is létezhet, pláne mindezt a saját szemével látta. Ismét emlékeztetnie kellett magát, akárhogy is, túlságosan is emberszerűek valamennyien, akármennyivel is járnak előttünk, ez a körülmény nem elhanyagolható. Bizonnyal nekik is megvoltak persze a maguk hibáik és hányattatásaik.
A falakat nagyjából egy méteres magasságban kezdődő és egész a mennyezetig terjedően beborító grafikonok és ábrák tanulmányozásába kezdett. Földi szemnek teljesen felismerhetetlenek voltak, s azon töprengett, vajon milyen célt szolgálhatnak. Semmiféle rögzítő-eszközt nem látott, szögeket vagy kampókat, annál inkább villogó és különböző színeket. Némelyik színes vonalakat alkotott és lassan mozgott a táblázatokon. Mások fel és le, megint mások keresztben, míg továbbiak különböző geometriai formákat alkottak.
Sem a jelentésüket sem a funkcióikat nem magyarázták el számára, ám kétségei támadtak, ha meg is teszik, egyáltalán megértette-e volna, azt azonban nyugtázta, valamennyi útitársa élénken reagál a legkisebb változásukra is. Adamskinak az volt a benyomása, hogy mindenféle dolog mellett, információkat közölhetnek az utazás irányáról, mindenféle közeledő objektumról, de a légköri és a világűri állapotokról is.
A hátuk mögötti, bő három méterre elhelyezkedő fal szilárdnak és üresnek tűnt, miközben a velük szemben lévő rész, a bejárattal éppen ellentétes irányban, szintén különböző ábráktól nyüzsgött, de valamiképpen különböztek a korábban leírtaktól. A pilóta előtti irányítópanel teljességgel összehasonlíthatatlan volt bármiféle földi eszközzel. A leginkább talán egyfajta orgonára emlékeztetett. Billentyűk és regiszterek helyett azonban gombsorokat tartalmazott. Halvány fény irányult közvetlenül rájuk, úgy beállítva, hogy egy-egy fényforrás öt gombot világított meg. Amennyiben Adamskinak pontosan sikerült később felidézni az elrendezést, a gombok hat sorban helyezkedtek el, mintegy másfél méter hosszan.
A panellel szemben a pilóta ülése, hasonló a másik két heverőhöz. Közvetlenül a pilóta ülése mögött egy számára könnyen elérhető, egészen különleges szerkezet kapott helyet, mely közvetlen kapcsolódott a központi mágneses tengelyhez.
Firkon megválaszolta az Adamski gondolatában felmerült kérdését: „Igen, periszkóp, olyasmi amit az emberek a tengeralattjárókon használnak.”
Miközben a különböző fények villódzását figyelte, ahogy más és más ábrák és grafikonok hol erősebben hol fényüket vesztve villódznak intenzíven, Adamskiban felmerült, bizonyára ez az oka annak, amiért ezeket az áttetsző hajókat a legkülönbözőbb színekben villogónak írják le oly gyakran, miközben átrepülnek az égen. Voltak azonban további tényezők is. A színváltozások nagy része és a Kutató csészealjakat övező ragyogó fény forrása magának a csészealjnak a különböző intenzitású sugárzása és a légkör egymásra hatásának eredménye, emiatt veszi körül fénylő burok a hajókat; egyfajta ionizációs hatással állunk szemben.
A hajó belsejében egyetlen sötét sarok sem volt. Adamski nem tudta meghatározni honnan ered a fény. Úgy tűnt, minden kis sarok és üreg halványan, kellemesen fénylik. Nincs rá lehetőség a fény természetének pontosabb leírására. Nem volt fehér, ahogy kék sem, nem volt egyetlen meghatározható színű sem, amit meg lehetne nevezni. Ehelyett, mintha egyfajta lágy keverékét tartalmazta volna az összes színnek, habár olykor mintha egyik vagy másik uralkodó jellegű lett volna.
Igencsak lekötötte ennek a rejtélynek a megoldása, ezzel egy időben pedig mindent megfigyelni és minden részletet megőrizni ami csak ezen a kicsiny hajón megfigyelhető, amiről még mindig nem tudta elhinni, hogy valóban utasa lehet, habár hirtelen egy parányi érzése jelentkezett, mozgásban vannak. Ám semmi jele sem volt jelentős gyorsulásnak, sem nyomásváltozásnak a magasság megváltozásának következtében, miként repülőgépeinknél tapasztalható már fele sebességen. Semmiféle lökést nem tapasztaltak, mint amikor talajt érünk. Adamski számára minden igen szilárdnak és tökéletesen simának tűnt, talán egy egészen parányival nagyobb mozgásérzékeléssel, mint amit a Föld Nap körüli útjából érzékelhetünk, a 30 km/másodperces keringési sebességből. Mások, akiknek szintén megadatott a repülő csészealjakon való repülés, pontosan ilyen tapasztalatokról számoltak be – vagy inkább, a teljes mozdulatlanság-érzésről. A tény az, hogy sokan másokhoz hasonlóan, Adamski is csak jóval később, miután már visszatért a Földre, vette számba annak az éjszakának a repülési tapasztalatait a saját szavaival, csak akkor tudta pontosan meghatározni mindezt.
Adamski csak ekkor vette észre, a padlót tulajdonképpen egy hatalmas lencse alkotja, ezen pedig látni egy kisváros háztetőit. Micsoda látvány! Könnyedén be tudta azonosítani az ismerős tereptárgyakat. Becslése szerint ekkor még csak százméteres magasságban haladtak. Miként azt elmagyarázták neki, valójában már az 5 km-es magasságot is elhagyták. És továbbra is emelkedtek, ám ennek a varázslatos optikai eszköznek megvolt az a tulajdonsága, hogy egyes embereket is meg lehetett általa figyelni és tanulmányozni, ha valaki úgy akarta, még akkor is, ha a repülőeszköz sok-sok kilométer magasságban volt és már a látómezőből is kiesett.
„A középső oszlop kettős célt szolgál – magyarázta Firkon. - Egyrészt energiát szolgáltat a repüléshez, másrészt hatékony teleszkópként működik; egyik vége az égre irányul, s mutatja a fejünk fölé boruló boltozatot, míg a másik vége az alattunk lévő tájat közvetíti. A képeket a padlón és a mennyezeten lévő hatalmas lencsék segítségével vetítjük be, mint ahogy láthatod.”
Nem magyarázta el, mindez elektronikus úton, vagy mi módon történik. A varázslatos képességei változtathatóak voltak, ezért Adamski úgy gondolta, lényegében sokkal összetettebb rendszerről van szó, mint közönséges lencsékről, ahogy azt a Földön ismerjük legalábbis.
Feltekintett az átlátszó kupola irányába. A csillagok oly közelségben látszottak, mint otthon a hegyekben, akár kézzel is meg lehetett volna érinteni őket, a mennyezeti lencsén áttekintve pedig közvetlen a fejük fölött lévőknek tűntek. Amikor ismét lepillantott a villódzó fényekkel pompázó Földre, hirtelen négy kábelt látott megjelenni, s a padlólencsén keresztül (vagy közvetlenül alatta) kereszt alakban a központi oszlophoz csatlakozni.
A marsi lény mindjárt magyarázni is kezdte a dolog lényegét: „A kábelek közül három energiát szállít a hajó alatti gömbökhöz, melyekre gyakran ’leszállótalpakként’ hivatkoznak. A gömbök üregesek, s habár kiengedhetők vészleszállás esetén, legfontosabb szerepük a statikus elektromosság összegyűjtése és a mágneses tengelyként szolgáló oszlop felé továbbítása. Ez a fajta energia az egész Világegyetemben jelen van. Forrása nagyrészt természetes állapotban koncentráltan pl. a villámlásokban fordul elő.”
„A negyedik kábel a mágneses tengely és a periszkópokhoz hasonló berendezéseket kapcsolja össze, egyik a pilóta háta mögött, a másik közvetlenül az ülése mögött, ám elég közel a lencse széléhez, mint láthatod. Ezek a szerkezetek igazából a fő optikai rendszer kiterjesztései, egyben lehetővé teszik a pilóta számára, hogy mindent érzékeljen a környezetében anélkül, hogy el kellene hagynia a helyét. Be- és kikapcsolhatók, kívánság szerint csatlakoztathatók, így a szokásos személyzet valamennyi tagja teljes kapacitásában használhatja, anélkül, hogy egymást zavarnák.”
A padló alatt kaptak helyet a különböző berendezések, mindez jól látható a Kutató csészealjakról Adamski által készült fotókon is. A helyszínen igazából nem sokat érzékelt ebből, azonban mutattak neki egy bejáratot egy igen kis helyiségbe, ez egyfajta raktárként szolgált a különböző berendezések számára, illetve műhelyként a szükséges javítások végrehajtására. Itt volt egy kisebb kohó és néhány tárlóul szolgáló szekrény, melyekben feltehetőleg szerszámokat és szükséges anyagokat tartottak.
Egy darabig eltartott, míg körülnézett a nyitott bejárati ajtón át, aztán a pilóta szólalt meg: „Készüljetek a leszálláshoz, már közel járunk az anyahajóhoz.”
Adamski még mindig képtelen volt elhinni. Mindössze néhány percnek tűnt az eltelt idő mióta a Kutató csészealj fedélzetére lépett.
Egy pillanattal korábban a heverő, melyen ültek, mögötti fal még szilárdnak látszott. Most egy kerek nyílás kezdett megjelenni rajta, miközben figyelte, egyre növekedett és kinyílt, hasonlatosan egy kamera íriszéhez. Nemsokára egy fél méter átmérőjű ablakká tágult. Ekkor értette meg mi a szerepe ezeknek, a repülő csészealjakon megfigyelhető ablakoknak.
Mint az ajtó, melyen beléptek, az illesztései felismerhetetlen pontossággal csatlakoztak. A fotók alapján Adamski visszaemlékezett, minden egyes oldalon négy-négy ablakot látott, azaz összesen nyolcat.
„Ez így pontos” – bólintott Orthon megerősítésképpen. „Mindössze egyetlen gomb lenyomásával nyithatók, egyenként, vagy valamennyi egyszerre – és természetesen ugyanilyen módon zárhatók is.
Amint a pilóta figyelmeztetette Adamskit a közeledő leszállásra, a marsi így szólt: „Mindez érdekelni fog, figyelj hát!”
Az anyahajón való leszállás közelsége leírhatatlan mértékben felfokozta Adamski érzelmi állapotát. Harcolnia kellett lelki nyugalmának megőrzéséért; kérdés fogalmazódott meg benne, vajon hol várakozhatott az anyahajó és miként fognak leszállni rá.
Abban a pillanatban Orthon adott választ a ki sem mondott kérdésre. „Ez pontosan ugyanaz a fajta anyahajó, amelyik riasztott téged és a társaságod a sivatagban a múlt évben, az első találkozásunk alkalmával. Itt várt ránk fent, jelenleg a magassága 13 kilométer a felszín felett. Figyelj és meglátod, miként szállnak le ezek a kis hajók és hatolnak be a szállítókba.”
Lenyűgözve bámult ki Adamski az ablakokon. Kicsit alant ki tudott venni egy hatalmas, fekete, mozdulatlan árnyékot. Ahogy közeledtek, robosztus teste félrehúzódott, majd egyre kicsúszott a látómezőből, az oldalai azonban továbbra is láthatóak voltak fent és lent. Lassan, nagyon lassan közelebb húzódtak, egészen addig, amíg szinte a tetejére nem kerültek a nagy szállítónak. Adamski már meg sem lepődött a méretei hallatán, miszerint az átmérője 50 méter, a hossza pedig közel 750 méter volt.
A gigantikus szivar alakú szállítóhajó emlékképe, amint az mozdulatlanul lebegett a sztratoszférában, sohasem halványodott el emlékeiben.
A vénuszi anyahajó
A kis hajó az anyahajó orr-része irányába siklott lefelé, igen hasonlatosan egy repülőgéphez, mely egy anyahajó leszállópályájához közelít. Adamski lenyűgözve figyelte, amint egy fedélzeti nyílás vagy bejárat láthatóvá válik - száját tátó hatalmas bálnára emlékeztetve.
A szivar alakú anyaűrhajóról készült képek alapján látható, az orr-része kis szögben lefelé hajlik. Adamskiék űrhajója az orr-rész felső részén feltáruló leszálló-folyósón lépett be az anyaűrhajóba. Amint az űrhajó a fedélzetre ért, páros sínen kezdett tovasiklani a hatalmas anyaűrhajó mélye felé. Adamski kis rándulást érzett a gyomrában, minden bizonnyal azért, mert a repülő csészealj kikapcsolta saját antigravitációs berendezését és az anyaűrhajó hasonló eszközeinek hatását kezdte megérezni.
Nem túl meredek szögben siklottak lefelé, a Kutató csészealj peremeivel rögzült a páros sínen, haladásuk lassú és sima volt, mozgását kontrollálták, ahogy a súrlódást is, a perem által keltett mágneses terek segítségével. Orthon teljes mértékben uralta a helyzetet, Adamski legalábbis így érzékelte, hiszen amikor egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, azonnal megállította Orthon a csészealjat, amíg ő vissza nem nyerte. A lassú és folyamatos siklás mindaddig folytatódott, amíg el nem érték – Adamski becslése szerint – az anyahajó felét, az orrot és a fart tekintve. Akkor a Kutató csészealj megállt, és az ajtó azonnal feltárult.
Kint egy férfi tűnt fel, egy 5 méter hosszú és 2 méter széles platformon. Valamit tartott a kezében, fémcsatlakozónak látszott, egy kábelhez rögzítve. Nem volt kifejezetten nagynövésű – Adamski becslése szerint talán 160 cm-es – rögtön ezután azt is észrevette, hogy bőrének színe sötétebb, mint bármelyik, eddig látott űremberéé. Barna repülős ruhát viselt, hasonló színűt, mint Orthon az első találkozás alkalmával. Fekete haj bukkant elő a svájcisapkája alól.
Adamski követte a Kutató csészealjból kilépő Firkont, Ramu Adamski után lépdelt. Orthon volt az utolsó, aki elhagyta a repülő szerkezetet. A svájcisapkás férfi mosolygott és bólintott feléjük, amint ráléptek a platformra, ám senki sem szólt egy szót sem.
Arról a platformról lépcső vezetett lefelé, nagyjából tucatnyi fokkal, a hatalmas hajó egyik fedélzetére. Miközben mutatták az irányt lefelé, Adamskinak volt elég ideje, hogy visszatekintsen arra a részre, ahol a Kutató csészealj megállt, egészen kis távnyival azelőtt, hogy a vezető sínpár elágazott volna, tovább lefelé. Egy másik sínpár pedig keresztezte az előbbit, elkanyarodott, és tovább folytatódott, ám már kiesve a látómezőből. Irányukban sötétség terjengett, ami megakadályozta az alant levő dolgok láthatóságát. A keresztező sínpár másik vége a metszőpont másik irányába tekintve hátrafelé futott egy hatalmas hangárba, ahol számos, pontosan ugyanolyan Kutató csészealj pihent, mint amilyennel érkeztek, felsorakozva a sínpárokon.
„Ez a tároló hangár, ahol a kis járművek sorakoznak a bolygóközi repülések ideje alatt.” – magyarázta Firkon, pillanatra Adamski mellé lépve. – „Ha felkeresünk egy újabb bolygót, a Kutató csészealjak csak megfelelő közelségben hozzá indíthatók. Amikor visszatérnek, a sínrendszer segítségével bejutnak a hangárba, ahol a saját helyükre kerülnek, s rögzítik őket, majd feltöltik őket. Mivel azonban hamarosan visszatérünk a Földre, a Kutató csészealjat ennél a platformnál töltik fel.
Adamski visszatekintett és látta a férfit a platformon, kezében a fémcsatlakozóval és a hozzá rögzített kábellel, éppen a csészealj pereme felé tartott, hogy csatlakoztassa azt.
Adamskinak fogalma sem volt, miként megy végbe a feltöltési folyamat, számára a csatlakozó erősen hasonlatosnak tűnt a földi műszerészek által használt szerkezethez. Viszont nem látszott, hova csatlakozik a kábel másik vége. Talán a csatlakozó és a pálya maga kapcsolódhatott össze zárva az áramkört, a kapcsolat azonban nem látszott, lehetett valahol a Kutató csészealj alatt. Nem akarta azonban az időt húzni további kérdezgetéssel.
Habár a gondolatban felmerült kérdés válasz nélkül maradt, Firkon mégis magyarázni kezdett: „Ezek a kisebb eszközök nem képesek a saját meghajtásukhoz szükséges energiát előállítani, ezért csak viszonylag rövidebb utakra használhatók az anyahajóból elindulva, aztán újratöltésre szorulnak. Egyfajta űrkomp szolgálatot teljesítenek az anyaűrhajó és a kiszemelt vizsgálandó hely között, teljes mértékben rá vannak utalva az anyahajókon történő feltöltésre.”
