Pl. Did the Yuan Dynasty's Use of Paper Money Cause Hyperinflation?A kínai inflációról még nem olvastam. Hol lehet róla olvasni?
Hivatkozás lista is van hozzá.
Érdekességek a történelemből
- Téma inditó Létrahuszár
- Kezdés dátuma
Hivatkozás lista is van hozzá.
Királyné az ezüstdénárokon
Az Árpád-korban az uralkodók arcképét vésték a pénzekre. Ez alól egyetlen kivétel fordult elő: II. András uralkodása alatt vertek olyan érmét, amely előlapjára két, egymással szembenéző, koronát viselő fej került. Első Anjou-házi királyunk, Károly viszont olyan ezüstdénárokat is veretett, amelyek előlapján a portréja, a neve, címere, a hátoldalán pedig a felesége, Piast Erzsébet koronás arcképe látható. Az előlapon a férfiarc mellé a Karolus rex, a hátlapon a a női portré mellé az Elisabet regina kezdőbetűi kerültek. Készültek olyan érmék is, amelyek előlapján szembenéznek egymással, és föléjük vésték a K és az E betűt.
(Az utolsón: K és E a pelikán két oldalán)
Az Árpád-korban az uralkodók arcképét vésték a pénzekre. Ez alól egyetlen kivétel fordult elő: II. András uralkodása alatt vertek olyan érmét, amely előlapjára két, egymással szembenéző, koronát viselő fej került. Első Anjou-házi királyunk, Károly viszont olyan ezüstdénárokat is veretett, amelyek előlapján a portréja, a neve, címere, a hátoldalán pedig a felesége, Piast Erzsébet koronás arcképe látható. Az előlapon a férfiarc mellé a Karolus rex, a hátlapon a a női portré mellé az Elisabet regina kezdőbetűi kerültek. Készültek olyan érmék is, amelyek előlapján szembenéznek egymással, és föléjük vésték a K és az E betűt.
(Az utolsón: K és E a pelikán két oldalán)Esti harangszó
Tamás esztergomi érsek 1307 májusában Udvardon tartott zsinatot az egyházi fegyelem visszaállítására és az egyházi javak elbirtoklásának megakadályozására. Ez a zsinat rendelte el hazánkban az esti harangszót.
Tamás esztergomi érsek 1307 májusában Udvardon tartott zsinatot az egyházi fegyelem visszaállítására és az egyházi javak elbirtoklásának megakadályozására. Ez a zsinat rendelte el hazánkban az esti harangszót.
Kolostori javadalmak bitorlói
I. Károly uralkodása idején történt, hogy egy István nevű ember, aki papként sem és szerzetesként sem tartozott az egyház kötelékébe, fekete csuhát öltött magára, és furfangos módon elfoglalt négy bencés apátságot: a bulcsit, a bizereit (mindkettő a mai Románia területén működött), a Szekszárd szomszédságában lévő grábit és a Pest megyei mogyoródit. Amikor István megkaparintotta a kolostorokat, azok aligha lehettek néptelenek, de az új gazdának nem volt szüksége szerzetesekre, s az Istennek szentelt épületek falai között megszűnt a vallásos élet, megszűntek az imaórák. István az apátságok jövedelmét saját céljaira használta. A csuháját gyakorta cserélte fel világi ruhára, fegyvert viselve járt-kelt az emberek között, és erkölcstelen életet élt.
Ugyanebben az időben néhány kolduló barátnak elege lett a szűkölködésből, s engedtek a jobb, gondtalanabb élet iránti ördögi vágyuknak. Megszegték a fogadalmukat, levetették a szerzetesi csuhájukat, és Szent Benedek rendjének fekete ruháját öltötték magukra. Ezután elfoglalták a rend néhány kolostorát, s azok élére maguk álltak apátként. Mindezt nem a puszta cím végett tették, hanem az apátságok javainak megszerzéséért, amelyeket kényük-kedvük szerint éltek fel.
I. Károly uralkodása idején történt, hogy egy István nevű ember, aki papként sem és szerzetesként sem tartozott az egyház kötelékébe, fekete csuhát öltött magára, és furfangos módon elfoglalt négy bencés apátságot: a bulcsit, a bizereit (mindkettő a mai Románia területén működött), a Szekszárd szomszédságában lévő grábit és a Pest megyei mogyoródit. Amikor István megkaparintotta a kolostorokat, azok aligha lehettek néptelenek, de az új gazdának nem volt szüksége szerzetesekre, s az Istennek szentelt épületek falai között megszűnt a vallásos élet, megszűntek az imaórák. István az apátságok jövedelmét saját céljaira használta. A csuháját gyakorta cserélte fel világi ruhára, fegyvert viselve járt-kelt az emberek között, és erkölcstelen életet élt.
Ugyanebben az időben néhány kolduló barátnak elege lett a szűkölködésből, s engedtek a jobb, gondtalanabb élet iránti ördögi vágyuknak. Megszegték a fogadalmukat, levetették a szerzetesi csuhájukat, és Szent Benedek rendjének fekete ruháját öltötték magukra. Ezután elfoglalták a rend néhány kolostorát, s azok élére maguk álltak apátként. Mindezt nem a puszta cím végett tették, hanem az apátságok javainak megszerzéséért, amelyeket kényük-kedvük szerint éltek fel.
