Elhunyt Raksányi Gellért színművész
2008. május 21. 07:15
Életének 83. évben elhunyt Raksányi Gellért Kossuth-díjas színész, kiváló művész, a Nemzet Színésze - erősítette meg az MTI értesülését kedden este a Magyar Színház. Raksányi Gellért 1925. július 19-én született Szigetváron. Tanulmányai végeztével, 1947-től ötvenhárom éven keresztül megszakítás nélkül a Nemzeti Színház tagja volt, 1989 óta a társulat örökös tagjaként. 2000-től a Magyar Színházban játszott. A magyar színházművészet egyik legismertebb karakterszínészeként főként epizódszerepeket alakított. Jelentősebb szerepei között volt Biberach (Katona József: Bánk bán), Szmirnov (Csehov: A medve), a postás, Örkény István Tóték című darabjában és Vukovics Sebő Illyés Gyula Fáklyalángjában.
Több mint ötven filmben szerepelt, köztük a Rákóczi hadnagya, a Körhinta, az Édes Anna és a Magyarok című alkotásban, továbbá a Rózsa Sándor című tv-sorozatban. Évekig a Szomszédok című teleregény egyik állandó szereplője volt. Az egész ország ismerte a becenevét: ő volt a Kutya, illetve a Kutyu. Hároméves volt, amikor egy vadászaton kutyák hívták fel a hajtók figyelmét az eltévedt kis Gellértre, innen származott a ragadványnév.
Művészetét a legrangosabb kitüntetésekkel ismerték el. 1966-ban Jászai Mari-díjjal jutalmazták, 1978-ban érdemes művész, 1989-ben kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1992-ben, a Nemzet Színésze kitüntető címet - az első tíz művész között - 2000-ben kapta meg.
(MTI)
A gyásszertartás 2008. június 4-én fél háromkor lesz a Farkasréti temető Makovecz termében. Mivel akarata az volt, hogy Balatongyörökön legyen végső nyughelye, ezért csak egy-egy szál virággal róják le kegyeletüket tisztelői a budapesti ravatalnál.
Raksányi Gellért (Szigetvár, 1925. július 19. – 2008. május 20.)
Színművész, Kossuth-díjas, Érdemes- és Kíváló művész,
A Nemzeti Színház örökös tagja, A Nemzet Színésze
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1947-ben végzett, s azóta folyamatosan a Nemzeti Színház társulatának tagja, 2000-től a Pesti Magyar Színház művésze.
Raksányi Gellért a magyar színházművészet egyik legismertebb karakterszínésze volt. Robosztus alkata, zengő orgánuma míves beszéde, pontos karakterformáló képessége, színpadon, filmen egyaránt összetéveszthetetlenné tette. Alakításait nagy jellemformáló erő, szuggesztív előadásmód, mélységes humor jellemezte.
Kitüntetései:
Farkas-Ratkó díj 1957,
Jászai Mari-díj 1966, Érdemes művész, 1978, Kíváló művész 1989,
A Nemzeti Színház örökös tagja 1989, Kossuth-díj 1992,
Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj 1997,
A Nemzet Színésze 2000.
Obersovszky-díj 2002.
Magyar Örökség Díj 2006.
ÚJLAKY szerepében
Vörösmarty Mihály: Czilley és a Hunyadiak
Nemzeti Színház
PISZE MATYI szerepében
a Rózsa Sándor című televíziós filmsorozatban
Fotók: http://www.magyarszinhaz.hu/index.php?id=465&cid=32506
Egy interjú az az akkor - 2005-ben - 80 éves színésszel:
Raksányi Gellért, a Kutyu
KARAKTERÉLETMŰ - Nyolcvanadik születésnapját ünnepli a Nemzet Színésze
Váczy András 2005. július. 19., 00:00
Megjelenése, hangjának színe, választékos és ironikus modora különleges egyéniséggé teszi a művészpályán. És az, hogy nem kertel, nem homályosít. Raksányi Gellért egyenes ember.
Raksányi Gellértre ráragadt a Kutyu. – Kitalálhatnék érdekes történetet erre, például azt, hogy hároméves koromban lemaradtam a vadászatról, majdnem „megsréteztek”, de a kutyák megmentették kispajtásukat... De nem. A tábori kórházban kaptam egy levelet azzal a címzéssel, hogy édes kis kutyám... Így került át a szakmába és ragadt rám a Kutya név. Átélte a 20. századi magyar színjátszás keserveit és örömeit. Mellőzték és ünnepelték. Jó pályakezdés után zord idők jártak rá, tehetségéhez méltatlan szerepeket kapott. De mint „előadásmentő”, kitűnő memóriájú színész, hozzájutott egy-egy neki való figurához is.
