Útkeresőknek

Anamaya témája a 'Vallás,szellemtan' fórumban , 2007 Augusztus 28.

  1. elke

    elke Vendég

    nna igen ebből még tanulok:p hármat is mindennap ujra bár ezt nem eröltetem csak történik így eddig észre sem vettem:p
     
  2. Sidhe

    Sidhe Kitiltott (BANned)

    Könnyítés elkének


    ... kivéve, ha úgy érzed, igazad van,
    ... kivéve ha az illető valóban személyeskedett (olyankor jó alaposan rúgd hasba, avagy tökön),
    ... azt tedd meg,
    ... azt is. Ha ráérsz. A másik úgyis azt hall majd, amit neki jólesik.

    ;)
     
  3. elke

    elke Vendég

    ááh annyira izé minden....van egy tök jó bár értelmetlen kérdésem a minek:)
     
  4. hannah22

    hannah22 Állandó Tag

    vannak fő-és mellékszereplők, na meg a statiszták
    rendezők, producerek ....
    és a nézők

    nnnaaa, és ki van az űr-szkafander mödött???;)
    netááán eeegy pillangó?
     
  5. djsample

    djsample Tag

  6. pageUp

    pageUp Állandó Tag

    ... itt egy Buddhista tanmese olvasható ...rövid tömör lényegre törő ... "rólunk" :)

    "Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni."*


    Én a ho oponoponoban találtam meg az "utam" ...

    most 15-én voltam MABEL KATZ HO OP. tanfolyamán Bp-n ... nagyon jó volt ... örülök hogy elmentem rá :)


    :)

    ( bár sokat segített rajtam WAYNE DYRE , és Neale Donald Walsch könyve ... és hogy egy magyart is említsek , akkor Balogh Bélára is felhívnám a figyelmeteket ....
    ha jobban belegondolok , sorolhatnám még... Louise L. Hay , Joe Vitale , Müller Péter ... :):):)
    béke mindekinek :p
     
  7. hannah22

    hannah22 Állandó Tag

    ....és egyre izgalmasabb kiss kedves...
     
  8. Viktor1981

    Viktor1981 Állandó Tag

    Amma

    A Szeretet az igazi természetünk

    <IFRAME height=315 src="http://www.youtube.com/embed/0GqBeT-HVbE" frameBorder=0 width=420 allowfullscreen></IFRAME>
     
