Hana Györgyi

A sok csillag - fent az égen
sorakozik - ezt nem értem;
Miért éppen mikor mondom
Hogy a szemed mikor látom?

- egy nagy nádas a világ, sok sok tó nádassa,
Én meg csak pecázom térdig a vizekben állva.
Szépek a halak, szép a te kebled is, meg a szemed
Hátamtra ülhetsz, hogyha majd, egyszer hal leszek

Várom a holnapot, tudom szép lesz veled,
elviszem én neked lángoló szívemet,
tó partján a hajnal egymáson ér minket,
napnak erős tüze szítja szerelmünket.
Ébredő természet, madárdalos reggel,
átöleljük egymást nagy-nagy szeretettel,
jól lakunk egymással, nem kell most a falat,
pedig kosárkámban hoztam rántott halat.
Előkerül hamar, mert ugye enni kell,
ekkora nagy vággyal éhesen ki bír el?
Mire leszáll az est, s hold terít ránk fátylat,
megtaláljuk újra a vetetlen ágyat,
egymásba borulva faljuk az életet,
még most is látom a huncut szemeidet.

- aláhull még a csillag is, ne félj
mégis még annyi marad, remélj
És várd a holnapot szép lesz az,
Mint sok csillagos égi tervrajz

- elszédül az ember, hogyha rád néz
talpam alatt a föld széna ágy lész,
jaj nem kéne elfeküdni a fűben?
Oly selymes, oly más körötted minden.

- szép nagy mezőn a kalász , ha érik
Lelkem rólad jókat álmodik;
Szép, nagy szemed rám nyitod - nevetve,
Szeretném, hogy mindig légy szeretve.

Csillogó barna szemedet szeretem,
úgy tombol szívemben a szerelem,
árnyas fák alatt kedvedet keresem,
ha megtalálom, el sosem engedem.

- krumpliföldeken a bogár
saját étkező asztalán hál,
én is úgy aludnék emlődön,
szemem behunyva nézelődöm.

- fenyőfa alatt van egy kispad;
azon ülök egyedül mindennap.
Szép az idő, szépek a madarak,
de én mindig, csak várlak, várlak...

Várok rád a kanyargó Duna parton,
várok rád, soha fel nem adom,
tudom, hogy egyszer enyém leszel,
esténként átölelsz, mellém fekszel.

- harangvirág szépen csilingelj
halkanbban, mert most aludni kell.
Voltam szép kertedben, emlékszel?
Az a virág, néked csilingel...

Mint száraz kóró, úgy hajtom le fejemet,
életemet végleg eldobom, elmegyek,
kiszáradt testem, csörög bennem a vér,
megpihen a lélek, ha végre újra hazatér.

- alabárdos madárijesztők előtt
fogom a kezed, mint a tegnapelőtt;
Menjünk, be a szép erdőbe, ketten,
hol tested kedvemre ölelhetem...

Tombol a nyár, a szerelem vár,
arcomon táncot jár a napsugár,
sétálunk ketten, vállamon sátor,
ha elkap a vágy, megállunk bárhol.

Csiklandoz a szellő, libben a sátor,
szép veled távol a világ zajától,
ahogy a szellő, úgy súgd a fülembe,
nincs a világon ki jobban szeretne.