A lépcső egy 10-15 méter átmérőjű, ugyanennyi magas, négyszögletű, lekerekített sarkú irányítóterembe vezetett. Két ajtótól eltekintve a falakat mindenfelé színes ábrák és grafikonok uralták, pont olyanok, mint a korábban látottak, ám sokkal nagyobb méretekben és jóval több is volt belőlük.
A falak körül végig, három szintes panelrendszer futott körbe, ezeken kaptak helyet a legkülönfélébb vizsgáló- és kutatóberendezések. A legfelső részén kifinomult távcső állt, a legalsó részen egy másik. Mindkettő elektronikus kapcsolatban állt a hajó különböző műszereivel. A legkülönbözőbb helyekről is vezérelhették őket. Elektronikus kapcsolat-rendszer kötötte őket össze a megfigyelési pontokkal.
Volt még ebben a helyiségben egy robot (ennek pontos leírását nem engedték meg Adamskinak), csak sokkal nagyobb, mint a repülő csészealjon lévő, miniatürizált változat, továbbá számtalan gépezet – ám egyikük sem tartalmazott látható mozgó alkatrészt.
Adamski szeretett volna megállni egy kicsit ebben a teremben, megvizsgálni a grafikonokat, ábrákat, színeket, gépeket és felszereléseket, és – ha szabad – kérdéseket feltenni, kapcsolódva az itt folyó tevékenységhez, azonban nem kapott lehetőséget erre a kiváltságra. Egyenesen továbbhaladtak ezen az irányítótermen, tovább egy másik ajtón, egy társalgó szobába vagy fogadóterembe, a legszebbe, amit Adamski valaha csak látott. Egyszerűsége és nagyszerűsége következtében lélegzete is elállt, földbe gyökerezett a lába az ajtóban, nemcsak a berendezésének gazdagságától, hanem azok harmonikus kisugárzásától is.
Nem lehet pontosan meghatározni azt az időt, amíg feleszmélt a váratlan látvány csodálatából, ettől a pillanattól kezdve önmagára is másként tekintett.
A mennyezet, becslés szerint, öt méter magasnak tűnt, a helyiség pedig nem lehetett nagyobb egy nagyjából 13 méteres négyzetnél. Sejtelmes, kékes-fehér fény töltötte be, továbbra sem lehetett látni fényforrásokat, ahogy bármiféle egyenetlenséget sem a fény sugárzásában.
Aztán, ahogy belépett a luxus-fogadóterem ajtaján, figyelmét azonnal felkeltette két elképzelhetetlenül szép fiatal nő, akik éppen akkor emelkedtek fel az egyik heverőről, ahogy belépett.
Minden várakozást felülmúlt a meglepetés, több okból is, Adamski soha sem gondolt arra, létezhetnek női űrhajósok is. Különös megjelenésük, leírhatatlan szépségük, ami még csak fokozódott, ahogy üdvözölték az érkezőket, együtt a fényűző környezettel, ebben a szabad világűrben száguldó űrhajóban, lenyűgöző volt.
A két nő közül az alacsonyabb megérintette Adamski kezét az ismert üdvözlési jellel, aztán azonnal elfordult és a helyiség másik részébe indult. Azután a magasabb, és láthatón fiatalabb lépett közelebb, majd érintette lágyan ajkait Adamski arcához. Közben visszatért a másik bájos teremtés is, kis poharat tartott a kezében, színtelen folyadékkal, és Adamskinak nyújtotta.
Mélyen meghatódva a jelenlévők barátságos kisugárzásától, megköszönte és elvette a poharat. A víz (egyértelműen az volt) tiszta forrásvíznek tűnt, annál azonban kicsivel sűrűbb, olyasmi konzisztenciájú, mint a nagyon finom olaj. Ahogy megitta, igyekezett visszanyerni higgadtságát e két rendkívüli, számára teljességgel elképzelhetetlen szépségű fiatal teremtés látványa kapcsán.
Az, amelyik az italt hozta, nagyjából 160 cm magas lehetett, igen világos bőrű; aranyszínű, váll alá lógó hullámos hajjal és aranyszínű szemekkel, olyan tekintettel, mely egyaránt volt lágy és örömet sugárzó. Vállai tökéletesen szimmetrikusak. Adamski tisztában volt vele, a nő szinte könyvként olvas gondolataiban. Szinte áttetsző bőrén semmiféle hiba nem volt látható, tökéletesnek és finomnak látszott, miközben melegséget sugárzott. Alakja finoman kidolgozott volt, fülei kicsinyek, sötétpiros ajka, ragyogó fehér fogakkal. Nagyon fiatalnak látszott, Adamski becslése szerint semmi esetre sem lehetett több húsz évesnél. Keze karcsú volt, hosszú, érzéki ujjakkal. Sem ő, sem a társaság egyetlen tagja sem használt semmiféle sminket az arcán, a körmeik sem voltak festve. Mindkettőjük ajkainak színe természetes mélyvörös volt. Nem viseltek ékszereket sem, semmit, ami annak lenne mondható. Igazából bármiféle ékszer csak elterelte volna a figyelmet természetes szépségükről.
Lágyan aláeső, fátyolszerű, bokáig érő öltözetet hordtak, derekukat élénk színeket tartalmazó öv fogta körül, melyekbe ékköveket szőttek.
Az alacsony szőke ruhája világoskék volt, törékeny szandálja arany színben pompázott. Később Adamski megtudta, városlakó, és a Vénuszról származik. A Kalma nevet adta neki.
Az idősebbet Ilmuthnak keresztelte el. Magasabb volt társánál és ruhájának színe is gazdagabb. Ragyogó fekete haja volt, barnásvöröses csíkokkal, vállára leengedve horda. Szemei nagyok, fényesek és feketék, barna beütésekkel. Akárcsak Firkon, ő is a Marsról származott. Mindketten sugároztak a boldogságtól, mint ahogy a társaság többi tagja is, és Adamski abban is biztos volt, ez utóbbi hölgy is tökéletesen tudja olvasni a legmélyebb gondolatait is. Sőt, mindez kézzelfogható ténnyé vált számára, azonnal megérezte, bárkivel is találkozott idegen világokból. A bájos teremtés öltözékének színe halványzöld volt, a szandálja pedig rézszínű.
Adamski rádöbbent, miközben megpróbálta leírni az idegen világok hölgyeit, igazából a lehetetlenre vállalkozott. Talán az Olvasó miközben e tökéletlen beszámolót elolvassa, elképzelheti maga előtt a tökéletes szépséget – eközben pedig megértheti, szavakkal visszaadni mindezt képtelenség a valóság talaján.
Miután kiitta a kis pohárnyi italt, megkérték Adamskit üljön le, a meghívást örömmel teljesítette.
Az ajtóval, melyen beléptek, pontosan szemben, portré függött, Adamski azonnal valamiféle istenségként azonosította. Szépsége pillanatra elhomályosította még a két jelenlévő hölgy nagyszerűségét is, ahogy az arckép földöntúli ragyogása reásugárzott. A képen látható volt a fej, és a vállak, egy Teremtményé, aki tizennyolc és huszonöt év között lehetett, tekintete bölcsességet sugárzott, arcában megtestesült a tökéletes férfi és női egyensúly, szemei bölcsességet tükröztek - leírhatatlan módon.
Adamski nem tudta mennyi ideig ragadta magával a szépsége. Semmiféle zavaró nem történt, hagyták, saját magától térjen újra vissza közéjük az élmény hatása alól.
Nem kellett megkérdeznie ki volt a teremtmény. Kalma törte meg a csendet mondván: „Ő a Kortalan Élet szimbóluma. Megtalálhatod minden egyes hajónkon, és mindannyiunk otthonában. Mindez azért van, mert ezt a szimbólumot mindig magunk előtt tartjuk, amint látható, nem létezik koruk embertársainknak.”
A szoba egyik oldalán asztal nyúlt el, sok-sok székkel körülvéve. Adamski benyomása alapján talán a hajó legénysége étkezésre használta, de éppen tanácskozási célokra is megfelelt. Becslése szerint a hajó legénysége három műszakban váltotta egymást, habár csak néhányukkal találkozott.
Később sem kapott igazolást valamennyi benyomása alátámasztására, bár Firkon az asztallal kapcsolatban ezt megtette. Az is kiderült, hogy a helyiség nagyobbik részét kitöltő üres tér egyfajta találkozó-beszélgető tere a legénységnek és vendégeiknek. A maradék teret különböző méretű és tervezésű ülő-alkalmatosságokkal szórták tele. Alacsonyabbak és kényelmesebbek voltak, mint a földiek, emellett sokkal igényesebb kidolgozásúak és megjelenésűek. Vastag és puha, brokát-szerű szövet borította be őket. A legkülönbözőbb színeket lehetett felfedezni közöttük, kellemes volt egyáltalán rájuk tekinteni, gazdagságot, melegséget és szelídséget tükröztek.
Az ülőalkalmatosságok között alacsony üveg- és kristálytetejű asztalok álltak, érdekes, mesterpéldányokkal. Adamski sehol sem látott hamutartót. Feltételezése szerint ezek az emberek mentesek a nikotinfogyasztás szokásától, ő pedig a zsebében felejtette cigarettáját. Egyszer, a megszokás erejének fokozódó kényszerítésére sikerült rátérni a témára. Észlelvén ezt, a vénuszi alacsony hölgy mosolygott és megszólalt: „Rágyújthatsz, ha úgy tetszik. Rögtön kerítek valamilyen gyűjtőedényt a hamunak. Tudnod kell, csak a földi emberek hódolnak ilyen lehetetlen szokásoknak!”
Megköszönte neki, ám erővel elvonta kezét a zsebétől, anélkül, hogy elővett volna egy cigarettát.
A leírást folytatva - az egész padlót egyszerű, ám luxusminőségű világosbarna, puha, mély és tökéletes simaságú szőnyeg fedte, faltól-falig. Szinte öröm volt rajta a járás.
Amikor megkérték a társaságot foglaljon helyet, Adamski az egyik hosszabb heverőn találta magát, Firkon és Ramu között. Éppen szemben, kényelmes és beszélgető távolságban egy másik heverő, pontosan ugyanolyan méretben és alakban. Ide ült le a két hölgy, Orthonnal középen. Még mindig Adamski kezében volt az üres pohár, most hogy leült tette le csak az előtte álló alacsony asztalra.
A pohár anyaga hirtelen felkeltette érdeklődését. Tökéletesen sima volt, minden gravírozás nélkül. Nem tűnt sem üvegnek, sem műanyagnak. Semmiféle elképzelése sem volt anyagát illetően, határozott benyomása volt viszont arról, hogy a pohár törhetetlen.
Miután szemrevételezte az egyedülálló bútorzatot, tekintete a falakat kezdte pásztázni. Jobbra tőle észrevett egy hatalmas, gyönyörű és félig nyitott ajtót. Zár, vagy nyitógomb nem volt látható rajta. Kalma elmondta neki, a raktár felé vezet, majd hozzátette: „Hajónk gyakran van távol hosszú időn át otthonunktól, a világűr tanulmányozása során. Nincs lehetőség megállnunk minden egyes bolygón és feltölteni készleteinket ilyen utakon. Következésképpen nagy raktárakra van szükségünk az ellátmány és a műszerek tárolására. Az ajtó, amit láthatsz amott, a szemközti falon, pontosan olyan, mint amelyik a raktárakba vezet, az a konyhába.”
Adamski arra gondolt, a jelzett ajtó vezethet azokba a helyiségekbe is, hol az étkezésekre kerülhet sor, ám ezt nem mutatták meg számára.
Adamski mellett a falon hatalmas kép függött, ezt kezdte el tanulmányozni. Egy várost ábrázolt, de utcarendszere nem a Földön megszokott szabályos négyszögletes hálózatot mutatta, sokkal inkább körköröset. Az architektúrája tökéletesen eltért a Földön ismertektől, igen nagy nehézségekbe ütközött leírása, mivel szerkezeti megoldásai és stílusa nem volt összehasonlítható földi megoldásokkal semmiféle szempontból. A könnyed elegancia tökéletes megtestesítője volt, ugyanennek a hatásnak elérésére igyekeztek a földi mérnökök is egyes modern épületek esetében, ám soha sem sikerült elérniük. Olyasféle város volt, amilyenről az emberek álmodnak, ám soha sem láthatnak a Földön. Úgy vélte, mielőtt még mondták volna neki, a város a Vénuszon lehet, az anyaűrhajó származási helyén.
A másik oldalon egy újabb, pasztellszíneket felvonultató, festői hegyes-völgyes vidéket, ábrázoló, tájkép volt látható, vízesésekkel és egy kis épülettel. Könnyű lett volna összekeverni a helyszínt egy földi tanyával, ha nem viseli magán a körkörös megoldásokat. Elmondták Adamskinak, ez a fajta kivitelezés igencsak praktikus, ezek a farmok önellátó, kis társadalmi csoportokat látnak el, minden szükséges dolgot önmaguk számára előállítanak, ami a vidéki élethez nélkülözhetetlen. A Vénuszon minden szempontból teljes egyenlőség uralkodik, beleértve a szállást és a közösségi helyzetet. A nagyobb városokba ezért az utazás pusztán egyfajta szórakozás, illetve személyes ügy.
A szemközi falon, a hosszú asztal mögött, hatalmas anyahajó képe függött. Adamskiban felmerült a gondolat, talán az a típus, amilyenen ő is éppen utazik. Amint a gondolat átfutott az agyában, a Vénuszról származó alacsony hölgy már ki is javította: „Nem, a mi hajónk igen kicsi összehasonlítva ezzel. A képen látható inkább egy repülő város, mint űrhajó, hiszen a hossza fél tucat kilométernél is több, miközben a mi hajónk csak 650 méter.”
Az olvasó számára ezek a méretek valószínűleg hihetetleneknek tűnnek, Adamski szeretne biztosítani mindenkit arról, hogy minden ismeretet a lehető legpontosabban kíván visszaadni. Mindenekelőtt azonban meg kell tanulnunk használni a természet erejét, a természetnek magának a tönkretétele nélkül, nem a mechanikus erőket; ebben az esetben ugyanis semmiféle nehézségi különbség nem jelentkezne aközött, hogy városokat építünk városfalon belül, vagy gigantikus űrhajókat. London és Los Angeles a hatvan kilométeres átmérőt is meghaladó méretű városok, mechanikus és emberi erő felhasználásával épültek – hihetetlen erőfeszítések árán. Ha valaki képes uralni a gravitációt, akár a levegőben is felépíthet városokat, és mindez valóság.
„Sok-sok ilyen hajó épült – magyarázta Kalma –, nemcsak a Vénuszon, hanem a Marson és a Szaturnuszon is, meg más bolygókon. Azonban nem készülnek tulajdonképpen egyetlen egy égitest kizárólagos felhasználására sem, sokkal inkább oktatási és szórakoztatási célokra, valamennyi városlakó számára, az Egyetemes testvériség tagjainak. Az emberek alapvetően nagy felfedezők. Ezért utaznak különböző világokba, ami így nem néhányak privilégiuma, hanem mindenkié. Minden három hónapban a bolygónk lakosságának negyedrésze felszáll ezekre a gigantikus hajókra, és útnak indul a világűr felé, megáll más bolygók mellett, ahogy a ti óceánjáróitok is megállnak más országok kikötőiben. Ezen az úton embertársaink tudást szereznek a hatalmas Világegyetemről, és lehetőséget kapnak arra, hogy első kézből tapasztalhassák és láthassák meg a dolgokat, kicsit többet a ’sok palotából’, az Atya házából, amire a Biblia is utal.”
„A Vénuszon, a Bölcsesség Templomaiban számos berendezés található a legkülönbözőbb világokból és rendszerekből, ezeket a lakosaink szintén tanulmányozhatják, és magát a világűrt is. Ám ahogy nálatok, úgy nálunk is, semmi sem válthatja ki a közvetlen megtapasztalást. Ezért a képen láthatóhoz hasonló gigantikus űrhajókból álló flottákat építünk, melyeket irodalmi stílusban akár kicsiny mesterséges bolygóknak is nevezhetnénk. Mindent tartalmaznak ugyanis ami a kényelemhez és a kiegyensúlyozott élethez szükséges az emberek ezrei számára a három hónapos periódusokra. A mérettől eltekintve a legnagyobb különbség az igazi bolygókkal szemben azok gömb alakja, isteni eredete és elliptikus pályája központi csillaguk körül, míg az ember-alkotta mesterséges bolygók szivar alakúak és tetszésük szerint közlekedhetnek a világűrben.
Adamski előtt körvonalazódott az örök kutatási vágy a csillagokkal telehintett ég iránt, ahogy felfogta az információkat. Eközben azon tűnődött, vajon Kalma milyen „más égitestekre” utalt.
Felelvén a mentális kérdésre, Orthon készségesen elmondta: „Űrhajóink nemcsak a Naprendszerünk valamennyi bolygóját keresik fel, hanem a hozzánk közeli rendszerekben lévőket is. Azonban a Világegyetemben végtelen azon rendszerek száma, a maguk megszámlálhatatlan bolygójával, ahová még nem jutottunk el.”
