mylady52
Kitiltott (BANned)
Ó te cegény...
A cigizéssel kapcsolatban nekem is van egy életre szóló de eredménytelen apai beavatkozási emlékem...
Szitu a következő:
Én, mint 15 éves tini lányka a fürdőszobában a tükör előtt lébuskáztam az ujjaim között egy szál füstölgő cigivel. Éppen gyakoroltam, hogy milyen pózban tudom elbűvölni a pasikat és a két ujjam között tartva a cigit bemutattam a tükörnek a jelenetet. Nagyban előadom a tükörnek a nagyvilági asszony szerepét, gyönyörködök magamban, mikor is kinyílik a hátam mögött a szüleim hálószoba ajtaja. Húúúú a francba! A tükörben apám képét láttam...
A gáz az volt, hogy ő is látta az én ábrázatomat, cigivel a kezemben, amikor éppen kifújom a letüdőzött slukkot...
Lazán és kertelés nélkül, lebuktam!
Nem lehetett kimagyarázni, cseppnyi esélyem sem volt hazudozni. Tisztán, szépen lebuktam! Számítottam apám részéről 2-3 makarenkói pofonra de nem kaptam meg rögtön, hanem csak szembenézett két villogó, zöld szempár, az apué meg az enyém. Azután síri csönd...
Pechemre nem tudtam, hogy a fater szabadságon van.
A cigim maradéka a klozetban landolt másodperceken belül de éreztem, hogy szorulni fogok. Apu nem szólt egy szót sem. Én sem. Kihúztam a fürdőszobából és igyekeztem mihamarabb láthatatlanná válni. Apu gyorsabb volt. Kiszólt miközben pisált: kislányom, hoznál nekem a közértből 5 csomag Munkást? Persze, hogy hozok apu, anyu is megbízott, hogy hozzak tejet meg kenyeret. Apu, kiáltottam vissza, ha nincs Munkás, akkor jó lesz a Kossuth is? Apu visszakiabált: nem! Nem Kossuth kell hanem Munkás és 5 dobozzal! Van rá pénz vagy adjak még? Nem kell, anyu hagyott itthon pénzt, kitelik belőle.
A futóbajnokok gyorsaságával húztam el otthonról és örültem, hogy megúsztam a verést… boldogan jöttem vissza a cuccossal, mert akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám. Örömtől sugárzó szemekkel raktam ki a konyhaasztalra apu cigijeit és mentem volna a haverokhoz csavarogni. Apu hangját hallottam: kislányom gyere csak be a szobába. Ajaj… éreztem, hogy gáz van. Arra gondoltam, hogy most kapom meg azt a hatalmas frászt a fatertól, amit eddig nélkülöztem. Nem ez történt. Apu leültetett a nappaliba maga mellé. A kezembe adott egy doboz Munkás cigit és közölte velem, hogy ezt a doboz mezítlábas (rohadt erős) cigit nekem el kell szívnom az utolsó szálig. Itt és most és előtte!
Hűha! Életemben addig nem nagyon szívtam mezítlábas (füstszűrő nélküli) cigit. Mit nekem egy Munkás! Rágyújtottam. Letüdőztem és olyan hevesen el kezdtem köhögni, hogy azt hittem kiszakad a tüdőm. Apám nem szólt semmit csak nézett csendben, és intett, hogy gyerünk kislányom, szívjad azt a büdös bagót!
.
.
.
Nonstop elszívatta velem mind az 5 doboz Munkást úgy, hogy az egyikről kellett rágyújtanom a másikra! Egy dobozban 25 szál mezítlábas, rohadt erős cigi volt.
Közben mondogatta az apu, hogy kell neked még cigi? Fogsz még rágyújtani?
A pofám egy idő után keserű volt, a tüdőm nem is létezett már, a pszichém romokban hevert, apám meg lement telefonálni anyámnak a munkahelyére, hogy tájékoztassa arról a mutert, hogy mit művelt velem. Egy óra múlva elájultam. Ki kellett hívni a mentőket, kórházba szállítottak nikotinmérgezéssel, anyám hazament és szarrá verte az aput az esernyőjével, én pedig a mai napig is dohányzom...
