Egy meggyőződéses univerzalista vallomása
William Barclay (1907-1978) skót teológus volt, a Glasgow-i egyetem professzora, számos bibliakommentár és könyv írója, a Barclay-féle Újszövetség fordítója. A leghíresebb műve talán a "The Daily Study Bible" sorozat, ami évtizedek óta bestseller és közkedvelt bibliakommentár. (Tehát egy nagykülföldi-nagyíróról van szó ;D)
Történetesen univerzalista volt, amiről önéletrajzában beszélt teljes nyiltsággal. Az univerzalizmusról szóló sorozatom folytatásaként fordítottam le, hogy miért is tartotta magát "meggyőződéses univerzalistának". Úgy vélem, jó összefoglalása annak, hogy valaki mi alapján is juthat el az univerzalizmus elfogadásához. Egyetérteni persze nem kell vele, kiváncsi vagyok véleményetekre.
"Meggyőződéses univerzalista vagyok. Hiszem, hogy végül minden ember Isten szeretetébe gyűjtetik. A korai időkben Órigenész neve fonódott egybe az univerzalizmussal. Órigenésszel együtt hiszem, hogy az univerzalizmus nem könnyű dolog. Órigenész úgy hitte, hogy a halál után sokaknak hosszantartó nevelésre, szigorú fegyelmezésre, és a legkomolyabb büntetésre lesz szükségük, mielőtt Isten jelenlétére alkalmassá válnak. Órigenész nem törölte el a poklot; hitte, hogy sokak a poklon keresztül jutnak a mennybe. Hitte, hogy az idők végén lesznek, akiknek a sebei megmaradnak. Nem hitt az örökké tartó bűnhődésben, de elképzelhetőnek tartotta az örökre nyomot hagyó büntetést. Így hát a döntés a miénk, hogy elfogadjuk-e Isten ajánlatát és meghívóját önszántunkból, vagy a korszakokon átívelő megtisztíttatás hosszú és szörnyű útját választjuk.
Nüsszai Szent Gergely három okot sorolt fel, amiért az univerzalizmusban hitt. Először, hitt benne Isten karaktere miatt. „Mivel Isten jó, szánakozik a bukott ember miatt; mivel bölcs, nem ismeretlen számára a helyreállítás módja” Másodszor, hitt benne a gonoszság természete miatt. A gonoszságnak létezésen kívülivé kell válnia végül, „hogy az abszolút nem-létező teljességgel megszűnjön” A gonoszság teljességgel negatív és nem-létezésre ítéltetik. Harmadszorra, hitt benne a büntetés célja miatt. A büntetés célja mindig a megjobbítás. Célkitűzése „a jó elválasztása a gonosztól, és bevonása az áldottság közösségébe.” A büntetés fájni fog, de olyan, mint a tűz, ami elválasztja a salakot az aranytól; olyan, mint a műtét, ami eltávolítja a beteg részt; olyan, mint a kiégetés, ami eltávolít mindent, amit máshogy nem lehet eltávolítani.
De nem mások érveit szeretném lefektetni, hanem azokat a gondolatokat, amelyek engem személyesen meggyőztek az univerzális megváltásról.
Először is, ott van az a tény, hogy vannak dolgok az Újszövetségben, amelyek több mint igazolják ezt a hitet. Jézus mondta: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Pál írja a Rómaiaknak: „Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.” (Rm 11,32) A Korinthusiaknak ezt írta: „Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.” (1Kor 15,22); és várja a teljes diadalt, amikor Isten lesz minden mindenkinek (1Kor 15,28). A Timóteusnak írt első levélben Istenről olvasunk, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére,” és Krisztus Jézusról, „aki váltságul adta önmagát mindenkiért.” Az Újszövetség egy kicsit sem fél a minden szó használatától.
Másodszor, az egyik kulcsvers a Máté 25,46, ahol azt olvassuk, hogy az elutasítottak elmennek az örök büntetésre, és az igazak az örök életre. A görög szó a büntetésre a kolasis, amely eredetileg egyáltalán nem etikai szó volt. Eredetileg a fák megnyesését jelentette, hogy jobban nőjenek. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a görög világi irodalomban semmi másra nem használták a kolasis-t, mint a megjobbító büntetésre. Az örök szó helyén az aionios áll. Ez többet jelent, mint örökkévalót, Platón – aki valószínűleg a kifejezést alkotta – világosan kijelenti, hogy valami lehet örökké tartó, de mégsem aionios. A legegyszerűbb módja, hogy ezt megértsük az, hogy az aionios nem használható helyesen másra, csakis Istenre; ez a szó egyedülállóan, Platón szerint, Istenhez tartozó. Az örökkévaló büntetés tehát szó szerint egy olyan megjobbító büntetés, amit Isten talál megfelelőnek, hogy adjon, és amit csak Isten adhat.