Híveiket megbotránkoztató papok
A papok között a XIV. század első évtizedeiben is akadtak olyanok, akiknek az életmódja felháborította a híveket. Rómába is eljutott a híre, hogy az egyház esztergomi tartományában vannak olyan felszentelt plébánosok, akik ágyast tartanak, konyhai szolgálókkal élnek együtt. Viselkedésükkel nemcsak Isten ellen vétenek, hanem papi méltóságukat is lealacsonyítják, „és mert nincs, ki őket intené, saját szennyökben megrohadnak”. XIII. János pápa 1317. július 10-én keltezett levelében ezért szólította fel Tamás esztergomi érseket és az alárendelt főpapokat arra, hogy szigorúan lépjenek fel a papok erkölcstelenségeivel szemben.
A papok között a XIV. század első évtizedeiben is akadtak olyanok, akiknek az életmódja felháborította a híveket. Rómába is eljutott a híre, hogy az egyház esztergomi tartományában vannak olyan felszentelt plébánosok, akik ágyast tartanak, konyhai szolgálókkal élnek együtt. Viselkedésükkel nemcsak Isten ellen vétenek, hanem papi méltóságukat is lealacsonyítják, „és mert nincs, ki őket intené, saját szennyökben megrohadnak”. XIII. János pápa 1317. július 10-én keltezett levelében ezért szólította fel Tamás esztergomi érseket és az alárendelt főpapokat arra, hogy szigorúan lépjenek fel a papok erkölcstelenségeivel szemben.
I. Károly temetése
Az élete utolsó éveiben sokat betegeskedő uralkodó 54 éves korában, 1342. július 16-án hunyt el Visegrád várában. Holttestét másnap a királyné, a főurak és a főpapok jelenlétében skarlát ruhába öltöztették, fejére arany koronát helyeztek, lábára drágakövekkel díszített, aranysarkantyús csizmát húztak, s a várból átvitték a templomba, ahol gyászmisét mondtak érte. Ezután a testét hajón szállították Budára, ahol nagy tömeg várta a Duna-parton. Innen harangok zúgása közepette körmenetben vitték a Nagyboldogasszony-templomba. A menet élén a zászlótartó lovagolt, kezében az uralkodó hadilobogójával. A templomban ravatalra helyezték, s éjjel-nappal imádkoztak mellette. A bejárat előtt Károly paripáin ülve három vitéz őrködött. Az első királyi pompában, a második lovagi páncélban, a harmadik pedig hadba vonulásra felvértezve, fejükön az uralkodó struccmadaras sisakjával. A lovak is pazar látványt nyújtottak. Zablájuk, kengyelük, csatjaik, díszeik aranyozott ezüstből készültek, a takarókat pedig gyöngyökkel és drágakövekkel ékesítették.
A harmadik napon az ünnepélyes miséket tartottak, utána elindult a menet Fehérvárra. A holttestet nyitott koporsóban, fedetlen arccal vitték hintókocsin a temetkezési helyre. A hintóra egy strucc és az Anjou-koronák képe volt felfestve.
Fehérváron a papok és a lakosság sokasága várta az elhunyt uralkodót, akit a Szűz Mária-prépostság templomába kísértek. Ravatalánál egész éjszaka virrasztottak és imádkoztak. Másnap hajnalban gyászmisét mondtak, és Telegdi Csanád esztergomi érsek búcsúztató beszéde után a nagy oltár mellett temették el. A sírhely megvátásaképpen a templomot gazdagon megajándékozták, a prépostságé lett a király három paripája és a halottas hintó is. A gyászolók között sok pénzt osztottak szét.
Károly nem lelt örök nyugalomra az Árpád-házi királyok temetkezési helyén, mert a sírját 1349-ben feltörték és kirabolták. A tettes kiléte nem maradt homályban: a rablást a fehérvári őrkanonok követte el, akit Nagy Lajos jószágvesztésre és örök rabságra ítélt. Lajos néhány évvel később temetkezőkápolnát alapított Fehérváron, s apja földi maradványait is oda vitette át.
Az élete utolsó éveiben sokat betegeskedő uralkodó 54 éves korában, 1342. július 16-án hunyt el Visegrád várában. Holttestét másnap a királyné, a főurak és a főpapok jelenlétében skarlát ruhába öltöztették, fejére arany koronát helyeztek, lábára drágakövekkel díszített, aranysarkantyús csizmát húztak, s a várból átvitték a templomba, ahol gyászmisét mondtak érte. Ezután a testét hajón szállították Budára, ahol nagy tömeg várta a Duna-parton. Innen harangok zúgása közepette körmenetben vitték a Nagyboldogasszony-templomba. A menet élén a zászlótartó lovagolt, kezében az uralkodó hadilobogójával. A templomban ravatalra helyezték, s éjjel-nappal imádkoztak mellette. A bejárat előtt Károly paripáin ülve három vitéz őrködött. Az első királyi pompában, a második lovagi páncélban, a harmadik pedig hadba vonulásra felvértezve, fejükön az uralkodó struccmadaras sisakjával. A lovak is pazar látványt nyújtottak. Zablájuk, kengyelük, csatjaik, díszeik aranyozott ezüstből készültek, a takarókat pedig gyöngyökkel és drágakövekkel ékesítették.
A harmadik napon az ünnepélyes miséket tartottak, utána elindult a menet Fehérvárra. A holttestet nyitott koporsóban, fedetlen arccal vitték hintókocsin a temetkezési helyre. A hintóra egy strucc és az Anjou-koronák képe volt felfestve.
