“A rák a lehető legjobb módja a halálnak”

[blober]

Tegyük fel meghaltam! Szivrohamban anélkül, hogy észrevettem volna. Elbúcsúzni természetesen senkitöl nem tudtam.
A másik verzió. Tegyük fel meghaltam. Rákbetegeségben ami elhúzodott vagy másfél évig. Kis pénzemen utaztam ide-oda bár igazán boldogságot nem okozott mert a tudatban ott volt, hogy meghatározott idön belül meghalok. Mindenkitöl aki közelebb állt hozzám elbúcsúztam de ez sem okozott sok örömet mert az igazság az, hogy a legtöbbjén látszik miszerint nem tudja, hogy viselkedjék egy még életben lévö halottal szemben és ez kellemetlenné, kinossá teszi az ügyet.
Az elsö esetben egy boldogtalan halott vagyok a másodikban viszont boldog. Azért mégis az elsöt választanám.

 

[cdurmol]

Aki nem rákban hal meg annak szerencséje van, szokták mondani.
-
Amerikai kutatok szerint az életmod nem játszik nagy szerepet a rákos megbetegedéseknél (dohányzás, alkohol) sokkal inkább a véletlen.
-
Már többször emlitettem, hogy rák az nem más mind evolutio-fénysebességgel. Az emlösállatok szerencsétlensége, hogy a sejteknek osztodniuk kell ez pedig nem történik hibamentesen. Egy 7 éves gyerekböl 80 fogat kellett kioperálni, ez nem ritka. A tumorok jo része "joindulatu".
-

Itt egy cikk, ami ismerteti az általad hivatkozott vizsgálat eredményeit.
http://valasz.hu/eletmod/amire-nem-szamitott-ilyen-eredmenyt-hozott-a-legujabb-rakkutatas-108116

 

[blober]

Volt itt egy ismerösünk. Egy rendes kis emberke volt, egy olyan légynek sem ártó. Egy Ladája volt de az vagy húsz éve. Az élete neki is rákkal ért véget.
Egy gulyásparti volt ahol utoljára láttam. Viaszsárga volt, sovány és beszéd közben a hangja remegett. Nem kellet orvosnak lenni ahoz, hogy látni ez már a vég.
Amikor megérkezett egy vadonatúj piros Wolksvagen Passatból szált ki.
Mondtam neki - Pista gyönyörü a kocsid!
Ö válaszolt - tudod, Lacikám csak azt sajnálom, hogy nem elöbb vettem.
Szivböl és öszintén sajnáltam mert rájött, hogy nagyon elrontott valamit és akkor már késö volt mert ha akkor vette volna amikor még nem tudta, hogy rákja van akkor talán jódaraig boldog lett volna egy nyomasztó árnyék nélkül.

 

[ratalics]

Itt egy cikk, ami ismerteti az általad hivatkozott vizsgálat eredményeit.
http://valasz.hu/eletmod/amire-nem-szamitott-ilyen-eredmenyt-hozott-a-legujabb-rakkutatas-108116

Engedelmeddel egy kicsit kibontanám a témát, mert az eddig róla elhangzott egy-két mondatot sokan félreértelmez(het)ik. Nem neked válasz, csak azért címzem feléd, hogy a linkelt cikkhez kapcsolódjak.

