A madarak tanácskozása

[bogár hamfri]

bocsánat, de okosítson már ki valaki (mert lásd a Paracelsus passzust a 4. hsz-ben)
lehetőleg terminológiák mellőzősével
mi is az a szamádhi vagy szandálmi vagy szalámi...
amit "oly mindegy hogy hívják"

 

[hannah22]

bocsánat, de okosítson már ki valaki (mert lásd a Paracelsus passzust a 4. hsz-ben)
lehetőleg terminológiák mellőzősével
mi is az a szamádhi vagy szandálmi vagy szalámi...
amit "oly mindegy hogy hívják"

Ne is akard tudni felesleges, túl kell adnod rajt'... egyszercsak ....

Speciel a hanni a csípős szalámit szereti..... bocsi

A szandál-mi az, amikor halvány-kén-gőzöd nincs mi van, ééés nincs kedved tudni, hogy mi van!!!!!

A minap nálunk is parázott a celsius, meee elromlott a hűtő.... ezt dobta a gép

 

[Rézfutrinka]

Oly mindegy hogy hívják... Neve, címkéje lényegtelen ... hanem az a mikor megkegyelmezek annak, aki vagyok... és engedem önmaga lenni ...
Mi az, amit először észlelek? A vagyok, lélegzem ..... az összes többi a világ terméke ....
h

Kedvesen, nem mindegy minek híják, hisz a tudatvilágáról beszélünk itt, és a tudatosságban nevek kavalkádja van? na ez duma csak egyetemes a tudat nyelve aki benne volt annak mindenkinek ugyanazt a nevet kellet kapnia ama dolgairól amit átélt, ezért szandálmit madarakkal?

 

[hannah22]

Kedvesen, nem mindegy minek híják, hisz a tudatvilágáról beszélünk itt, és a tudatosságban nevek kavalkádja van? na ez duma csak egyetemes a tudat nyelve aki benne volt annak mindenkinek ugyanazt a nevet kellet kapnia ama dolgairól amit átélt, ezért szandálmit madarakkal?

kavalkád? ....na az van ... ezek a nevek???? ... ki van a nevek mögött?? .... a rézfánfütyülőjét.....

 

[Csillagvirag]

Utánanéztem a szamádhinak (nem tudtam róla), ez is "tükörfogalom" az ember fiának, és azért alkottathatott meg, hogy az elbeszélhetetlenről beszélni lehessen:

http://www.srichinmoy.org/magyar/sp...io_meditacio_kontemplacio/szamadhi/index.html

Én úgy látom, van hogy éled.., máskor... ( számomra is sokszor felvillanó éményekből áll össze a sok Jelen, ami Egy is lehetne......
-Ettől függetlenől, tud lenni!- Sőt néha azt gondolom , hogy valamiért adatott, hogy ki tudunk lépni a jelenből is, viszont megmaradni benne nagy művészet, amit érdemes gyakorolni!). (Most hirtelen az jutott eszembe -kiegészitésként-, hogy ennek a "beszédnek" is van jelene..., benne vagyok épp) És azt hiszem, hogy ez a beszéd is tud út lenni (akár légiút , lásd: "madárlét" ...), ha nem ragadsz benne...... Segithet az embernek egyre inkább megélni JELENT, aki Ő (és mégsem az a "kicsi én"). (Ezért vezessen a szó is, játék is, madár is, minden!)

Madarak voltunk

[video=youtube;vus5zP5ODzU]http://www.youtube.com/watch?v=vus5zP5ODzU[/video]

 

[bogár hamfri]

Utánanéztem a szamádhinak (nem tudtam róla), ez is "tükörfogalom" az ember fiának, és azért alkottathatott meg, hogy az elbeszélhetetlenről beszélni lehessen:

http://www.srichinmoy.org/magyar/sp...io_meditacio_kontemplacio/szamadhi/index.html

Én úgy látom, van hogy éled.., máskor... ( számomra is sokszor felvillanó éményekből áll össze a sok Jelen, ami Egy is lehetne......
-Ettől függetlenől, tud lenni!- Sőt néha azt gondolom , hogy valamiért adatott, hogy ki tudunk lépni a jelenből is, viszont megmaradni benne nagy művészet, amit érdemes gyakorolni!). (Most hirtelen az jutott eszembe -kiegészitésként-, hogy ennek a "beszédnek" is van jelene..., benne vagyok épp) És azt hiszem, hogy ez a beszéd is tud út lenni (akár légiút , lásd: "madárlét" ...), ha nem ragadsz benne...... Segithet az embernek egyre inkább megélni JELENT, aki Ő (és mégsem az a "kicsi én"). (Ezért vezessen a szó is, játék is, madár is, minden!)

