A pöcfoci...
Ez volt az egyetlen olyan (fiúknak való) játék, amelyikkel én is szívesen játszottam. Nálunk "pöcfocinak" hívták és egy nagyon kedves emlékem van róla. A bátyám Újpest drukker volt (a szégyentelen! ferencvárosi lakos létére) én meg Fradi drukker, -többek között azért is- mert versenyszerűen ott tornáztam. Jó néhányszor hatalmas pöcfoci csatát vívtunk a bátyámmal de az esetek nagy részében ő nyert. Azután egyszer csak jött egy vérre menő meccs közöttünk, mert a tét a mosogatás volt. Anyánk utasítására a bátyám feladata lett volna aznapra de kihívott egy meccsre, mondván, aki veszít, az mosogat. Rendben, belementem, mit nekem egy mosogatás ha harcolhatok érte/ellene. Általában 7-ig ment a mecs és 6:6 volt az állás... kegyetlen tekintetekkel méregettük egymást a bátyámmal, ő a hideg kék szemével sokkolt én a villogó zöld szemeimmel viszonoztam a tekintetét. Szó nélkül, hatalmas csata indult a győztes gólért. Játszottunk már jó ideje de nem akart az a gól az Istennek sem beletalálni egyikünk kapujába sem. Röpült a kis vasgolyó mindenhova csak a kapuba nem. Még az ágy alól is kihalászta a bátyám én meg az erkélyről is visszatettem a pályára de csak nem akart eldőlni a harc. ÉS akkor teljesen véletlenül sikerült nekem bepöckölni a golyót a bratyesz kapujába!!!
Azt a mindenit!
Vége a meccsnek te mosogatsz!
A bátyám elismerte a győzelmemet de az összes létező tárgyba belerúgott, mire kiért a konyhába!
Az egyik legkedvesebb és legtöbbet felemlegetett emlékünk ez a mecs a mai napig is... :-D
Csatolás megtekintése 117454
Klikkelj ide--->http://mylady.extra.hu/potyagol.mpeg
Klikkelj ide--->http://mylady.extra.hu/kapusbravur.mpeg