Ne feledjük, hogy az általad linkelt (a szóbanforgó kutatás eredményét egyébként viszonylag korrektül összefoglaló) cikk címe alapvetően hibás (bulvárhazug?). Enyhén szólva nem igaz, hogy "senki nem számított" az adott eredményre.
Ezen kutatás eredménye (is) éppen az az eredmény, amire mindenki számított - mármint minden viszonylag reálisan tájékozott ember. Az adott kutatási eredmény semmi elvileg újat nem tartalmaz, csak hozzátesz további részleteket az eddigi tudásainkhoz, sejtéseinkhez. Már évtizedek óta nyilvánvalónak és logikusnak, illetve az orvosi és statisztikai tapasztalatokkal egyezőnek vesszük, hogy a tudomány mai állása szerint a rákbetegségek a biológia tökéletlenségének tudhatóak be, avagy ahogy Ernő kifejezte, "evolúció fénysebességgel", azaz viszonylag véletlen mutáció a szervezet sejtjeinek osztódásában. Adott konkrét mutáció (rákfajta) jobban vagy kevésbé zavarja a gazdaszervezetet, azaz az egyéni élőlényt, lásd jóindulatú daganatok, gyógyítható daganatok, halálos daganatok. A rák fajtájától függően kisebb vagy nagyobb a véletlen szerepe a hajlamosító tényezők mellett. De a szóbanforgó kutatási eredmény is azt mondja (természetesen), hogy a rák fajtájától függően kisebb vagy nagyobb szerepe van a hajlamosító tényezőknek is, mint például a személy genetikai öröksége, életmódja, a szervezetébe bevitt méreganyagok, a szervezetébe be nem vitt tápanyagok... A rákbetegség eseti biológiai balszerencse, de a rák fajtájától függően az életmódnak és az egyéni genetikai örökségnek kisebb vagy nagyobb szerepe van abban, hogy ez a statisztikai balszerencse az egyénnél létrejön-e vagy sem - növelhetjük illetve csökkenthetjük ezen balszerencse esélyét - lásd Angelina Jolie a személyes genetikai öröksége miatt vágatta le szép melleit, mert a személyes DNS-e miatt neki különösen nagy esélye volt a mellrák balszerencse bekövetkeztére.
Vannak kifejezetten civilizációs rákbetegségek, amelyek a mai életformáinknak "köszönhetően" fordulnak elő egyre nagyobb számban - lásd például tipikusan a tüdőrák (dohányzás, szmog), mellrák (átalakult szoptatási szokások, megváltozott jellemző mellméret)...
Ki-ki egyénileg eldöntheti, hogy az életmódjával mennyit tesz a balszerencse elkerülésének esélyéért - vagy éppen a bekövetkezés esélyéért. Sokan ugyebár csak utólag változtatnak az életmódjukon, miután bekövetkezett a balszerencse.

 

[ratalics]

A rákkutatásra költött milliárdok szerintem is ablakon kidobott pénznek tekinthetők. Az a véleményem, hogy a legtöbb betegség valamilyen lelki eredetű problémára vezethető vissza. Ennél fogva nem a rákot kéne kutatni, hanem a betegség kialakulását elősegítő tényezőket megszüntetni. A rák nem egyik napról a másikra jelenik meg, hanem hosszú hónapok vagy évek kellenek hozzá. A stressz és félelem olyan mértékben gátolja a sejtek újratermelését, hogy egy idő után a szervezet felmondja a szolgálatot. Ennek visszafordítására, megelőzésére inkább tudatossá kéne válni. Annak, akit rákkal diagnosztizáltak, legalább van ideje, esélye változtatni a gondolkodásán, hozzáállásán, életmódján - ellentétben azokkal, akik hirtelen bekövetkezett halállal távoznak. Úgy is mondhatnám, hogy ez egy "Wake up call" - vagyis ébresztő. Így jelez a test, hogy segíts agy, mert nem bírom egyedül!

Az Ezo filmek kategóriában már megosztottam a Bruce Lipton videót, de ide is felteszem, mert témába vág. Címe: A hit biológiája. Bruce Lipton (aki mellesleg sejtbiológus) arról beszél benne, hogy nem vagyunk a gének áldozatai. A gondolataink, a hitünk határozza meg testünk állapotát, csak úgy, mint a velünk történő eseményeket.

Lejátszási lista:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLcJrDM5iWUZIgixJr3bP4dYYkwUk0nO51

Az első rész ízelítőnek:

Elnézést, de egyértelműen kemény leszek, mert nagyon súlyos a téma, és nem mindegy, hogy eggyel többen vagy kevesebben terjesztik a rémhíreket.
A rákbetegségek ügye nem véleménykérdés, hanem valóságkérdés, nem ezotéria, hanem matéria. A róla alkotott véleményed súlyosan hibás, káros, ártalmas. No és legfőképpen illetéktelen. Nem értesz hozzá, nem kellene ezzel kapcsolatos nézeteket mint igazságokat aktívan terjesztened, propagálnod. Méghogy felesleges lenne a rákbetegségek gyógyításának lehetőségeit kutatni?! És ezt azoknak a szemébe is elmondanád, akik a tudományos eredményeknek köszönhetően gyógyulnak meg egyre többen a régebben eleve halálos rákbetegségekből?! Meg a szüleik szemébe is, a gyerekeik szemébe is?! A megbetegedettek haljanak meg, mert szerinted (hangsúlyozom SZERINTED!) ők és a környezetük a hibás a betegségükért a hibás lelki életük miatt?!?!?!
És ráadásul nem is igaz, hogy az általad ide is beterjesztett videó témája a topik témájába vág. Nem vág témába.
Az általad propagált "mellesleg sejtbiológus", valójában kuruzsló vándorprédikátor Bruce Lipton egyike azoknak a népnyomorító szélhámosoknak, akik az emberek nyomorúságának kihasználásával és növelésével keresik a pénzt. (Nagy pénzt.) Sajnos az ilyen szélhámosok igen sokan vannak, mert az emberek jelentős része elég tudatlan és hiszékeny, ezért könnyen bedőlnek a féligazságokra és egészhazugságokra alapozott hasonló tanoknak, amelyek bevált recept szerint a hajmeresztő kitalációk mellett éppen annyira vannak megtámogatva féligazságokkal, hogy a hangoztatóit és drága pénzért kiárusítóit még éppen ne vihesse el a rendőr bilincsbe verve, mint kuruzslót, közvetett népirtót.

 

[Gagul]

Elnézést, de egyértelműen kemény leszek, mert nagyon súlyos a téma, és nem mindegy, hogy eggyel többen vagy kevesebben terjesztik a rémhíreket.
A rákbetegségek ügye nem véleménykérdés, hanem valóságkérdés, nem ezotéria, hanem matéria. A róla alkotott véleményed súlyosan hibás, káros, ártalmas. No és legfőképpen illetéktelen. Nem értesz hozzá, nem kellene ezzel kapcsolatos nézeteket mint igazságokat aktívan terjesztened, propagálnod. És ráadásul nem is igaz, hogy az általad ide is beterjesztett téma a topik témájába vág. Nem vág témába.
Az általad propagált "mellesleg sejtbiológus", valójában kuruzsló vándorprédikátor Bruce Lipton egyike azoknak a népnyomorító szélhámosoknak, akik az emberek nyomorúságának kihasználásával és növelésével keresik a pénzt. (Nagy pénzt.) Sajnos az ilyen szélhámosok igen sokan vannak, mert az emberek jelentős része elég tudatlan és hiszékeny, ezért könnyen bedőlnek a féligazságokra és egészhazugságokra alapozott hasonló tanoknak, amelyek bevált recept szerint a hajmeresztő kitalációk mellett éppen annyira vannak megtámogatva féligazságokkal, hogy a hangoztatóit és drága pénzért kiárusítóit még éppen ne vihesse el a rendőr bilincsbe verve, mint kuruzslót, közvetett népirtót.

Jókat irsz...-)
Féligazságok, egészhazugságok...s ki dönti el, hogy épp mikor mi a fél meg egész, hazugság avagy igazság?

 

[ratalics]

Jókat irsz...-)
Féligazságok, egészhazugságok...s ki dönti el, hogy épp mikor mi a fél meg egész, hazugság avagy igazság?

"...s ki dönti el..."
Jobb híján a mindenkori TUDOMÁNYOS nyilvánosság, amelynek az adott korban a legnagyobb esélye van a leginkább megközelíteni azt, hogy mi igaz és mi nem igaz, és mennyire igaz vagy nem igaz. Ha dönteni kell - márpedig rákügyben folyamatosan dönteni kell, hiszen betegek milliói remélik a gyógyulást - a mindenkori TUDOMÁNYOS nyilvánosság ítélőszéke a legkisebb rossz, a legkevésbé tökéletlen ítélőszék.
Kérlek ne kérdezz vissza, hogy ki dönti el, mi tudományos és mi nem. Nem szeretem álkérdések megválaszolásával tölteni az időmet.