a szamádhis cuccnak én is utánajártam mert számomra is tök ismeretlen - volt
(pedig rólam mindenki tudhatja, hogy megvilágosodott fazon vagyok...)
és rettenetesen okos lettem tőle... ilyeneket olvashattam ni:

"Miután Patandzsali megmutatta az elme lecsendesítésének mikéntjét,, most definiálja a szamádhi két fajtáját.
Az első szútrában (1.1.) megtudtuk, hogy a jóga kifejezés gyöke azonos a szamádhiéval (judzsír szamádhau).
Vjásza szinonimaként használja a jóga és szamádhi kifejezéseket, és sokszor szampragjáta jógáról beszél szampragjáta szamádhi helyett.
ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi blabla"

egyenesen az isteni tudat csúcsára röpített a felismerés... ma meg is tartottam az első előadásom, megírtam az első dolgozatom ebben a témában
nos, nem a terminológiákkal teletűzdelt okos szövegekre vágyom, hanem tapasztalati megfogalmazásokra... hannácska is csak csípős(-szalámis) válasszal csipkelődött, kábított
szóval elmagyarázná valaki nekem mi is az az izé? és azt is, hogyan került ebbe a szufi mesébe... oda, neki, bele...

előre is köszöni, a bogaras hamfri

(a cigány eredetmonda pedig nagyon jó!!! egyet én is tudok:
Az Isten amikor agyagból az első embert megformázta és utána betette a kemencébe hogy kiégjen, nos túl hamar kivette, egy kicsit puha... olyan puhány és sápadt lett szegényke.
Ebből lettetek ti, a fehér emberek. A másodig agyagfigurát túl sokáig hagyta, az elégett. Így lettek a négerek. Na de a harmadiknál már nem vétett, tudta mikor kell kivenni, hogy tökéletes legyen a teremtmény... így lettünk mi, a cigányok :razz::razz::razz:)

 

[Csillagvirag]

Jaj, maga! milyen magas és tudományos is tud lenni, ha akar, meg nem ha nem akarkiss! nem tudom, hogy került a szufi történetbe a :mi is? (de hátha van valakinek élménye , csak esélyt kell adni)
Úgyhogy inkább énekelek addig, és minden elismerésem a cigányoké!

[video=youtube;Tt_oCPANgdc]http://www.youtube.com/watch?v=Tt_oCPANgdc[/video]


(Aztán utánanézek inkább a szufi történetnek magának.)

 

[Erio]

Ez időtől pedig a Pancsatantra, azaz Ötös Könyv, az életbölcsesség ősi tankönyve elterjedt egész Indiában és a fiatalság nevelésére szolgált, mert helyes a szólás:​

Aki folyton ezt a könyvet forgatja és olvasgatja, Elkerüli a szenvedést, s nem sújt rá az ég haragja.​

nekem pedig a pancatattva jutott ez írásról eszembe... az öt tantrikus eszköz, melyek használatát a tantrán kívüli hagyományok tiltották és tiltják... az öt "m"...

aki ide írja ezeket, kap egy kiss-t !

 

[Erio]

Az oroszlán és a bika nagyon jó barátok voltak...

ó, az nagyon rég lehetett! még a csillagképek keletkezése előtti időkben...

 

[Erio]

én még a hetes buszt sem értem el tegnap, nemhogy a szamádhit...

:d

 

[Erio]

"(...) megtalálták saját magukat is, s így megoldódott az én és a te rejtélye." - de jó nekik :razz:
​

(értem én, hogyne értem... mindig olyan jól hangzanak és főleg okosnak..., a hasonló szavak
csak azt nem bírom ésszel fölfogni, hogy az a csekély számú alkalom, amikor az ehhez hasonló élmények
épp engem találtak meg, miért csak vakuszerű villanások voltak?!
és az a nagy fényesség most hol van? mert én vagyok..., nehogy má' valaki kétségbe vonjon...
de miért csak egy villanás, hogy utána visszatérjen az az állandó sötét ami agyamat ellepi?
talán jobb lett volna ha soha nem villan... (!?)
ez is olyan, mint a félművelt állapot :grin: ... ami csak arra jó, hogy felismertesse mennyire ostoba vagyok?)

