Csak tudod az a baj, hogy nem látsz bele az emberek meditációjába, és nem tudod mit éltek meg, miként jelent meg előttük. Miért mindig azt feltételezed, hogy csak is kizárólag formák jelennek meg előttünk és akkor ez máris illúzió, nem valóság? Ott vagy velünk meditációban? Nálam mikor Isten megjelent, azt sem tudtam felfogni, hogy mi történik velem, csak hihetetlen nagy mértékű, végtelen boldogságot, szeretetet éreztem, amilyet eddig életemben még soha sem, és ezen kívül bármerre is néztem, minden vakítóan fehér volt, és olyan élesen vakított, hogy a csukva tartott fizikai szememet olyan szinten "bántotta" Isten jelenléte, mert nagyon erős volt, hogy könnyezett és nem tudtam még csukott szemmel sem belenézni ebbe a vakító fehérségben. De amit én átéltem, azt leírni itt nem tudom, mert nincsenek rá szavak, nem lehet kifejezni. S onnantól kezdve még jobban tudatosult bennem, hogy Isten valóban létezik, amit eddig is tudtam, mert a szívemben érzem őt, és annak ellenére találkozhattam vele, hogy nem kértem, mert nincsen rá szükségem, hogy megtapasztaljam, hogy valóban létezik-e, és ha igen, akkor majd hiszek benne... De egyszer mikor voltam Hellingerezni és jött velünk a tanítóm is, akkor is ugyanazt éltem át, mint abban a meditációban és nagyon erősen éreztem azokat az érzéseket, ezt a végtelen, elsöpörhetetlen Isteni szeretetet, hogy a szememből a könny csordult ki akkor, és ugye itt nem meditáltam, csak a tanítómat hívtam be a mezőbe és mivel megfogtam a kezét, így átéltem még egyszer az egészet érzelmi téren. S akkor is tudtam, hogy ő vele vagyok megint.
Úgyhogy nem értek egyet az alapszabályoddal, hogy minden illúzió. Nem formaként, szellemként jelent meg előttem. Nehéz valamit megfigyelni úgy, hogy mindenbe beleolvad, de még megfigyelni sem tudod, mert olyan élesen, vakítóan fehéren van jelen mindenhol, hogy nem hogy bele nem tudsz nézni, de még fizikálisan is érzed, hogy milyen erős a jelenléte.
Az egész lényem, minden sejtem, mindenem belülről, kívülről érezte Istent, beleolvadtam, eggyé váltam Ővele. S hidd el, akkor ott nagyon nem volt jelen az elmém...
Továbbá, a meditálásnak pont az lenne a lényege, hogy az elméd ne legyen jelen. Ha jelen van, akkor az már régen nem meditálás...