Fehérváron a papok és a lakosság sokasága várta az elhunyt uralkodót, akit a Szűz Mária-prépostság templomába kísértek. Ravatalánál egész éjszaka virrasztottak és imádkoztak. Másnap hajnalban gyászmisét mondtak, és Telegdi Csanád esztergomi érsek búcsúztató beszéde után a nagy oltár mellett temették el. A sírhely megvátásaképpen a templomot gazdagon megajándékozták, a prépostságé lett a király három paripája és a halottas hintó is. A gyászolók között sok pénzt osztottak szét.
Károly nem lelt örök nyugalomra az Árpád-házi királyok temetkezési helyén, mert a sírját 1349-ben feltörték és kirabolták. A tettes kiléte nem maradt homályban: a rablást a fehérvári őrkanonok követte el, akit Nagy Lajos jószágvesztésre és örök rabságra ítélt. Lajos néhány évvel később temetkezőkápolnát alapított Fehérváron, s apja földi maradványait is oda vitette át.
I. Károly és Nagy Lajos idejérol nagyon szép regénye van Földi Pálnak.
Liliom és kard cimmel
A másik amit elolvasasra javaslok annak, kit érdekel ez az idoszak:
Biro Szabolcs Anjouk sorozata
1. Bíró Szabolcs: Liliom és vér 93%
2. Bíró Szabolcs: Lángmarta dél 94%
3. Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig 93%
4. Bíró Szabolcs: Szent György testvérei 91%
5. Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa 95%
6. Bíró Szabolcs: Királyok éneke 93%
7. Bíró Szabolcs: A birodalom ura 94%
Az első magyar lovagrend
Európa első világi lovagrendjét, a Szent György lovagjainak testvéri társaságát Károly Róbert alapította meg 1326-ban. Névadóul a 4. században élt, vértanúhalált halt Sárkányölő Szent György szolgált. A rend szabályait tartalmazó alapító okiratot a szent névnapján, április 24-én a király jelenlétében állították ki az esztergomi káptalan előtt, s függőpecséttel hitelesítették, amely a katonaszentet ábrázolta.
A szabályzat két részből állt. Az elsőt az egyházi méltóságok jóváhagyásával alkották meg, s a tagokkal szembeni alapvető erkölcsi elvárásokat fogalmazták meg benne. Kötelességük volt többek között Krisztus egyházának védelme, a szegények oltalmazása és a nők tisztelete.
A második részt a király jelenlétében megfogalmazott kiegészítő cikkelyek képezték. Ezek értelmében havonta összejöttek, s megvitatták az időszerű politikai kérdéseket. Évente háromszor tartottak olyan gyűlést, amelyen mindannyiuknak meg kellett jelenniük, s peres ügyeikben ilyenkor hozott ítéletet két választott bìrájuk.
Legfőbb kötelességük a király iránti feltétlen hűség volt. Egymás között baráti viszonyt kellett kialakítaniuk, és segíteniük a rászorulót. Sebesült társukat nem hagyhatták magára a csatatéren, s ha az ellenség kezére került, kötelesek voltak részt vállani a kiszabadításában.
A társaság létszámát ötven főben szabták meg, s új tagot csak a korábbi tagok egyhangú hozzájárulásával vehettek fel. Más előkelőktől fekete színű, csuklyás köpenyük különböztette meg őket, amelyen latin nyelvű felirat állt: „Valósággal igaz vagyok e baráti renddel szemben.”
A lovagrend valószínűleg rövid ideig működött, s egyetlen írásos emlékként az alapító oklevele maradt fenn.
Európa első világi lovagrendjét, a Szent György lovagjainak testvéri társaságát Károly Róbert alapította meg 1326-ban. Névadóul a 4. században élt, vértanúhalált halt Sárkányölő Szent György szolgált. A rend szabályait tartalmazó alapító okiratot a szent névnapján, április 24-én a király jelenlétében állították ki az esztergomi káptalan előtt, s függőpecséttel hitelesítették, amely a katonaszentet ábrázolta.
A szabályzat két részből állt. Az elsőt az egyházi méltóságok jóváhagyásával alkották meg, s a tagokkal szembeni alapvető erkölcsi elvárásokat fogalmazták meg benne. Kötelességük volt többek között Krisztus egyházának védelme, a szegények oltalmazása és a nők tisztelete.
A második részt a király jelenlétében megfogalmazott kiegészítő cikkelyek képezték. Ezek értelmében havonta összejöttek, s megvitatták az időszerű politikai kérdéseket. Évente háromszor tartottak olyan gyűlést, amelyen mindannyiuknak meg kellett jelenniük, s peres ügyeikben ilyenkor hozott ítéletet két választott bìrájuk.
Legfőbb kötelességük a király iránti feltétlen hűség volt. Egymás között baráti viszonyt kellett kialakítaniuk, és segíteniük a rászorulót. Sebesült társukat nem hagyhatták magára a csatatéren, s ha az ellenség kezére került, kötelesek voltak részt vállani a kiszabadításában.
A társaság létszámát ötven főben szabták meg, s új tagot csak a korábbi tagok egyhangú hozzájárulásával vehettek fel. Más előkelőktől fekete színű, csuklyás köpenyük különböztette meg őket, amelyen latin nyelvű felirat állt: „Valósággal igaz vagyok e baráti renddel szemben.”