Harmadszor, hiszem, hogy lehetetlen határt szabni Isten kegyelmének. Hiszem, hogy nem csak ebben a világban, hanem bármely elkövetkezőben is, Isten kegyelme hatni, működni, munkálkodni fog. Nem hiszem, hogy Isten kegyelmének a munkája csak erre a világra lenne korlátozva. Hiszem, hogy Isten kegyelme olyan széles, mint az univerzum.
Negyedszer, fenntartás nélkül hiszek Isten végső és teljes diadalában, abban az időben, amikor minden alárendeltetik neki, és amikor Isten lesz minden mindenkiben. (1Kor 15,24-28) Számomra ennek vannak bizonyos következményei. Ha egyetlen ember is kívül marad Isten szeretetén az idők végén, akkor ez azt jelenti, hogy egy ember legyőzte Isten szeretetét – és ez nem lehetséges. Továbbá, csak egy módon képzelhetjük el Isten diadalát. Ha Isten nem lenne több mint egy Király vagy Bíró, akkor lehetséges lenne az ő diadaláról beszélni akkor is, ha az ellenségei a pokolban szenvednének vagy teljesen és egészen megszűnnének, eltöröltetnének. De Isten nem csak egy Király vagy Bíró, Isten Atya – ő Atya jobban, mint bármi más. De egyetlen atya sem lenne boldog, miközben családjának tagjai kínokat szenvednének. Egyetlen atya sem nevezné diadalnak, ha családjának engedetlen tagjait el kellene törölnie. Az egyetlen diadal, amit egy atya ismerhet, hogy visszakapja otthonába a teljes családját. Az egyetlen győzelem, amit a szeretet élvezni tud az, amikor a felkínált szeretet válaszra lel a viszonzott szeretetben. Az egyetlen lehetséges végső diadal egy olyan világegyetem, amit Isten szeret, és ami szerelmes Istenbe."
(a kis hivatlan (8-ast jelent)
Kedves Prominor!
Elnézést kérek a mulasztásomért,valóban elmaradt a forrás meghatározása.
Ezt a szöveget azért másoltam be,mert feltétlenül tartalmaz olyan részeket,amelyek hasznunkra lehetnek,-természetesen a Bibliával összevetve.
Isten dinamikus mondanivalója más mint megkövesedett dogmák értelmezése,-ezt a pluszt éreztem ebben az írásban.
Az igék nekem nem tűnnek kiragadottnak,még többet is lehetett volna a témakörhöz keresni.
Origenész pedig tudomásom szerint a preegzisztenciában hitt,ami azt jelenti,hogy jelenlegi életünket egy másik (nem földi) élet befolyásolta.Földre visszatérésről nála nincs szó.
CREDO QUIA ABSURDUM........HISZEM MERT KÉPTELENSÉG
Egy pillanatra megtorpantam a régen hallott mondás megértése előtt.
Nyílván nem arról szól,hogy minden képtelen dolgot el kell hinnünk,az biztos....Hogy is volt?...
Egy paradoxonról lehet csak szó.
Azt hiszem arról szól ,mikor Isten Lehelete,Szelleme,a magunk erőtlen érteleme fölé tornyosul ,és így lát el bennünket Igével,kijelentéssel.A hitetlenül kétkedő értelmünket is meggyőzi,mert magasabb helyről jön,mint az értelem.
Ez a Krisztus értelme, amit békével,kétség nélkül lehet elfogadni.
"Koldusok vagyunk ez az igazság.".....írta Luther utolsó feljegyzésében,egy kis papírfecnire.
Egyik nagyszerű mondás támogatja a másikat.
Kedves Prominor!
Ezek a tertulliánus-i sorok számomra továbbra is inspirlóak,elmélkedésre,meditácóra hívóak.(Kár ,hogy nem tudok latinul.)Ezeket a sorokat nem nekem kell megragadnom,hanem azok ragadnak meg engem.
Ezeket a személyes dolgokat,csak azért írom le Neked,hogy még világosabb legyen előtted,hogy különböző képpen vizsgálódunk.
Te mint egy( vagy tényleges) egyetemi előadó,tematikusan,teljes összefüggésében,minden töredéket -forrást felkutatva állapítod meg konklúzóidat.Emberek véleményére,megállapításaira alapozva,igyekszel a hitelest megbízhatót kiválasztani.
Én viszont ahogy már írtam,eltévedtem mint "Ábel a rengetegben".
Ami azzal jár,hogy elismertem azt, hogy az igazság ismeretére képtelen vagyok eljutni,ezért Istent kértem meg,hogy tanítson engem,ahogy Ő akar.Ezért sokszor tapasztaltam már,az Ő intúitív módszereit.Amit úgy is tudnék jellemezni,hogy lélekben előbb ragad meg az Ő igazsága,mint ahogy azt értelemmel ki "tudnám csomagolni"
Ilyen például a "koldusok vagyunk.ez az igazság".Emlékeztet az evangéliumi boldog szegénységre.
Boldogok a szegények,a lelki szegények.
Azért mert jó ha nincs semmink?
Nem.
