Drága bogyomama!Rengeteget nevettunk valamikor reges regen.En minden nap megteremtem azt a parperces nevetest magamnak,ha nincs anno partner akkor keresek egy vicccc oldalt es egy par jo viccet elolvasok es jol kirotyogom magamat.
Rancaim,meg eddig elhagytak,pedig vagyok vagy annyi.....
A nevetés hatalmas kincs!
Gyógyít, nyugtat, szépít.......
Valamelyik nap itt volt unokám, :00lyankor persze csak az Övé vagyok.Nagyon egymásra tudunk hangolódni, s valami apróságon elkezdtünk nevetni, néztük egymást, s a nevetést nem tudtuk abbahagyni. A könnyeim potyogtak már, kiscsillagom is bírta szusszal, s aztán valahogyan mégiscsak abbahagytuk.
Utána olyan érzésem volt, mintha belülről valami felszabadúlt volna. Könnyebb volt a légzésem, még látni is jobban láttam.(Nem, ez nem a Piroska és a Farkas esete) Igen, lehet, hogy ez furcsa, így olvasni. Én sem gondoltam volna, csak miután megtörtént velem. Kezdem érteni a "hahota klub" előnyét, jóságát.