A lovagrend valószínűleg rövid ideig működött, s egyetlen írásos emlékként az alapító oklevele maradt fenn.
Fogakért földbirtok
A XIV. század első felében a királyi udvarban a jeles események pompáját lovagi tornák is emelték. A bajnokokat ünnepelték, a veszteseket kigúnyolták. I Károly nem csupán szemlélte a játékokat, gyakran maga is páncélt öltött, s összemérte erejét, ügyességét becsvágyó lovagjaival. Noha nem életre-halálra küzdöttek, nem voltak veszélytelenek a viadalok. 1319 júniusában a Hontpázmány nembeli István ellen állt ki az uralkodó, akit viadal közben megsebesített, ráadásul három fogát is kiütötte. A balszerencsés ifjú fájdalomdíjul birtokadományt kapott. Apródjainak, vitézeinek sisakdíszt, azaz címert adományozott, hogy a tornákon és más fegyveres események alkalmával fel lehessen ismerni a viselőjüket.
Anjou-kori lovag
A XIV. század első felében a királyi udvarban a jeles események pompáját lovagi tornák is emelték. A bajnokokat ünnepelték, a veszteseket kigúnyolták. I Károly nem csupán szemlélte a játékokat, gyakran maga is páncélt öltött, s összemérte erejét, ügyességét becsvágyó lovagjaival. Noha nem életre-halálra küzdöttek, nem voltak veszélytelenek a viadalok. 1319 júniusában a Hontpázmány nembeli István ellen állt ki az uralkodó, akit viadal közben megsebesített, ráadásul három fogát is kiütötte. A balszerencsés ifjú fájdalomdíjul birtokadományt kapott. Apródjainak, vitézeinek sisakdíszt, azaz címert adományozott, hogy a tornákon és más fegyveres események alkalmával fel lehessen ismerni a viselőjüket.
Anjou-kori lovag
Kockázott és veszített
A XIV. században a Német Lovagrend hittérítés címén több ízben indított keresztes hadjáratot a pogány litvánok ellen. 1344-ben egy kisebb haddal Nagy Lajos is csatlakozott a keresztesekhez. Ekkor történt, hogy a boroszlói (wroclawi) táborban Vilmos hollandi és hennegaui gróffal kockázott, és 600 aranyforintot veszített. A balszerencse annyira feldühítette a fiatal királyt, hogy a pénzt nem a játékostársának adta át, hanem a körülállók közé szórta, és megjegyezte, hogy ő nincs rászorulva a kockajátékon nyerhető pénzre.
A XIV. században a Német Lovagrend hittérítés címén több ízben indított keresztes hadjáratot a pogány litvánok ellen. 1344-ben egy kisebb haddal Nagy Lajos is csatlakozott a keresztesekhez. Ekkor történt, hogy a boroszlói (wroclawi) táborban Vilmos hollandi és hennegaui gróffal kockázott, és 600 aranyforintot veszített. A balszerencse annyira feldühítette a fiatal királyt, hogy a pénzt nem a játékostársának adta át, hanem a körülállók közé szórta, és megjegyezte, hogy ő nincs rászorulva a kockajátékon nyerhető pénzre.
Vesztegetésre költött rengeteg arany
Róbert nápolyi király 1333-ban megegyezett a magyar uralkodóval, I. Károllyal, hogy a trónját öröklő Johanna feleségül megy a magyar uralkodó középső fiához Endréhez. A hatéves herceget eljegyezték hétéves menyasszonnyal. Endre Nápolyban nevelkedett, 15 éves korában lovaggá ütötték, 1342-ben pedig a jegyesek házasságot kötöttek. Néhány hónappal később I. Károly meghalt, s azt követően Róbert úgy rendelkezett, hogy csak Johannát koronázzák meg.
A két uralkodó közötti megállapodás betartása végett az özvegy Erzsébet királyné Nápolyba utazott, hogy fia megkoronázását előmozdítsa. Szekereken vitte magával a kincstár teljes arany- és ezüstkészletét, valamint egyéb jövedelmeket Endre híveinek gyarapítása végett. Hatalmas összeg jutott a pápának is. Az ajándékozás, vagyis a megvesztegetés nem ért célt, mert a pápa csak Johanna férjeként volt hajlandó Endrét megkoronázni. A királyné haza akarta hozni a fiát, de Endre támogatói lebeszélték a tervéről. Mivel Johanna és környezete gondosan ügyelt a látszatra, Erzsébet Endre nélkül tért haza.
Nápolyi Johanna:
Róbert nápolyi király 1333-ban megegyezett a magyar uralkodóval, I. Károllyal, hogy a trónját öröklő Johanna feleségül megy a magyar uralkodó középső fiához Endréhez. A hatéves herceget eljegyezték hétéves menyasszonnyal. Endre Nápolyban nevelkedett, 15 éves korában lovaggá ütötték, 1342-ben pedig a jegyesek házasságot kötöttek. Néhány hónappal később I. Károly meghalt, s azt követően Róbert úgy rendelkezett, hogy csak Johannát koronázzák meg.
A két uralkodó közötti megállapodás betartása végett az özvegy Erzsébet királyné Nápolyba utazott, hogy fia megkoronázását előmozdítsa. Szekereken vitte magával a kincstár teljes arany- és ezüstkészletét, valamint egyéb jövedelmeket Endre híveinek gyarapítása végett. Hatalmas összeg jutott a pápának is. Az ajándékozás, vagyis a megvesztegetés nem ért célt, mert a pápa csak Johanna férjeként volt hajlandó Endrét megkoronázni. A királyné haza akarta hozni a fiát, de Endre támogatói lebeszélték a tervéről. Mivel Johanna és környezete gondosan ügyelt a látszatra, Erzsébet Endre nélkül tért haza.
