Kegyetlenül közénk furakodva tombol a zord idő,
álmaimban kutatok, bár tudnám mit hoz a jövő,
jégvirág nyílik a vonat ablakon, de fel nem adom,
hogy lássalak, kezem melegével összekapkodom.
Rám tekeredik a lomha, nyirkos magány,
kérlek, csak egy fél napot szánj néha rám,
szerelmünk törje meg ezt az átok időt,
hozzon ránk a tavasz illatos, lágy szellőt.
Csillagfényes éjszakákon rólad álmodok,
képzeletem függőhídján feléd robogok,
e csodának vége bárcsak sose volna,
csak ha a nap örökké ránk mosolyogna.kiss