Kedves Asperrimus!
Az általam (pirossal)kiemeltek nagyon furcsák egy mélyen hívő szájából...
Egyébként tudod azt nem értem,hogyha - mint magad is írtad - nem olvasol el mindent (pl. a Biblia kritikákat),akkor mégis hogyan tudsz dönteni? Tehát tulajdonképpen Te választottál egyből,a többi megismerése nélkül. Ez "hit" helyett nem véletlenül "szűklátókörűség"?
Talán egy kicsit "bölcsebb" lennél,ha Te magad is azt tennéd,amit másnak ajánlottál :"bölcsebb tájékozódni a másik oldal érvrendszere felől, mint átugrani rajta."
Én eddig azt hittem,egy igaz hívő,egy Krisztusi tanokat követő számára nincsenek "ellenfelek",csak emberek,mint ő maga,akik szintén a saját útjukat járják...
Kedves Sirkán!
Szerintem nem kell ahhoz valami különös ítélő képesség, hogy meglássa egy kívülálló, hogy nem egy táborban rúgjuk a labdát. Egészen biztos voltam abban, hogy lesz majd valaki, aki fennakad ezen a kifejezésen, hogy
ellenfél, de ennél árnyaltabb jelző nem jutott eszembe. Szándékosan nem írtam ellenséget, hiszen tudod, nem vér és test ellen van tusakodásunk, ahogyan már megírtam Neked nem is olyan régen. Ha objektívan megnézzük, akkor még a vitapartnerek is ellenfelek, hiszen, ha a vélemények nem ütköznek, akkor nem is vitáról van szó, hanem beszélgetésről. De azt szerintem Te is belátod, hogy itt bizony ütköznek a vélemények, vagyis nem hibás kifejezés az ellenfél, vagy a másik oldal. De szerintem azt is megláthatod, hogy senki torkának nem ugrottam a vita hevében, és arra sem igen emlékszem, hogy elvesztettem volna az uralmamat magam felett. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról, de ez nem téma. Senkit nem tekintek a fórumon az ellenségemnek, de az ellenfelemnek igen. Megint csak azt mondom, hogy nem kellene ezt kriminalizálni. A békés egymásmellett éléshez nem szükséges, hogy mindenkinek egy rugóra járjon az agya. De ez a vita nem arról szól, hogy megférek-e békében másokkal, vagy mit tennék, ha politikai hatalom lenne a kezemben. Némelyek szerint talán akár vérrel is másokra kényszeríteném a nézeteimet, de ez csak fikció, az én mottóm, hogy a cél soha nem szentesíti az eszközt.
Nem tudom, miért gondolod, hogy tájékozatlan vagyok a másik oldal érvrendszerével kapcsolatban. Nem vagyok az.
És hát megint itt vagyunk az
igaz hívő,
krisztusi tanokat követő fogalomnál. Krisztus nem mindenkit tekintett a barátjának, ehhez csak el kell olvasni az Evangéliumokat. Volt, akit rókának nevezett, volt, akit viperák fajzatának, volt, akit képmutatónak, és volt, akit elfajultnak. Ezzel szemben volt, akit a tanítványának nevezett és volt, akit a barátjának. Az igaz, hogy mindenkiért meghalt. Az is igaz, hogy imádkozott a bűnösökért, még a kínzóiért is. Ez azért volt, mert soha nem az embereket tekintette az ellenségének, és ma sem az embereket tekinti annak. De Jézus sem mindenkit fogad magához, csak azt, aki megtér hozzá. A többi embert is szereti, és vár rájuk. De addig nincsenek Ővele egy táborban, amíg nem döntenek mellette.
Az Evangélium egy ószövetségi kulcsigéje az Ézsaiás 53, amelyik Krisztusról szóló prófécia:
"Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!" ( Ézs 53,1-12 )
Olyan emberekért halt meg Jézus, akik egytől-egyig a maguk útján jártak. De Jézus azt mondta: Én Vagyok az Út. Én Vagyok az Igazság. Én Vagyok az Élet. És azt mondta, hogy aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem. De ezt az ígéretet hogyan vonatkoztathatnánk arra az emberre, aki nem megy Jézushoz, sőt, nem is szándékozik?