Ismét egy kíváncsiskodó kérdés villant Adamski agyába, vajon mit találhattak azokon a „más égitesteken” ahová eddig eljutottak.
A vénuszi szeme felcsillant és kis mosoly húzódott a száján, amint elfogta a gondolatot. Megszakítás nélkül folytatta: „A földlakók kivételével, a más világok lakóit igen barátságosnak találtuk. Nekik is vannak hatalmas űrcirkálóik a világűr távoli részeinek meglátogatására, kellemes időtöltés és tanulás céljára. Mindenhol örömmel fogadnak bennünket és mi is barátokként várjuk az ő látogatásaikat. A Föld az egyetlen, ahová ezek az utasszállító cirkálók soha nem látogatnak el. A dolog nem is engedélyezett mindaddig, míg a földi emberek szélesebb kozmikus tudata ki nem alakul, amíg fel nem fogják a Világegyetem végtelenségét és a Föld nagyon is véges mivoltát.”
„Az ilyen utak során, a fedélzeten levőknek több pihenési ideje van, miközben bizonyos órákat tanulással kell tölteniük. Amikor leszállnak más bolygókon, kölcsönös érdeklődésre számot tartó társadalmi rendezvényeket tartanak. Röviden – és ezt nagyon egyértelművé tette -, az emberek más-más világokon nem idegenek egymás számára, mindannyian barátok és szívesen látják őket, bármerre is menjenek.”
„A Világegyetemben szerte a bolygókat úgy ismerjük, mint nyüzsgő élet színtereit. A távoli bolygókat, milliárdjaikat, melyeket még nem látogattunk meg eddig, majd akkor keresünk fel, ha fejlettebb űrhajóink lesznek. Vannak bolygók, amelyek távolra kiesnek minden eddig ismert rendszertől, ezek eléréséhez akár két három év is szükséges. Miközben a mi rendszerünkben a bolygók közötti távolság néhány óra alatt, legfeljebb pár nap alatt leküzdhető.”
Ismervén a távolságokról alkotott fogalmakat, Adamski felkiáltott: „Ez megdöbbentő számomra! Milyen gyorsan utaztok, hogy ezeket a hatalmas távolságokat ilyen rövid idő alatt teljesítitek?”
„A ’sebesség’ számunkra – volt a válasz -, nem ugyanazt jelenti, mint az emberek számára. Ha már egyszer egy űrhajó eléri a külső világűrt, az űrhajó sebessége a környező űr aktivitásával egyenlő. Ahelyett, hogy mesterségesen meghajtanánk, mint ahogy az emberek a repülőgépeiket, egész egyszerűen az világűr áramlatain utazunk.”
Adamski reményteljesen tekintett a földi emberiség előtt álló fejlődés lehetőségére, hiszen kihangsúlyozták számára, a kezdeti időkben, amikor megkísérelték meghódítania világűrt a Vénuszon élők, de más világok lakói is, pontosan ugyanazokkal a nehézségekkel kellett szembenézniük, melyek jelenleg a földi emberiség fejlődését is hátráltatják. Nyomatékosították, a gravitáció az elsődleges tényező, amit le kell győzni ahhoz, hogy megnyíljon az út az űrutazás felé.
Forrás: .spiritufo.ditro.hu
"Szerintem ez nem igazán politikai kérdés, inkább a társadalmi józanság törekvésének fiktív tervezete amik más bolygókon sikeresen megvalósultak!"
Kedves Roland! A társadalmi csoportok törekvéseinek és érdekeinek érvényesítése a fennálló jogrend alapján, az a politika. Egy kommuna példája lehet egy elszigetelt falu közössége és lehet egy ismeretlen bolygó közössége. A lényeg a kommunában meglévő és példaként állított társadalmi rend rendszere.
"Ehhez viszont kell egy "spirituális" tudatosság is!
Anélkül, csak egy félreértelmezett, és már "kipróbált" eszme látszatát kelti, nem mellesleg, spiritualitás hiányában természetesen meg sem valósítható!"
Ezt a spirituális tudatosságot úgy hívták, hogy kommunista öntudat. Amikor a kommunista öntudattal rendelkező emberek tudata egyesül, az a világ proletárjainak egyesülése. Amikor kiterjesztik akaratukat a kommunista öntudattal nem rendelkező emberekre, azt nevezik proletárdiktatúrának.
"A Politika soha nem létezett úgy, ahogy gondolunk erre a szóra ILLÚZIÓ és mögötte nincs más mint egy jól szervezett ÖSSZEESKÜVÉS!"
A burzsuázia hatalmáról, már szintén hallottunk és nem az idegenektől.
"Kijelentem, itt, és most, hogy a pozitív földönkívüliek, ezt már 60 évvel ezelőtt is hangoztatták, és teljesen jogosan, miszerint a jelen pillanat valósága, hogy padlógázzal haladunk a szakadékba!"
Ez pontosan így volt megfogalmazva. A kapitalizmus padlógázzal haladt a szakadék felé már akkor is, mi pedig attól rettegtünk, hogy egyszer ránkesik.
"Elég csak körülnézni, megnézni a vagyoni eloszlást, .....!"
Az anarhizmus és a kommunizmus viszonyrendszerét, nem vagyok hajlandó leírni, mert az már nem csak szociológia.
Kedves Roland! Az elszigetelt kommunák társadalmi rendszerét, szerintem ne itt beszéljük meg.
Kedves Roland! A társadalmi csoportok törekvéseinek és érdekeinek érvényesítése a fennálló jogrend alapján, az a politika. Egy kommuna példája lehet egy elszigetelt falu közössége és lehet egy ismeretlen bolygó közössége. A lényeg a kommunában meglévő és példaként állított társadalmi rend rendszere.
"Ehhez viszont kell egy "spirituális" tudatosság is!
Anélkül, csak egy félreértelmezett, és már "kipróbált" eszme látszatát kelti, nem mellesleg, spiritualitás hiányában természetesen meg sem valósítható!"
Ezt a spirituális tudatosságot úgy hívták, hogy kommunista öntudat. Amikor a kommunista öntudattal rendelkező emberek tudata egyesül, az a világ proletárjainak egyesülése. Amikor kiterjesztik akaratukat a kommunista öntudattal nem rendelkező emberekre, azt nevezik proletárdiktatúrának.
"A Politika soha nem létezett úgy, ahogy gondolunk erre a szóra ILLÚZIÓ és mögötte nincs más mint egy jól szervezett ÖSSZEESKÜVÉS!"
A burzsuázia hatalmáról, már szintén hallottunk és nem az idegenektől.
"Kijelentem, itt, és most, hogy a pozitív földönkívüliek, ezt már 60 évvel ezelőtt is hangoztatták, és teljesen jogosan, miszerint a jelen pillanat valósága, hogy padlógázzal haladunk a szakadékba!"
Ez pontosan így volt megfogalmazva. A kapitalizmus padlógázzal haladt a szakadék felé már akkor is, mi pedig attól rettegtünk, hogy egyszer ránkesik.
"Elég csak körülnézni, megnézni a vagyoni eloszlást, .....!"
Az anarhizmus és a kommunizmus viszonyrendszerét, nem vagyok hajlandó leírni, mert az már nem csak szociológia.
Kedves Roland! Az elszigetelt kommunák társadalmi rendszerét, szerintem ne itt beszéljük meg.
"A Zeitgeist mozgalom nem politikai mozgalom. Nem ismer el megosztó eszméket, mint nemzetek, kormányzatok, fajok, vallások, hitek vagy osztályok. Sokkal inkább tekintjük a világot egy organizmusnak, melyben az emberi faj egyetlen család."
Idézet a Zeitgeist Movement: Orientation Presentation c. videóból.
A Zeitgeist egy, a bolygó erőforrásainak igazságosabb elosztásáért, a fenntartható fejlődésért, az igazságosabb társadalmi rendért síkra szálló világmozgalom, amely új gazdasági és oktatási szemléletet népszerűsít. Jelenleg a világ kétszáz országában több mint félmillió tagja van az alulról építkező szervezetnek. A mozgalom szerint a világgazdaság negyven százalékát a bolygó lakosságának egy százaléka birtokolja, az összlakosság fele napi két dollárnál kevesebb összegből kényszerül megélni, naponta 34 000 gyerek halálozik el a szegénység és egyébként gyógyítható betegségek következtében. A Zeitgeist (Korszellem) mozgalom alapvető törekvése a monetáris gazdaságról az erőforrás alapú gazdaságra történő áttérés. Meglátása szerint a társadalmi rend mesterséges konstrukció, és mint ilyen, idő múltán elavul, csak fékezi a fejlődést. Az emberiségnek megújulásra van szüksége, aminek előfeltétele, hogy a mai legjobb tudásunkhoz mérten felfrissítsük az emberi értékrendszert, valamint hogy a környezeti visszajelzések alátámasszák ennek a világnézetnek a helyénvalóságát. A mozgalom eszmei állásfoglalása több területen vitatott, különösen a kereszténységgel kapcsolatos nézeteit érte sok támadás.
Így, hogy elmagyaráztad, mostmár minden tiszta. Ha jobban belegondolok a világ újrafelosztása valóban nem egy politikai mozgalom, hanem annál sokkal több.
Szeretettel ajánlom mindenkinek!
Most olvastam a Galaktikus Föderáció új bejelentését, felteszem nektek is:
http://www.foldimennyorszag.hu/BF53D7FA-111E-4828-8B85-A39485C5BD20.html
Szerető szívvel Lehner Ella
Most olvastam a Galaktikus Föderáció új bejelentését, felteszem nektek is:
http://www.foldimennyorszag.hu/BF53D7FA-111E-4828-8B85-A39485C5BD20.html
Szerető szívvel Lehner Ella
Bihar
Kitiltott (BANned)
A bolygó erősforrásairól lehet kukorékolni...Van azonban egy elv: az erősebb kutya...elve. Erről is lehet kukorékolni, sokat. De minek?
A földi menyország pedig odaát van, nem a Földön. De keresni lehet, olcsó a benzin. Itt tartunk, aki nem tanul a multból...hát ne tegye.
A földi menyország pedig odaát van, nem a Földön. De keresni lehet, olcsó a benzin. Itt tartunk, aki nem tanul a multból...hát ne tegye.
Érdemes elolvasni
Sziasztok
Nagyon érdemes elolvasni (Ernoe-nek is érdekes lehet).Egyik fő vonal az, hogy a megfigyelő jelenléte befolyásolja a folyamatot. Ezt és még sokkal mélyebb konklúziókat vonnak le tudósok quantum fizikai kisérletekből.
http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser
Gondolatébresztő a cikből :
Nem biztos, hogy a fénysebesség az elérhető legnagyobb sebesség; nem biztos (sőt igen valószínűtlen), hogy csak 3 térdimenzió van, és hogy az idő bármiben is különbözik ezektől. Végül, nem biztos, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy objektív világegyetem; vagy éppen megfigyelt pillanattól független jelen, jövő, vagy múlt.
Éppen ellenkezőleg, számtalan jel mutat arra, hogy a világegyetem részben vagy talán teljes egészében "szubjektív" hely: vagyis minden öntudattal rendelkező élőlénynek (még általánosabban: minden önmaga és a külvilág érzékelésére képes rendszernek) saját, egymásétól tetszőlegesen különböző világegyeteme van; az objektívnek hitt univerzum pedig talán csak ezek szuperpozíciója, amely csak azon pontokon és úgy kapcsolódik, illetve válik érzékelhetővé (megfigyelhetővé), a többi, öntudattal rendelkező rendszer (élőlény, vagy azok csoportja) számára, hogy ne okozzon paradoxont semmilyen szemlélő esetében sem.
És ami az egészben a legszebb (egyben tudományos hitelesség szempontjából legfontosabb), hogy mindezeket nem filozófusok álmodták meg a "semmiből". Éppen ellenkezőleg, szigorúan kontrollált körülmények között elvégzett kvantumfizikai kísérletek egész sora igazolja, illetve vetíti előre a döbbenetes állítások jelentős részének létjogosultságát.
Szeretettel mindenkinek
Sziasztok
Nagyon érdemes elolvasni (Ernoe-nek is érdekes lehet).Egyik fő vonal az, hogy a megfigyelő jelenléte befolyásolja a folyamatot. Ezt és még sokkal mélyebb konklúziókat vonnak le tudósok quantum fizikai kisérletekből.
http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser
Gondolatébresztő a cikből :
Nem biztos, hogy a fénysebesség az elérhető legnagyobb sebesség; nem biztos (sőt igen valószínűtlen), hogy csak 3 térdimenzió van, és hogy az idő bármiben is különbözik ezektől. Végül, nem biztos, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy objektív világegyetem; vagy éppen megfigyelt pillanattól független jelen, jövő, vagy múlt.
Éppen ellenkezőleg, számtalan jel mutat arra, hogy a világegyetem részben vagy talán teljes egészében "szubjektív" hely: vagyis minden öntudattal rendelkező élőlénynek (még általánosabban: minden önmaga és a külvilág érzékelésére képes rendszernek) saját, egymásétól tetszőlegesen különböző világegyeteme van; az objektívnek hitt univerzum pedig talán csak ezek szuperpozíciója, amely csak azon pontokon és úgy kapcsolódik, illetve válik érzékelhetővé (megfigyelhetővé), a többi, öntudattal rendelkező rendszer (élőlény, vagy azok csoportja) számára, hogy ne okozzon paradoxont semmilyen szemlélő esetében sem.
És ami az egészben a legszebb (egyben tudományos hitelesség szempontjából legfontosabb), hogy mindezeket nem filozófusok álmodták meg a "semmiből". Éppen ellenkezőleg, szigorúan kontrollált körülmények között elvégzett kvantumfizikai kísérletek egész sora igazolja, illetve vetíti előre a döbbenetes állítások jelentős részének létjogosultságát.
Szeretettel mindenkinek
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Sziasztok
Nagyon érdemes elolvasni (Ernoe-nek is érdekes lehet).Egyik fő vonal az, hogy a megfigyelő jelenléte befolyásolja a folyamatot. Ezt és még sokkal mélyebb konklúziókat vonnak le tudósok quantum fizikai kisérletekből.
http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser
Gondolatébresztő a cikből :
Nem biztos, hogy a fénysebesség az elérhető legnagyobb sebesség; nem biztos (sőt igen valószínűtlen), hogy csak 3 térdimenzió van, és hogy az idő bármiben is különbözik ezektől. Végül, nem biztos, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy objektív világegyetem; vagy éppen megfigyelt pillanattól független jelen, jövő, vagy múlt.
Éppen ellenkezőleg, számtalan jel mutat arra, hogy a világegyetem részben vagy talán teljes egészében "szubjektív" hely: vagyis minden öntudattal rendelkező élőlénynek (még általánosabban: minden önmaga és a külvilág érzékelésére képes rendszernek) saját, egymásétól tetszőlegesen különböző világegyeteme van; az objektívnek hitt univerzum pedig talán csak ezek szuperpozíciója, amely csak azon pontokon és úgy kapcsolódik, illetve válik érzékelhetővé (megfigyelhetővé), a többi, öntudattal rendelkező rendszer (élőlény, vagy azok csoportja) számára, hogy ne okozzon paradoxont semmilyen szemlélő esetében sem.
És ami az egészben a legszebb (egyben tudományos hitelesség szempontjából legfontosabb), hogy mindezeket nem filozófusok álmodták meg a "semmiből". Éppen ellenkezőleg, szigorúan kontrollált körülmények között elvégzett kvantumfizikai kísérletek egész sora igazolja, illetve vetíti előre a döbbenetes állítások jelentős részének létjogosultságát.
Szeretettel mindenkinek
Örülök,hogy végre megtaláltad Te is a cikket
Tudod vannak olyanok,akiknek ezek a "dolgok" kész tények,nem szorulnak semmiféle "tudományos" bizonyításra.... :..:
Örülök,hogy végre megtaláltad Te is a cikket
Tudom kedves Sirkán
Nekem igazán nincs rá szükségem úgyanúgy mint itt a forumon sokaknak. Viszont nevezzük visszaigazolásnak.
Van akinek azonban szüksége lehet rá, a szemléletmód váltáshoz.
Emlékszel a "2D-3D" emberke példámra?
Gyönyörködve szemlélem ahogy mind tudományossan mind tudatilag szépen kilépünk egyre többen a "2D" ből és átlépjük azt a vonalat.
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 3. rész )
A társalgás ezen részén egy Adamskihoz hasonló korú férfi lépett a szobába a bal sarokban megnyíló ajtóból, barátságosan mosolyogva. A kinyíló bejáraton át feltűnt egy létra, mely érzés szerint a magasabb fedélzetre vezetett. Mielőtt felbukkant, semmiféle ajtó nem látszott a fal azon részén.