 

[cdurmol]

Elnézést, de egyértelműen kemény leszek, mert nagyon súlyos a téma, és nem mindegy, hogy eggyel többen vagy kevesebben terjesztik a rémhíreket.
A rákbetegségek ügye nem véleménykérdés, hanem valóságkérdés, nem ezotéria, hanem matéria. A róla alkotott véleményed súlyosan hibás, káros, ártalmas. No és legfőképpen illetéktelen. Nem értesz hozzá, nem kellene ezzel kapcsolatos nézeteket mint igazságokat aktívan terjesztened, propagálnod. Méghogy felesleges lenne a rákbetegségek gyógyításának lehetőségeit kutatni?! És ezt azoknak a szemébe is elmondanád, akik a tudományos eredményeknek köszönhetően gyógyulnak meg egyre többen a régebben eleve halálos rákbetegségekből?! Meg a szüleik szemébe is, a gyerekeik szemébe is?! A megbetegedettek haljanak meg, mert szerinted (hangsúlyozom SZERINTED!) ők és a környezetük a hibás a betegségükért a hibás lelki életük miatt?!?!?!
És ráadásul nem is igaz, hogy az általad ide is beterjesztett videó témája a topik témájába vág. Nem vág témába.
Az általad propagált "mellesleg sejtbiológus", valójában kuruzsló vándorprédikátor Bruce Lipton egyike azoknak a népnyomorító szélhámosoknak, akik az emberek nyomorúságának kihasználásával és növelésével keresik a pénzt. (Nagy pénzt.) Sajnos az ilyen szélhámosok igen sokan vannak, mert az emberek jelentős része elég tudatlan és hiszékeny, ezért könnyen bedőlnek a féligazságokra és egészhazugságokra alapozott hasonló tanoknak, amelyek bevált recept szerint a hajmeresztő kitalációk mellett éppen annyira vannak megtámogatva féligazságokkal, hogy a hangoztatóit és drága pénzért kiárusítóit még éppen ne vihesse el a rendőr bilincsbe verve, mint kuruzslót, közvetett népirtót.

Ezt nem nekem mondtad, mégis felkapom.
Elöljáróban: Lángot köpök a neten kismillióért hirdetett csodasz@rokra. Nem fejtem ki az okait. Lángot köpök azokra a csodaprédikátorokra, akik kismillióért átállítják az ember lelkét és ezzel meggyógyítják. Ennek sem fejtem ki az okait.

De keményen hiszek abban, hogy az ember lelki beállítódása jelentősen hozzájárul a biológiához egy betegség kialakulásában és gyógyulásában.

Ki-ki egyénileg eldöntheti, hogy az életmódjával mennyit tesz a balszerencse elkerülésénekesélyéért - vagy éppen a bekövetkezés esélyéért. Sokan ugyebár csak utólag változtatnak az életmódjukon, miután bekövetkezett a balszerencse.

Tulajdonképpen ezzel a mondatoddal te is hasonló húrokat pengetsz. Mert ugye lelki beállítottság kérdése, hogy valaki retteg a betegségtől, de a sorsra, vagy a Jóistenre bízza magát, vagy azt mondja, ennyit meg tudok tenni saját hatáskörben, ezt megteszem, a többit a sorsra, vagy a Jóistenre bízom.

Tagja voltam/vagyok egy rákos önsegítő csoportnak. A csoport nem orvosi eszközökkel, de gyógyít. Jobban mondva segíti a gyógyítást.
Az az ember, akivel tegnap közölték a biopszia eredményét, még a családjának sem merte elmondani, görcsben van teste-lelke, megtapasztalja a csoportban, hogy túl lehet élni a rákot, lehet nevetni és örülni akkor is, ha az embernek rákja van. Tudod, hogy ez a fajta lelki segítség hány embernek segített átvészelni a rémes kezdeti időszakot? Csak azzal, hogy áthangolta a hozzáállását a 'rettenetes csapás ért'-ről a 'meg lehet csinálni'-ra.
A műtétek az ember testének megcsonkításával járnak. Tudod, hányan fogadták el könnyebben az új testképüket, mert látták, hogy milyen csinosan lehet kinézni műtét után is? Gondolod, hogy nem segítette a gyógyulásukat az a tudat, hogy nem lesznek csökkent értékűek a műtét után sem?

