Kedves fórumozók!
Minden egyes nap tanítók, tanárok ezrei változtatnak meg fiatal életeket munkájukkal.
Én egy tanító néninek szeretnék emléket állítani 40 éves pályafutása végén, aki a napokban kerül nyugdíjba( sajnos meglehetősen méltatlan módon-anyagi forráshiánnyal indokolva a kiadatlan szabadságát…stb.).
Hálás vagyok, hogy Vele dolgozhattam, s figyelhettem, ahogy segített legyőzni a félénkséget, képes volt felszítani a képzelőerőt, s kitűnő útmutatással látta el az őt körbevevő tanítványokat.
Lehet, hogy a világ, amelyben ma élünk rideg, kemény és kegyetlen. Az oktatást is sok támadás éri, kívülről és belülről is. Folyamatát sokan csak futószalagnak tekintik, pedig a tanulásnak sokkal többnek kell lennie, mint az egészből egy résznek.
S azt szeretném, ha ezzel az emlékkel a pályafutására gondol, ne csak horzsolások és zúzódások, hanem rózsák is eszébe jussanak - olyan pillanatok, melyeket nem csak az emlékeiben,hanem a szívében őriz.
Kérlek Benneteket, ha van ötletetek, segítsetek!
Azt gondolom ez a vers bekeretezve nagyon kedves ajándék lenne és elkísérné nyugdíjas évei alatt is. Ahányszor elolvasná csak a tanítványai jutnának eszébe és nem a munkáltatója a méltánytalanságaival.
FELEDD, HA TUDOD!
Feledd, ha tudod, a beléd kapaszkodó szurtos kis kezet.
feledd a rád ragyogó könnyes tekinteteket!
Az első leírt szót. az első levelet.
melyből áradt feléd a hála, a szeretet.
feledd a csibészt, akiért tűzbe mentél.
a szerencsétleneket, kiken segítettél.
akik tőled tanultak igaz szót, emberséget
és neked elhitték, szép lehet az élet.
Feledd, hogy mint fészkükre.
hozzád visszaszálltak.
hozták a riadt szemű fiókákat.
mert ők tudták, odaadsz mindent magadból, ami jó
csupa nagybetűvel vagy te TANÍTÓ
Feledd, ha tudod, amit a gyerekektől kaptál:
hálát, derűt, szeretetet.
Feledd, ha tudod, ez Volt az életed!
Feledd, ha tudod, nagyon szeretünk mi is téged,
szépek voltak az együtt töltött évek,
s ha volt is néha szomorúság méreg, bántás
jól megtanultad, mi a megbocsátás!
Példa voltál emberségre, jóra,
tudtunk együtt sírni, nevetni,
s ha akarnád se tudnád, az egészet feledni!!
Őrizd a jót, emlékezz a szépre,
ezernyi szívedben hordott jó emlékre,
S ha néha nyáréjszakán felnézel az égre,
gondolj tanítványaid szivárvány szemére!
(Árgyelán Zsuzsa)