Sziasztok!
A kolléganőm nyugdíjba megy. Szeretnénk az ovisokkal elbúcsúztatni őt. Keresek ehhez valamilyen zenét, amire tudunk kicsit táncolni. És 1-2 verset mondanánk. Nekem/nekünk fogyatékos ovisaink vannak, így egyszerűbb verseket keresek.
A segítségeteket előre is nagyon szépen köszönöm!
Szia Edi30!
Nézz vissza itt a fórum első oldalaira!
Én pedig ezeket tudom küldeni(egy fórumon találtam), ebből lehet mazsolázni:
Mi már tőled sokat kaptunk,
de Te tőlünk keveset.
Az arcodról, a hangodból
sugárzik a szeretet.
Fogadd tőlünk ezt a csokrot,
mit kötött a szeretet.
Hála, hála, midig hála, Óvónéni Teneked.
Óvó néni várt énreám, mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz, bizony nem megy oly könnyen!
Mikor sírtam ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra? Mintha édesanyám volna?
Nem várt érte köszönetet, egész szívét adta nekem!
Elfeledni nem is tudom, hiszen én is szeretem.
Rá gondolok, később sokszor, míg a táskát cipelem.
Tudom vége a játéknak, már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok, két karja majd visszavár!
A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk Tőletek.
Óvónéni, jaj de sokszor
az öledbe vettél.
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.
Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen.
Nevelgettél, tanítgattál
türelemmel, kedvesen.
Véget ér most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadus néni,
nem feledünk el, soha!
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél,
igazakat, szépet.
Kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted.
De talán a két szemem
elárulta néked.
.................................
Mint a kertész virágait
gondozza és neveli,
úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei.
A virág az illatával
mondja azt, hogy: „Köszönöm!”
én meg a sok jót a szívem melegével köszönöm
..................................
Azt a sok jót, amit kaptunk
megháláni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.
........................................
Talán mankónak jól használható ez a szöveg(szintén fórumról, átformálva, nevesítve).
Kedves óvó nénik, dadus nénik, szülők, gyerekek!
Először is Müller Péter szavait szeretném idézni:
„Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.”
Az óvó néni gyakran találkozik apró hercegnőkkel és overallos szuperhősökkel, akik nem létező teával kínálják őt saját udvartartásuk etikettje szerint, vagy nem létező szörnyek veszélyére figyelmeztetik. Figyelemre méltó tény, hogy e képzelt világokban a részletek nagyon is valósághű logikával állnak össze.
A gyerekekre különösen igazak Márai Sándor szavai:
„A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmetes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.”
Az óvó néni ott igyekszik a világ szebbé tételén, ahol a legfontosabb: a gyerekek között. Hol mesevárat épít mosolyból, szép szavakból, hol almaágat rajzol ...
Az óvó néni szívvel lélekkel ott van a gyermekeinkkel, és nem, mint kívülálló, hanem velük együtt él, bizakodva szemléli gyermekeinket és elmondja mi helyes, mi helytelen
Köszönjük óvó néninek az értünk és gyermekeinkért eltöltött segítőkész éveit, áldozatos munkáját.
Köszönjük az óvó nénik és dadus nénik odaadó, lelkiismeretes munkáját, soha el nem fogyó türelmét és jókedvét, a sok-sok vidám percet, meghitt pillanatot; ezt a 3-4 évet, és hogy egy ilyen jó csapatot hoztak össze.