Na jó, de MI a paráznaság?
Nem hiszem, hogy ha valaki figyelmesen elolvassa a Bibliát, annak maradhatnak kétségei afelől, hogy mit ért a Biblia paráznaság alatt.
"Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten." ( Zsid 13,4 )
Ez csak egy sor a Bibliából, ami hirtelen eszembe jutott, de vannak mások is. Itt azt írja, hogy a házasságon belül minden tekintetben tisztességes a szeplőtelen, azaz makulátlan, folt nélküli házas ágy . Ez pedig nem a bútordarabra utal, ahol a házasok együtt vannak, hanem pontosan a házastársak közötti szexuális közösségre. Ez az, amit Isten tisztességesnek lát, de ezt is csak akkor, ha az folt nélküli, tiszta. Ami ezen kívül esik, azt a Biblia paráznaságnak nevezi, ha valaki házas létére kerül mással szexuális kapcsolatba, azt pedig házasságtörésnek, ami súlyosabb, mint a paráznaság. A Biblia fényében minden házasságtörés paráznaság, de nem minden paráznaság házasságtörés. A házasságtörés pedig azért súlyosabb, mert az nem csupán paráznaság, hanem a házastárssal kötött életre szóló szövetség megszegését jelenti, amit Isten nagyon súlyos dolognak lát. Isten még azt is nehezményezi, amikor két idegen ember szóban megállapodik, és az egyik fél utóbb eláll a megállapodástól. Ha írásban is rögzítik, vagyis szerződést kötnek, az súlyosbító körülmény. Ha két ember még továbblép, és szövetséget köt egymással, hogy támogatni fogják egymást, és mégis megszegi az egyik fél, az még további súlyosbító körülmény. De a házasságnál magasabb rendű szövetség nem létezik két ember között, ezért az összes szószegés, visszavonás, szerződésszegés, szövetségtörés között, ami emberek között történhet, legnagyobb bűn a házasságtörés.
Ráadásul Jézus a paráznaság bűnét olyan bűnként értelmezi, amit már nézés által is el lehet követni. Ha házas ember néz azzal a tekintettel, amiről Jézus beszél, akkor a szívében már el is követte a házasságtörést, és ha valaha is megtér, akkor ezt a bűnt házasságtörésként kell megbánnia, megvallania és elhagynia.
"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében." ( Mt 5,27-28 )
Jézus arról is beszél, hogy a házasságot nem lehet felbontani következmények nélkül, ugyanis az sokkal több, mint papír, ahogy egyébként sokan értelmezik.
"Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni. Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott." ( Mt 19,9-11 )
Sokan értelmezik ezt úgy, hogy ha az egyik fél megcsalja a másikat, akkor, mivel paráználkodott, házasságot tört, ezért minden további nélkül el lehet válni tőle. Ez azonban nem egészen erről szól. Arról van szó, hogy ha valaki elválik a házastársától, akkor arra kényszeríti, hogy más emberrel kössön házasságot, de mivel a házasság szellemi kötelék, amit ember el nem vághat, ezért az a második házasság már nem tiszta, ezért teszi paráznává, házasságtörővé a házastársát az, aki elválik tőle, de ő maga is házasságot tör. De ha paráznaság miatt válik el, akkor nem ő teszi paráznává, házasságtörővé, mivel már elkövette a másik fél a házasságtörést. Mégis inkább az a Biblia útmutatása, hogy az ember bocsásson meg a másik embernek, különösen a házastársának, még ha házasságot tört is. Isten kész helyreállítani a házasságokat, sőt, valójában nincs is olyan házasság, amelyik Isten nélkül is meg tudna állni minden tekintetben. Ha azonban a házasságtörő fél akar elválni, akkor a másik fél nem követ el házasságtörést, ha elválik tőle.
Jézus tanítványai is úgy értették ezt, ahogy sokan értelmezik, hogy ha így állnak a dolgok, akkor nem érdemes megházasodni. De az Újszövetség éppen abban több, mint az Ószövetség, hogy Isten nem csak azt mondja meg, hogy mit tegyenek a hívei, hanem meg is adja az erőt arra, hogy mindent meg tudjanak tenni, amit meg kell tenniük. Ha pedig mégis elrontják a dolgot, ha az egész életük összeomlik is, de megbánják a bűnt és elhagyják, akkor újra tiszta lappal indulhatnak. Ez azonban nem azokra az emberekre vonatkozik, akik szándékosan követik el a bűneiket, és úgy okoskodnak, hogy majd előbb kiélik a tisztátalan, parázna vágyaikat vagy életük végén a halálos ágyukon térnek meg, és Isten majd szépen megbocsájt, és beengedi őket az Országába. Erre az vonatkozik, hogy:
"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is." ( Gal 6,7 )
Azonban a házasságon belül sem minden tiszta.
"Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonynyal hálnak: útálatosság az." ( 3Móz 18, 22 )
Itt két férfiról van szó, akik együtt hálnak, azaz szexuális kapcsolatba kerülnek. Itt ugyan nem, de az Újszövetségben arra is kitér a Biblia, hogy ez vonatkozik a nők nőkkel való szexuális kapcsolatára is. De gondold át, hogy mivel az első esetben egyik félnek sincs erre való testnyílása, ezért másra adatott testnyílásokat avatnak be az aktusba, a másik esetben pedig ugyan testnyílásban nincs hiány, de nincs a dologra alkalmas szervük, ezért más tagokkal pótolják. Teljesen meg vagyok arról győződve, hogy amikor házastársak úgy élik - akár részben - a szexuális életüket, ahogyan a homoszexuális emberek, azaz nem az arra rendeltetett testnyílást és az arra rendeltetett tagot alkalmazzák, akkor az a házas ágy már nem tiszta Isten szemében. Mivel a Biblia a homoszexualitást a paráznaságon belül bujaságnak, fertelmeskedésnek és tévelygésnek nevezi, ezért az orális és anális szexnek nevezett aktusok is ezekbe a kategóriákba esnek, még akkor is, ha azt házastársak gyakorolják.
"Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek
bujaságukban, férfiak férfiakkal
fertelmeskedvén, és az ő
tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban." ( Rm 1,26-27 )
Ne feledkezzünk meg az önkielégítésről se. Ilyen kategória nincs a Bibliában megnevezve ugyan, de mivel ez is kívül esik a házasságon, ezért ez is a paráznaság kategóriájába esik, ezen belül pedig tisztátalanságnak nevezik. Arról nem is beszélve, hogy aki ezt a bűnt elköveti, az a szívében is paráználkodik, vagy házasságot tör, mivel már nem csupán asszonyra tekint gonosz kívánságtól vezetve, hanem már fantáziál róla. Tegyük e mellé a pornográfiát, amelyiknek nem titkolt célja az, hogy az emberekben felkeltse a szexuális izgalmat akár úgy, hogy egyedül van, és így már nem sok kétsége lehet az embernek afelől, hogy mi is az a paráznaság a Biblia szerint.
Nekem nem rémlik olyan a bibliából, hogy jézus bármit eltörölne, ha megbántad....
Az ókori és középkori városok annyira nem voltak vidám dolgok, szóval annyi baj legyen, ha kicsit vadkempingezni kell előttük.
A Biblia azt mondja, hogy az Atya eltörölte az ellenünk szóló vádiratot, kézírást. Ez azonban még csak egy jogi lehetőség minden ember számára, aki érvényesíti ezt a saját életében. Aki ezt elmulasztja, arra nem vonatkozik. Ha ez nem történt volna meg, vagyis az, hogy Jézus Krisztus által az Atya eltörölte az ellenünk szóló vádiratot, akkor senkinek sem volna lehetősége arra, hogy megbánás és a bűntől való elfordulás által tiszta lapot kezdhessen, vagyis a már elkövetett bűnei örökre rajta maradnának, így azonban van lehetőség a bűnbocsánatra, ami valójában szabadon engedést jelent. Ezt Jézus Krisztus engesztelő áldozata tette lehetségessé, mert az Ő élete abszolút mértékben szent és tiszta élet volt, ezért volt alkalmas arra, hogy engesztelést jelentsen Isten számára az emberiség minden istentelensége és lázadása ellenére. Jézus Krisztus Vére ezért az Engesztelés Vére, amely képes megtisztítani és megszentelni az embert minden bűnéből, hogy Isten megbocsáthasson neki úgy, hogy nem szennyeződik be tőlünk. Ez persze abszurdum, hiszen lehetetlen dolog, hogy Isten beszennyeződjön, de ugyanilyen abszurdum az is, hogy úgy bocsáthasson meg Isten az embernek, hogy senki sem tölti be az igazságosság követelését, hogy a bűn meg legyen büntetve. Ha lehetséges lett volna, hogy az ember a cselekedetei által, vagy bármi által, amivel rendelkezik, kiegyenlíthesse a tartozását Isten felé, akkor az egész Engesztelés pazarlás lett volna az Atya és a Fiú részéről. Mivel azonban Isten szereti az embert, ezért Jézus Krisztusban tökéletes megoldást készített mindenki számára, aki ezt igényli, és ennek megfelelően hajlandó rendezni a sorait. Ezért mondja Péter, hogy bűneinek bocsánatát veszi az Ő Neve által mindenki, aki hisz Őbenne, vagyis Krisztusban ( ApCsel 10,43 ).
