Az azért elég mulatságos fiuk, lányok, hogy egy ilyen ártatlannak tűnő topikban is eljutottunk ide. De talán nem is mulatságos, hisz a múltunk s azonbelül amire emlékezünk különböző politikai áramlatok függvénye. S ezen belül van aki bevallja, van aki tagadja azt amit esetleg szeretett. S mert a saját kútfejem még nem csalt meg had meséljek el Nektek egy történetet. Származásom egyéb. Egy nagyon gazdag család szegény gyereke lettem a kommunizmus mindenki egyenlő politikájának következtében. Sőt nemcsak, hogy 10 éves koromra nincstelen lettem, de megbizhatatlan is és igy Nyugat Magyarországról - Zala - kitelepitettek Kelet Magyarországra. A Kisújszállás-i Állami Gazdaság dolgozója lett anyám én pedig a barak iskola tanulója. Úttörő nem lehettem, mert ,,megbizhatatlanok,, voltunk. Igy tengettem az életemet amikor Sztalin apánk 1953 tavaszán elmúlt és júniusban jött Nagy Imre s feloszlatta a kitelepitést. Mehetünk haza. Illetve a gyerekek nem. Ayám elájult a párttitkár kérlelhetetlen volt. Minket gyerekeket felraktak egy leponyvázott teherautóra és vittek. Éjszaka volt amikor megérkesztünk egy kis erdei tisztásra, ahol barakok voltak. Oda be s mit ad Isten ágyak voltak, matracokkal. Az Állami Gazdaságban csak szalma volt a földön s azon pokrócok. Levetkőzni, mindenki irány a fürdőbe. Amikor kijöttem az ágyam végén volt egy hálóing és minden ami a zsebemben volt. Lukas kulcs amivel durrantani szoktam gyufafejjel. Alig tudtam elaludni. Reggel amikor ébredtünk úttörő egyenruha volt az ágyvégén. Ma már tudom itt kezdődött az ,,átnevelésünk,,. Köszöntő dalt tanultunk és 11 órakor jött a Rákosi köszönteni minket. Délután pedig megkaptam a képes levelező lapot amelyiken megirhattam a könnyekben fetrengő anyámnak, hogy Csillebércen vagyok. S jött a nagy kérdés: mi akarsz lenni pajtás, sorompó kezelő vagy kalauz az úttörő vasuton? Kalauz lettem s ez lett életem egyik legboldogabb 3 hete. Hiszitek?