Nincs tudományos felmérésem, nincs statisztikám, de állítom, hogy a nevetni, örülni képes emberek között kevesebben újul ki a kór, mint a búval bélelt, önsajnálatba süppedők között.

 

[inmelius]

Túl sok a hozzászólás, csak pár darabba kapkodtam bele, és látom, hogy ekézve van az orvos ezerrel a véleménye miatt.

Pedig van igaza. Szigorúan a páciens szempontjából. A hozzátartozó szempontjából persze, hogy nincs.

Mindenki azt gondolja, hogy a hozzátartozója csak ne rákban haljon meg.
Csak ne szenvedjen a szeme láttára - ez oké, amennyire lehet szenvedésmentesen kell tartani a pácienst.
Csak ne a szemünk láttára múljon el a szerettünk - ez a leginkább rettegett dolog a civilizált ember életében: ne kelljen asszisztálnom a másik ember elmúlásához. Ott a kórház, ott az orvos, ott a nővér, majd ők. Ők, az idegenek. Én, a hozzátartozó, én nem. Nekem dolgoznom kell, nekem gyereket kell nevelnem, nekem ott a háztartás, én fáradt vagyok, én nem vagyok erre felkészült - tartja a legtöbb ember.

Miért is nem?

Miért is idegen ember pucolja ki a szart a szerettünk alól? Miért is idegen ember szeme láttára kell elpusztulni nyomorultul egy közömbös, idegen helyen? Miért is félünk a haláltól? A szenvedéstől? A hozzátartozónk ápolásától?

Öleld magadhoz a halált. Szeresd annyira a hozzátartozódat, hogy zokszó nélkül tűröd a nyűgjeit, pelenkázod, és fogod a kezét, amikor elmegy. Igen: ez a rák. Ilyen. És az orvosnak igaza van a véleményével - abban a részben, hogy a legkegyesebb. Mindenre van ideje a betegnek. A hozzátartozónak is - ha felnőtt módon képes odafordulni a betege felé.

Persze, ettől még legyen ellenszer, ha lehet

 

[cdurmol]

Aki úgy adja elő a lelki hozzáállás szerepét a betegségek kialakulásában, hogy a beteg a bűnös abban, hogy megbetegedett, az sok mindent megérdemel, csak jót nem. De az élet minden területén úgy tudunk előre haladni, hogy értékeljük a múltat, levonjuk a következtetést és változtatunk, amin bírunk. Úgy érzem, ez vonatkozik az ember lelki beállítódására is a betegségek vonatkozásában.

 

[ratalics]

Ezt nem nekem mondtad, mégis felkapom.
Elöljáróban: Lángot köpök a neten kismillióért hirdetett csodasz@rokra. Nem fejtem ki az okait. Lángot köpök azokra a csodaprédikátorokra, akik kismillióért átállítják az ember lelkét és ezzel meggyógyítják. Ennek sem fejtem ki az okait.

De keményen hiszek abban, hogy az ember lelki beállítódása jelentősen hozzájárul a biológiához egy betegség kialakulásában és gyógyulásában.

Tulajdonképpen ezzel a mondatoddal te is hasonló húrokat pengetsz. Mert ugye lelki beállítottság kérdése, hogy valaki retteg a betegségtől, de a sorsra, vagy a Jóistenre bízza magát, vagy azt mondja, ennyit meg tudok tenni saját hatáskörben, ezt megteszem, a többit a sorsra, vagy a Jóistenre bízom.

