húúúúúúú, erről a pár sorról disszertációt is lehetne írni... akkora gondolatkört fog át kiss
sokszor vettem már a bátorságot és "döntöttem első blikkre"..., hallgattam az első megérzésre..., a belső hangra - ha így jobban tetszik...
sokszor bejött, sokszor buktam... sok pénzt is, sok évet is... volt, hogy mindenemet, még önmagamat is... (persze mindig fölállunk
)
közben megtanultam (tapasztaltam), hogy egy "mai" jó élethelyzet nem jöhetett volna létre a "tegnap(előtt)i rossz élethelyzet nélkül
és viszont..., szóval ez ám az élet babolcsai néni, lutri a javából...
(hmm...)
a bennünk lévő valódi igazság... - melynek feltárása, megismerése a topikindító mese témája is. vagy tévednék?
(Sztrugackij fivérek és Tarkovszkij - Sztalker: Sztalkerben a Zóna, Zónában a Szoba, Szobában a Csoda... igazi matrjoska
a Zordon nevű sztalker bent a Szobában, ahol az embernek a legeslegtitkosabb belső vágya teljesül
ő térdre borulva, sírva könyörög, hogy támadjon fel az öccse - aki miatta halt meg... aztán a Zónából hazatérve, várja is a
csoda... a háza helyén kacsalábon forgó kastély, lakájok, limuzinok hosszú sora stb... az öccskös pedig sehol...
egy hét múlva a sztalkerünk felköti magát... ő tudja a legjobban, hogy tényleg i g a z á b ó l az öccse feltámadásáért könyörgött...
tudta és hitte, hogy ez a legnagyobb, legmélyebb, legrejtettebb kívánsága...
de azzal is tisztában volt, hogy a nála hatalmasabb csodatévő Szoba csak és csakis a legrejtettebb kívánságot teljesíti...)
nem tudom idevág-e ez a sztori, de engem kísér(t) már több, mint 25 éve...