Macskák
Ezt igazán meg kell írnom.
Nagy macskabolond vagyok, évekig volt családi cicám, a loponcos farkú, kalóztekintetü, tenyeres-talpas Murphy. Végül elment és nem akadtunk nyomára.
Aztán ide költözvén ebbe a házba, összeakadtam egy idös német pasassal (70+) aki szintén nagy macskabarát. Egyszer beinvitált. 17 macskája van, akkorák mint egy oroszlán. Az egész lakás tulajdonképpen mind a négy szobájával egy hatalmas macskaakol. A köpadlón mindenütt macskatáp hever tálakban, persze a kövön is mert a macskák kitúrják és senki nem takarítja. A szomszédok bolondok már az évek óta tartó erös macskaszar és macskahúgyszagtól. Az ajtóknak nincs félfája macskamagasságig, mert már lekörmölték. Az asztalok lába mint a gyufaszál. Van vakmacska, farkatlan macska, sánta macska és minden más variáció. A pasas rendkívül intelligens, több nyelven beszél anyanyelvi szinten, régebben az izraeli hadiiparnak dolgozott, az elsö hazai rakéta kifejlesztöje volt.
Mindenét a macskákra költi. Az utcán kóborló állatokat eteti. Amikor reggel kilenckor lemegy és beül a Mazdájába kb. negyven macska jelenik meg az autó mellett a semmiböl. Ilyenkor a csomagtartóban levö zsákból kivesz egy adag tápot és elosztja közöttük, vagy macskatápkonzervet bont és szétadagolja. Ellátja öket vízzel is. A macskák csak neki engedik megfogni magukat. Ha úgy látja, hogy valamelyik macs beteg, azonnal dobozolja és viszi az állatorvoshoz.