Tagja voltam/vagyok egy rákos önsegítő csoportnak. A csoport nem orvosi eszközökkel, de gyógyít. Jobban mondva segíti a gyógyítást.
Az az ember, akivel tegnap közölték a biopszia eredményét, még a családjának sem merte elmondani, görcsben van teste-lelke, megtapasztalja a csoportban, hogy túl lehet élni a rákot, lehet nevetni és örülni akkor is, ha az embernek rákja van. Tudod, hogy ez a fajta lelki segítség hány embernek segített átvészelni a rémes kezdeti időszakot? Csak azzal, hogy áthangolta a hozzáállását a 'rettenetes csapás ért'-ről a 'meg lehet csinálni'-ra.
A műtétek az ember testének megcsonkításával járnak. Tudod, hányan fogadták el könnyebben az új testképüket, mert látták, hogy milyen csinosan lehet kinézni műtét után is? Gondolod, hogy nem segítette a gyógyulásukat az a tudat, hogy nem lesznek csökkent értékűek a műtét után sem?

Nincs tudományos felmérésem, nincs statisztikám, de állítom, hogy a nevetni, örülni képes emberek között kevesebben újul ki a kór, mint a búval bélelt, önsajnálatba süppedők között.

A "kemény hozzászólásomra" alapozva indifferens a visszakérdezésed, mintha én tagadnám a lelki tényezők szerepét számtalan betegség kialakulásában vagy kialakulásának esélyében, gyógyításában vagy gyógyításának esélyében. A "kemény hozzászólásomban" én egy szót sem ejtettem erről a témáról. Ellenben, ahol ejtettem szót a lelki tényezőkről, annak kapcsán te is megállapítod, hogy "hasonló húrokat pengetek", azaz természetszerűleg beszélek arról, hogy természetesen a lelki tényezők nagymértékben összefüggenek-összefügghetnek megbetegedéssel, gyógyulással - ezt egyáltalán nem tagadja a "kemény hozzászólásom". A "kemény hozzászólásom" egyáltalán nem szól erről a kérdésről. Az a hozzászólás csak arról szól, amire te is lángot köpködsz, a ravasz kuruzslókról és a hozzá nem értő igeterjesztőkről, propagátorokról.
Azt írod: "De keményen hiszek abban, hogy az ember lelki beállítódása jelentősen hozzájárul a biológiához egy betegség kialakulásában és gyógyulásában." Én természetesen ugyanígy vagyok ezzel, két pontosítás mellett:
- nem "hiszek" ebben, hanem (tudományosan) tapasztalom, hogy így van
- a "hozzájárul"-t kiegészíteném a "vagy hozzájárulhat" kitétellel.
Én tehát úgy mondanám: Keményen tapasztalom tudományosan, ami egyébként is logikusnak látszik, hogy az ember lelki beállítódása jelentősen hozzájárul vagy hozzájárulhat a biológiához számos betegség kialakulásában és gyógyulásában.
Nincs vita köztünk ebben, csak apró, pontosító distinkció - bár az persze nem mindegy, hogy a te kiindulópontod egy kicsit transzcendens is, az enyém pedig pusztán materialista.
A lelki beállítódásunk nagymértékű kölcsönhatásban van a biológiai folyamatainkkal. Ennek a kölcsönhatásnak betegségek és gyógyulások illetve betegségi és gyógyulási esélyek is részei. Persze.

 

[cdurmol]

Elnézést, ha félreolvastalak, kedves ratalics!
Végülis jó érzés, hogy különböző kiindulással ugyanoda (vagy majdnem ugyanoda) jutottunk. Bár azt kétségbe vonnám, hogy az én kiindulásom ezúttal kicsit is transzcendens lenne. Kemény gyakorlati megtapasztalások alapján mondom a mondandómat.

 

[ratalics]

Elnézést, ha félreolvastalak, kedves ratalics!
Végülis jó érzés, hogy különböző kiindulással ugyanoda (vagy majdnem ugyanoda) jutottunk. Bár azt kétségbe vonnám, hogy az én kiindulásom ezúttal kicsit is transzcendens lenne. Kemény gyakorlati megtapasztalások alapján mondom a mondandómat.

A transzcendenciára utaló kis kitételem az adott esetben nyilván felesleges és félreérthető volt. Arra utaltam vele "általánosságban", hogy bár a konkrét témában a személyes és általános tapasztalatokra alapozva konkrétan egyetértünk, azaz nincs vita köztünk, valószínű vagy legalábbis lehetséges, hogy ha további filozófiai síkra terelnénk a problémát, akkor eljutnánk olyan pontokra, ahol már kettéágazna a mondandónk. Merthogy részben eltérő felfogásunk van arról a bizonyos biológiáról, amire az emlegetett lelki tényezők is hatnak. Ugyebár az evolúciós topikból ismerjük valamelyest egymás eltérő felfogását a biológiáról - de ezt most végül is feleslegesen és félreérthetően kevertem ide, elnézést.

