2008 január 5 - Emlékezés... Lázár Ervin, Napló
A varázsló pálcáját ragasztgatja<O
Lázár Ervin: Napló
Népszabadság • Ferencz Győző • 2008. január 5.<O</O
<O</O
Lázár Ervin naplója nem napló a szó közkeletű értelmében. Nem jegyezte fel éveken, esetleg évtizedeken át, hogy mi történt vele, mi történt a világban, és ő mit gondolt minderről. Ács Margit, a szöveg gondozója hat füzetből szerkesztette össze a kötetet.
<O</O
A legkorábbi egy 1971-ben papírra vetett, pár oldalas (és nehezen kihüvelyezhető) lázálomtöredék, a többi - nagy időbeli átfedésekkel - párhuzamosan vezetett füzet elegyes feljegyzéseket tartalmaz a nyolcvanas évek elejétől az író haláláig. A naplótöredékek kiegészítik egymást, és az olvasót arra csábítják, hogy rakosgassa össze az egymásba illeszkedő részeket, hátha valamiféle folyamatos elbeszélést kap, vagy legalább töredékes lenyomatát Lázár Ervin utolsó negyedszázadának. Annál is inkább, mert ennek a negyedszázadnak a fordulatai folyamatos állásfoglalásra késztették a hagyományosan politizáló magyar írókat.
Csakhogy aki ezeket a naplókat olvassa, nemigen szerezhet tudomást arról, milyen volt a Kádár-rendszer megereszkedése, hogyan ment végbe a rendszerváltás. Lázár Ervint mintha jobban érdekelte volna a magyar labdarúgó-válogatott szereplése. Megemlíti ugyan egyszer-kétszer Magyarország esedékes miniszterelnökeinek a nevét, kötődését sem titkolja, de ezeknek a dolgoknak itt nincs súlya. Ahogyan az irodalmi életbe sem vezeti be olvasóját. Nincsenek színes történetek pályatársakról, és csak ritkán formál véleményt. Az irodalmi életet leginkább egy övcsat képviseli, amelyet egykori szerkesztőségi szobatársa, Nagy László reszelt neki nyomdai dúcokból.
Lázár Ervin egyetlen dologgal foglalkozik a naplójában: az írással. De nem esztétikai kérdések izgatják, hanem maga az írás. A Csillagmajor és a Manógyár novelláival-meséivel viaskodik, akadnak továbbá alkalmi fogalmazványok, kiállításmegnyitók, ajánlólevelek is. Politika, futball, főzés, nyelvhelyességi dohogások, irodalmi élet csakis az írásképtelenség kínzó (és gyakori) szüneteit töltik ki. A Bab Berci, A hétfejű tündér mulatságosan filozofikus szerzője ugyanis írónak tekintette magát és semmi másnak. Igen sok szó esik arról, milyen tollal ír éppen. Különös, de nem gondolta, hogy akár magánérdekű feljegyzéseiben neki kellene eligazítania az ország dolgait. Épp elég dolga volt az íróasztalánál: üdítően könnyed művei kételyek közt, az írásgörcs ijesztő árnyékában készültek heteken-hónapokon át. Olykor csak egy bekezdésre futotta egy nap, máskor három napon át még arra sem, csak az üres dátumok sorakoznak. De a varázsló végül összeragasztgatta pálcáját, megírta rácpácegresi elbeszéléseit, és a felületeket olyan szépen elsorjázta, hogy ha nem volnának itt ezek a feljegyzések, senki meg nem mondaná, mennyi diribdarabból állt össze egy-egy kerek történet. Ilyesmi persze csak a négyszögletű kerek erdőben történhet.
Osiris, 369 oldal, 2980 forint
A varázsló pálcáját ragasztgatja<O
Lázár Ervin: Napló
Népszabadság • Ferencz Győző • 2008. január 5.<O</O
<O</O
Lázár Ervin naplója nem napló a szó közkeletű értelmében. Nem jegyezte fel éveken, esetleg évtizedeken át, hogy mi történt vele, mi történt a világban, és ő mit gondolt minderről. Ács Margit, a szöveg gondozója hat füzetből szerkesztette össze a kötetet.
<O</O
A legkorábbi egy 1971-ben papírra vetett, pár oldalas (és nehezen kihüvelyezhető) lázálomtöredék, a többi - nagy időbeli átfedésekkel - párhuzamosan vezetett füzet elegyes feljegyzéseket tartalmaz a nyolcvanas évek elejétől az író haláláig. A naplótöredékek kiegészítik egymást, és az olvasót arra csábítják, hogy rakosgassa össze az egymásba illeszkedő részeket, hátha valamiféle folyamatos elbeszélést kap, vagy legalább töredékes lenyomatát Lázár Ervin utolsó negyedszázadának. Annál is inkább, mert ennek a negyedszázadnak a fordulatai folyamatos állásfoglalásra késztették a hagyományosan politizáló magyar írókat.
Csakhogy aki ezeket a naplókat olvassa, nemigen szerezhet tudomást arról, milyen volt a Kádár-rendszer megereszkedése, hogyan ment végbe a rendszerváltás. Lázár Ervint mintha jobban érdekelte volna a magyar labdarúgó-válogatott szereplése. Megemlíti ugyan egyszer-kétszer Magyarország esedékes miniszterelnökeinek a nevét, kötődését sem titkolja, de ezeknek a dolgoknak itt nincs súlya. Ahogyan az irodalmi életbe sem vezeti be olvasóját. Nincsenek színes történetek pályatársakról, és csak ritkán formál véleményt. Az irodalmi életet leginkább egy övcsat képviseli, amelyet egykori szerkesztőségi szobatársa, Nagy László reszelt neki nyomdai dúcokból.
Lázár Ervin egyetlen dologgal foglalkozik a naplójában: az írással. De nem esztétikai kérdések izgatják, hanem maga az írás. A Csillagmajor és a Manógyár novelláival-meséivel viaskodik, akadnak továbbá alkalmi fogalmazványok, kiállításmegnyitók, ajánlólevelek is. Politika, futball, főzés, nyelvhelyességi dohogások, irodalmi élet csakis az írásképtelenség kínzó (és gyakori) szüneteit töltik ki. A Bab Berci, A hétfejű tündér mulatságosan filozofikus szerzője ugyanis írónak tekintette magát és semmi másnak. Igen sok szó esik arról, milyen tollal ír éppen. Különös, de nem gondolta, hogy akár magánérdekű feljegyzéseiben neki kellene eligazítania az ország dolgait. Épp elég dolga volt az íróasztalánál: üdítően könnyed művei kételyek közt, az írásgörcs ijesztő árnyékában készültek heteken-hónapokon át. Olykor csak egy bekezdésre futotta egy nap, máskor három napon át még arra sem, csak az üres dátumok sorakoznak. De a varázsló végül összeragasztgatta pálcáját, megírta rácpácegresi elbeszéléseit, és a felületeket olyan szépen elsorjázta, hogy ha nem volnának itt ezek a feljegyzések, senki meg nem mondaná, mennyi diribdarabból állt össze egy-egy kerek történet. Ilyesmi persze csak a négyszögletű kerek erdőben történhet.
Osiris, 369 oldal, 2980 forint