Éppen ez a bűnbocsánat teszi lehetővé azt, hogy Isten új szellemet adjon az embernek, és betöltse őt Szent Szellemével. Ez azonban még mindig csak azt jelenti, hogy amikor az ember engedelmeskedik Jézus hívásának és behívja Őt a szívébe, akkor az Atya a Mennyben megbocsátja az ember addigi összes bűnét, összetépi az összes adóslevelét, új szellemet ad neki és betölti őt a Szent Szellemmel. De mindez érintetlenül hagyja az ember lelkét és testét. Az ember szívéből nem törli ki automatikusan azokat a bűnöket, amelyeket elkövetett, az emlékeiből sem törli ki. Ezért van arra szükség, hogy az újjászületett, Szent Szellemmel betöltött ember eljusson arra a pontra, amikor megbánja, megvallja és elhagyja minden bűnét, amit elkövetett, hogy Jézus Vére ne csak, mint az Engesztelés Vére működjön a Mennyben az Atya felé, hanem a Váltságdíjunk Véreként is működjön személyes módon a mi szívünkben, hogy belőlünk is kitörölje a bűnt, ami mindaddig, amíg bennünk van, hivatkozási alapot jelenthet a Sátán számára, aki egy nagyon törvénykező lény, és senkit sem hajlandó szabadon engedni, amíg Jézus Vére és a Szent Szellem ereje fel nem szabadítja.
"És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban ( vagyis Krisztusban )." ( Kol 2,13-15 )
Az itt fejedelemségeknek és hatalmasságoknak nevezett lények a Sátán királyságának képviselői, gonosz angyalok és démonok - ahogy ez az Efézus 6,12-ből egyértelműen kiderül -, akik az embereket túszként tartják fogva. Ezeket a lényeket lefegyverezte Isten azáltal, hogy eltörölte az ellenünk szóló kézírást, amikor odaszögezte azt a keresztfára. De ez a lefegyverzés is formalitás marad addig, amíg az ember szívében és lelkében benne van a bűn, ami ezek számára a sajnos nagyon is valóságos gonosz szellemi lények számára hivatkozási alapként szolgál. A bűn azonban nem kerülhet ki az ember szívéből addig, amíg meg nem bánja, meg nem vallja és el nem hagyja azokat. Ha azonban ezt megteszi, akkor Jézus Vére elkezd működni az életében, mint váltságdíj a Sátán királysága felé, és kitörli a szívéből a bűnt, de még ezek emlékének az élét is elveszi, úgy hogy noha az ember emlékszik arra a rosszra, amit egykor elkövetett, de nincs ezek befolyása alatt, és nem nosztalgiával tekint ezekre, hanem utálattal. Ráadásul Jézus Vére el is választja az embert ezektől a gonosz szellemi lényektől, akik tehetetlenek Jézus Vérével szemben.
Az ókorban és a középkorban jórészt alig akadtak keresztény mozgalmak, azokat is vérbe fojtották, úgyhogy azok a valóban nem vidám idők nem igazán függenek össze Istennel és az Ő útjaival. A vadkempinges gondolatodat nem igazán értem. Senki sem mondta, hogy Isten nélkül is lehetne tiszta és szent életet élni, de a Sátán igáját és Jézus igáját az különbözteti meg, hogy a sátáni iga elhordozhatatlanul nehéz, míg Jézus igája könnyű és gyönyörűséges. Éppen ezért kell Őhozzá menni mindazoknak, akik megterheltettek, megfáradtak, mert Ő békességet ad az ember szívébe, és erőt mindarra, amit tennie kell ( Mt 11,28-30 ).