    joszoka és evapatocs kedveli ezt.
  9. Bedzsi

    Bedzsi Állandó Tag

    A keresztény tanítás lényege

    Hosszú ideig nem értettem a Kereszténységet, talán ez lenne?
    :confused:
    [h=2]A keresztény tanítás lényege[/h]
    Folyamatosan, a legrégebbi idők óta az emberek kilátástalannak, bizonytalannak és értelmetlennek érezték saját létezésüket és igyekeztek megmenekülni ebből a kilátástalanságból, bizonytalanságból és értelmetlenségből, olyan istenbe vagy istenekbe való hitbe, akik képesek lennének megszabadítani őket az élet különböző szerencsétlenségeitől, és a következő életben megadták volna azt az üdvöt, amit vágytak és nem tudtak megkapni ebben az életben. És emiatt ősidőktől fogva a különböző népek között voltak különböző hittérítők is, akik arra tanították az embereket: hogy milyen az az isten vagy istenek, akik megmenthetik az embereket; és arra mit kell tenni ahhoz, hogy megfeleljünk ennek az istennek vagy isteneknek, hogy megkapják jutalmuk ebben, vagy a következő életben.
    Egyes vallási tanítások arra tanítottak: hogy isten a napban van és megtestesülhet különféle állatokban; mások tanították — hogy isten menny és föld; míg mások azt tanították, hogy isten teremtette a világot és kiválasztott az összes nép közül egy szeretett népet; megint mások tanították, hogy sok isten van, és ők részt vesznek az emberek dolgaiban; megint mások tanították, hogy isten emberi alakot öltve leereszkedett a földre. És mindezek a tanítók összekeverve a valóságot a kitalálttal, megkövetelték az emberektől nemcsak az önmegtartóztatást tettektől, melyeket helytelenítettek, és dolgoknak a megtételét, melyeket jónak tartottak, még a szentségeket is, az áldozatokat is, az imádkozásokat /könyörgéseket/ is, melyek minden másnál jobban kellett, hogy biztosítsák az embereknek az ő üdvüket ebben és a következő világban.
    De minél többet éltek az emberek, a „hittanok”annál kevésbé és kevesebbé elégítették ki az emberi szellem követelményeit. Az emberek látták, először is hogy a boldogságot, melyhez igyekeztek ebben a világban nem elérhető, az isten vagy istenek követelményeinek teljesítései ellenére sem. Másodszor, annak következtében, hogy a közoktatás elterjedt a bizalom abba, amit hirdettek a vallási tanítók istenről, az eljövendőről és a jutalmakról benne, nem kapcsolódott a kialakult világképpel, így egyre gyengült és gyengült. Míg korábban az emberek habozás és kételkedés nélkül, tudtak hinni abban: hogy 6000 évvel ezelőtt isten teremtette a világot, hogy a Föld a mindenség középpontja, hogy a föld alatt található a pokol, hogy isten járt a földön és azután felemelkedett a mennybe és így tovább, most már ennek nem lehet hinni, mert az emberek pontosan tudják: hogy a világ nem 6000 éve létezik, hanem 100000 éve; hogy a Föld nem a világ középpontja, hanem csak egy nagyon kicsi bolygó más égitestekhez viszonyítva; és tudják, hogy a föld alatt semmi sem lehet, mert a Föld gömbölyű; tudják /1804-ben/, hogy az égbe szállni nem lehet, mert égbolt nincs, csak látszólagos csillagászati égbolt. Harmadszor, ami a legfőbb — megrendült a bizalom ezekben a különböző tanításokban amiatt, mert az emberek közelebbi kapcsolatba kerülve egymással, megtudták azt, hogy minden országban a vallási tanítók saját különálló tanaikat hirdetik, és ismerik el egyedüli igazságnak, és vitatják az összes többit. És az emberek ezt megtudva, természetesen arra következtettek; hogy egyik sem ezek közül a tanok közül nem jobban őszinte, mint a másik, így egy se lehet közülük elfogadott, mint kétségtelen és tévedhetetlen valóság. A boldogság elérhetetlensége ebben az életben, egyre terjed az emberiség közoktatásával és az emberek egymás közti összeköttetésükkel, aminek következtében megismerték más népek vallástanításait, emiatt az emberek bizalma a nekik tanított hitoktatásban egyre gyengült és gyengült. Ugyanakkor kialakul az igény az élet értelmének magyarázatára és az ellentmondás feloldására egyrészről a boldogságra és életre való törekvés, másrészt az egyre jobban és jobban világosan tudatosodó elkerülhetetlen szegénység, és halál között egyre sürgetőbb és sürgetőbb.
    Az ember szeretne magának jólétet/javakat/, ebben látja életének értelmét, és minél tovább él, annál jobban látja, hogy ez számára lehetetlen; az ember kívánja az életet, és annak folytatását és látja, hogy ő is és körülötte minden élő elkerülhetetlen megsemmisülésre és eltűnésre kárhoztatott; az ember rendelkezik értelemmel, és keresi az értelmes magyarázatát az élet dolgaira és nem talál semmilyen értelmes magyarázatot se saját, se más életére. Míg a régmúltban az emberi élet ellentmondásának a felismerése – mely boldogságot és folytatást követel, és aközött, hogy a halál és a szenvedés elkerülhetetlen – csak a legjobb elmék számára volt elérhető, mint Salamon, Buddha, Szókratész, Lao Ce és mások, a későbbi időkben ez valóságossá vált, és mindenki számára érthetővé, és ezért vált szükségessé ennek az ellenmondásnak a feloldása jobban, mint valaha.
