Igazad van,mert valamikor én is ilyen voltam,másokat hibáztattam,végül pedig önmagamat,ez pedig önsajnálatba merült.Hál'Istennek ezen már túl vagyok.
Ha megbántanak,akkor mindig befelé fordulok,lecsendesitem az elmém,és feltöltődöm.
A problémém az,hogy szeretném elkerülni a fájdalmat,mert a szorongató érzés nem egy kellemes állapot.
Ha megvilágosodott lennék,akkor nem érzékelnék ilyet -gondolom.
Kedves Évi!
"Egy gondolat bánt engemet..."
A feltételes mód: "ha megvilágosodott lennék.."
A természetes állapotunk a megvilágosodottság, mindenkiben ott van a világosság, ám a felismerése várat még magára...ilyen-olyan "utakon" eltérődtünk tőle megtapasztalni azt, ami nem az.
Hogy miért?
Önmagában a megvilágosodottsággal semmit nem tudunk kezdeni, természetes. Mihelyst eltérünk tőle és megtapasztaljuk a "sötétséget", máris értéket képvisel.
Ezt tanítja az ellentétek tere (dualitás).
Igaz természetünk érték, csoda,.... megnyugvás, béke, szeretet, világosság, egység, harmónia, elégedettség .......kiss a dualtás felett...
A teljesség (egység, egészség, megvilágosodottság) mindent magába foglal, ez a fájdalomra is vonatkozik, ugyanúgy, mint az örömre,egészségre, vagy a boldogságra ... ez van.kiss
A fájdalom elutasítása, a teljesség elutasítása, csak a másik felét fogadjuk el, a teljesség fél elemét (félelem).....kiss
Miből lesz a cserebogárkiss????
ölel
h