Nápolyi Johanna:
Csatolások
-
1677855003229.png
Perdöntő párbajok, királyi pugilok
A XIII. század első negyedében már hazánkban is előfordultak perdöntő párviadalok. Az igazságszolgáltatásnak e módszerét az Aranybulla említette először. Nem csupán világi, hanem egyházi személyeket is kötelezhettek rá, ha világi bírósághoz fordultak jogorvoslatért. Mivel az ilyen bírói döntést magukhoz méltatlannak tartották, több ízben is írtak panaszlevelet a pápának. Ügyükben XII. Benedek Károly Róbertet, VI. Kelemen pedig Nagy Lajost kérte az „istenkísértő szokás” teljes megszüntetésére, a kérésnek azonban egyikük sem tett eleget.
Ha valaki a kora, neme vagy állása miatt nem vívhatott, akkor bajvívót, pugilt kellett kiállítania maga helyett. A felek többnyire nem személyesen álltak ki egymás ellen: a felperesek általában gyakorlott, az alperesek gyakorlatlan helyettest fogadhattak fel. A személyes küzdelemre kötelezettet is kiválthatta a fia vagy rokona, vagy akár egy arra hajlandó idegen is. Ha a felek békésen rendezték a vitájukat, a viadalt pénzen kellett megváltaniuk.
A viadal történhetett gyalogosan és lovon. A gyalogosok általában karddal, buzogánnyal, a lovon küzdők lándzsával, karddal vagy más, közelharcra szolgáló fegyverrel csaptak össze.
A tusa bírája lehetett a király, a nádor, az alnádor, az országbíró, a vajda és helyettese, de a vármegyék ispánjai és a városi bírók előtt is sor kerülhetett a vitát eldöntő küzdelemre. A párbajok nyilvánosság előtt zajlottak, s izgalmas látványt nyújtottak a nézőknek.
A királyt saját bajvívója helyettesítette. V. Istvánnak és IV. Lászlónak egyaránt volt pugilja. Az utóbbi helyettesítői közül híressé vált Budafalvai Becer fia Péter, aki tizenegyszer lépett a küzdőtérre, s tizenegyszer bizonyította be az uralkodó igazát. Szolgálataiért nemesi rangot kapott. A lovagi tornákon is jeleskedő Nagy Lajosnak két bajvívóját ismerjük. Az egyiket, Tuluk Pált 1343-ban kiváltságlevéllel, a másikat, Vermes Mátyást 1356-ban nemesi címmel jutalmazta meg.
A XIII. század első negyedében már hazánkban is előfordultak perdöntő párviadalok. Az igazságszolgáltatásnak e módszerét az Aranybulla említette először. Nem csupán világi, hanem egyházi személyeket is kötelezhettek rá, ha világi bírósághoz fordultak jogorvoslatért. Mivel az ilyen bírói döntést magukhoz méltatlannak tartották, több ízben is írtak panaszlevelet a pápának. Ügyükben XII. Benedek Károly Róbertet, VI. Kelemen pedig Nagy Lajost kérte az „istenkísértő szokás” teljes megszüntetésére, a kérésnek azonban egyikük sem tett eleget.
Ha valaki a kora, neme vagy állása miatt nem vívhatott, akkor bajvívót, pugilt kellett kiállítania maga helyett. A felek többnyire nem személyesen álltak ki egymás ellen: a felperesek általában gyakorlott, az alperesek gyakorlatlan helyettest fogadhattak fel. A személyes küzdelemre kötelezettet is kiválthatta a fia vagy rokona, vagy akár egy arra hajlandó idegen is. Ha a felek békésen rendezték a vitájukat, a viadalt pénzen kellett megváltaniuk.
A viadal történhetett gyalogosan és lovon. A gyalogosok általában karddal, buzogánnyal, a lovon küzdők lándzsával, karddal vagy más, közelharcra szolgáló fegyverrel csaptak össze.
A tusa bírája lehetett a király, a nádor, az alnádor, az országbíró, a vajda és helyettese, de a vármegyék ispánjai és a városi bírók előtt is sor kerülhetett a vitát eldöntő küzdelemre. A párbajok nyilvánosság előtt zajlottak, s izgalmas látványt nyújtottak a nézőknek.
A királyt saját bajvívója helyettesítette. V. Istvánnak és IV. Lászlónak egyaránt volt pugilja. Az utóbbi helyettesítői közül híressé vált Budafalvai Becer fia Péter, aki tizenegyszer lépett a küzdőtérre, s tizenegyszer bizonyította be az uralkodó igazát. Szolgálataiért nemesi rangot kapott. A lovagi tornákon is jeleskedő Nagy Lajosnak két bajvívóját ismerjük. Az egyiket, Tuluk Pált 1343-ban kiváltságlevéllel, a másikat, Vermes Mátyást 1356-ban nemesi címmel jutalmazta meg.
