Írjunk egy mesét együtt!

A puha hótakaró alatt csendesen pihenni tért a természet, s ezernyi apró kristály ragyogott fel a tiszta égbolton terpeszkedő csillagtenger ezüstös fénye alatt.
 
A birodalom egészen elcsendesedett, a farkasordító hideg miatt még a kutyák is csak akkor dugták ki orrukat a meleg házból, ha egy megkergetni való macska vetődött arra.
 
Ám amilyen hamar jött a zord tél olyan hamar eljött a tavasz is,a kis állatkák mind előbújtak a rejtekhelyükről.
 
Nem tudta eldönteni, melyik úton induljon tovább. Még egy kis ideig gondolkodott, majd határozott léptekkel elindult a középső úton. Úgy okoskodott, ha a középső úton halad, jobbra is, balra is jó messzire el tud nézni. Bízott benne, hogy rátalál a Királyfira és barátaira a kicsi sünre és a békára. Még emlékezett rá, hogy tavaly vastag hópaplannal takarta be őket...
 
Apró sajtkukacok másztak elő a föld mélyéből. Kékek, pirosak, hupi lilák. Az egyik ilyen kukac gyorsabban nőtt a többieknél.
 
Ebben az ujfajta eletben kukacoknak nem volt helye, de meg pillangoknak sem.
Zenearadat ozonlotte el a mindenseget.
Es ho. Inkabb ho, mint szevasz tavasz!
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.
Oldal tetejére