    És pont ekkor, ebben az időben: amikor az értelemmel való törekvéssel lehetetlen volt az ellentmondások feloldása, – a jólétre és az életre –; amikor ez kifejezhetetlenül elviselhetetlené és nélkülözhetetlenné vált az emberiség számára, megadatott a kereszténység tanításában, a tanítás valódi értelmében. Az ősi hittan saját meggyőződésből hitt a teremtő isten, a gondviselő és üdvözítő létezésében, de igyekeztek titokban tartani az emberi élet ellentmondását; a keresztény tanítás pedig pont ellenkezőleg megmutatja az embereknek ezt az ellentmondást az ő teljes erejével; megmutatja nekik azt, hogy ellentmondásnak kell lenni, és az ellentmondás beismerésén keresztül elvezet a feloldódásba /megoldásba/ is. Ellentmondás a következőben van. Valóban egyik oldalról az ember állat, és képtelen nem az lenni, amíg a testében él; másrészről, ő egy szellemi lény, megcáfolva az ember összes állati kritériumait. Az ember életének első idejében él, nem tudva arról, hogy ő él, így nem ő él, de rajta keresztül él az az erő, mely mindenben él, ahogy tudjuk. Az ember csak akkor kezdi el a saját életét élni. Amikor tudja, hogy él, amikor tudja, hogy magának jót /javakat/ akar, és az összes többi lény szintén ezt szeretné. Ennek tudása adja neki az értelme felébredését.
    Ezt felismerve, — hogy ő él, és magának jót /javakat/ akar, és ezt akarja a többi lény is —, az ember elkerülhetetlenül megtudja azt is, hogy a jót, melyet különálló lényének szeretne elérhetetlen és e helyett a jó helyett, melyre vágyik, csak az elkerülhetetlen szenvedés és halál küszöbén áll, és ugyan ez vár az összes más lényre. És a jelentkező ellentmondás, melynek feloldására keres az ember megoldást, mely esetén az élete, olyan amilyen, és volna értelme. Szeretné, ha élete úgy folytatódna, mint ahogy folytatódna az élete az értelmének a felébredése előtt, vagyis teljesen állatiasan, vagy, hogy lenne teljesen lelki élete. Az ember vadállat vagy angyal akar lenni, de nem lehet sem vadállattá és sem angyallá.
    És éppen itt jelentkezik az ellentmondás feloldása, melyet a keresztény tanítás ad. Azt mondva az embernek, hogy ő se nem fenevad, se nem angyal, de angyal mely a fenevadtól született — szellemi lény, élőlénybe születve. Így egész itt tartózkodásunk ebben a világban nem más, mint ez a születés. Épp csak felébred az emberben az értelem, mely azt mondja neki, hogy ö jót akar megának; és akkor az ő ésszerű öntudata felébredt ebben a különálló lényében, — úgy tűnik neki, hogy a jókívánsága a saját külön lényére vonatkozik. De ez a legértelmesebb tudat, mely különálló lénynek mutatja magát, s jót kíván magának, megmutatja neki azt is, hogy a különálló lény nem felel meg a jó vágyának, és az életnek sem, amit ő mind önmagának tulajdonítana; ő látja, hogy egy különálló lény nem rendelkezhet a jóval, sem az élettel.
    "Akkor hát kinek van igazi élete?" — kérdezi saját magát és látja, hogy valódi élettel nem rendelkezik se ő, sem azok a lények, akik körülveszik, épen hogy, csak javakat kívánnak /vágyakoznak/. És felismerve ezt, az ember felhagy azzal, hogy tisztelje magában az ő különállóságát más testi és halandó lénytől, és felismeri magában a másoktól elválaszthatatlan, szellemi, és ezért halhatatlan lényt, mely feltárult az ő józan esze előtt. Ebben áll az emberben az új szellemi lény születése.
    A lény, mely feltárul az emberben az ő ésszerű tudata által, ez a jó kívánása /vágyakozás/, ugyanannak a jónak melyet korábban életcélul tűzött, de azzal a különbséggel, hogy az előző lénynek a jó akarata az egy testben lévő lényre vonatkozott, és nem ismerte fel önmagát, a mostani jó kívánója felismerte magát és ezért nem valamilyen különálló lénynek, hanem minden létezőnek kívánja. Az értelem felismerésének első idejében az embernek úgy tűnik, hogy a jó kívánság, amit magában felismer, csak ahhoz a testhez tartozik, amiben ő bezárt. De amint tisztábbá és erősebbé válik az értelme, annál világosabbá válik, hogy valóságos lény, valóságos "éne" az embernek, ahogy rövid időn belül felismeri magát, nem a saját teste lesz, nem rendelkezik saját élettel, és magának a jó kívánása más szavakkal — jó kívánás minden létezőnek. A jó kívánása minden létezőnek ez az, amit az élet minden létezőnek ad, ez az, amit istennek nevezünk. Így a lény, mely megnyílik az ember értelme előtt, a születendő lény, — ez az, aki életet ad minden létezőnek — ez az ISTEN.
    A korábbi tanítások szerint, isten felismeréséhez az embernek hinnie kellett abban, amit más emberek mondtak istenről, és abban, hogy mintha isten teremtette volna a világot, az embereket, majd megmutatta az embereknek magát; a keresztény tanítás szerint az ember közvetlenül megismeri istent önmagában a saját tudatával. Az emberben lévő öntudat megmutatja, hogy életének a lényege az, hogy minden létezőnek a javát akarja, mely olyan valami, ami szavakkal megmagyarázhatatlan és leírhatatlan, ugyanakkor mégis az ember számára a legközelebbi és a legérthetőbb.
    Az emberben a kezdeti jókívánság úgy jelenik meg, mint egy különálló élőlénynek a létére; majd — olyan lények létére vonatkozóan, melyeket szeret; később, attól a pillanattól kezdve, ahogy felébred benne az ésszerű tudata, már úgy mutatkozik meg benne, mint jóakarat minden létező lény számára. A jóakarat minden létező lény számára az alapja minden élet kezdetének, ez a szeretet, ez isten, ahogy az evangéliumban is írták, hogy isten a szeretet. Tolsztoj L. N.​
     