 

[Melitta]

Miért is idegen ember pucolja ki a szart a szerettünk alól? Miért is idegen ember szeme láttára kell elpusztulni nyomorultul egy közömbös, idegen helyen? Miért is félünk a haláltól? A szenvedéstől? A hozzátartozónk ápolásától?

A halaltol mindenki fel mert semmit nem tudunk rola, mi tortenik velunk , csupan hit kerdese hogy ki, hogy kepzeli el.A titokzatossagaval kulonbozo kulturalban mas es mas felfogas "hit" ervenyesul.
Egeszsegesen nem lehet meghalni. /kivetel a balesetek/
Ma egy beteg apolasara a legfelkeszultebbek a korhazak ahol szakemberek es a magas technikai felkeszultseg rendelkezesre all. A tisztaba teves pelenkazas a legkonyebb az apolas soran felmerult problemak soran.
A legtobb rakbeteg meg kuzkodik egyeb betegsegekkel is ami infuziot igenyel, akinel 24 oras szerviz kell, nem eleg reggel megetetni es elmenni dolgozni es otthagyni otthonaba egesz nap.
en 24 oras apolasat csinaltam edesanyamnak, annyi idore tudtam csak otthagyni meg a gyogyszertarba leszaladtam, de ez ido alatt is mindig tortent valami, akkor akart kimenni egyedul a furdoszobaba, akkor gondolta fris teat keszit maganak, de mar ereje nem volt elmenni a konyhaig stb.
Vallaltam apolasat vegig mellette voltam, de naponta tobbszor volt hogy orvost hivatam, vagy mentoket mert egyszeruen ugy lattam azonnal orvos kell,mert en nem tudom eldonteni hogy a rak melle meg infaktust is kapott hogy ez csak mulo rosszullet vagy ujabb infaktus.
De maga az apolasara is segitseg kellett mert mindene fajt es nem egy kis teljesitmeny volt naponta lefurdetni mozgatni egy csontsovany embert ,mert megfogni se merte az ember mert azonnal kek zold lett a karja.
Agyhoz kotott beteg apolasahoz szakember tudasara van szukseg, napi agynemu cserehez is ket ember kellett.

Felunk nem csak a halaltol a szenvedestol hanem hozzatartozonk apolasatol is mert nem tudunk segiteni , ezekbe a folyamatokban es az ember szive szakad meg a tehetetlensegtol hogy nem tud segiteni nem tudja enyhiteni a fajdalmait, a napi leepulest latni, szavakba leirni nem is lehet min megy at ugy a beteg mint a hozzatartozo.

 

[baggins]

A professzor sajnos nem csak hülye, de szorgalmas is.

 

[inmelius]

Miért nem tudunk segíteni a hozzátartozónkon? Miért nem tanuljuk meg, ami megtanulható? Az ágyazást? Amihez erő és tudás esetén egy ember is elég? A fürdetést? A mozgatást?

Nem kell orvosnak lennünk ahhoz, hogy ápoljunk. Nem kell ápoló szakmánknak sem lenni. Csak meg kell tanulni. Készülni kell rá. A beteget nem azonnal adják haza a kórházból. Addig egy embert fel lehet szabadítani a családból a munka alól és be lehet menni a kórházba és figyelni, kérdezni és kérdezni a nővértől, hogy csinálja, mint csinálja. Menni az atyaúristenig is, ha kell, hogy mindezt az ember megtehesse, márhogy a beteggel kapcsolatos fizikai teendőket elleshesse, megtanulhassa.

Nem a saját elmúlásunkat féljük-e minden halálban? És ezért rettegünk a feladattól: ápolni valakit?