Zászlóra hímzett fenyegetés
A nápolyi királyság uralkodónője, Johanna és a környezete szívesen töltötte az időt Boccaccio erotikus történeteinek olvasásával, mesélésével, s azokat a valóságban is kipróbálták. A királynő gyakorta váltogatta a szeretőit, a felszarvazott férj, Endre pedig látszólag jámboran tűrte a megaláztatást. Haragját elfojtva azt tervezte, hogy megkoronázása után bosszút áll ellenségein, csakhogy szándékát meggondolatlanul a tudomásukra hozta. Miután a pápa elrendelte a megkoronázását, az új zászlajára a címeren kívül kardot és bilincset hímeztetett. Ezzel cselekésre késztette ellenségeit, akik nem hagytak időt neki a megtorlásra.
Endre címere:
A nápolyi királyság uralkodónője, Johanna és a környezete szívesen töltötte az időt Boccaccio erotikus történeteinek olvasásával, mesélésével, s azokat a valóságban is kipróbálták. A királynő gyakorta váltogatta a szeretőit, a felszarvazott férj, Endre pedig látszólag jámboran tűrte a megaláztatást. Haragját elfojtva azt tervezte, hogy megkoronázása után bosszút áll ellenségein, csakhogy szándékát meggondolatlanul a tudomásukra hozta. Miután a pápa elrendelte a megkoronázását, az új zászlajára a címeren kívül kardot és bilincset hímeztetett. Ezzel cselekésre késztette ellenségeit, akik nem hagytak időt neki a megtorlásra.
Endre címere:
Március 15. kapcsán
A Pilvax
Privorsky Ferenc 1838-ban nyitotta meg Pesten az Úri utcában a Café Renaissance nevet viselő kávézóját, amit 1842-ben vásárolt meg az osztrák származású Karl Pillvax. A kávés mesterséget Bécsben tanulta, magyar lányt vett feleségül, Pestre költözött, és megvette a Café Renaissance-t, amit a vezetékneve után könnyebben kiejthető Pilvaxra keresztelt át. A vendéglátóhely új arculatot kapott, a falakat „a legkitűnőbb hősök, és nagyszivü hazafiak képei”-vel díszítették. 1846-ban Fillinger János lett az új tulajdonos, aki meghagyta elődje cégtábláját, így a kávézót továbbra is Pilvax néven emlegették. Övé volt a forradalom idején is. Petőfi 1848. március 15-én a Szabadság Csarnokának nevezte.
(A kávézó 1911-ben zárt be, két évvel később pedig lebontották az épületet.)
A Pilvax 1910-ben (Vasárnapi Újság):
A Pilvax
Privorsky Ferenc 1838-ban nyitotta meg Pesten az Úri utcában a Café Renaissance nevet viselő kávézóját, amit 1842-ben vásárolt meg az osztrák származású Karl Pillvax. A kávés mesterséget Bécsben tanulta, magyar lányt vett feleségül, Pestre költözött, és megvette a Café Renaissance-t, amit a vezetékneve után könnyebben kiejthető Pilvaxra keresztelt át. A vendéglátóhely új arculatot kapott, a falakat „a legkitűnőbb hősök, és nagyszivü hazafiak képei”-vel díszítették. 1846-ban Fillinger János lett az új tulajdonos, aki meghagyta elődje cégtábláját, így a kávézót továbbra is Pilvax néven emlegették. Övé volt a forradalom idején is. Petőfi 1848. március 15-én a Szabadság Csarnokának nevezte.
(A kávézó 1911-ben zárt be, két évvel később pedig lebontották az épületet.)
A Pilvax 1910-ben (Vasárnapi Újság):
Miért kedvelték a fiatalok a Pilvaxot?
A Pilvaxban a forradalom előtti években is történtek jeles események. Itt találkoztak a haladó gondolkodású ifjak és értelmiségiek, itt alakult meg a Fiatal Magyarország és a Tízek Társasága. Írók, költők, egyetemi hallgatók kedvelt találkozóhelye volt. Petőfi 1844 óta járt rendszeresen a kávézóba. A vendégek a kávé mellé ingyen reggelit kaptak, minden nyomtatott újsághoz hozzájutottak, megbeszélték az időszerű kérdéseket, sakkozhattak, és négy biliárdasztalon játszhattak.
A Pilvaxban a forradalom előtti években is történtek jeles események. Itt találkoztak a haladó gondolkodású ifjak és értelmiségiek, itt alakult meg a Fiatal Magyarország és a Tízek Társasága. Írók, költők, egyetemi hallgatók kedvelt találkozóhelye volt. Petőfi 1844 óta járt rendszeresen a kávézóba. A vendégek a kávé mellé ingyen reggelit kaptak, minden nyomtatott újsághoz hozzájutottak, megbeszélték az időszerű kérdéseket, sakkozhattak, és négy biliárdasztalon játszhattak.
A 12 pontnak címe is van
A 12 pont megfogalmazását Kossuth felirati javaslatai támogatásának részeként március 9-én vállalta el Irinyi József, s március 11-ére el is készült vele. Hogy minél szélesebb körben megismerjék a kiáltványt, megfelelő alkalomként kínálkozott a március 19-ei József-napi vásár.
A röpiratszerű nyomtatvány címe „Mit kíván a magyar nemzet.”, mégsem így emlegetjük, mint ahogy a Nemzeti dal helyett is szoktak Talpra magyart mondani.
A 12 pont megfogalmazását Kossuth felirati javaslatai támogatásának részeként március 9-én vállalta el Irinyi József, s március 11-ére el is készült vele. Hogy minél szélesebb körben megismerjék a kiáltványt, megfelelő alkalomként kínálkozott a március 19-ei József-napi vásár.