vajon hányadika is van? és hány óra hány perc? és a világ? az hány hét?
​

​

aki egyszer az aszú ízét megismeri, soha nem felejti...
s nem elfelejteni, úton lenni... kiss

 

[Erio]

bocsánat, de okosítson már ki valaki (mert lásd a Paracelsus passzust a 4. hsz-ben)
lehetőleg terminológiák mellőzősével
mi is az a szamádhi vagy szandálmi vagy szalámi...
amit "oly mindegy hogy hívják"

a jógából vett terminus, bogárka, de ugyanazt jelenti, mint amit a madarak keresnek, s néhányan közülük elérnek. az isteniben való teljes feloldódást jelenti, azt az állapotot, amikor felismered, hogy a megismerő, a megismerés és a megismert egy, hogy Szimurgh nincs kívüled...és más sem...

 

[Erio]

Kedvesen, nem mindegy minek híják, hisz a tudatvilágáról beszélünk itt, és a tudatosságban nevek kavalkádja van? na ez duma csak egyetemes a tudat nyelve aki benne volt annak mindenkinek ugyanazt a nevet kellet kapnia ama dolgairól amit átélt, ezért szandálmit madarakkal?

szandálmit madarakkal, miért ne? ha a szó ugyanazt takarja
ugyanazt, mint Böhme és Eckhart unió misztikája... ha már az előbb nedves utakon jártunk (lásd pancatattva)

 

[Erio]

a szamádhis cuccnak én is utánajártam mert számomra is tök ismeretlen - volt

nos, nem a terminológiákkal teletűzdelt okos szövegekre vágyom, hanem tapasztalati megfogalmazásokra... hannácska is csak csípős(-szalámis) válasszal csipkelődött, kábított
szóval elmagyarázná valaki nekem mi is az az izé? és azt is, hogyan került ebbe a szufi mesébe... oda, neki, bele...

előre is köszöni, a bogaras hamfri

az az izé az, amikor leülsz a folyópartra és elfelejted, hogy kezed, lábad, gondolatod van... csak vagy...
vagy zenét hallgatsz, s a zene magával ragad...
vagy elmélyedsz abban, amit csinálsz, úgy hogy megszűnik minden más, leginkább te magad, csak amit éppen csinálsz, amiben éppen vagy, az van...
amikor kiszakadsz térből és időből
amikor úgy vagy tudatában a dolgoknak, hogy nem nevezed nevén azokat
amikor úgy tekintesz egy fára, hogy nem tudod, hogy "ez egy fa"
amikor nem a szemeddel látsz...

nekem ami volt, viszonylag friss ilyen élmény, az meditációban volt, tehát leírni kicsit steril... de mivel egészen konkrétan ez a kérésed, hát leírom... bár nincs rajta sok írni való...
egy egész napos ücsörgés délutánján történt, hogy a tudatom úgy lecsendesült, mintha aludnék. épp úgy vettem a levegőt, olyan mélyen és lassan, s éreztem, hogy minden testi funkcióm, mintha a teljes megszűnéshez közelítene. régebben ebéd utáni nagy alvásoknál éltem meg ilyet. a különbség annyi volt, hogy egy pillanatra sem aludtam el mégsem, sőt, bármi hanghatás, s inger, ami ért, kristálytiszta volt, s e hatásokkal telített volt minden. amikor este vége volt az ülésnek, olyan tisztának és üresnek, egótlannak éreztem magam, amilyet addig még nem tapasztaltam. s a hajnaltól való föntlét és éjjeli későn fekvés ellenére, tökéletesen kipihentnek éreztem magam, úgy, mint még soha. egy-két órán át tartott ez a teljességes, hiánytalan állapot, azután pedig fokozatosan múlt el

 

[bogár hamfri]

no úgy no... de hogy maga milyen okoska Erio kiss
akkor már hannácska csípős szalámija is értve...
meg, hogy nekem mostanában ritkán jutnak ki ezek?
na ná... válság vagyon...éhhalál küszöbe...
(még szerencse, hogy a minap elvitt a folyópartra a szeretőm...
mert olyankor is nem? nekem olyankor mindig olyan folyópartos)

 

