Hana Györgyi

- vasra vasat ne ütögess, soha ne
harangszó lesz, nem versike.
Szótlan írom, hogy szép az élet,
sózni kell és lehet még szebb

lehet bizony, ha vasra vas nem nehezül,
szerethetünk még sokáig veszettül;
Borzas a világ feje, fésüt vegyenek
borozni szeretnék, poharamba meggy -

megy ami szép piros nedű, illatos
csókos kedved attól lesz ám aranyos;
Pedig arcom, hogyha ittam oly piros
de nem bánom, hisz szeretlek, kis csinos.

- andalog a tegnap egyre jobban távolódik,
elfeledi - mit beszéltem rólad, öregszik;
pedig fiatalabb lettem nélküle, hadd menjen,
totysogjon, mint vén aggastyán feledjen...

- bokros domboldalon galagonya virágzik,
Gyere vélem, gyere, sétáljunk föl, odáig;
Déli harangszóra fel is érünk, meglátod;
s leterítem bokor alá ezt a vastag kabátot

- sárba hul a jó is, taszítja minden
de felkél az erős, kilábal szépen.
Új idők, új eszmék nem kellenek,
szeretni sose tanulj, anélkül is megy

Szép tavasz illatát kergeti a hajnali szél,
kis madár a lombok között oly édesen beszél,
hallgasd te is mit énekel, maradj kicsit csendben,
hisz azt dalolja, légy te boldog egész életedben.

Szép tavasz ébred, nyílik már sok virág,
boldogságra ébred most az egész világ,
légy te is boldog, nap simogassa arcodat,
gyere, siess hozzám, hisz megálmodtalak.

Köszke a látogatást!

Lapos tereken álmodni szeretnék
elnyúlva a fűben, mint vendég
Giliszta módjára csúszni mászni
és tevéled bokor alá hemperegni