– 1944-ben léptem először színpadra... Rumlis világ volt, bomba robbant az előadás alatt. Aztán egy kis sérüléssel, egy kis fogolytáborral megúsztam, elindult az élet, színészóriásokkal hozott össze a sors a Nemzeti Színházban. Hatvanegy év alatt kétszer késtem. Az egyik úgy történt, hogy éjjel forgattunk, délután annyira fáradt voltam, hogy nem tudtak felébreszteni. Rám törték az ajtót... A beöltözéssel együtt késtem tíz percet, amit egy néző különösen rossz néven vett. Úgy hívták: Rákosi Mátyás. Major Tamás igazgató azért nem büntetett meg, mert félelmemben akkorát alakítottam, mint addig soha...
Komlós Jucihoz nemcsak kollegiális, hanem gyengéd, érzelmi szálak is fűzték. Kapcsolatuk egyik jelentős epizódja költői színezetű. – Jucika családjával igen jó viszonyt tartottam fenn. Akkoriban a színház Herkulese voltam, kézen álltam erőből a Blaha Lujza téri épület tetején, azzal boszszantva a Szabad Nép-székház dolgozóit, hogy részegen sem esem le. Ezt és bunyóstörténeteimet meséltem Vili bácsinak, Jucika papájának. Egy alkalommal történt Jucikával és velem olyan eset, amit soha a büdös életben nem felejtek el. Együtt forgattunk. Addig-addig húztam a fülébe, hogy a legszebb dolog lenne, ha összekerülne egy Kutyával, amíg egy délután felhívott hozzájuk. Kitűnő mádi borral kínált… Néztem őt, mint a vajas kenyeret, ez a Kutyának joga. Félreérthetetlenül látta a vonzalmamat, és megejtően mosolygott. Beszélgettünk, ittam egy pohár bort… Megint beszélgettünk, megint ittam. Ő csak mosolygott. Több nem történt. Aztán, mert úgy éreztem, tovább nem jutunk, sajnos… iszonyatosan leforrázva, lehajtott fejjel, sikertelenül távoztam. Teltek-múltak az évek, összekerültünk a Szomszédokban. Egyszer hallom ám, rólam beszél a sminkessel Jucika.
– Hát a Kutyu húzta-húzta a fülembe… Szemrevaló, izmos, kedves ifjú kolléga… Akár lehetne is köztünk valami helyes kis dolog. Miért is ne?Felhívtam hozzánk. Nem volt otthon senki. Ültünk és csak beszélgettünk. Hoztam egy kis mádi bort, kristálypohárba töltöttem, hátha attól… Kutyu itta, aztán elkezdett udvariaskodni… Annyira ám, hogy olyan jó modorú lett, amilyennek sohasem láttam… Aztán felállt, tapintatosan kezet csókolt és elment. Egy világ omlott össze bennem: az én Kutyám gyáva! – szinte hangosan kiáltotta az utolsó mondatot. Én ott hátul a sötétben köpni-nyelni sem tudtam. Magamba roskadtam, mintha fejbe csaptak volna… Azóta eltelt jó néhány év, de ha erre gondolok, alig tudom könnyek nélkül megállni.
Raksányi Gellért felejthetetlen alakítása a Szomszédok türelmes és a munkájára büszke gondnoka volt. – Mai napig tart a hatása. Többször megtörtént, hogy odajött hozzám egy jól öltözött úriember: – Ön nagyon rendben tartja Gazdagréten azt a háztömböt. A miénk hasonló. Nem vállalná el? – kérdezte. – Sajnos, nem tehetem. Rengeteg dolgom van… – hárítottam. – Nem lennénk hálátlanok. – Végül lógó orral távozott.
Tavaly különleges irodalmi összeállítással lepte meg a versszerető magyar közönséget. CD-jén drámai átéléssel és emberi közvetlenséggel szólaltatja meg a címadó Szózat mellett többek között Tompa Mihály, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor költeményeit. – Annyi önálló estem volt régen, ezért most addig noszogattak, amíg meg nem csináltam. Nem kapkodtam el...
Ősszel a Magyar Színházban Rejtő Jenő A néma revolverek városa című regényének színpadi változatában a részeg Házmestert játssza. – A fiam, az ifjú Házmester Kállai Feri lesz. Így van ez rendben, ő még csak hetvenkilenc éves...
http://www.heol.hu/index.php?apps=cikk&cikk=17628