Amint belépett, a két nő kimentette magát és az irányítóterembe vezető ajtón át távozott. Röviddel később Ilmuth, a marsi, visszatért. Ezúttal a férfiakéhoz igen hasonlatos stílusú pilótaöltözékre cserélte csodálatos ruháját. Színe világos olajbarna volt, a derékrésze fölött és alatt sötétebb barna sávokkal. Megkérte Adamskit, aki igencsak felvillanyozódott ezek hallatán, hogy lenne-e kedve csatlakozni hozzá és felkeresni a pilóták részlegét.
Firkon is társult hozzájuk, s amint hárman megmászták a következő fedélzetre vezető létrát, Adamski észrevette, Orthon az irányítóterem felé távozik, ahol először keresztüljöttek, az anyahajóra való leszállásukat követően. Az idősebb férfi és Ramu, a szaturnuszi a fogadóteremben maradtak.
Amint végigsétáltak a magasabb fedélzet folyosóján, Firkon megszólalt: „Minden egyes anyahajó számos pilótát szállít, akik négy váltásban dolgoznak, két férfi és két nő. Kalma és Ilmuth ezen a vénuszi hajón pilóták.”
A folyosó, mint a hajó bármely része amit Adamski csak láthatott, kellemes, észrevehetetlen fényforrásokból táplálkozó fényben fürdött; a nagy hajó elejére, felfelé emelkedően egy kis terembe vezetett.
Amint beléptek, egy fiatal férfi, aki valamiféle grafikonok fölé hajolt, felnézett, bólintott és mosolygott; ám semmiféle utasítás sem hangzott el. Adamski úgy gondolta, talán Ilmuth pilótatársa lehet.
„Ez megfelelő pillanatnak tűnik – kezdte Firkon -, hogy még többet elmondjunk erről a szállító hajóról. Tizenkét Kutató hajót hordoz, abból a fajtából, amivel mi is megérkeztünk. A belső tere nem olyan tekintélyes, mint amekkora külső méretéből sejthető lenne, mindez a fedélzetekre szerelt nagymennyiségű mechanikus berendezés helyigénye miatt van így.”
„Ez a bizonyos hajó – tette hozzá Ilmuth – négy fedélzettel vagy szekcióval rendelkezik. Valamelyik hajó többel, van amelyik kevesebbel, méretüktől függően, illetve attól, milyen célból építették.”
Ahogy Adamski szemrevételezte a számos különleges berendezést a teremben, elfogta a kíváncsiság, miféle „mechanikus berendezések” lehetnek a fedélzeteken. Firkon megszólalt: „El fogom magyarázni, amilyen részletesen csak lehet, a rendelkezésre álló néhány percben. A hajó azon része, ahol először beléptünk, teljes egészében Kutató űrhajók raktározására szolgál, kivéve egy nagy gépműhelyt, ahol bármiféle szükséges javítás kivitelezhető. A nagy szakértelemmel és figyelemmel lefolytatott gyártási eljárás ellenére eltörhetnek egyes részek és elfáradhatnak bizonyos elemek. Igen nagyok az elvárások a világűrben utazó szerkezetekkel szemben.”
„A nyomás-szabályozó rendszer, mely kellemes körülményeket biztosít szerte a hajón, a fedélzetekre van beépítve; erről még nagyon sokat mesélhetnék, ha több időnk lenne, mint amennyi van most. A bejáratok a különböző fedélzetekre vezetnek, azért, hogy a hajó bármelyik része könnyen elérhető legyen. Minden hajó számos műszerészt szállít, akik váltott műszakban dolgoznak, folyamatosan készenlétben vannak, hogy megvizsgálják és ellenőrizzék valamennyi alkatrészt.”
„Ezért igencsak ritkaságnak számít, ha valamilyen hiba felfedezetlen marad, ami miatt komoly baj lépne fel.”
Ebből a szobából ki lehetett látni, felfelé és lefelé egyaránt, amerre az ember csak a fejét fordította. Ahogy Firkon befejezte a magyarázatot, a fiatal férfi kinyúlt kezével és megérintett egy gombot. Abban a pillanatban további ablakok - hasonlatosak a kémlelőnyílásokhoz -, tűntek fel, ott, ahol korábban szilárd fal látszott. Ezután mindkét pilóta elfoglalta alacsonynak mondható ülőhelyét a terem ellentétes oldalin. Enyhe remegés érződött, mire a hajó láthatóan feljebb emelte az orrát.
Adamski szíve majd kiugrott, azon kezdett el tűnődni, vajon azt tervezik-e hogy elviszik szülőbolygójukra. A remény rövid életű volt. a remegés csak egy pillanatig tartott, aztán a hajó megállt és ismét lebegni kezdett. Ilmuth rámosolyodott Adamskira és megszólalt: „Jelenleg nagyjából 80.000 kilométerre vagyunk a Földtől.”
Firkon Adamski felé tett egy lépést, így jelezve, hogy menjen oda az egyik kémlelőnyíláshoz, majd így szólt: „Talán vetnél egy pillantást rá, milyen a világűr valójában.”
Adamski hamarosan elfeledte csalódottságát, ahogy kinézett. Lenyűgözte a tökéletesen fekete világűr nyújtotta háttér. Mégis, valamiféle jelenségnek volt tanúja, mintha milliárd és milliárd szentjánosbogár felhőjében repültek volna, bármerre is nézett, mindenhol látta őket körülöttük, amint szerte röpködtek, mint ahogy a szentjánosbogarak teszik. Ezek azonban mindenféle színben pompáztak, csodálatos égi tűzijátékot produkálva, szépsége már-már félelmetes volt.
Adamski felkiáltott a látvány nagyszerűsége láttán, mire Firkon javasolta neki, vessen egy pillantást a távoli Földre, nézze meg, hogyan fest a bolygó ekkora távolságból.
Megtette. Legnagyobb meglepetéséra bolygónk ragyogó fehér fényt árasztott, nagyon hasonlatosan a Hold fényéhez, annyi különbséggel, hogy fénye nem volt annyira tiszta, mint a holdfény egy tiszta földi éjszakán. A Földet körülvevő fénykoszorú ködös volt, mérete elérte a Napét, amikor a kora reggeli órákban a horizont felett megpillantjuk felkeltének idején. Nem látott semmiféle felismerhető jellegzetességet a bolygónkon, úgy tűnt, mint egy közönséges fénygömb, ahogy függött alattuk. Innen fentről senki még csak nem is gondolhatta, hogy milliárdnyi életformát hordoz.
A 80.000 kilométeres magasságban a pilóták bekapcsolták a robotvezérlést. Ilmuth is csatlakozott hozzájuk, és magyarázni kezdte: „Minden pilótának van egy robotja. Ezek, egyedül dolgozva vagy közösen, teljes egészében képesek kormányozni a hajót, egyben mindenfajta lehetséges közeledő veszélyre is figyelmeztetni.”
A férfi pilóta posztján maradt, Ilmuth pedig megjegyezte, magyarázattal szolgálva: „Egy pilótának minden egyes irányítóteremben mindig szolgálatban kell lenni.”
Azután megkérdezte Adamskit, szeretne-e egy közelebbi pillantást vetni a pilóta berendezéseire.
Mindkét pilótaülés oldalán a földön volt egy kis berendezés, ami valamiféle csőkészletnek tűnt, és elég magasan helyezkedett el ahhoz, hogy a pilóta beleláthasson. „Ez – magyarázta Ilmuth – kapcsolódik a teleszkóphoz, amit bizonyára észrevettél a nagy irányító- vagy grafikon-teremben, ahol először mentél keresztül az űrhajón.”
Ebben a pillanatban azonban a teleszkóp nem működött, ezt Adamski úgy értelmezte, hogy csak akkor használják ténylegesen, ha a hajó bolygóközi repülést hajt végre, vagy esetleg lebeg valahol és megfigyelési és tanulmányozási célokból.
Az egész padló a teremnek ezen a részén csodálatos, üvegszerű anyagból épült fel, pontosan olyanból, mint a Kutató csészealj padlója. A hajó állásszöge ebben a pillanatban olyan volt, hogy le kellett térdelnie Adamskinak, ha ki akart látni rajta.
Adamskit teljesen átjárta a világűr és jelenségeinek hatása, amint kimeresztette a szemeit és megpróbált mindent meglátni, ami csak odakint zajlik. Eltekintve a szentjánosbogár effektustól, számos nagy és fényes objektumot látott elhúzni az űrben. A nagyobb testek, miként azt legjobb tudása szerint igyekszik visszaadni, nem lángoltak, csupán ragyogtak. Egyikük, szemmel láthatóan három színben – vörösben, bíborban és kékben. Meg is kérdezte, hogy talán egy másik űrhajót lát-e.
„Nem” – mondta Ilmuth mosolyogva, de semmiféle bővebb magyarázatot nem adott.
Azután azt is észrevette, hogy különböző méretű sötét objektumok is elhaladnak, sötétebbek, mint maga a világűr. Ezek közül az elhaladó objektumok közül egy sem tűnt úgy, hogy érintenék az űrhajót. Olykor a sötét objektumok egy része is kivilágosodott. Ezek, mint ahogy elmondták, közönséges meteorok voltak, a Földről pedig csak akkor láthatóak, ha darabokra törve felizzanak a légkörben.
Adamski megkérdezte, mi védi őket meg attól, hogy eltalálják a hajót, hiszen némelyikük egyértelműen feléjük tart.
„A hajó saját maga – magyarázta Firkon -, a természet erejét felhasználva – ’az elektromágnesességet’. Úgy gondolom, ti ismeritek – és folyamatosan használjátok, széleskörűen alkalmazzátok is. Az elektromágneses erőterek egy része áthatol az űrhajó borításán, ki a világűrbe, egy bizonyos távolságig, olykor ez a távolság kicsi, habár időnként tucatnyi kilométerre is kiterjeszthető. Pajzsként viselkedik a részecskékkel, illetve az ’űrtörmelékkel’ szemben, ahogy a Földön nevezik, utalva azokra a dolgokra, melyek a folyamatos sugárzást okozták az űrhajó környékén.”
Továbbfolytatta a magyarázatot, elmondta, valamennyi test az űrben igazából negatív a világűrhöz képest, és lényegében elektromágneses erők tengerében mozog. Ezért egy negatív jellegű sugárzás minden negatív testet képes eltéríteni, és egyben megvédi a hajót a becsapódások által keltett felmelegedéstől.
Adamski órákig figyelte volna a csodálatos látványt, azonban csak rövid ideig tehette, a pilóta ugyanis hamarosan visszatért a helyére és az űrhajót úja lefelé irányította, a már ismert 13 kilométeres magasságba. Amint elérték, az űrhajó ismét lebegni kezdett.
Semmiféle ugrás vagy rázkódás nem volt érezhető az űrhajó mozgásában. Az űreszköz annyira lágyan siklott, szinte alig lehetett észrevenni. Csak egészen halk hangot lehetett hallani, mintha egy elektromos ventilátor működne.
Semmiféle speciális sisakot nem viseltek ilyenkor, a légzés és az egyensúlyérzékelés biztosítására, azonban Adamski minden egyes manővert pontosan megtapasztalt.
Megragadta az a tény, hogy valamennyi szerkezetet és berendezést, amit addig látott a hajón, látszólag gombok megnyomásával irányították. Bármerre is nézett, a leghalványabb jele sem volt annak, hogy bármiféle pusztító eszköz lenne a hajón. Ám ahogy elnézte a természet erejének felhasználását a hajó körül, ellenőrzés alatt tartva azt az űrhajóról, erős érzés tudatosult benne, miszerint ez az erő igen hatékonyan képes az önvédelemre is, ha erre bármikor szükség lenne.
Firkon megfelelt erre a gondolatra, mondván: „Igen, így igaz. Habár ennek szüksége még soha sem merült fel. ha mégis így alakulna és akár a mi életünk, akár a testvéreink élete forogna veszélyben – akár csak a Föld ellenséges hatalmai részéről, hagynánk elpusztulni a saját hajónkat, mintsem lemészárolnánk egy társ-teremtményt.”
Az egyszerűen hangzó kijelentés mélyen megfogta Adamskit. Nem tehetett róla, de rendkívül sajnálta földi társai ettől gyökeresen eltérő álláspontját, a megosztott emberiséget, a nemzeteket, melyek legfontosabb törekvése minél pusztítóbb fegyverek előállítása, mely halált, nyomorúságot és betegséget hoz mindenkire, egyre növekvő számban, millió és millió embertársra szerte a világon. Eszébe jutott a gyűlöletkeltés hitvallása „az ellenség beszivárog a fiatalemberek agyába és ezért szükséges őket felkészíteni a gyilkolásra”. Ezért tehát az ember, aki egy kicsit is megérti a teremtés lényegét, nem hordozza magában a gyilkolás természetét. Átfutott benne a gondolat a leírhatatlan gyalázatról, amikor imádkozók fordulnak az Örök Atyához, kérve Őt, áldja meg őket, hogy elárulják legbensőbb emberi örökségüket.
Ilmuth és Firkon egyaránt hallgatott amíg ezek a gondolatot végigfutottak Adamski agyában. Habár számos alkalommal felhívta már ezekre a dolgokra a figyelmet korábban, soha nem fogta fel a dolgot ekkora mélységben, és pontosan tudta, az érzés mindent elsöprő ereje most már élete végéig vele marad.
Ebben a pillanatban Firkon felhívta Adamski figyelmét egy berendezésre, ami alig volt nagyobb egy táskarádiónál. Kicsiny képernyőnek is helyet adott. „Ezzel – magyarázta -, képet kaphatunk és rögzíthetünk bármit, ami a Földön történik, illetve azon az égitesten, ami mellett éppen elhaladunk. Nemcsak a kimondott szavakat hallhatjuk meg, de képet is kaphatunk erre a képernyőre. Belső mechanizmus bontja le a hangrezgéseket, és folyamatosan fordítja a saját nyelvünkre. Eközben minden rögzítésre is kerül, hasonlatosan a ti magnetofonjaitokhoz.”
Hogy a dolog még egyértelműbb legyen, elmagyarázta, minden szó különböző, egy adott tartományon átfutó rezgésekből épül fel, hasonlatosan a zenei oktávokhoz, melyeken valamennyi zenemű lejátszható, ha ismerjük a kottát. Ezt a törvényt felismerve, az ember könnyen megtanulhat egy számára azidáig teljesen ismeretlen nyelvet, igen rövid idő alatt. Amikor idegen rezgések jelennek meg, akkor ezeket átalakítják képes formátummá, megmutatva, mit is jelentenek pontosan az idegen szavak, illetve rezgések. Szükségtelen mondani, a magnószalag, amit mutattak neki, különbözött mindentől, amit Adamski valaha is láthatott a Földön.
Mindez úgy hallatszott a számára, mint egy mozaikjáték, nyilvánvaló meglepetése lerítt az arcáról. Ilmuth őszintén nevetett és megkérdezte: „Meglepő lenne számodra, ha megtudnád a Földön évszázadokkal ezelőtt élt népek teljes mértékben ismerték és használták a hangok és rezgések egyetemes törvényeit?”
Adamski határozottan megerősítette, már régóta gyanakodott minderre.
„Habár ezek az ismeretek tökéletesen elvesztek a mai civilizációtok számára, folytatta Ilmuth -, néhány ember, itt is és ott is, halvány sejtéseket megfogalmazott már e koncepcióval kapcsolatban. Más bolygókon ezeket a törvényeket alaptudásként tanítják az oktatási rendszerek keretében. Ilyen alapok felhasználásával a diákok igen gyorsan képesek valamennyi területen ismereteket és tapasztalatokat szerezni.”
Ekkor Firkon megszólalt: „Most vissza kell térnünk a fogadóterembe”, s miközben Adamski hátralépett, hogy Ilmuthot maga elé engedhesse, megkérdezte, vajon miért nem érzett szinte semmiféle mozgást a hatalmas űrhajó belsejében, amikor az felemelkedett a 13 kilométeres magasságról 80.000 km-re.
„Nagyon egyszerű. A hajót úgy építették meg, hogy gondoskodjon erről. – válaszolta Firkon és hozzátette – a tengeralattjáróitoknál is hasonlóképpen működik.”
Adamski ismét elcsodálkozott, ezek az emberek milyen sokat tudnak az emberiségről, valamint annak fejlődéséről a Földön.
„A tengeralattjáróitok – folyatta -, a víz felszíne alatt mozognak, nagy mélységekben, mindeközben a legénység viszonylag keveset érez meg a készülékeik által regisztrált mozgásból. Az emberek igen kényelmesen érzik magukat tehát a fedélzeten, ahogy a hajóitokat is nagy előrelátással tervezitek. Valójában nincs túl sok különbség egy hajó között, mely lemegy a víz alá és a távoli világűrben utazó hajó között, melyet természetes erőforrások hajtanak meg, miközben a tieitek mesterséges energiaforrásokra szorulnak.
Adamski számára az említett különbség igen jelentősnek tűnt, de nem mondta ezt ki, Firkon tehát folytatta: „Amikor megtanuljátok az Univerzumban mindenütt jelen lévő természetes erőforrások használatát, akkor majd képesek lesztek olyan tengeralattjárókat is építeni, melyek, amint a mieink is, képesek kiemelkedni az óceán felszíne fölé, és folytatni az útjukat felfelé a magas légkörbe, majd ki az űrbe.”