A röpiratszerű nyomtatvány címe „Mit kíván a magyar nemzet.”, mégsem így emlegetjük, mint ahogy a Nemzeti dal helyett is szoktak Talpra magyart mondani.
Miért hosszú a 10. pont?
A politikai foglyok szabadon bocsájtását utólag vették fel a követelések sorába, s hogy a pontok száma ne változzon, a 10.-ben összevonták a katonaságra vonatkozó elvárásokat. Később pedig az Unio.-t Unio Erdéllyel-re változtatták.
A Tizenkét pontot német nyelven is kinyomtatták a pesti német ajkú polgárság számára. A Nemzeti dal először 1848. március 18-án jelent meg német nyelven, Zerffi Gusztáv fordításában, a Pesten kiadott Spiegelben.
A 12 pontot kiragasztották az utcasarkokra is, hogy minél szélesebb körben tudomást szerezzenek a követelésekről.
A politikai foglyok szabadon bocsájtását utólag vették fel a követelések sorába, s hogy a pontok száma ne változzon, a 10.-ben összevonták a katonaságra vonatkozó elvárásokat. Később pedig az Unio.-t Unio Erdéllyel-re változtatták.
A Tizenkét pontot német nyelven is kinyomtatták a pesti német ajkú polgárság számára. A Nemzeti dal először 1848. március 18-án jelent meg német nyelven, Zerffi Gusztáv fordításában, a Pesten kiadott Spiegelben.
A 12 pontot kiragasztották az utcasarkokra is, hogy minél szélesebb körben tudomást szerezzenek a követelésekről.
A Nemzeti dalról
Heckenast Gusztávnak tudomására jutott, hogy a fiatalok március 15-ére megmozdulást szerveznek, ezért nem ment dolgozni. A tulajdonostársa, Landerer Lajos viszont a nyomdában tartózkodott, amikor Petőfiék megérkeztek. Ő javasolta a cenzori engedéllyel nem rendelkező ifjaknak, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet a Tizenkét pont és a Nemzeti dal kinyomtatásához.
A Nemzeti dal kéziratát Petőfi otthon felejtette, így fejből vetette papírra a nyomdában, s amikor egy versszakkal elkészült, átadta a betűszedőknek. Fennmaradt ez a kézirat is, akárcsak a másik, ami két nappal korábban született Az eredeti, és a nyomdában emlékezetből leírt változat között van egy-két apróbb eltérés.
A költő az első nyomtatott példányt Aranynak küldte el.
Voltak, akik kézzel másolták, és aláírták Petőfi nevét, de nem hamisítási szándékkal, ezeket eredeti másolatnak nevezik a szakemberek. A sok fennmaradt kéziratból természetesen meg tudják állapítani, melyiket írta Petőfi.
A Nemzeti dal egyik nyomtatott példányát maga Petőfi adta át ünnepélyesen Kubinyi Ágoston múzeumigazgatónak, melyre saját kezűleg a következőket írta: "Az 1848diki marczius 15kén kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomtatott példány, s így a magyar szabadság első lélekzete." (Ezt a példányt az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.)
Heckenast Gusztávnak tudomására jutott, hogy a fiatalok március 15-ére megmozdulást szerveznek, ezért nem ment dolgozni. A tulajdonostársa, Landerer Lajos viszont a nyomdában tartózkodott, amikor Petőfiék megérkeztek. Ő javasolta a cenzori engedéllyel nem rendelkező ifjaknak, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet a Tizenkét pont és a Nemzeti dal kinyomtatásához.
A Nemzeti dal kéziratát Petőfi otthon felejtette, így fejből vetette papírra a nyomdában, s amikor egy versszakkal elkészült, átadta a betűszedőknek. Fennmaradt ez a kézirat is, akárcsak a másik, ami két nappal korábban született Az eredeti, és a nyomdában emlékezetből leírt változat között van egy-két apróbb eltérés.
A költő az első nyomtatott példányt Aranynak küldte el.
Voltak, akik kézzel másolták, és aláírták Petőfi nevét, de nem hamisítási szándékkal, ezeket eredeti másolatnak nevezik a szakemberek. A sok fennmaradt kéziratból természetesen meg tudják állapítani, melyiket írta Petőfi.
A Nemzeti dal egyik nyomtatott példányát maga Petőfi adta át ünnepélyesen Kubinyi Ágoston múzeumigazgatónak, melyre saját kezűleg a következőket írta: "Az 1848diki marczius 15kén kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomtatott példány, s így a magyar szabadság első lélekzete." (Ezt a példányt az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.)
Utoljára módosítva:
Miért épp a Nemzeti Múzeumnál?
Miért éppen a poros, deszkákkal körülvett múzeumi kertet választották a márciusi ifjak a népgyűlés helyszínéül?Pesten ez volt az egyetlen olyan terület, ahol több ezer ember elfért, az épület mellvédjét, lépcsőit pedig szónoki emelvényként lehetett használni.
A múzeum szomszédságában gyakran tartottak vásárokat, a közelében pedig a Két pisztoly névre keresztelt fogadó állt a megszomjazott vendégek rendelkezésére. Igen veszélyes hely volt. A szesztől még erősebbé és bátrabbá vált vendégek gyakran kaptak hajba, és verekedés közben előkerültek a kések, olykor pedig a pisztolyok is. Innen kapta a kocsma a nevét, mert úgy tartották, hogy töltött pisztoly nélkül nem ajánlatos betérni, két pisztoly pedig nagyobb biztonságot jelent.