Azért mert a rászorulókat Isten fogja ellátni,és akiket Isten fog ellátni,a világ legazdagabb emberei lesznek.Amikor eljön az ideje.
Tovább inspirál,hogy- mi az ami a sajátunk? Mi az amit ne úgy kaptunk volna?
Az utolsó hajszálig mindent úgy kaptunk,még a szabadakaratot is.Járunk,kelünk,lélegzünk,veszekedünk,kibékülünk,mindez önmagában egy nagy csoda.Ámuldozni lehet azon,hogy mi mindent kaptunk mi.
Nem oktatni szeretnélek,csak próbálom érzékeltetni,milyen gazdagságot(gazdagodási lavinát) tud adni Isten néhány gondolaton keresztül,ami Igeként szólal meg.
Írtad magadról a rossz tulajdonságokat.Én viszont hiszem,hogy eredetileg JÓ vagy, mint minden ember.A bukás, elbukás másodlagos.
A megváltás helyreállítás,"jobb lesz mint új korában"
Az egyéni túlmagyarázások -évszázadok óta- erősen belejátszanak mindenféle hit dogmáiba. Erősen torzítanak is. A régmult embere többnyire a leegyszerűsítés mellett volt és nem a komplex találgatások szintjén ácsorgott, amikor a szetntlelket és a ---gumit összehasolnlítva ebből hiperbolikus semmi jött ki.
A mai találgatás és következtetésnek aposztrofált akármik között már megette a fene ezt a sok hadovát. A leegyszerűsítés persze sokszor nem jó, nem alkalmas a dolog bemutatására. Ilyenkor előkell venni.
Azonban ahol ez lehetséges, mesterséges tupírozással nem érdemes mindent túlbonyolítani. Vagy nem szólunk senkihez.Mert ki ér rá ennyit, vagy annyit vacakolni a sok feltételezés-özönnel? Inkább áruljunk bűnbocsánó cédulákat megint..mint zavaros, hosszú bizonykodás-töneggel mondjuk : lám milyen okoska is vagyok..
Kedves Bedzsi!Bármerre megyek csak a tökéletességet látom!Aztán úgyis csak csodálkoztok..
Legyen úgy, ahogy szeretnétek!
kiss
Az eredeti így hangzik:...Nem tudok angolul, csak szótár segítségével a „Dorothy Law-Holte: Egy élet[3] a kezedben ” gondolatai:
Ivan batyam, ha sok Paal Zoltant olvasok akkor en is fogok tudni ilyen ertelmetlen hozzaszolasokat irni?Az egyéni túlmagyarázások -évszázadok óta- erősen belejátszanak mindenféle hit dogmáiba. Erősen torzítanak is. A régmult embere többnyire a leegyszerűsítés mellett volt és nem a komplex találgatások szintjén ácsorgott, amikor a szetntlelket és a ---gumit összehasolnlítva ebből hiperbolikus semmi jött ki.
A mai találgatás és következtetésnek aposztrofált akármik között már megette a fene ezt a sok hadovát. A leegyszerűsítés persze sokszor nem jó, nem alkalmas a dolog bemutatására. Ilyenkor előkell venni.
Azonban ahol ez lehetséges, mesterséges tupírozással nem érdemes mindent túlbonyolítani. Vagy nem szólunk senkihez.Mert ki ér rá ennyit, vagy annyit vacakolni a sok feltételezés-özönnel? Inkább áruljunk bűnbocsánó cédulákat megint..mint zavaros, hosszú bizonykodás-töneggel mondjuk : lám milyen okoska is vagyok..
Létezett Mani Biblia is. Ezt azonban elhallgatták/-ják.
Mani (iu. 216-277) az uruki püspök fia volt. Anyahita követőként az egyistenhitet és az érdeknélkűli szeretetet hírdette. Nemcsak "pateszi" volt, hanem arbag (orvos) is ( mint Jézus korábban), akinek természetesen ugyanaz a sors jutott mint Jézusnak: megölték, mert a tizedszedés ellen prédikált. Bőrét sóval kitömve mutogatták...
Később vallását uruki-maninak nevezték el. Jézus ugyanis urukban alapította egyházát. A Mani Biblia már az avaroknak is megvolt, ugyanis az avar hit és az ősmagyar (meg az ujgúr. székihun...) azonos.
Géza majd Vjk idején az itt fellelhető Mani Bibliákat mind elégették az idegen papok ("ördögtől való"). Az avar időkben már több uruki monostor
Volt az országban, pl Pentelén, Zebegényben, Pásztón, Diósgyőrben, Keszthelyen stb..és sok templom is működött. Ez utóbbiaktól rabolták el a pótolhatatlan relikviákat Nagy Károly emberei ("lovagjai"), ezek visszaszerzését pedig Árpád kezdte el és Augsburgig tartott (955).
Maninak m,egvoltak Jézus agadei rovásokkal írt levelei (kettő) mellyet az uruki gyülekezetéhez írt.