Kedves Csillagözön!
A magam részéről eddig sem szimpatizáltam különösebben az ún. agyfélteke-elmélettel. Ahogyan már többször kifejtettem, a Biblia nyelve megkülönbözteti az ember logikai gondolkodásának a székhelyét, illetve azt a részünket, ahol a dolgok lényegét egyszerre tudjuk megragadni, meglátni. Az agyfélteke-elmélet is hasonlót állít, ugyanis a jelenség valóban létezik, csupán azt vitatom, hogy ez a jobb illetve a bal agyféltekéhez kapcsolódna. Ahogy idézed, a bal agyféltekéhez társítják a logikai gondolkodást, míg a jobbhoz az intuíciót.
A bibliai antropológia szerint az ember szellemi lény, akinek van lelke és testben él. Az ember lelke a székhelye az elmének, az érzelmeknek és az akaratnak, míg az ember szelleme kapcsolódik a szellemvilághoz. Az intuitív képességek a szellemvilág érzékeléséből fakadnak, mely érzéknek a neve görögül nusz, amit többféleképpen neveznek, ugyanis nincs rá megfelelő magyar kifejezés: elme szelleme, vagy szellemi elme. Zárójelben megjegyzem, hogy ez a legnagyobb probléma a szellem és lélek kifejezéssel is. A héber ruach, vagy a görög pneuma szelet és lélegzetet is jelent. A szellem nyelvújítás korabeli szó és a szélből lett képezve, vagyis az egyik feltételnek megfelelő magyar szót sikerült kreálniuk a nyelvújítóknak. A korábbi lélek kifejezés azonban a lélegzetből van képezve, amely a másik megfelelő lenne. Így aztán sem a szellem, sem a lélek nem adja vissza a héber ruach és a görög pneuma teljes jelentését. Van azonban a Biblia szerint még egy alkotóelemünk, amit héberül nefesnek, görögül pszükhének neveznek. Erre egyetlen hasonló kifejezés sincs a magyar nyelvben, így aztán a szokásjog vagy talán egy hallgatólagos megállapodás szerint a szellem szót használják a ruachra és a pneumára, a lélek szót pedig a nefesre és a pszükhére, ahogyan a spiritológia a szellemtan, a pszichológia pedig a lélektan. Ha például egymás mellé állítjuk a spiritológiát és a pszichológiát, akkor azonnal érzékeljük, hogy a kettőt nem lehet felcserélni. Így van ez a szellemmel és a lélekkel is.
Még annyit azért megjegyeznék, hogy ha egy kutatás megkérdőjelez egy elméletet, az még távolról sem jelenti annak megdöntését. Kb. olyasmit jelent, mintha azt mondanánk, hogy a vacsutuk megtámadták a vacsatikat, de még nem tudjuk a csata kimenetelét. És hát az is biztos, hogy nem feltétlenül az igazság győzedelmeskedik, legalábbis átmenetileg. Ezt csak azért jegyzem meg, mert kissé bulvárosra sikeredett az idézet címe. A magam részéről úgy látom, hogy a tudomány világa kissé már kezd hasonlítani a talmudhoz, ahol állítólag az állítások zömének az ellenkezője is megtalálható, lévén nem egy összeszedett műről van szó, hanem évszázadok alatt összegyűjtött bölcs - vagy legalábbis bölcsnek látszó - gondolatok gyűjteményéről.
