"Újoncként" először is szeretettel üdvözlök minden kedves fórumozót!
Örömmel tölt el, hogy -teljesen véletlenül- közétek csöppentem, remélem gyakran tudok jönni, nézelődni, olvasgatni, "beszélgetni"....
Igen tartalmas, színvonalas ez az oldal, bizony "le lehet ragadni", ám MEGÉRI!!!!!!!!!
Az eddigiek alapján úgy látom, hogy egy végtelenül kedves, összetartó csapat alakult már itt ki...
(Remélem, az nem baj, hogy én nem "külhoni" vagyok, de tényleg annyira megtetszett ez az oldal és maga a Fórum, hogy emiatt regisztráltam!)
S most magamról:
1963. május 7.-én születtem Szentesen. Hm....Ez egy érdekes dolog, mert tulajdonképpen ott csak -úgymond- megszületni voltam, ugyanis anyukám TBC-s volt, és az országban egyedül csak ott működött akkoriban "tüdő-szülő-szanatórium".
Masszív 2 kiló 30 dekával láttam meg a napvilágot, az orvosok azt sem tudták, megmaradok-e.
A nővérkék szemcseppentő pipettával etettek, óránként, cseppenként...6 évesen nem akartak iskolába engedni, mert nem ütöttem meg a "mércét". No, nem agyilag, hanem kilókban.
)
(Milyen érdekes fintora a sorsnak: huszonéves koromtól viszont örökös fogyókúra volt az életem, a jojó-effektus minden lehetséges formáján átesve. Ugyanis -gondolom, a természet akkor kezdte behozni gyermekkori satnyaságomat, vagy ki tudja....Mostanában már -így "vén fejjel" megadtam magam, és végre elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok.)
Szentesen 10 hónapos koromig anyukám még csak meg sem érinthetett, üvegablakon át nézett, míg ömlöttek a könnyei....A műtétje szerencsére jól sikerült, s majd' egy év után végre hazamehettünk Egerbe, ahol aztán 43 éves koromig éltem. Tulajdonképpen "született egri leánykának" tartom magam, s nem hivatalosan ugyan, de Egert vallom szülővárosomnak.
Az óvónőképző elvégzése után a sárospataki főiskolán szereztem diplomát, ám akkor, abban az évben beütött a "krach". etgy nagy kiterjedésű, súlyos szívinfarktust szenvedtem el (34 évesen).
Majd rá egy évre a Debreceni szívsebészeti klinikán egy nyitott szívműtéten is átestem (akit érdekel, erről szóló regényem részleteiből olvasgathat a
www.alliteracio2.b13.hu oldalamon), így aztán a szépséges diplomámat bánatosan leshetem egy fiók mélyén, és legnagyobb szomorúságomra imádott hivatásomat sem gyakorolhattam tovább.
Jelenleg tehát a státuszom nagyon "szívderítő": diplomás-rokkantnyugdíjas-munkanélküli.
----pfffff---
De fogalmazhatom úgy is, hogy okleveles családösszetartó-szakrefferens és terapeuta; úgy mindjárt jobban hangzik, igaz-e??? :XD
De túl sokat nem kesergek, kisebb lányom még velünk él (16) éves, a nagyobbik pedig már megajándékozott egy gyönyörű kisunokával is, aki októberben múlt 1 éves.
Egy bánatom van, hogy messzire kerültem Egerből (a harmadik férjem által -az előző kettőről nem véletlenül nem írok....ja és az infarktust sem véletlenül kaptam a válási időszakomban....), jelenleg Dunaföldváron élünk.
Nehezen illeszkedtem be, de a párom fantasztikus szeretete sok erőt ad, hogy elviseljem a családom, a barátaim, az egész "egri múltam" hiányát. Hiszen minden odaköt.
Ezért is nem volt könnyű a döntés, de a mai napig nem bántam meg.
Hobbim az írás, főleg a versírás, honlapjaimon, portálomon nagyon sok olvasható belőlük, s hamarosan megjelenik talán első önálló kötetem is...Ám publikáltam már irodalmi antológiákban, kisebb folyóiratokban.
Úgy látszik, a Sors ezzel kárpótolt a sok szenvedésért, a sok csalódásért, a fájdalmakért...hogy immáron teljesen az írásnak szentelhessem magam. (Persze ehhez egy olyan társ is szükséges, aki mindezt tolerálja, sőt! biztat, s mindenben mellettem áll.)
Jézusmária, most nézem, ide is komplett regényt írtam, kérlek nézzétek el nekem, de ez az egész iromány most úgy röppent ki belőlem, mint egy mélyről szakadó sóhaj....
Köszönöm, hogy "meghallgattatok", így virtuálisan.
Ám, ha már lúd, legyen kövér (végül is "elfér"), itt egy humorosabb bemutatkozásom, rímekbe szedve:
SZENVEDÉLYEK RABSÁGÁBAN
Ejj, ejj, elmondom én, nem titok,
Mióta megszülettem,
Szenvedélyek rabja vagyok
Kezdődött azzal, hogy lemondtak
Rólam szülészek, orvosok
Ám két kilómmal kiabáltam:
Én akkor is élni akarok!
Első szenvedélyem...-nosza hát
Beragyogta szüleim otthonát, hazavitték
Nevelgették a konokul élnivágyó Ágikát.
Később szülőértekezleteken megríkatták
Anyámat, ó, nem a betűvetéssel volt gond:
Nem díjazták cserfes csacsi nagy számat
A beskatulyázást soha nem tűrtem
A konvenciókat szenvedélyesen utáltam
Mégis fémjelezték mindenütt a nevem
Mert az életet látványosan imádtam
És mert betörni nem is akartak (az
oviban sem angyalka volt a jelem),
Bájos-vadóc csínytevéseimen
Inkább együtt nevettek velem
Lám, másik szenvedélyem a nevetés,
A bút, bajt gondot feledés, ha kelek
Kacsintva üdvözlöm az égen a Napot
Javíthatatlan örök optimista vagyok
Szenvedélyesen szeretek szeretni, lételemem
Hogy viszontszeressenek, szomjazom
Hogy dédelgessék pátyolgassák nem
Hétköznapi, öntörvényű szétszórt lelkemet
Káros szenvedélyem a pillanatnyi örömök
Tudom, hiba hogy nem nézem a holnapot
Nem bánom, nem siratom a múltamat
-néha elégett hamu-holt álmokat török-
Százévesen is örök gyerek maradok
Egy rakoncátlan "makrancoskata"
Kinek sosem fogy ki égbe szálló dala
Szenvedélyem a jó borok, étel, ital s a zene
Ha rámjön a bolondóra, depinek esélyt
Már nem adok, irány a barátok törzshelye
Ha kell, hajnalig mulatok, s ha ez is bűn
Hát aszondom ott egye meg a fene-
Az vessen rám első követ, ki ily módon
Még sosem vétkezett...-Hukk! Bocsika ha
Imitt-amott hiányzik egy ékezet-
És most ürítse az rám, egészségemre
Gyümölcslével, tejjel teli poharát
Aki -míg ezeket elolvasta- nem
Rejtette véka alá elnéző kis mosolyát!
*****************************************
És mégegyszer ELNÉZÉST KÉREK, hogy végeredményben "kisajátítottam" majdnem egy egész oldalt...
(De hááááát....EZ vagyok én.)
Üdvözlettel:
Ági