Az elhangzottak Adamskit két, 1951-ben történt incidensre emlékeztették. Az első során két „rakéta” bukkant fel a kristálytiszta égből és csapódott a vízbe az Inchon öbölben, nem messze Korea nyugati partjaitól. A rakéták igen közel estek vízbe egy lehorgonyzott repülőgép-hordozótól, a Gardiner’s Baytől, nyomukban bő 30 méteres magasságba felcsapó vízoszlopokat keltve. Később, a jelentések szerint, a „rakéták” újra megjelentek, kiszökkentek a víz alól, és felröppentek igen nagy magasságra, amíg el nem tűntek szem elől. A második incidens Skócia partjainál történt, és majdnem pontosan azonos volt az elsővel.
Firkon természetesen érzékelte Adamski gondolatait és az mondta: „Egészen pontos a megfogalmazásod, amikor az általad készített fényképeket megnevezve, erre a hajóra, mint ’tengeralattjáró típusra’ hivatkozol.”
Ekkorra már vissza is értek a nagy fogadóterembe, ahol Ramut hátrahagyták az idősebb férfival. Még mindig ott voltak és beszélgettek, saját anyanyelvükön. Ahogy Adamskiék beléptek, ők felemelkedtek, egy kis asztal felé indultak, körülötte számos szék állt, és jelezték, csatlakozzanak hozzájuk.
Ezek a székek inkább hasonlítottak a nappaliban vagy a különböző hivatalokban elhelyezett székekhez, ám azoknál messze kényelmesebbek voltak. Ahogy helyet foglaltak, Kalma és Orthon is csatlakozott a társasághoz.
Az asztalon kristálypoharak voltak, megtöltve átlátszó itallal, amit Adamski igencsak frissítőnek talált. Az íze kellemesen édes volt, valami meghatározhatatlan csípősség mellett. Sűrűsége elég nagy volt, olyasféle, ami könnyen lecsúszik. Megmondták ugyan a gyümölcs nevét, amelyből készült, ám a Földön semmiféle hasonló nem révén nincs az ízéhez fogható.
Az eltelt egész idő, a Földről való indulástól idáig, valószínűleg nem volt több egy óránál. Azonban ebben a parányi időszeletben Adamski egész élete és felfogása a világról jelentősen kitágult, egész másként viszonyult innentől kezdve a Világegyetemhez, több tapasztalatot szerzett vele kapcsolatban, mint elmúlt 61 életéve során.
Ahogy leültek az asztal köré, minden szem az idősebb űrutas felé fordult, ahogy elkezdett beszélni. Habár csak később magyarázták el neki, hogy alakja megtalálható minden bolygón, lehetetlen volt nem észrevenni, hogy Adamski ezúttal egy magasan fejlett lény társaságában van, a jelenlevők magatartásából pedig egyértelműen következett, miként Adamskiéból is, mélységes alázatot tanúsítanak iránta. Adamski megtudta, életkora, jelenlegi testében legalábbis, igen közel van az ezer esztendőhöz.
A következő, bő egy óra, amíg beszélt hozzájuk, nem tűnt egy percnek sem. Teljes figyelemmel hallgatták, egyszer sem szakították félbe a nagy bölcsesség emberét.
Találkozás egy mesterrel
„Gyermekem – kezdte a nagy tanító – idehoztak téged és megmutatták neked, miként néz ki a kis űrhajó és a nagy szállító belseje. Mindkettőn kis távolságot utaztál be, azonban bőven elegendőt ahhoz, hogy hatalmas mennyiségű információt szerezz, amit aztán tovább adsz majd embertársaidnak a Földön. Megnézhetted milyen a távoli világűr, hogy folyamatosan aktív, megtöltik mozgó részecskék, mindenféle fajta, melyek aztán megjelennek. Nincs sem kezdet, sem vég.”
„A végtelen világűrben megszámlálhatatlan mennyiségű test van, ezeket a Földön bolygóknak hívjátok. Méretük sokféle, mindenféle, azonban nagyon hasonlítanak a te saját világodra és a mi saját világunkra, a legtöbbjüket olyan emberek lakják és kormányozzák, mint te vagy mi. Míg néhányan éppen most érték el azt a pontot, ahol képesek támogatni olyan formákat mint mi, mások még nem jutottak el fejlődésük eme szakaszára.”
„Bizonyára megérted, a világok nem mások, mint formák, és végig kell járniuk a hosszú fejlődési periódust, melyet minden forma megtapasztal, a legkisebbtől a legnagyobbig.”
„Minden egyes bolygó számos más bolygóval együtt mozog központi napja körül, tökéletes időzítésben, egységet formálnak, amit ti ’rendszernek’ neveztek. Minden esetben, legalábbis az eddigi utazásaink alapján ezt tanultuk meg, tizenkét bolygó van egy rendszerben. Efelett tizenkét rendszer alkot egységet egy központi mag körül, hasonlatosan a Napunkhoz. Ezt az alakzatot egyes tudósaitok ’univerzum-szigetnek’ nevezik. Van okunk azt hinni, hogy tizenkét ilyen sziget egyesül az Atya házának hatalmas, sok-sok palotájában… és így tovább, vég nélkül.”
„A mi bolygónkon és más bolygókon a mi rendszerünkben, az életforma, amit ’embernek’ hívsz intellektuálisan és szociálisan igen fejlett lénnyé vált különböző fejlődési szinteken áthaladva eljutván egy pontig, mely a te földi embertársaid számára elképzelhetetlen. Ez a fejlődés mindössze azáltal teljesedett ki, hogy a Természet törvényeihez ragaszkodtak. A mi világunkon ez úgy ismert, mint az időben és térben mindent irányító, Mindenek felett álló intelligencia törvényei követésében való növekedés.”
„Mint láthatod, olyan könnyen utazunk a térben, mint ahogy te átmész a szobán. Az űrben utazni nem bonyolult azok számára akik mesterei a törvényeknek, melyek révén minden test él és mozog – legyenek akár bolygók, vagy emberek. Ha valaki ezeket megérti, akkor megérti azt is, hogy nincs távolság két test között az űrben, vagy két világ között, semmiféle távolság nem létezik amit távolságnak érzékelsz a te világodban.”
„Emlékezz, valaha, a távolság két test között, amit ’kontinensnek’ neveztek a Földön, igen jelentősnek tűnt, és igen csak hosszú időbe telt egyikről eljutni a másikra. Mostanra a repülőgépeitek ennek a távolságnak a megtételét töredékére csökkentették időben, habár maga a térbeli távolság ugyanakkora maradt. Pontosan ugyanígy fog történni, ahogy ismereteitek és tudásotok gyarapszik a végtelen világűrben működő törvények terén.”
„Másik álláspont, amivel kapcsolatban bizonyára van elképzelésed, eszerint az emberi test pontosan ugyanolyan kényelmesen érzi magát az egyik bolygón, mint a másikon. Habár vannak bizonyos légkörbeli eltérések, a bolygó méretétől és életkorától függően, ezek kissé hangsúlyosabbak, mint azok, melyeket a Földön megtapasztaltál a tengerszint és a több kilométeres hegyek között. Egyes emberekre jobban hatnak az ilyen különbségek mint másokra, idővel azonban mindenki képes megszokni őket.”
Felidézve a népszerű elképzelést az esetlen űrsisakról, a csövekről és különböző szerkezetekről, melyeket a képregényekből lehet ismerni, a komoly szakértők által támogatott elképzelésekig, azon tűnődött Adamski, vajon nem a mi világunk-e a fejlődés legalacsonyabb fokán lévő a széles Világegyetemben.
"Olvasván gondolataiban és folytatván megszakítás nélkül, a nagy tanító így szólt: „Nem, kedves fiam, a te világod nem a legalacsonyabb fejlettségű szintű a Világegyetemben. A tietek a legkevésbé fejlett a mi rendszerünkben, de messze fejlettebb, mint néhány azon kívül eső világ, melynek lakosai még nem érték el a ti fejlettségi szinteteket, sem társadalmilag, sem tudományosan. Ezenkívül vannak olyan világok is, ahol a tudományos fejlődés rendkívüli távlatokat ért el, miközben az egyéni és a közösségi megértés szintje magmaradt alacsonyan, annak ellenére, hogy a világűrt is meghódították.”
„A te rendszeredben, a különböző bolygók lakosai, a földiek kivételével, szabadon utaznak az űrben, néhányuk csak rövid távolságokra, míg mások nagy távolságokra is képesek eljutni, messze a miénken túli rendszereken.”
„A ti megértési képességetek az élettel és a Világegyetemmel kapcsolatban erősen korlátozott. Ennek köszönhetően számos hamis koncepciótok van más világokkal és a Világegyetem felépítésével kapcsolatban; és milyen keveset tudtok magatokról! De az is igaz, hogy egyre növekvő vágy él igen sokakban a Földön, akik tiszta szívből szeretnének a megértés magasabb fokára jutni. Mi, akik már végigjártuk a ti utatokat, hajlandók vagyunk nektek segíteni és átadni nektek ismereteinket, mindenkinek, aki hajlandó elfogadni azt.”
„Az első tény, amivel tisztában kell lennie embertársaidnak, hogy más világok lakói nem különböznek alapvetően a földi emberektől. Az élet célja más világokon alapjában ugyanaz, mint a tiéteken. Az emberiségben él a sóvárgás, talán mélyen eltemetve, a magasabbra jutásra. Az iskolarendszeretek érzékeny a Világegyetem életfolyamatainak megértése iránt. Az iskoláitokban újabb és újabb képesítéseket lehet szerezni, iskoláról-iskolára egyre magasabb szinten a még képzettebb szintek felé. Ugyanígy, az ember bolygóról bolygóra jár, és rendszerről rendszerre, még magasabb megértési szintre, a Világegyetem fejlődése és szolgálata érdekében.”
Ahogy ekképpen illusztrálta, Adamski megértette őt mire gondol, azt, hogy földi emberek, ha készen állnak, eljuthatnak magasabban fejlett bolygókra. Eltűnődött, egy napon, miközben még mindig a Földön élünk, megérthetjük a világűrt uraló törvényeket, akkor képesek leszünk meglátogatni ezeket a világokat ugyanúgy, ahogy most ők képesek.
A mester nem adott konkrét választ a mentális kérdésre, és folytatta: „Ti itt a Földön meg vagytok kötve, amit úgy hívtok ’idő’. Azonban az idővel kapcsolatos becsléseitek ellenére, amikor majd eljuttok az űrutazásig, döbbenettel fogjátok megtapasztalni, milyen könnyedén lehet eljutni más bolygókra.”
„E kaland megismerése érdekében új világokra kell bukkannotok. Meg kell alkotnotok járműveiteket – a miénket csészealjaknak hívjátok -, a repüléshez, meg kell találnotok a terminológiákat, ami a saját bolygótokat is működteti. Mi azonban nem ’repülünk’ ahogy ti gondoljátok. Mechanikai eljárások segítségével hatálytalanítjuk a légkört. Ti ’gravitációs kiterjesztésnek’ nevezitek ezt. Ennek köszönhetően nem gátol bennünket a légkör interferenciája vagy súrlódása. Ennek tudható be, hogy űrhajóink képesek igen nagy szögben irányt váltani utazás közben és olyan sebességgel közlekedni, ami teljes egészében misztikusnak tűnik repülési szakembereiteknek és tudósaitoknak.”
„Sokat mesélhetnénk a gravitáció irányításáról, ismereteket bármelyik bolygó biztonságos megközelítéséről és hátra hagyásáról. Boldogan átadnánk neked ezeket az ismereteket, melyek minket olyan jól szolgálnak, de addig nem tehetjük, amíg meg nem tanultok békében és testvériességben élni egymással, amíg nem adtok minden egyes embertársatoknak egyenlő jólétet, miként az megtörténik a mi világainkon. Ha átadnánk ezt az ismeretet akár neked, vagy akármelyik földlakónak, akkor ez nyilvánosságra kerülne, néhányan közületek sietősen űrhajókat építenének űrutazásokhoz, teleraknák a fedélzetet fegyverekkel, és elindulnának egyfajta vadászatra, megpróbálni leigázni más világokat, átvenni felettük az uralmat.”
„Tudod, vannak bizonyos csoportok a te világodon, akik kinyilvánították szándékukat, jogot formálnak és birtokolni szeretnék a Holdat, katonai bázisok létesítése végett. Számos földi tudós reméli, hogy a nem túl távoli jövőben képesek lesznek bolygóközi utazásokra alkalmas űrhajókat építeni. Teljes mértékben biztos, ez megfog történni. A földi emberek számára azonban nem megengedett, hogy nagy számban megtegyék ezt, maradniuk kell a bolygójukon, amíg meg nem tanulják tisztelni a mindent átfogó életet, és más emberek életét más világokon, sokkal jobban, mint saját önző életüket, miként az a Földön látható manapság. Aztán ott van még az is, hogy nagyon sokat kell még tanulnotok a távoli világűrről, magáról a mozgásban lévő térről, amiben utazni fogtok.”
Adamski felidézte magában a hasonlatosságot a világűr és a hatalmas óceánok között, azok is folyamatos mozgásban vannak. úgy gondolta, miként az óceánjárók az óceánok hullámain utaznak, ugyanúgy tesznek majd a bolygóközi űrhajók, az űr áramlatainak hullámain.
„Igen – mondta a mester -, nagyon hasonlatos ahhoz, ahogy pedig a tudósaitok dolgoznak az alapelveken, még több azonosságot fognak majd megérteni. A Természet fel fogja fedni a titkait azok előtt, akik nyitott szívvel kutatják azokat.
„Ahogy elmondták neked, azért utazunk a világűrben, hogy tanuljunk. Hajóink belsejében nagyon sok berendezés van, ezek közül láthattál is már néhányat, és persze nagyon sok van, melyet még nem. Habár a Földön a szerkezetünket csészealjként kategorizáltátok be, nagyon sokfajta van még ezen kívül, méretben és attól függően, milyen célra készült. A legnagyobbak soha sem ereszkednek le a légkörötök szintjére. Valójában soha nem jönnek közelebb a Földhöz jó pár millió kilométernél. Nem kockáztatjuk az ezeken a gigantikus hajókon utazók ezreinek életét, ha netán bármi is történne, ami miatt kényszerleszállást kellene végrehajtani a Földön, amíg embertársaid nem jutnak el az értelem egy magasabb szintjére, a mi társaink lennének veszélyben.”
„Fiam, a legfőbb célunk, hogy eljöjjünk hozzátok és figyelmeztessünk benneteket a Földre leselkedő, egyre növekvő veszélyre.”
„Többet ismervén ezekről a dolgokról, mint bárki más a Földön, megértheted, kötelességünknek érezzük, hogy felvilágosítsunk benneteket, amiként csak tudunk. Embertársaid talán elfogadják az általad közvetített ismereteket, reméljük így lesz, vagy süketként viselkedhetnek és pusztulásba vihetik önmagukat. A választás a Föld lakosaié. Mi nem diktálhatunk.”
„Az első találkozásod alkalmával az itt lévő űrtestvérrel ő jelezte, a bombák robbantgatása a Földön felkeltette érdeklődésünket. Hát ezért. Habár a kísérleti robbantások ereje és sugárzása nem terjedt a Föld hatásszféráján túlra, ezek a sugárzások veszélyeztetik az emberiség életét a Földön. A bomlástermékek felszaporodása a légkörben, egy idő után, halálos részecskékkel töltik meg azt, ekkor fogják majd megérteni tudósaitok és katonai vezetőitek, mint jelent a ’bomba’ fogalma.”
„A bombákból kiszabaduló sugárzás mára már igen magas szintet ért el, mivel fényesebbek, mint a saját légkörötök, és nehezebb, mint maga a világűr. Ha esetleg az emberiség szabadon bocsátja ezt ez energiát, egyik ország a másik ellen, a maga teljes kapacitásában, a Föld lakosságának nagy része megsemmisülhet, a talaj sterilizálódhat, a vizeitek megmérgeződhetnek, és alkalmatlanná válhatnak az életre sok-sok éven át. Lehetséges, hogy a bolygótok teste önmaga bizonyos mértékig csonkul, ami viszont már az egész Galaxisunk egyensúlyát is megváltoztathatja.”
„Ezek lennének a közvetlen hatások a te világodra. A mi számunkra viszont bonyolulttá és veszélyessé válna hosszú időn át idelátogatni, hiszen a robbantások sorozata következtében felszabadult energia mélyen behatolna a légkörötökbe, egészen a külső világűr térségéig.”
Adamski azon tűnődött, milyen mértékű lenne az a szint, amikor a háborúskodás miatt úgy éreznék, hogy jogukban áll minket megállítani.