    evapatocs kedveli ezt.
  10. Erio

    Erio Állandó Tag

    Mindnyájan ismeritek azt a vad mélabút, amely hatalmába kerít, ha a
    boldogság idejére emlékezünk vissza. Mégis mennyire lehetetlen visszaidézni
    ezeket az időket, és kegyetlenebbül el vagyunk tőlük választva minden
    távolságnál. Visszapillantva a képek szebbeknek is tűnnek; úgy gondolunk rájuk,
    mint egy halott kedves testére, aki mélyen a földben nyugszik, ám akit
    délibábhoz hasonlóan mégis valamilyen magasabb és szellemibb díszben látunk
    magunk előtt. És szomjazó álmainkban mindig újra végigjárjuk múltunk minden
    kicsi részletét, minden apró ráncát. Úgy tűnhet akkor, hogy az élet és a
    szerelem kelyhe nem lett csordultig megtöltve, ám semmilyen bánat sem hozza
    vissza azt, amit elmulasztottunk. Ó, bárcsak ez az érzés tanulságul szolgálhatna
    a boldogság minden pillanatában!
     
  11. ab ovo

    ab ovo Vendég

    ismerjük persze, hogyan is feledhetnénk el azt a vad mélabúbánatot, de!
    az a pillanat is feledhetetlen, amikor a szemébe kacagtunk, vadul és dacosan...:p:p:p
    (és csak neked suttogom: mindkettő a múlt...)

    Isten hozott!
     
  12. Erio

    Erio Állandó Tag

    ó, az még feledhetetlenebb! :p
    s miközben másoltam be ezt az idézetet - az idézőjelet meg lefeljetettem ;) - nekem is épp ez járt az eszemben
    hogy mennyire múlt orientált ez a kép...
    s milyen szép s igaz!
    s hogy mennyire jó tudni róla! s mennyivel jobb, hogy nem ez ural :p

    szevasz! ;)

    ja, s hogy hogy került ide mégis ez szöveg?
    belépésemkor elsőre e regény egyik szereplőjének a neve, alakja jutott eszembe
    így lettem erio, kígyókkal táncoló :p
    kezdő sorait pedig idemásolám, hogy el ne feledjem
     
  13. Bonaona

    Bonaona Állandó Tag


    most komolyan nem vagytok Ti (vér)-rokonok???...:)...jól van na...csak ilyen ez a szív...egyként érezlek benneteket...egy az egyben az Egyben...kiss
     
    Erio kedveli ezt.
  14. ab ovo

    ab ovo Vendég

  15. ab ovo

    ab ovo Vendég

    kígyókkal táncoló??? (tudtad h a japánoknál a legnagyobb bók egy nőnek, ha kígyóhoz hasonlítják?
    az tud ám tekergőzni :p (lányok fűtyűljétek ki ezt is)
    (ha nem nagy fáradság az eredeti szövegnél jelöld meg a forrást kérlek,
    egy ilyen félművelt afgán paraszt mit tuggya ezeket az intelligenciás dolgokat..., de törekszik...
     
