Ősidőkben az ifjabb ifjúság nem játszótérre járt, mert nem is nagyon volt olyan. Ki lettünk csapva a ház udvarára, ahol egymásra vigyáztunk. Viszont minden felnőttnek volt rászólási joga, ha helytelenkedett a gyerek. Sőt, ha a rászólásnak személyesen nem tudott érvényt szerezni, akkor elmehetett a szülőhöz beárulni. Akkor még nem volt divat, hogy "
ne szóljon a gyerekemhez", így a szomszédnéni panasza alapján majdnem annyira kikapott az ember, mintha a szülő személyesen jött volna rá.
Ez a lakóhelyi kapcsolat volt az ifjúság kapcsolatainak egyik forrása, a másik az iskolai környezet. Amikor már érettebb ifjúság lettünk házibulikat tartottunk, nem voltak diszkók, sőt a szórakozóhelyek felnőtteknek voltak, így gyerek létünkre nem is tudtunk volna hová menni. A házibuliról viszont a felnőttek eltávoztak, így tényleg mienk volt a lakás.
Nem tudom, az én társaságomra volt csak jellemző? Nem ittunk szeszt. Olyan nagyon jókedvűek voltunk anélkül is.
Beatles zenére twisteltünk.