A mester megválaszolta a mentális kérdést a következőképpen: „Mint tudod, az energiák irányítása és felhasználása terén ismereteink messze előtte járnak mint bármelyik földlakóé, s mivel megtanultuk használatukat, ha akarnánk, megtehetnénk, hogy lenullázzuk erőiteket a mi jóval nagyobb erőink révén. Azonban ne felejtsd el, amit mondtak neked. Nem öljük meg embertársainkat, még önvédelem céljából sem. Folyamatosan próbálkozunk és eztán is ezt fogjuk tenni, hogy megakadályozzuk a földi emberek között egy ilyen háború kitörését, elvisszük számukra az ismereteket arról, mit kellene tenniük. Senkinek sem lehet a háború célja, csak a tudatlanoknak.”
Felfénylett az arca, és úgy tűnt, a szemeivel mintha egy szépséges belső látomást figyelne, amint lágyan folytatta: „Egyetlen ember sincs aki soha sem álmodott volna az úgynevezett Utópiáról, a majdnem tökéletes világról. Nincs olyan dolog, amit az ember valaha is megálmodott, hogy valahol ne lenne valóságos. És ezért, semmi sem elérhetetlen. A számotokra, itt a Földön, ugyancsak elérhető. A mi számunkra a Galaxis többi bolygóján, mára már valóság. Vannak a Földön, akik felkiáltottak: ’Milyen unalmas lehet a tökéletesség!’. Ez nem igaz fiam, merthogy a tökéletességnek szintjei vannak, mint ahogy minden dolognak különböző szintjei vannak. a mi világainkban boldogok vagyunk, de nem stagnálunk. Amikor valaki eléri egy hegy tetejét, és körülnéz, más hegyeket lát meg, a továbblépés tehát adott. A völgyön kell először átjutni, hogy a következő hegyet meg lehessen mászni.”
„Megértve az egyetemes törvényeket, a felemelkedését és a lesüllyedését egyaránt. Miként nálunk van most, hasonlóképpen lehetne a Földön is. Felemelve tudásszinteteket, a megértés ugyanolyan szintjére juthatnátok el, mint mi, így az erőszakos cselekedetek testvéreitek ellen teljességgel lehetetlenné válnának. Tudnotok kell, ugyanaz a meggyőződés öröklődik át minden egyes lénybe, ami miatt úgy érzi, isteni rendeltetése, hogy irányítsa saját életét és formálja saját sorsát, még akkor is, ha mindez megpróbáltatásokon és hibákon át vezet; ezt a felfogást alkalmazva bármilyen csoportra, nemzetre, vagy akár az egész emberi fajra.”
„Amilyen sok lefelé vezető út van, mely eltérít a haladástól, ugyanolyan sok van amely felfelé vezet. Az egyik ember választhatja ezt, a másik egy másikat, ez nem kell, hogy megossza őket, mint testvéreket. Valójában az egyes ember sokat tanulhat a másiktól, ha akar. A mérhetetlen és végtelen teremtés eredményeként nincs olyan út, ami az egyetlen út lenne.”
„A Földön számos alkalommal hallottuk a kifejezést: ’út a boldogsághoz’. Jó mondás, a haladás - boldogság, és a felfelé vezető út mentén fekszik a kezdetektől fogva. A boldogság az embertestvéreket elfogadásra tanítja egymással szemben, a másik ember erőfeszítésivel szemben, még akkor is, ha természetük különböző.”
„Nincs semmi baj a Földdel, sem a lakosaival, kivéve a tudatlanságot, mivel nem akarják megérteni, hogy az univerzális élet Legfőbb Létezőjének fiatal gyermekei. Elmondták neked, a mi világainkon a Teremtő törvényei szerint élünk, miközben ti a földön minderről csak beszéltek. Ha úgy élnétek, ahogy érzitek és tudjátok, hogy élnetek kellene, akkor a földi emberek nem indulnának hadba és nem mészárolnák le egymást. Saját magukban dolgoznának, saját csoportjaikban, saját nemzeteikben, hogy elérjék a jót és a boldogságot, a világnak abban a részében, ahol vannak, ahol születtek, amit ezért csak úgy hívnak ’otthon’.”
„Úgy gondolom, a földi embereknek ámulattal kellene figyelniük, milyen gyorsan bekövetkezhetnek változások a bolygón. Most hogy rendelkeztek a világ minden részébe eljutó hírforrásokkal, a szeretet és a kölcsönös elfogadás üzenetét kellene sugározni, a gyanakváskeltés és a cenzúra helyett, hiszen érző szívekre találna. A Föld lakosságának nagy része viszályban él és keserű megpróbáltatásokban. Tudjuk azt, korábban soha nem látott mértékben, az emberek éheznek a tudásra, miként élhetnének könnyebben. Tudjuk, félelem és zavar uralja tudatukat, mert érzik és elszenvedik két hatalmas háború következményeit, melyek csak megerősítették egymásra utaltságukat.”
„Így hát befogadó tudattal és szívvel mindehhez még nincs túl késő. Az idő azonban sürget fiam! Menj hát a Végtelen Atya áldásával küldetésedre, és add a hangod azoknak akik szintén a remény üzenetét hordozzák.”
Forrás: spiritufo.ditro.hu
George Adamski
Az űrhajók belsejében
( 3. rész )
Adamski első útja a világűrbe A társalgás ezen részén egy Adamskihoz hasonló korú férfi lépett a szobába a bal sarokban megnyíló ajtóból, barátságosan mosolyogva. A kinyíló bejáraton át feltűnt egy létra, mely érzés szerint a magasabb fedélzetre vezetett. Mielőtt felbukkant, semmiféle ajtó nem látszott a fal azon részén.
Amint belépett, a két nő kimentette magát és az irányítóterembe vezető ajtón át távozott. Röviddel később Ilmuth, a marsi, visszatért. Ezúttal a férfiakéhoz igen hasonlatos stílusú pilótaöltözékre cserélte csodálatos ruháját. Színe világos olajbarna volt, a derékrésze fölött és alatt sötétebb barna sávokkal. Megkérte Adamskit, aki igencsak felvillanyozódott ezek hallatán, hogy lenne-e kedve csatlakozni hozzá és felkeresni a pilóták részlegét.
Firkon is társult hozzájuk, s amint hárman megmászták a következő fedélzetre vezető létrát, Adamski észrevette, Orthon az irányítóterem felé távozik, ahol először keresztüljöttek, az anyahajóra való leszállásukat követően. Az idősebb férfi és Ramu, a szaturnuszi a fogadóteremben maradtak.
Amint végigsétáltak a magasabb fedélzet folyosóján, Firkon megszólalt: „Minden egyes anyahajó számos pilótát szállít, akik négy váltásban dolgoznak, két férfi és két nő. Kalma és Ilmuth ezen a vénuszi hajón pilóták.”
A folyosó, mint a hajó bármely része amit Adamski csak láthatott, kellemes, észrevehetetlen fényforrásokból táplálkozó fényben fürdött; a nagy hajó elejére, felfelé emelkedően egy kis terembe vezetett.
Amint beléptek, egy fiatal férfi, aki valamiféle grafikonok fölé hajolt, felnézett, bólintott és mosolygott; ám semmiféle utasítás sem hangzott el. Adamski úgy gondolta, talán Ilmuth pilótatársa lehet.
„Ez megfelelő pillanatnak tűnik – kezdte Firkon -, hogy még többet elmondjunk erről a szállító hajóról. Tizenkét Kutató hajót hordoz, abból a fajtából, amivel mi is megérkeztünk. A belső tere nem olyan tekintélyes, mint amekkora külső méretéből sejthető lenne, mindez a fedélzetekre szerelt nagymennyiségű mechanikus berendezés helyigénye miatt van így.”
„Ez a bizonyos hajó – tette hozzá Ilmuth – négy fedélzettel vagy szekcióval rendelkezik. Valamelyik hajó többel, van amelyik kevesebbel, méretüktől függően, illetve attól, milyen célból építették.”
Ahogy Adamski szemrevételezte a számos különleges berendezést a teremben, elfogta a kíváncsiság, miféle „mechanikus berendezések” lehetnek a fedélzeteken. Firkon megszólalt: „El fogom magyarázni, amilyen részletesen csak lehet, a rendelkezésre álló néhány percben. A hajó azon része, ahol először beléptünk, teljes egészében Kutató űrhajók raktározására szolgál, kivéve egy nagy gépműhelyt, ahol bármiféle szükséges javítás kivitelezhető. A nagy szakértelemmel és figyelemmel lefolytatott gyártási eljárás ellenére eltörhetnek egyes részek és elfáradhatnak bizonyos elemek. Igen nagyok az elvárások a világűrben utazó szerkezetekkel szemben.”
„A nyomás-szabályozó rendszer, mely kellemes körülményeket biztosít szerte a hajón, a fedélzetekre van beépítve; erről még nagyon sokat mesélhetnék, ha több időnk lenne, mint amennyi van most. A bejáratok a különböző fedélzetekre vezetnek, azért, hogy a hajó bármelyik része könnyen elérhető legyen. Minden hajó számos műszerészt szállít, akik váltott műszakban dolgoznak, folyamatosan készenlétben vannak, hogy megvizsgálják és ellenőrizzék valamennyi alkatrészt.”
„Ezért igencsak ritkaságnak számít, ha valamilyen hiba felfedezetlen marad, ami miatt komoly baj lépne fel.”
Ebből a szobából ki lehetett látni, felfelé és lefelé egyaránt, amerre az ember csak a fejét fordította. Ahogy Firkon befejezte a magyarázatot, a fiatal férfi kinyúlt kezével és megérintett egy gombot. Abban a pillanatban további ablakok - hasonlatosak a kémlelőnyílásokhoz -, tűntek fel, ott, ahol korábban szilárd fal látszott. Ezután mindkét pilóta elfoglalta alacsonynak mondható ülőhelyét a terem ellentétes oldalin. Enyhe remegés érződött, mire a hajó láthatóan feljebb emelte az orrát.
Adamski szíve majd kiugrott, azon kezdett el tűnődni, vajon azt tervezik-e hogy elviszik szülőbolygójukra. A remény rövid életű volt. a remegés csak egy pillanatig tartott, aztán a hajó megállt és ismét lebegni kezdett. Ilmuth rámosolyodott Adamskira és megszólalt: „Jelenleg nagyjából 80.000 kilométerre vagyunk a Földtől.”
Firkon Adamski felé tett egy lépést, így jelezve, hogy menjen oda az egyik kémlelőnyíláshoz, majd így szólt: „Talán vetnél egy pillantást rá, milyen a világűr valójában.”
Adamski hamarosan elfeledte csalódottságát, ahogy kinézett. Lenyűgözte a tökéletesen fekete világűr nyújtotta háttér. Mégis, valamiféle jelenségnek volt tanúja, mintha milliárd és milliárd szentjánosbogár felhőjében repültek volna, bármerre is nézett, mindenhol látta őket körülöttük, amint szerte röpködtek, mint ahogy a szentjánosbogarak teszik. Ezek azonban mindenféle színben pompáztak, csodálatos égi tűzijátékot produkálva, szépsége már-már félelmetes volt.
Adamski felkiáltott a látvány nagyszerűsége láttán, mire Firkon javasolta neki, vessen egy pillantást a távoli Földre, nézze meg, hogyan fest a bolygó ekkora távolságból.
Megtette. Legnagyobb meglepetéséra bolygónk ragyogó fehér fényt árasztott, nagyon hasonlatosan a Hold fényéhez, annyi különbséggel, hogy fénye nem volt annyira tiszta, mint a holdfény egy tiszta földi éjszakán. A Földet körülvevő fénykoszorú ködös volt, mérete elérte a Napét, amikor a kora reggeli órákban a horizont felett megpillantjuk felkeltének idején. Nem látott semmiféle felismerhető jellegzetességet a bolygónkon, úgy tűnt, mint egy közönséges fénygömb, ahogy függött alattuk. Innen fentről senki még csak nem is gondolhatta, hogy milliárdnyi életformát hordoz.
A 80.000 kilométeres magasságban a pilóták bekapcsolták a robotvezérlést. Ilmuth is csatlakozott hozzájuk, és magyarázni kezdte: „Minden pilótának van egy robotja. Ezek, egyedül dolgozva vagy közösen, teljes egészében képesek kormányozni a hajót, egyben mindenfajta lehetséges közeledő veszélyre is figyelmeztetni.”
A férfi pilóta posztján maradt, Ilmuth pedig megjegyezte, magyarázattal szolgálva: „Egy pilótának minden egyes irányítóteremben mindig szolgálatban kell lenni.”
Azután megkérdezte Adamskit, szeretne-e egy közelebbi pillantást vetni a pilóta berendezéseire.
Mindkét pilótaülés oldalán a földön volt egy kis berendezés, ami valamiféle csőkészletnek tűnt, és elég magasan helyezkedett el ahhoz, hogy a pilóta beleláthasson. „Ez – magyarázta Ilmuth – kapcsolódik a teleszkóphoz, amit bizonyára észrevettél a nagy irányító- vagy grafikon-teremben, ahol először mentél keresztül az űrhajón.”
Ebben a pillanatban azonban a teleszkóp nem működött, ezt Adamski úgy értelmezte, hogy csak akkor használják ténylegesen, ha a hajó bolygóközi repülést hajt végre, vagy esetleg lebeg valahol és megfigyelési és tanulmányozási célokból.
Az egész padló a teremnek ezen a részén csodálatos, üvegszerű anyagból épült fel, pontosan olyanból, mint a Kutató csészealj padlója. A hajó állásszöge ebben a pillanatban olyan volt, hogy le kellett térdelnie Adamskinak, ha ki akart látni rajta.
Adamskit teljesen átjárta a világűr és jelenségeinek hatása, amint kimeresztette a szemeit és megpróbált mindent meglátni, ami csak odakint zajlik. Eltekintve a szentjánosbogár effektustól, számos nagy és fényes objektumot látott elhúzni az űrben. A nagyobb testek, miként azt legjobb tudása szerint igyekszik visszaadni, nem lángoltak, csupán ragyogtak. Egyikük, szemmel láthatóan három színben – vörösben, bíborban és kékben. Meg is kérdezte, hogy talán egy másik űrhajót lát-e.
„Nem” – mondta Ilmuth mosolyogva, de semmiféle bővebb magyarázatot nem adott.
Azután azt is észrevette, hogy különböző méretű sötét objektumok is elhaladnak, sötétebbek, mint maga a világűr. Ezek közül az elhaladó objektumok közül egy sem tűnt úgy, hogy érintenék az űrhajót. Olykor a sötét objektumok egy része is kivilágosodott. Ezek, mint ahogy elmondták, közönséges meteorok voltak, a Földről pedig csak akkor láthatóak, ha darabokra törve felizzanak a légkörben.
Adamski megkérdezte, mi védi őket meg attól, hogy eltalálják a hajót, hiszen némelyikük egyértelműen feléjük tart.
„A hajó saját maga – magyarázta Firkon -, a természet erejét felhasználva – ’az elektromágnesességet’. Úgy gondolom, ti ismeritek – és folyamatosan használjátok, széleskörűen alkalmazzátok is. Az elektromágneses erőterek egy része áthatol az űrhajó borításán, ki a világűrbe, egy bizonyos távolságig, olykor ez a távolság kicsi, habár időnként tucatnyi kilométerre is kiterjeszthető. Pajzsként viselkedik a részecskékkel, illetve az ’űrtörmelékkel’ szemben, ahogy a Földön nevezik, utalva azokra a dolgokra, melyek a folyamatos sugárzást okozták az űrhajó környékén.”
Továbbfolytatta a magyarázatot, elmondta, valamennyi test az űrben igazából negatív a világűrhöz képest, és lényegében elektromágneses erők tengerében mozog. Ezért egy negatív jellegű sugárzás minden negatív testet képes eltéríteni, és egyben megvédi a hajót a becsapódások által keltett felmelegedéstől.
Adamski órákig figyelte volna a csodálatos látványt, azonban csak rövid ideig tehette, a pilóta ugyanis hamarosan visszatért a helyére és az űrhajót úja lefelé irányította, a már ismert 13 kilométeres magasságba. Amint elérték, az űrhajó ismét lebegni kezdett.
Semmiféle ugrás vagy rázkódás nem volt érezhető az űrhajó mozgásában. Az űreszköz annyira lágyan siklott, szinte alig lehetett észrevenni. Csak egészen halk hangot lehetett hallani, mintha egy elektromos ventilátor működne.
Semmiféle speciális sisakot nem viseltek ilyenkor, a légzés és az egyensúlyérzékelés biztosítására, azonban Adamski minden egyes manővert pontosan megtapasztalt.
Megragadta az a tény, hogy valamennyi szerkezetet és berendezést, amit addig látott a hajón, látszólag gombok megnyomásával irányították. Bármerre is nézett, a leghalványabb jele sem volt annak, hogy bármiféle pusztító eszköz lenne a hajón. Ám ahogy elnézte a természet erejének felhasználását a hajó körül, ellenőrzés alatt tartva azt az űrhajóról, erős érzés tudatosult benne, miszerint ez az erő igen hatékonyan képes az önvédelemre is, ha erre bármikor szükség lenne.