  16. Erio

    Erio Állandó Tag


    ;)
     
  17. Erio

    Erio Állandó Tag

    majd bolond lennék! tessék kitalálni, ha tetszik! :p

    s hogy mégjobban tessen, íme még egy idézet:

    "Egyik reggel, mikor a ...-ra pillantottam, ...-ebbnek és ...-abbnak tűnt, mintha először látnám zavartalan érzékekkel. Ugyanabban a pillanatban szinte fájdalmasan éreztem, ahogy a szó elszakad a jelenségtől, mint ahogy a túlságosan erősen megfeszített íj húrja is elpattan. Láttam a világ íriszfátylának egy darabját, és attól kezdve nyelvem nem látta el megszokott feladatát. Ugyanakkor újfajta éberség költözött belém. Miként a gyerekek, akik kezükkel tapogatózva fognak meg mindent, miután szemük belsejéből a fény kifelé fordul, úgy kerestem én is a szavakat és a képeket, hogy megragadhassam a dolgoknak azt az új ragyogását, ami elvakított. Soha azelőtt nem sejtettem, hogy a beszéd ilyen kínokat okozhat, ám mégsem vágytam vissza az érintetlenebb életbe. Ha sejtjük, hogy egy nap tudunk majd repülni, akkor a gyámolatlan ugrás drágább lesz számunkra, mint a kitaposott út biztonsága."
     
    Bonaona kedveli ezt.
  18. Erio

    Erio Állandó Tag

    s ha mégsem sikerülne :p , íme egy másik
    már nem kitalálásra, hanem gyönyörködésre kiss :

    [FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE]"Hamar érzékeltük, hogy az élet előrevitt minket, s hogy újfajta biztonságot nyerünk. A szó egyszerre király és varázsló. Linnaeus kiemelkedő példájából indultunk ki, aki a szó marsallbotjával lépett az állat- és növényvilág káoszába. S csodálatosabban, mint minden birodalom, amelyet karddal hódítottak meg, az ő hatalma a virágok mezeje és a férgek légiója fölött töretlen.
    [/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE][FONT=Times New Roman CE]Az ő példája alapján minket is az a sejtés hajtott, hogy az elemek között rend uralkodik, hisz az ember mélyen érzi az ösztönt, amely arra készteti, hogy a teremtést a maga gyenge szellemével utánozza, mint ahogyan a madárban is megvan a fészekrakás ösztöne. Busásan megjutalmazott aztán fáradozásainkért az a felismerés, hogy a mérték és a szabályszerűség a föld véletleneibe és zűrzavarába elmúlhatatlanul beágyazódott. Minél magasabbra törünk, annál közelebb kerülünk a titokhoz, amit a por rejt. Minden lépéssel, amelyet a hegyekben megteszünk, egyre inkább csökken a horizont mintájának véletlenszerűsége, s ha elég magasra emelkedünk, akkor körbeölel, bárhol álljunk is, a tiszta gyűrű, mely eljegyzett minket az örökkévalósággal."
    [/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT][/FONT]
     
    Bonaona kedveli ezt.
  19. Erio

    Erio Állandó Tag


    nem tudtam!
    s Erio valójában nem is táncol a kígyókkal, hanem játszik velük és uralkodik felettük
    én változtattam táncra a játékát... mert én táncolnék velük... :p
     
  20. ab ovo

    ab ovo Vendég

    erio! tudtad, hogy az emberi rend annyiban hasonlít a világmindenségre, hogy időről időre el kell égnie ahhoz, hogy újjászülethessen?
     

Megosztás