Miért éppen a poros, deszkákkal körülvett múzeumi kertet választották a márciusi ifjak a népgyűlés helyszínéül?Pesten ez volt az egyetlen olyan terület, ahol több ezer ember elfért, az épület mellvédjét, lépcsőit pedig szónoki emelvényként lehetett használni.
A múzeum szomszédságában gyakran tartottak vásárokat, a közelében pedig a Két pisztoly névre keresztelt fogadó állt a megszomjazott vendégek rendelkezésére. Igen veszélyes hely volt. A szesztől még erősebbé és bátrabbá vált vendégek gyakran kaptak hajba, és verekedés közben előkerültek a kések, olykor pedig a pisztolyok is. Innen kapta a kocsma a nevét, mert úgy tartották, hogy töltött pisztoly nélkül nem ajánlatos betérni, két pisztoly pedig nagyobb biztonságot jelent.
Miért vélték, hogy Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt a múzeumnál?
Petőfi ebéd után a Nemzeti Múzeumhoz sietett, de a kertben már akkora tömeg tolongott, hogy nem tudott a lépcsőkhöz menni. A portás segített rajta, aki beengedte az oldalsó bejáraton, hogy az épületen keresztül kijuthasson a mellvédre.
A népgyűlésen Irinyi József és Vasvári Pál is szónokolt. Petőfi rövid beszéddel lelkesítette a tömeget, amit a távol állók nem hallottak, így azt hihették, hogy a költő a Talpra magyart szavalja.Ekkor adta át a Nemzeti dal egy dedikált példányát a múzeum igazgatójának, Kubinyi Ágostonnak, mert fontosnak tartotta, hogy a nap emlékéül megóvják. Ma ez a példányt az Országos Szécsényi Könyvtár őrzi.
A Pesti Divatlap 1848. április 22-i számában mellékletként jelent meg a Kálózdi János által megzenésített Nemzeti dal kottája. A szerzemény címlapjának rajzán ott áll Petőfi az oldalpárkányon, karját a magasba emeli, mintha éppen a Nemzeti dal refrénjét harsogná. Az illusztrációnak minden bizonnyal nagy szerepe volt annak a tévedésnek az elterjedésében, hogy a költő itt is elszavalta a lelkesítő költeményt. A rajzot, illetve annak változatát ugyanis sok későbbi kiadvány átvette.
A múzeum bal oldalpárkányának falán egy aranybetűs márványtábla látható, rajta e szöveggel: „A magyar ifjúság állította e táblát az ifjú magyarság lánglelkű énekesének és örök dicsőségének, PETŐFI SÁNDORNAK, aki 1848. március 15-dikén délután a magyar szabadságnak első szabad dalát
e helyről szavalta el.”
Az emléktábla létesítését Beöthy Zsolt irodalomtörténész, egyetemi tanár vetette fel még 1898-ban, a forradalom 50. évfordulója kapcsán. Ötletét a bölcsészhallgatók felkarolták, és gyűjtést szerveztek. Mivel a gyűjtés lassan haladt, a tábla felavatására csak 1900. március 15-én kerülhetett sor.
Petőfi ebéd után a Nemzeti Múzeumhoz sietett, de a kertben már akkora tömeg tolongott, hogy nem tudott a lépcsőkhöz menni. A portás segített rajta, aki beengedte az oldalsó bejáraton, hogy az épületen keresztül kijuthasson a mellvédre.
A népgyűlésen Irinyi József és Vasvári Pál is szónokolt. Petőfi rövid beszéddel lelkesítette a tömeget, amit a távol állók nem hallottak, így azt hihették, hogy a költő a Talpra magyart szavalja.Ekkor adta át a Nemzeti dal egy dedikált példányát a múzeum igazgatójának, Kubinyi Ágostonnak, mert fontosnak tartotta, hogy a nap emlékéül megóvják. Ma ez a példányt az Országos Szécsényi Könyvtár őrzi.
A Pesti Divatlap 1848. április 22-i számában mellékletként jelent meg a Kálózdi János által megzenésített Nemzeti dal kottája. A szerzemény címlapjának rajzán ott áll Petőfi az oldalpárkányon, karját a magasba emeli, mintha éppen a Nemzeti dal refrénjét harsogná. Az illusztrációnak minden bizonnyal nagy szerepe volt annak a tévedésnek az elterjedésében, hogy a költő itt is elszavalta a lelkesítő költeményt. A rajzot, illetve annak változatát ugyanis sok későbbi kiadvány átvette.
A múzeum bal oldalpárkányának falán egy aranybetűs márványtábla látható, rajta e szöveggel: „A magyar ifjúság állította e táblát az ifjú magyarság lánglelkű énekesének és örök dicsőségének, PETŐFI SÁNDORNAK, aki 1848. március 15-dikén délután a magyar szabadságnak első szabad dalát
e helyről szavalta el.”
Az emléktábla létesítését Beöthy Zsolt irodalomtörténész, egyetemi tanár vetette fel még 1898-ban, a forradalom 50. évfordulója kapcsán. Ötletét a bölcsészhallgatók felkarolták, és gyűjtést szerveztek. Mivel a gyűjtés lassan haladt, a tábla felavatására csak 1900. március 15-én kerülhetett sor.