Firkon megfelelt erre a gondolatra, mondván: „Igen, így igaz. Habár ennek szüksége még soha sem merült fel. ha mégis így alakulna és akár a mi életünk, akár a testvéreink élete forogna veszélyben – akár csak a Föld ellenséges hatalmai részéről, hagynánk elpusztulni a saját hajónkat, mintsem lemészárolnánk egy társ-teremtményt.”
Az egyszerűen hangzó kijelentés mélyen megfogta Adamskit. Nem tehetett róla, de rendkívül sajnálta földi társai ettől gyökeresen eltérő álláspontját, a megosztott emberiséget, a nemzeteket, melyek legfontosabb törekvése minél pusztítóbb fegyverek előállítása, mely halált, nyomorúságot és betegséget hoz mindenkire, egyre növekvő számban, millió és millió embertársra szerte a világon. Eszébe jutott a gyűlöletkeltés hitvallása „az ellenség beszivárog a fiatalemberek agyába és ezért szükséges őket felkészíteni a gyilkolásra”. Ezért tehát az ember, aki egy kicsit is megérti a teremtés lényegét, nem hordozza magában a gyilkolás természetét. Átfutott benne a gondolat a leírhatatlan gyalázatról, amikor imádkozók fordulnak az Örök Atyához, kérve Őt, áldja meg őket, hogy elárulják legbensőbb emberi örökségüket.
Ilmuth és Firkon egyaránt hallgatott amíg ezek a gondolatot végigfutottak Adamski agyában. Habár számos alkalommal felhívta már ezekre a dolgokra a figyelmet korábban, soha nem fogta fel a dolgot ekkora mélységben, és pontosan tudta, az érzés mindent elsöprő ereje most már élete végéig vele marad.
Ebben a pillanatban Firkon felhívta Adamski figyelmét egy berendezésre, ami alig volt nagyobb egy táskarádiónál. Kicsiny képernyőnek is helyet adott. „Ezzel – magyarázta -, képet kaphatunk és rögzíthetünk bármit, ami a Földön történik, illetve azon az égitesten, ami mellett éppen elhaladunk. Nemcsak a kimondott szavakat hallhatjuk meg, de képet is kaphatunk erre a képernyőre. Belső mechanizmus bontja le a hangrezgéseket, és folyamatosan fordítja a saját nyelvünkre. Eközben minden rögzítésre is kerül, hasonlatosan a ti magnetofonjaitokhoz.”
Hogy a dolog még egyértelműbb legyen, elmagyarázta, minden szó különböző, egy adott tartományon átfutó rezgésekből épül fel, hasonlatosan a zenei oktávokhoz, melyeken valamennyi zenemű lejátszható, ha ismerjük a kottát. Ezt a törvényt felismerve, az ember könnyen megtanulhat egy számára azidáig teljesen ismeretlen nyelvet, igen rövid idő alatt. Amikor idegen rezgések jelennek meg, akkor ezeket átalakítják képes formátummá, megmutatva, mit is jelentenek pontosan az idegen szavak, illetve rezgések. Szükségtelen mondani, a magnószalag, amit mutattak neki, különbözött mindentől, amit Adamski valaha is láthatott a Földön.
Mindez úgy hallatszott a számára, mint egy mozaikjáték, nyilvánvaló meglepetése lerítt az arcáról. Ilmuth őszintén nevetett és megkérdezte: „Meglepő lenne számodra, ha megtudnád a Földön évszázadokkal ezelőtt élt népek teljes mértékben ismerték és használták a hangok és rezgések egyetemes törvényeit?”
Adamski határozottan megerősítette, már régóta gyanakodott minderre.
„Habár ezek az ismeretek tökéletesen elvesztek a mai civilizációtok számára, folytatta Ilmuth -, néhány ember, itt is és ott is, halvány sejtéseket megfogalmazott már e koncepcióval kapcsolatban. Más bolygókon ezeket a törvényeket alaptudásként tanítják az oktatási rendszerek keretében. Ilyen alapok felhasználásával a diákok igen gyorsan képesek valamennyi területen ismereteket és tapasztalatokat szerezni.”
Ekkor Firkon megszólalt: „Most vissza kell térnünk a fogadóterembe”, s miközben Adamski hátralépett, hogy Ilmuthot maga elé engedhesse, megkérdezte, vajon miért nem érzett szinte semmiféle mozgást a hatalmas űrhajó belsejében, amikor az felemelkedett a 13 kilométeres magasságról 80.000 km-re.
„Nagyon egyszerű. A hajót úgy építették meg, hogy gondoskodjon erről. – válaszolta Firkon és hozzátette – a tengeralattjáróitoknál is hasonlóképpen működik.”
Adamski ismét elcsodálkozott, ezek az emberek milyen sokat tudnak az emberiségről, valamint annak fejlődéséről a Földön.
„A tengeralattjáróitok – folyatta -, a víz felszíne alatt mozognak, nagy mélységekben, mindeközben a legénység viszonylag keveset érez meg a készülékeik által regisztrált mozgásból. Az emberek igen kényelmesen érzik magukat tehát a fedélzeten, ahogy a hajóitokat is nagy előrelátással tervezitek. Valójában nincs túl sok különbség egy hajó között, mely lemegy a víz alá és a távoli világűrben utazó hajó között, melyet természetes erőforrások hajtanak meg, miközben a tieitek mesterséges energiaforrásokra szorulnak.
Adamski számára az említett különbség igen jelentősnek tűnt, de nem mondta ezt ki, Firkon tehát folytatta: „Amikor megtanuljátok az Univerzumban mindenütt jelen lévő természetes erőforrások használatát, akkor majd képesek lesztek olyan tengeralattjárókat is építeni, melyek, amint a mieink is, képesek kiemelkedni az óceán felszíne fölé, és folytatni az útjukat felfelé a magas légkörbe, majd ki az űrbe.”
Az elhangzottak Adamskit két, 1951-ben történt incidensre emlékeztették. Az első során két „rakéta” bukkant fel a kristálytiszta égből és csapódott a vízbe az Inchon öbölben, nem messze Korea nyugati partjaitól. A rakéták igen közel estek vízbe egy lehorgonyzott repülőgép-hordozótól, a Gardiner’s Baytől, nyomukban bő 30 méteres magasságba felcsapó vízoszlopokat keltve. Később, a jelentések szerint, a „rakéták” újra megjelentek, kiszökkentek a víz alól, és felröppentek igen nagy magasságra, amíg el nem tűntek szem elől. A második incidens Skócia partjainál történt, és majdnem pontosan azonos volt az elsővel.
Firkon természetesen érzékelte Adamski gondolatait és az mondta: „Egészen pontos a megfogalmazásod, amikor az általad készített fényképeket megnevezve, erre a hajóra, mint ’tengeralattjáró típusra’ hivatkozol.”
Ekkorra már vissza is értek a nagy fogadóterembe, ahol Ramut hátrahagyták az idősebb férfival. Még mindig ott voltak és beszélgettek, saját anyanyelvükön. Ahogy Adamskiék beléptek, ők felemelkedtek, egy kis asztal felé indultak, körülötte számos szék állt, és jelezték, csatlakozzanak hozzájuk.
Ezek a székek inkább hasonlítottak a nappaliban vagy a különböző hivatalokban elhelyezett székekhez, ám azoknál messze kényelmesebbek voltak. Ahogy helyet foglaltak, Kalma és Orthon is csatlakozott a társasághoz.
Az asztalon kristálypoharak voltak, megtöltve átlátszó itallal, amit Adamski igencsak frissítőnek talált. Az íze kellemesen édes volt, valami meghatározhatatlan csípősség mellett. Sűrűsége elég nagy volt, olyasféle, ami könnyen lecsúszik. Megmondták ugyan a gyümölcs nevét, amelyből készült, ám a Földön semmiféle hasonló nem révén nincs az ízéhez fogható.
Az eltelt egész idő, a Földről való indulástól idáig, valószínűleg nem volt több egy óránál. Azonban ebben a parányi időszeletben Adamski egész élete és felfogása a világról jelentősen kitágult, egész másként viszonyult innentől kezdve a Világegyetemhez, több tapasztalatot szerzett vele kapcsolatban, mint elmúlt 61 életéve során.
Ahogy leültek az asztal köré, minden szem az idősebb űrutas felé fordult, ahogy elkezdett beszélni. Habár csak később magyarázták el neki, hogy alakja megtalálható minden bolygón, lehetetlen volt nem észrevenni, hogy Adamski ezúttal egy magasan fejlett lény társaságában van, a jelenlevők magatartásából pedig egyértelműen következett, miként Adamskiéból is, mélységes alázatot tanúsítanak iránta. Adamski megtudta, életkora, jelenlegi testében legalábbis, igen közel van az ezer esztendőhöz.
A következő, bő egy óra, amíg beszélt hozzájuk, nem tűnt egy percnek sem. Teljes figyelemmel hallgatták, egyszer sem szakították félbe a nagy bölcsesség emberét.
Találkozás egy mesterrel
„Gyermekem – kezdte a nagy tanító – idehoztak téged és megmutatták neked, miként néz ki a kis űrhajó és a nagy szállító belseje. Mindkettőn kis távolságot utaztál be, azonban bőven elegendőt ahhoz, hogy hatalmas mennyiségű információt szerezz, amit aztán tovább adsz majd embertársaidnak a Földön. Megnézhetted milyen a távoli világűr, hogy folyamatosan aktív, megtöltik mozgó részecskék, mindenféle fajta, melyek aztán megjelennek. Nincs sem kezdet, sem vég.”
„A végtelen világűrben megszámlálhatatlan mennyiségű test van, ezeket a Földön bolygóknak hívjátok. Méretük sokféle, mindenféle, azonban nagyon hasonlítanak a te saját világodra és a mi saját világunkra, a legtöbbjüket olyan emberek lakják és kormányozzák, mint te vagy mi. Míg néhányan éppen most érték el azt a pontot, ahol képesek támogatni olyan formákat mint mi, mások még nem jutottak el fejlődésük eme szakaszára.”
„Bizonyára megérted, a világok nem mások, mint formák, és végig kell járniuk a hosszú fejlődési periódust, melyet minden forma megtapasztal, a legkisebbtől a legnagyobbig.”
„Minden egyes bolygó számos más bolygóval együtt mozog központi napja körül, tökéletes időzítésben, egységet formálnak, amit ti ’rendszernek’ neveztek. Minden esetben, legalábbis az eddigi utazásaink alapján ezt tanultuk meg, tizenkét bolygó van egy rendszerben. Efelett tizenkét rendszer alkot egységet egy központi mag körül, hasonlatosan a Napunkhoz. Ezt az alakzatot egyes tudósaitok ’univerzum-szigetnek’ nevezik. Van okunk azt hinni, hogy tizenkét ilyen sziget egyesül az Atya házának hatalmas, sok-sok palotájában… és így tovább, vég nélkül.”
„A mi bolygónkon és más bolygókon a mi rendszerünkben, az életforma, amit ’embernek’ hívsz intellektuálisan és szociálisan igen fejlett lénnyé vált különböző fejlődési szinteken áthaladva eljutván egy pontig, mely a te földi embertársaid számára elképzelhetetlen. Ez a fejlődés mindössze azáltal teljesedett ki, hogy a Természet törvényeihez ragaszkodtak. A mi világunkon ez úgy ismert, mint az időben és térben mindent irányító, Mindenek felett álló intelligencia törvényei követésében való növekedés.”
„Mint láthatod, olyan könnyen utazunk a térben, mint ahogy te átmész a szobán. Az űrben utazni nem bonyolult azok számára akik mesterei a törvényeknek, melyek révén minden test él és mozog – legyenek akár bolygók, vagy emberek. Ha valaki ezeket megérti, akkor megérti azt is, hogy nincs távolság két test között az űrben, vagy két világ között, semmiféle távolság nem létezik amit távolságnak érzékelsz a te világodban.”
„Emlékezz, valaha, a távolság két test között, amit ’kontinensnek’ neveztek a Földön, igen jelentősnek tűnt, és igen csak hosszú időbe telt egyikről eljutni a másikra. Mostanra a repülőgépeitek ennek a távolságnak a megtételét töredékére csökkentették időben, habár maga a térbeli távolság ugyanakkora maradt. Pontosan ugyanígy fog történni, ahogy ismereteitek és tudásotok gyarapszik a végtelen világűrben működő törvények terén.”
„Másik álláspont, amivel kapcsolatban bizonyára van elképzelésed, eszerint az emberi test pontosan ugyanolyan kényelmesen érzi magát az egyik bolygón, mint a másikon. Habár vannak bizonyos légkörbeli eltérések, a bolygó méretétől és életkorától függően, ezek kissé hangsúlyosabbak, mint azok, melyeket a Földön megtapasztaltál a tengerszint és a több kilométeres hegyek között. Egyes emberekre jobban hatnak az ilyen különbségek mint másokra, idővel azonban mindenki képes megszokni őket.”
Felidézve a népszerű elképzelést az esetlen űrsisakról, a csövekről és különböző szerkezetekről, melyeket a képregényekből lehet ismerni, a komoly szakértők által támogatott elképzelésekig, azon tűnődött Adamski, vajon nem a mi világunk-e a fejlődés legalacsonyabb fokán lévő a széles Világegyetemben.
"Olvasván gondolataiban és folytatván megszakítás nélkül, a nagy tanító így szólt: „Nem, kedves fiam, a te világod nem a legalacsonyabb fejlettségű szintű a Világegyetemben. A tietek a legkevésbé fejlett a mi rendszerünkben, de messze fejlettebb, mint néhány azon kívül eső világ, melynek lakosai még nem érték el a ti fejlettségi szinteteket, sem társadalmilag, sem tudományosan. Ezenkívül vannak olyan világok is, ahol a tudományos fejlődés rendkívüli távlatokat ért el, miközben az egyéni és a közösségi megértés szintje magmaradt alacsonyan, annak ellenére, hogy a világűrt is meghódították.”
„A te rendszeredben, a különböző bolygók lakosai, a földiek kivételével, szabadon utaznak az űrben, néhányuk csak rövid távolságokra, míg mások nagy távolságokra is képesek eljutni, messze a miénken túli rendszereken.”
„A ti megértési képességetek az élettel és a Világegyetemmel kapcsolatban erősen korlátozott. Ennek köszönhetően számos hamis koncepciótok van más világokkal és a Világegyetem felépítésével kapcsolatban; és milyen keveset tudtok magatokról! De az is igaz, hogy egyre növekvő vágy él igen sokakban a Földön, akik tiszta szívből szeretnének a megértés magasabb fokára jutni. Mi, akik már végigjártuk a ti utatokat, hajlandók vagyunk nektek segíteni és átadni nektek ismereteinket, mindenkinek, aki hajlandó elfogadni azt.”
„Az első tény, amivel tisztában kell lennie embertársaidnak, hogy más világok lakói nem különböznek alapvetően a földi emberektől. Az élet célja más világokon alapjában ugyanaz, mint a tiéteken. Az emberiségben él a sóvárgás, talán mélyen eltemetve, a magasabbra jutásra. Az iskolarendszeretek érzékeny a Világegyetem életfolyamatainak megértése iránt. Az iskoláitokban újabb és újabb képesítéseket lehet szerezni, iskoláról-iskolára egyre magasabb szinten a még képzettebb szintek felé. Ugyanígy, az ember bolygóról bolygóra jár, és rendszerről rendszerre, még magasabb megértési szintre, a Világegyetem fejlődése és szolgálata érdekében.”
Ahogy ekképpen illusztrálta, Adamski megértette őt mire gondol, azt, hogy földi emberek, ha készen állnak, eljuthatnak magasabban fejlett bolygókra. Eltűnődött, egy napon, miközben még mindig a Földön élünk, megérthetjük a világűrt uraló törvényeket, akkor képesek leszünk meglátogatni ezeket a világokat ugyanúgy, ahogy most ők képesek.
A mester nem adott konkrét választ a mentális kérdésre, és folytatta: „Ti itt a Földön meg vagytok kötve, amit úgy hívtok ’idő’. Azonban az idővel kapcsolatos becsléseitek ellenére, amikor majd eljuttok az űrutazásig, döbbenettel fogjátok megtapasztalni, milyen könnyedén lehet eljutni más bolygókra.”
„E kaland megismerése érdekében új világokra kell bukkannotok. Meg kell alkotnotok járműveiteket – a miénket csészealjaknak hívjátok -, a repüléshez, meg kell találnotok a terminológiákat, ami a saját bolygótokat is működteti. Mi azonban nem ’repülünk’ ahogy ti gondoljátok. Mechanikai eljárások segítségével hatálytalanítjuk a légkört. Ti ’gravitációs kiterjesztésnek’ nevezitek ezt. Ennek köszönhetően nem gátol bennünket a légkör interferenciája vagy súrlódása. Ennek tudható be, hogy űrhajóink képesek igen nagy szögben irányt váltani utazás közben és olyan sebességgel közlekedni, ami teljes egészében misztikusnak tűnik repülési szakembereiteknek és tudósaitoknak.”