A haláltól félni: fölösleges energiapocséklás. Van. És az van, ami van. Borzasztó lehet egy életen át tudatosan a félelemre kondícionálni, de legalábbis hagyni, hogy arrafelé kondícionalizálódjuk magunkat a halállal kapcsolatban. Van. Ha eljön, mi megyünk. Pont. Akkor is, ha félünk tőle, és akkor is, ha magunkhoz öleljük, hogy nosza, jöhet a következő kaland. Az én felfogásom szerint sokkal jobb az utóbbiként megélni mind a mások, mind a magam halálát.

 

[Melitta]

A kaland az jo csak ha ugy vezet az ut oda,hogy kozben kihanyod a belso reszeidet, alul felul jon minden,csak eppen a levego ami sehogy nem eleg, mindjart nem tunik olyan remek kalandnak a rak betegseg.
Az otthon apolashoz nagyon sok minden kell, hogy maga a beteg ne szenvedjen semiben hianyt. Arrol nem is beszelve,hogy maga a beteg is a betegsegbol adodoan nem egy "szofogado gyerek" aki mindent elfogad fentartasok nelkul.Szamara is a kiszolgaltatottsag a tehetetlenseg, + maga a betegseg, borzalmasan nehezen elviselheto.
En is probaltam mindent megtanulni , megse birtam egyedul kivenni az agybol, pedig muszaly volt tisztalkodni, es a felfekvesek elkerulese miatt is tobbszor kiultetni, nehogy tudogyulladas legyen a sok fekvestol stb, A beteg nem ugy gondolkozik mint egy fiatal eleteros ember. Sok esetben apatia uralja, ha eppen nem a kinok fajdalmak gyotrik es nem allanodoan azt hajtogatja , hagyjam mar beken , meghalni.

 

[Theodora9]

Na jó, nem " nagy kaland " , de meg kell békélni a halál gondolatával.Sajnos ez tabutéma, a mai anyagias világban hajlamosak az emberek azt hinni, hogy értük nem jön el.
Van aki nem akar búcsúzkodni, esetleg nincs családja , szerettei,ők nem hiszem, hogy bármilyen rákot bevállalnának.
Az élet van belénk kódolva, a rákos betegek is a végsőkig ragaszkodnak hozzá, kevesen lesznek pl.öngyilkosok.
De az élet produkál olyan szélsőséges felfoghatatlan tragédiákat, mint pl. Schumacher esete. Vajon van e olyan pont az esetében, amikor a halál felülírhatja az életet??
Egyáltalán le lehet e így élni akár évtizedeket az ő esetében?
A világ ( anyagilag is ) legelismertebb sportolójának a mennyország után , a nekünk felfoghatatlan poklot kell átélnie talán évtizedekig.
Ő még az eutanáziát sem vállalhatja saját akaratából. Mi az a pont, amíg küzdenek érte, és eljön e az az idő amikor esetleg a családja is " lemond " róla.?
Esetleg látta valaki a Lorenzo olaja c. filmet - ami megtörtént eseményt (lásd. google Lorenzo oil )
.Az én szememben az ilyen emberek az igazi hősök, és sok van belőle, talán körülöttetek is, aki pl. otthon, szinte "háziőrizetben" , magukra hagyva neveli pl. autista, siket-vak, stb. gyerekét élete végéig, a teljes anyagi ellehetetlenülést is vállalva.
Szörnyű, de talán az ilyen nagyon hosszú ideig elhúzódó, esetleg fájdalommal járó, minden emberi mivoltuktól megfosztott emberek esetei talán a ráknál is rosszabb.

 

[inmelius]

Igen. Ez a lényeg: hagyni meghalni a szerettünket. Elengedni. Látni, hogy elege van, hogy nem bírja. És nem is akarja bírni. Miért kell mindig mindenkit megmenteni? Amikor egyértelműen haldoklik? Amikor menni akar? Miért nem hagyjuk, hogy menjen? Miért kell megmenteni a biztos szenvedésnek?

 

[inmelius]

Magyarországon létezik egy nyilatkozat, amely egyértelmű haldoklási folyamatban nem enged életmentő gyógyszereket, életmentő beavatkozásokat elvégeztetni magamon. Abszolút egyetértek vele.