[Erio]

no úgy no... de hogy maga milyen okoska Erio kiss
akkor már hannácska csípős szalámija is értve...
meg, hogy nekem mostanában ritkán jutnak ki ezek?
na ná... válság vagyon...éhhalál küszöbe...
(még szerencse, hogy a minap elvitt a folyópartra a szeretőm...
mert olyankor is nem? nekem olyankor mindig olyan folyópartos)

kiss

 

[Rézfutrinka]

az az izé az, amikor leülsz a folyópartra és elfelejted, hogy kezed, lábad, gondolatod van... csak vagy...
vagy zenét hallgatsz, s a zene magával ragad...
vagy elmélyedsz abban, amit csinálsz, úgy hogy megszűnik minden más, leginkább te magad, csak amit éppen csinálsz, amiben éppen vagy, az van...
amikor kiszakadsz térből és időből
amikor úgy vagy tudatában a dolgoknak, hogy nem nevezed nevén azokat
amikor úgy tekintesz egy fára, hogy nem tudod, hogy "ez egy fa"
amikor nem a szemeddel látsz...

nekem ami volt, viszonylag friss ilyen élmény, az meditációban volt, tehát leírni kicsit steril... de mivel egészen konkrétan ez a kérésed, hát leírom... bár nincs rajta sok írni való...
egy egész napos ücsörgés délutánján történt, hogy a tudatom úgy lecsendesült, mintha aludnék. épp úgy vettem a levegőt, olyan mélyen és lassan, s éreztem, hogy minden testi funkcióm, mintha a teljes megszűnéshez közelítene. régebben ebéd utáni nagy alvásoknál éltem meg ilyet. a különbség annyi volt, hogy egy pillanatra sem aludtam el mégsem, sőt, bármi hanghatás, s inger, ami ért, kristálytiszta volt, s e hatásokkal telített volt minden. amikor este vége volt az ülésnek, olyan tisztának és üresnek, egótlannak éreztem magam, amilyet addig még nem tapasztaltam. s a hajnaltól való föntlét és éjjeli későn fekvés ellenére, tökéletesen kipihentnek éreztem magam, úgy, mint még soha. egy-két órán át tartott ez a teljességes, hiánytalan állapot, azután pedig fokozatosan múlt el

a tudatban élünk mitől lesz üresség a tudatodban, ha a valót akarod megélni, mert az őstudatra tudsz kapcsolódni, nálad ez üresség?kiss

 

[Erio]

a tudatban élünk mitől lesz üresség a tudatodban, ha a valót akarod megélni, mert az őstudatra tudsz kapcsolódni, nálad ez üresség?kiss

üresség és teljesség nem két oldala-e ugyanannak?
nem úgy van-e, hogy ha innen nézem, üresség, s telítettség, ha onnan, s nincs egyik a másikán kívül, se nélkül...
szerinted? kiss

 

[bogár hamfri]

a tudatban élünk mitől lesz üresség a tudatodban, ha a valót akarod megélni, mert az őstudatra tudsz kapcsolódni, nálad ez üresség?kiss

ez az "őstudatra való kapcsolódás" izgalmasan hangzik...
Rézfutrinka, mesélnél egy kicsit erről?

üdv, bogár hamfri

 

[Erio]

az "őstudatra való kapcsolódás" kapcsán jutott eszembe, hogyan esett ez a madaraknál meg
s kikerestem nektek:

"Amikor elérték a teljes békét, és minden dologtól megszabadultak, felismerték, hogy a Szimurgh náluk volt, és a Szimurgh fényében új élet kezdődött számukra. Minden edigi cselekvésüket lemosták róluk. A fenség napja kiküldte sugarait, lelkük csillogott, és arcuk visszatükröződésében megpillantotta a külső, látható világ harminc madara (simurgh) a belső, láthatatlan világ Simurghját. Erre úgy elcsodálkoztak, hogy már azt sem tudták, önmaguk-e még vagy Simurghgá váltak. Végül a szemlélődés és elmerülés állapotában felismerték, hogy ők a Simurgh, és hogy a Simurgh a harminc madár. Ahogy a Simurghot bámulták, látták, hogy valóban a Simurgh van előttük; és amikor tekintetüket saját magukra emelték, rájöttek, hogy ők maguk a Simurgh. És amikor egyszerre észrevették egymást, tudatosult bennük, hogy ők és a Simurgh egy és ugyanazt a lényt alkotják. Még soha nem hallottak ehhez hasonló csodáról a világban."

s hogy eztuán mi történt? ezt majd legközelebb...