„Sokat mesélhetnénk a gravitáció irányításáról, ismereteket bármelyik bolygó biztonságos megközelítéséről és hátra hagyásáról. Boldogan átadnánk neked ezeket az ismereteket, melyek minket olyan jól szolgálnak, de addig nem tehetjük, amíg meg nem tanultok békében és testvériességben élni egymással, amíg nem adtok minden egyes embertársatoknak egyenlő jólétet, miként az megtörténik a mi világainkon. Ha átadnánk ezt az ismeretet akár neked, vagy akármelyik földlakónak, akkor ez nyilvánosságra kerülne, néhányan közületek sietősen űrhajókat építenének űrutazásokhoz, teleraknák a fedélzetet fegyverekkel, és elindulnának egyfajta vadászatra, megpróbálni leigázni más világokat, átvenni felettük az uralmat.”
„Tudod, vannak bizonyos csoportok a te világodon, akik kinyilvánították szándékukat, jogot formálnak és birtokolni szeretnék a Holdat, katonai bázisok létesítése végett. Számos földi tudós reméli, hogy a nem túl távoli jövőben képesek lesznek bolygóközi utazásokra alkalmas űrhajókat építeni. Teljes mértékben biztos, ez megfog történni. A földi emberek számára azonban nem megengedett, hogy nagy számban megtegyék ezt, maradniuk kell a bolygójukon, amíg meg nem tanulják tisztelni a mindent átfogó életet, és más emberek életét más világokon, sokkal jobban, mint saját önző életüket, miként az a Földön látható manapság. Aztán ott van még az is, hogy nagyon sokat kell még tanulnotok a távoli világűrről, magáról a mozgásban lévő térről, amiben utazni fogtok.”
Adamski felidézte magában a hasonlatosságot a világűr és a hatalmas óceánok között, azok is folyamatos mozgásban vannak. úgy gondolta, miként az óceánjárók az óceánok hullámain utaznak, ugyanúgy tesznek majd a bolygóközi űrhajók, az űr áramlatainak hullámain.
„Igen – mondta a mester -, nagyon hasonlatos ahhoz, ahogy pedig a tudósaitok dolgoznak az alapelveken, még több azonosságot fognak majd megérteni. A Természet fel fogja fedni a titkait azok előtt, akik nyitott szívvel kutatják azokat.
„Ahogy elmondták neked, azért utazunk a világűrben, hogy tanuljunk. Hajóink belsejében nagyon sok berendezés van, ezek közül láthattál is már néhányat, és persze nagyon sok van, melyet még nem. Habár a Földön a szerkezetünket csészealjként kategorizáltátok be, nagyon sokfajta van még ezen kívül, méretben és attól függően, milyen célra készült. A legnagyobbak soha sem ereszkednek le a légkörötök szintjére. Valójában soha nem jönnek közelebb a Földhöz jó pár millió kilométernél. Nem kockáztatjuk az ezeken a gigantikus hajókon utazók ezreinek életét, ha netán bármi is történne, ami miatt kényszerleszállást kellene végrehajtani a Földön, amíg embertársaid nem jutnak el az értelem egy magasabb szintjére, a mi társaink lennének veszélyben.”
„Fiam, a legfőbb célunk, hogy eljöjjünk hozzátok és figyelmeztessünk benneteket a Földre leselkedő, egyre növekvő veszélyre.”
„Többet ismervén ezekről a dolgokról, mint bárki más a Földön, megértheted, kötelességünknek érezzük, hogy felvilágosítsunk benneteket, amiként csak tudunk. Embertársaid talán elfogadják az általad közvetített ismereteket, reméljük így lesz, vagy süketként viselkedhetnek és pusztulásba vihetik önmagukat. A választás a Föld lakosaié. Mi nem diktálhatunk.”
„Az első találkozásod alkalmával az itt lévő űrtestvérrel ő jelezte, a bombák robbantgatása a Földön felkeltette érdeklődésünket. Hát ezért. Habár a kísérleti robbantások ereje és sugárzása nem terjedt a Föld hatásszféráján túlra, ezek a sugárzások veszélyeztetik az emberiség életét a Földön. A bomlástermékek felszaporodása a légkörben, egy idő után, halálos részecskékkel töltik meg azt, ekkor fogják majd megérteni tudósaitok és katonai vezetőitek, mint jelent a ’bomba’ fogalma.”
„A bombákból kiszabaduló sugárzás mára már igen magas szintet ért el, mivel fényesebbek, mint a saját légkörötök, és nehezebb, mint maga a világűr. Ha esetleg az emberiség szabadon bocsátja ezt ez energiát, egyik ország a másik ellen, a maga teljes kapacitásában, a Föld lakosságának nagy része megsemmisülhet, a talaj sterilizálódhat, a vizeitek megmérgeződhetnek, és alkalmatlanná válhatnak az életre sok-sok éven át. Lehetséges, hogy a bolygótok teste önmaga bizonyos mértékig csonkul, ami viszont már az egész Galaxisunk egyensúlyát is megváltoztathatja.”
„Ezek lennének a közvetlen hatások a te világodra. A mi számunkra viszont bonyolulttá és veszélyessé válna hosszú időn át idelátogatni, hiszen a robbantások sorozata következtében felszabadult energia mélyen behatolna a légkörötökbe, egészen a külső világűr térségéig.”
Adamski azon tűnődött, milyen mértékű lenne az a szint, amikor a háborúskodás miatt úgy éreznék, hogy jogukban áll minket megállítani.
A mester megválaszolta a mentális kérdést a következőképpen: „Mint tudod, az energiák irányítása és felhasználása terén ismereteink messze előtte járnak mint bármelyik földlakóé, s mivel megtanultuk használatukat, ha akarnánk, megtehetnénk, hogy lenullázzuk erőiteket a mi jóval nagyobb erőink révén. Azonban ne felejtsd el, amit mondtak neked. Nem öljük meg embertársainkat, még önvédelem céljából sem. Folyamatosan próbálkozunk és eztán is ezt fogjuk tenni, hogy megakadályozzuk a földi emberek között egy ilyen háború kitörését, elvisszük számukra az ismereteket arról, mit kellene tenniük. Senkinek sem lehet a háború célja, csak a tudatlanoknak.”
Felfénylett az arca, és úgy tűnt, a szemeivel mintha egy szépséges belső látomást figyelne, amint lágyan folytatta: „Egyetlen ember sincs aki soha sem álmodott volna az úgynevezett Utópiáról, a majdnem tökéletes világról. Nincs olyan dolog, amit az ember valaha is megálmodott, hogy valahol ne lenne valóságos. És ezért, semmi sem elérhetetlen. A számotokra, itt a Földön, ugyancsak elérhető. A mi számunkra a Galaxis többi bolygóján, mára már valóság. Vannak a Földön, akik felkiáltottak: ’Milyen unalmas lehet a tökéletesség!’. Ez nem igaz fiam, merthogy a tökéletességnek szintjei vannak, mint ahogy minden dolognak különböző szintjei vannak. a mi világainkban boldogok vagyunk, de nem stagnálunk. Amikor valaki eléri egy hegy tetejét, és körülnéz, más hegyeket lát meg, a továbblépés tehát adott. A völgyön kell először átjutni, hogy a következő hegyet meg lehessen mászni.”
„Megértve az egyetemes törvényeket, a felemelkedését és a lesüllyedését egyaránt. Miként nálunk van most, hasonlóképpen lehetne a Földön is. Felemelve tudásszinteteket, a megértés ugyanolyan szintjére juthatnátok el, mint mi, így az erőszakos cselekedetek testvéreitek ellen teljességgel lehetetlenné válnának. Tudnotok kell, ugyanaz a meggyőződés öröklődik át minden egyes lénybe, ami miatt úgy érzi, isteni rendeltetése, hogy irányítsa saját életét és formálja saját sorsát, még akkor is, ha mindez megpróbáltatásokon és hibákon át vezet; ezt a felfogást alkalmazva bármilyen csoportra, nemzetre, vagy akár az egész emberi fajra.”
„Amilyen sok lefelé vezető út van, mely eltérít a haladástól, ugyanolyan sok van amely felfelé vezet. Az egyik ember választhatja ezt, a másik egy másikat, ez nem kell, hogy megossza őket, mint testvéreket. Valójában az egyes ember sokat tanulhat a másiktól, ha akar. A mérhetetlen és végtelen teremtés eredményeként nincs olyan út, ami az egyetlen út lenne.”
„A Földön számos alkalommal hallottuk a kifejezést: ’út a boldogsághoz’. Jó mondás, a haladás - boldogság, és a felfelé vezető út mentén fekszik a kezdetektől fogva. A boldogság az embertestvéreket elfogadásra tanítja egymással szemben, a másik ember erőfeszítésivel szemben, még akkor is, ha természetük különböző.”
„Nincs semmi baj a Földdel, sem a lakosaival, kivéve a tudatlanságot, mivel nem akarják megérteni, hogy az univerzális élet Legfőbb Létezőjének fiatal gyermekei. Elmondták neked, a mi világainkon a Teremtő törvényei szerint élünk, miközben ti a földön minderről csak beszéltek. Ha úgy élnétek, ahogy érzitek és tudjátok, hogy élnetek kellene, akkor a földi emberek nem indulnának hadba és nem mészárolnák le egymást. Saját magukban dolgoznának, saját csoportjaikban, saját nemzeteikben, hogy elérjék a jót és a boldogságot, a világnak abban a részében, ahol vannak, ahol születtek, amit ezért csak úgy hívnak ’otthon’.”
„Úgy gondolom, a földi embereknek ámulattal kellene figyelniük, milyen gyorsan bekövetkezhetnek változások a bolygón. Most hogy rendelkeztek a világ minden részébe eljutó hírforrásokkal, a szeretet és a kölcsönös elfogadás üzenetét kellene sugározni, a gyanakváskeltés és a cenzúra helyett, hiszen érző szívekre találna. A Föld lakosságának nagy része viszályban él és keserű megpróbáltatásokban. Tudjuk azt, korábban soha nem látott mértékben, az emberek éheznek a tudásra, miként élhetnének könnyebben. Tudjuk, félelem és zavar uralja tudatukat, mert érzik és elszenvedik két hatalmas háború következményeit, melyek csak megerősítették egymásra utaltságukat.”
„Így hát befogadó tudattal és szívvel mindehhez még nincs túl késő. Az idő azonban sürget fiam! Menj hát a Végtelen Atya áldásával küldetésedre, és add a hangod azoknak akik szintén a remény üzenetét hordozzák.”
Forrás: spiritufo.ditro.hu
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Tudom kedves Sirkán
Nekem igazán nincs rá szükségem úgyanúgy mint itt a forumon sokaknak. Viszont nevezzük visszaigazolásnak.
Van akinek azonban szüksége lehet rá, a szemléletmód váltáshoz.
Emlékszel a "2D-3D" emberke példámra?
Gyönyörködve szemlélem ahogy mind tudományossan mind tudatilag szépen kilépünk egyre többen a "2D" ből és átlépjük azt a vonalat.
Igen emlékszem.
Remélem sokan elolvassák,mielőtt a link törölve lesz.
Találtam egy érdekes cikket,talán nem olvastátok még, hát leírom...
Korábban kelt fel a nap Grönlandon
A sarkkörön túl,ahol a nappal és az éjszaka akár fél évig is eltarthat, egészen átértelmeződik a napfelkelte fogalma: a grönlandi rádió szerint a nyugat-grönlandi Ilulissatban két nappal előbb, jan. 11-én 12:56-kor felkelt a nap, pedig alapesetben először jan. 13-án kellett volna előbukkannia a sarki éjt követően. A helyiek szerint valami nincs rendjén. A kutatók kizárják, hogy a jelenségnek geofizikai, vagy csillagászati okai volnának. Thomas Posch, a Bécsi Egyetem asztronómusa azt gyanítja, hogy a grönlandi jégtakaró felgyorsult olvadása révén alacsonyabban helyezkedhet el a horizont, és az eddigieknél korábban láttatja meg a napot. Mások úgy vélik, hogy ezenkívül még egy légköri jelenség is szóba jöhet, nevezetesen: jégkristályok által kiváltott tükröződés a levegőben.
Eddig a hír. Hát beszélnek a globális felmelegedésről, de én annyira fázom mindennap, hogy csak bámulok és azt kérdezem: Hol van itt a globális felmelegedés?
Minden esetere elgondolkodtató ez a dátum: 2011. 01. 11. A többit már gondoljátok TI hozzá!
Korábban kelt fel a nap Grönlandon
A sarkkörön túl,ahol a nappal és az éjszaka akár fél évig is eltarthat, egészen átértelmeződik a napfelkelte fogalma: a grönlandi rádió szerint a nyugat-grönlandi Ilulissatban két nappal előbb, jan. 11-én 12:56-kor felkelt a nap, pedig alapesetben először jan. 13-án kellett volna előbukkannia a sarki éjt követően. A helyiek szerint valami nincs rendjén. A kutatók kizárják, hogy a jelenségnek geofizikai, vagy csillagászati okai volnának. Thomas Posch, a Bécsi Egyetem asztronómusa azt gyanítja, hogy a grönlandi jégtakaró felgyorsult olvadása révén alacsonyabban helyezkedhet el a horizont, és az eddigieknél korábban láttatja meg a napot. Mások úgy vélik, hogy ezenkívül még egy légköri jelenség is szóba jöhet, nevezetesen: jégkristályok által kiváltott tükröződés a levegőben.
Eddig a hír. Hát beszélnek a globális felmelegedésről, de én annyira fázom mindennap, hogy csak bámulok és azt kérdezem: Hol van itt a globális felmelegedés?
Minden esetere elgondolkodtató ez a dátum: 2011. 01. 11. A többit már gondoljátok TI hozzá!
Az x-akták óta tudjuk,hogy az amerikai kormány és a földönkívüliek kapcsolatban állnak egymással,de semmilyen konkrétumot vagy komoly dolgot nem hallunk erről,maga a sorozat is egyre komolytalanabb lett az évek során(A M.I.B.-ről már nem is beszélve),ez is nagyon érdekes és elgondolkodtató.
Mit gondoltok ez igaz lehet? Azt olvasom, hogy a WISE teleszkóppal az infravörös tartományban már látni lehet az Oort felhő takarásában egy olyan bolygót, ami nagyon is ráillik a Nemezisre. Állítólag a Szűz csillagképben lehet most megtalálni.
[HIDE]<iframe title="YouTube video player" width="480" height="390" src="http://www.youtube.com/embed/Nuvu9mUsOuw" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>[/HIDE]
Állítólag rá lehet keresni ebben a videóban mutatják, hogyan.
[HIDE]<iframe title="YouTube video player" width="480" height="390" src="http://www.youtube.com/embed/TlQY2uY522I" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>[/HIDE]
[HIDE]<iframe title="YouTube video player" width="480" height="390" src="http://www.youtube.com/embed/Nuvu9mUsOuw" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>[/HIDE]
Állítólag rá lehet keresni ebben a videóban mutatják, hogyan.
[HIDE]<iframe title="YouTube video player" width="480" height="390" src="http://www.youtube.com/embed/TlQY2uY522I" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>[/HIDE]
A múltkor beszélgettünk itt a hiperaktív-,meg autista-,meg az indigógyerekekről(ez utóbbi sajnos nem tudom,h mit jelent, az én hiányosságom),előbbi kettő csoporttal dolgoztam/zom.
De találtam egy érdekes videót egy autista fiúról,akinek egészen különleges képessége van,és ezt be is bizonyítja.
Ha kíváncsiak vagytok rá,és még nem láttátok, akkor íme:
www.youtube.com/watch?v=JrhLWoMI7_Y
Remélem megtaláljátok, így is,ha nem,akkor a fent említett videómegosztón beütitek az "autista rajz Róma" mondatot,és meglátjátok! Még én is elcsodálkoztam rajta,pedig én köztük dolgoztam.
De találtam egy érdekes videót egy autista fiúról,akinek egészen különleges képessége van,és ezt be is bizonyítja.
Ha kíváncsiak vagytok rá,és még nem láttátok, akkor íme:
www.youtube.com/watch?v=JrhLWoMI7_Y
Remélem megtaláljátok, így is,ha nem,akkor a fent említett videómegosztón beütitek az "autista rajz Róma" mondatot,és meglátjátok! Még én is elcsodálkoztam rajta,pedig én köztük dolgoztam.
Szia!
Ha a linkre kattintok,azt irja ki,hogy a kért videó nem érhető el!
Ha beütöm a youtube,pedig azt,hogy nincs videó találat!
Igazán szerettem volna megnézni,sajnálom!
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Szia!
Ha a linkre kattintok,azt irja ki,hogy a kért videó nem érhető el!
Ha beütöm a youtube,pedig azt,hogy nincs videó találat!
Igazán szerettem volna megnézni,sajnálom!
"A kért videó nem érhető el.
Ha Te töltötted fel nemrég, várnod kell pár percet, amíg feldolgozzuk.
Sajnáljuk."
Így van,tényleg nem elérhető.
- Státusza
Hasonló témák
